Pap Krisztián írása a #moszkvater.com számára
„A hősök nem mindig boldogulnak jól, miután
elhagyták a színpadot, különösen, ha nem énekelnek.”
(Ron Rosenbaum)
Donald Trump novemberi választási győzelmére a leköszönő elnök Joe Biden, Utánam az atomcsapás alapon engedélyezte a maximálisan mintegy 300 kilométer hatótávolságú ballisztikus ATACAMS rakéták használatát az ukránoknak. Első ránézésre úgy tűnik, az amerikai hadiipari komplexum kiüríti fegyverraktárait a kifutó szériának mondható taktikai rakétarendszerek leszállításával, mivel Trump belátható időn belül békére fogja kényszeríteni Kijevet. Ez abból is látszik, hogy Zelenszkij elnök sem tiltakozik már a béke gondolata ellen, és azt 2025-ben elképzelhetőnek tartja.
„Biden elnök döntése mögött azért felsejlik annak a gondolata is, hogy ezzel az utolsó húzással csak azért is ki tudják provokálni, hogy Moszkva legalább egy kisebb méretű, taktikai atombombát bevessen az ukránok ellen”
Hogy a feltevés nem teljesen alaptalan, azt jelzi, hogy Putyin elnök nyomban frissítette a nukleáris protokollt, és be is vetettek egy interkontinentális (ICBM) rakétán alapuló új, közepes hatótávolságú hiperszonikus ballisztikus rakétát a Dnipróban található katonai gyár ellen. A Pentagon pedig közölte, hogy erről Oroszország fél órával az indítás előtt értesítette az Egyesült Államokat. Ezzel kapcsolatban az orosz elnök váratlanul, november 21-én a tv-ben is nyilatkozott, nem éppen burkoltan arról beszélt, hogy Oroszországnak joga van a fegyvereit bevetni azon országok katonai létesítményei ellen, amelyek megengedik, hogy fegyvereiket az orosz létesítmények ellen használják.
Az Oresnyik nevű rakéta bevetése válaszcsapás volt arra, hogy egy Strom Shadow rakéta egy orosz parancsnoki támaszpontot talált el, ami halálos áldozatokat is követelt. Putyin nyilatkozat a leginkább a balti partokhoz közeli, de lengyelországi Redzikowóban lévő, a november elején megnyitott NATO rakétavédelmi bázisára vonatkozhatott, amire Maria Zaharova külügyi szóvivő szerint a Kreml fenyegetésként tekint.
„Végül is, mit számít a washingtoni héjáknak, ha Európában atomrakéták csapodnak be?”
2024. január elején okozott némi zavart Washingtonban, hogy a védelmi miniszter Lloyd Austin négy napra kórházba került, és Joe Bidennnek fogalma sem volt, hogy hova lett. A szenilis Biden papa esetében ez már nem meglepő, de amikor a bizarr helyzet kezdett nyilvánosságra kerülni, akkor néhányan föltették a kérdést, okozott volna-e ez problémát, ha az elképzelhetetlen bekövetkezik, és Bidennek az utasítást kell adnia nukleáris csapásra? A válasz egyértelműen nem! Austint és számos intézkedési hatáskörét Kathleen Hicks védelmi miniszterhelyettes vette át, bár ő is csak január 4-én tudta meg, hogy felettese kórházba került, ahogy Biden és a Nemzetbiztonsági Tanács, valamint más magas rangú katonai vezetői. Csakhogy Hicks szabadságon volt, míg főnöke kórházban. (Úgy tűnik, Austint prosztatarákkal kezelték, és gyors beavatkozásra volt szükség.)
„A bizarr helyzet felvette Austin és munkatársainak tájékoztatási kötelezettségének elhanyagolását, és annak nemzetbiztonságra gyakorolt hatását”
Mint Tom Cotton szenátor megjegyezte, a védelmi miniszter a kulcsfontosságú láncszem az elnök és az egyenruhás hadsereg közötti parancsnoki láncban, beleértve a nukleáris parancsnoki láncot is, amikor a legsúlyosabb döntéseket percek alatt kell meghozni. Ha ez a jelentés igaz, akkor ennek a sokkoló összeomlásnak következményei kell, hogy legyenek. Úgy tűnik, a védelmi miniszter és beosztottjai felelőtlenül jártak el, de ez mégsem befolyásolta volna a nukleáris parancsnoki láncot. A nukleáris válaszcsapási parancs kiadásához ugyanis nincs szükség a védelmi miniszterre. Azon kongresszusi képviselők, akik botrányt csináltak az esetből, valószínűleg politikai lejáratásban vettek részt.
„Amerikai szakemberek szerint a védelmi miniszter nem tagja a nukleáris parancsnoki láncnak, és mindössze tanácsot adhat az elnöknek, de nem hagyhatja jóvá és nem is helytelenítheti a nukleáris fegyverek használatát”
A hadseregen belül a vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnöke, és az USA Stratégiai Parancsnokságának (STRATCOM) parancsoka is pusztán tanácsadói szereppel rendelkezik a kérdésben. Egyikőjük jóváhagyása sem szükséges, és jogi felhatalmazásuk sincs arra, hogy megakadályozzák az elnöki nukleáris parancs kiadását. Látva Biden elnök szellemi-mentális leépülését, azért ez nem túl megnyugtató. Bár hozzá kell tennünk, az előző és leendő elnök, Trump sem volt igazán tisztában a nukleáris döntési mechanizmussal. Érdekes, hogy amikor 2017-ben Trump kritizálta Észak-Koreát és annak elnökét „rakétaembernek” nevezte, akkor a fősodratú média egyből a III. világháborút emlegette, de most, amikor tényleg annak szélén táncol a világ, ugyanez a média nem lát összefüggést Biden elnök és az apokalipszis lovasai között.
„Ha az Egyesült Államokat nukleáris támadás érné, a reagálási idő nagyon korlátozott lenne. A ballisztikus rakéták olyan gyorsan repülnek (5-11 Mach), hogy a főparancsnoknak általában 30 perc, vagy valamivel kevesebb ideje lenne döntést hozni, miután a hadsereg észlelt egy kilövést és megállapították, hogy fenyegető vagy nem”
Az orosz Oresnyik állítólag 11 Mach sebességgel érte a célpontját, ami Putyin szerint az ismert fegyverekkel megállíthatatlan. A legfrissebb elemzés szerint egy ilyen ballisztikus rakéta az Egyesült Államok észak-dakotai részét 24 perc alatt képes elérni.
Az amerikai elnöknek tehát korlátlan hatásköre van felhasználni az atomfegyvereket. Ő az egyetlen személy (az alelnökön kívül), aki magánál tart egy kekszet („biscuit”), a Nemzetbiztonsági Ügynökség által generált hitelesítő kódkártyát, amely az egyedi, úgynevezett aranykódokat tartalmazza. Ez Bident, mint elnököt azonosítja, amikor felhívja a Nemzeti Katonai Parancsnoki Központot, hogy engedélyezze a nukleáris csapást. Akár több száz termonukleáris rakéta megindítását kijelölt célpontokra. Amint ez megtörtént, közölhetik a nukleáris csapásra vonatkozó utasításokat a Pentagon Parancsnoki Központjával és a Stratégiai Parancsnoksággal.
Ezeket a kódokat az elnök vészhelyzeti táskája tartalmazza, amit eskütétel után szoktak átadni. Ezt a „fekete táskát” valamiért „football”-nak, vagyis focilabdának nevezték el, ami tartalmaz néhány segédeszközt, de piros nyomógombot például nem. Három-négy ilyen bőröndről van szó, melyeket ritkán szoktak lefotózni. Az indító kulcsokat már katonáknak kell elfordítaniuk. A protokoll eljárást az OPLAN 8010 nevű háborús terv keretében dolgozták ki, ami a jelenlegi legfrissebb amerikai nukleáris haditerv és elvileg „hibabiztos”.
„Adott esetben a csapástervet előzőleg ügyvédek ellenőrzik, hogy az jogszerű-e, mivel a katonatiszteknek kötelességük megtagadni a végrehajtást (az indítást), ha az nemzetközi humanitárius jogot sért”
Megtörtént 1975-ben, hogy egy Harold Hering nevű őrnagyot leszereltek a légierőtől, mert feltette a tiltott kérdést, honnan tudhatja, hogy a rakéta indítására vonatkozó parancsot épeszű elnöktől kaptam? Hering őrnagy Vietnámban a tűzvonalat megjárt helikopter pilóta volt, előléptetésre várt mégis rövidesen leszerelték, miután ezt az erkölcsi kérdést feltette. Ismerve Biden elnök instabil mentális állapotát, a kérdés továbbra is jogos, de erre a mai napig nincs jó válasz. Mint Ron Rosenbaum újságíró megjegyezte, nincs bolondbiztos parancsnoki és irányítási rendszer. Mert Rosenbaum szerint Hering felvetése közvetlenül arra a kérdésre vonatkozott, hogy az emberi faj kollektív öngyilkosságot követne-e el válsághelyzetben. Hering teherautósofőr lett, önkéntes az öngyilkosok segélyvonalánál, és sok minden mást csinált, 70 évesen lefutotta a maratont, de katona többé nem lehetett.
A bizonytalanság kérdése tehát ott lebeg a nukleáris létesítmények fölött, mint 2010-ben, amikor a wyomingi F.E. Warren légi bázison egy rejtélyes hiba miatt 50 rakéta működésképtelenné vált, ez akkor az Egyesült Államok interkontinentális rakétakészletének kilenced része volt. A támaszpontot azonnal lezárták, mint a Dr. Strangelove című filmben, és egy órán át – amíg a vészhelyzet fennállt – nem válaszoltak a beérkező kérdésekre, parancsokra.
„Az amerikai katonai doktrína értelmében a nukleáris elrettentési triád az szárazföldi telepítésű interkontinentális ballisztikus rakétákat, a tengeralattjáró alapú ballisztikus rakétákat, valamint a levegőből ledobott bombákat jelenti, amelyek mindegyike nukleáris robbanófejjel van ellátva”
Egy atomlövöldözésben mindhárom különböző stratégiai és taktikai célokat szolgálna az adott helyzettől függően. Ez a háromágú nukleáris erőszerkezet megakadályozza, hogy egy nukleáris csapássorozat elpusztítsa egy nemzet nukleáris erőit, és ezáltal megmaradjon a képessége egy második csapás indítására. Mindössze négy országról – az Egyesült Államok, Oroszország, India és Kína – ismert, hogy rendelkezik a nukleáris triáddal. Mint az amerikai szakíró Joseph Trevichik írja, ennek az alapállásnak az alapelve, hogy egyetlen ellenfélnek sem lenne reális esélye arra, hogy első csapással kiüsse Amerika nukleáris arzenálját, és elkerülje az apokaliptikus megtorló támadást. (Trevichik, 2019.)
Jelenleg, ha az összes adottság megsemmisülne, vagy más módon elérhetetlenné válnak, akkor egy kiterjedt kommunikációs hálózat továbbíthatja az elnök utasításait parancsnoki és irányítási csomópontoknak. Ideértve a speciális parancsnoki repülőgépet (E-6B Mercury), amely nagyon alacsony frekvencián (VLF) képes továbbítani a vonatkozó parancsokat közvetlenül az amerikai nukleáris triád összes fegyverének, elsősorban tengeralattjáróknak. A 16 gépből álló „világvége” flottának egy része a nap 24 órájában a levegőben van, hogy azonnal továbbítani tudja a nukleáris vészhelyzeti cselekvési üzeneteket. De ez a megoldás is csak része egy a hihetetlenül bonyolult kommunikációs rendszernek, amely a hidegháború idején kiépült, ami úgy tűnik, soha nem ért véget.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
csakafidesz says:
“Megtörtént 1975-ben, hogy egy Harold Hering nevű őrnagyot leszereltek a légierőtől, mert feltette a tiltott kérdést, honnan tudhatja, hogy a rakéta indítására vonatkozó parancsot épeszű elnöktől kaptam?”
—————————————————————————-
A kérdés jogos! Ugyanis elmebeteg az aki ezt az egyszeri csodát, a földi életet el akarja pusztítani. Nem biztos, hogy az Univerzumban van még egy olyan bolygó amelynek ennyire tudatos technikai civilizációja van, megtoldva a művészetekkel és társadalmi struktúrákkal.
Valóban! Milyen alapon dönthet féltucat ember a Föld nyolcmilliárdos népességéről?