//Harckocsi fronton erősít Varsó
„egyedül az Abrams maradt, mint rövid határidőn belül beszerezhető típus” #moszkvater

Harckocsi fronton erősít Varsó

MEGOSZTÁS

Sokakat meglepve döntött Varsó 250 darab amerikai M1A2 SEPv3 típusú harckocsi rendszeresítéséről. A Foreign Military Sales program keretében 23,3 milliárd zloty – 5,9 milliárd dollár – értékben megvalósuló üzlet esetében első példányok már jövőre megjelenhetnek lengyel földön. Ám az egyértelmű képességnövekedés ellenére is finoman szólva megosztotta a lengyel társadalmat a beszerzés híre. Miért éppen amerikai harckocsikat szerez be Varsó, és melyek az üzlet kapcsán felmerülő legfontosabb aggályok?

„egyedül az Abrams maradt, mint rövid határidőn belül beszerezhető típus” #moszkvater
„egyedül az Abrams maradt, mint rövid határidőn belül beszerezhető típus”
Fotó:EUROPRESS/PETRAS MALUKAS/AFP

Ahogy azt már korábbi cikkünkben bemutattuk, a lengyel haderőn belül a hosszú évek óta tartó folyamatos modernizáció és eszközpark csere ellenére továbbra is jelentős részarányt tesz ki a szovjet eredetű, mára fokozatosan elavulttá váló technika. Ez az egykori Varsói Szerződés jellegéből, és céljaiból adódóan leginkább a szárazföldi haderőnem esetén érhető tetten, a gyalogsági harcjárművektől egészen a harckocsikig. A lengyel haderőn belül jelenleg közel 250 darab T-72M/M1/M1R harckocsi teljesít szolgálatot, hasonló mennyiségű PT-91 Twardy-val egyetemben. Míg a Twardy az 1990-es évek során jelent meg a T-72 helyi modernizációjaként részleges továbbfejlesztési potenciállal,

„a régebbi T-72 verziók felett fokozatosan eljárt az idő, így szükségessé vált leváltásuk”

E célból született meg még 2017 folyamán az úgynevezett Wiłk – magyarul farkas – elnevezésű program, amely a hazai ipar minél nagyobb részvétele mellett kívánt egy modern külföldi harckocsit, vagy egy azon alapuló lengyel igényekre szabott változatot rendszeresíteni. A program során a legfőbb esélyesként a Honvédség által is rendszeresített német A7 variánsú Leopard 2, valamint a dél-koreai K2 Black Panther típusok indultak. Ám a Jaroslaw Kaczynski és védelmi minisztere által teljesen váratlanul bejelentett amerikai harckocsi vásárlás teljesen új szituáció elé állította a haderőt.

„Miért is döntött végül Lengyelország az Abrams mellett?”

Elsőként említhetjük a legnyilvánvalóbb érvet, Varsó politikai elköteleződését az Egyesült Államok mellett. Mint ahogy azt az elmúlt évek beszerzései, valamint az amerikai csapatok Németországból történő részleges áttelepítése is bizonyította, Varsó egyre inkább igyekszik magát Washington legszorosabb térségbeli szövetségeseként pozícionálni. Az F-35 vadászgép, a HIMARS rakéta-sorozatvetők, vagy a Patriot légvédelmi rendszer által megkezdett szisztémába logikusan illeszkedik az Abrams rendszeresítése. A politikai vonal mellett legalább akkora jelentőséggel bír az amerikai harckocsik gyors elérhetősége.

Mára már a használt Leopard 2 harckocsik lényegében elfogytak a piacról, és a koreai típus pedig csak új gyártással, hosszabb szállítási idő mellett érhető el. Továbbá, mivel a jelenlegi T-72-k modernizációja azok állapota és kora miatt nem érné meg,

„egyedül az Abrams maradt, mint rövid határidőn belül beszerezhető típus”

Viszont a döntés még az alapvetően Amerika-barát lengyel társadalomban sem aratott egyértelmű sikert. Míg Mateusz Morawiecki miniszterelnök esetében nyílt titoknak számított, hogy Leopard 2, vagy K2 helyi gyártását preferálja, addig a vezérkaron belülről is érkeznek olyan hírfoszlányok, amelyek szerint a hadvezetés sem ért egyet teljesen a kormány döntésével. Mind politikai téren, mind a társadalmon belül sokan – részben jogosan – a beszerzést Kaczynski egyéni akciójaként látják, amellyel a pártelnök újabb pozitív pontokat akar szerezni Washingtonnál. Waldemar Skrzypczak egykori vezérkari főnök egészen odáig ment, hogy az Irakban és Afganisztánban tett erőfeszítések ellenére Washington banánköztársaságként bánik Varsóval, akire bármit és bármi áron ráerőltethet.

„Mi is hát a probléma a beszerzéssel? A válasz leginkább az anyagiakban keresendő”

Első blikkre nem tűnik rossz üzletnek, hisz a program négy zászlóaljnyi harckocsi – zászlóaljanként 58 darab – mellett a hozzájuk szükséges kiszolgáló infrastruktúrát, szállító, parancsnoki valamint műszaki mentő járműveket, kiképzést, pótalkatrészeket és legfőképp lőszert is tartalmaz. Viszont a felszínt megkapargatva számos probléma kerül a felszínre.

Először is az M1 Abrams harckocsik gyártása évekkel ezelőtt befejeződött. Ennek következtében a lengyel járművek az amerikai haderő által hadrendből korábban kivont, és tartós tárolásba helyezett M1A1 változatú harckocsik mélymodernizációjaként készülnek el. Annak ellenére, hogy az amerikai fél közleménye szerint a munkálatok részeként a már meglévő alkatrészek a felújítás során lényegében „nullkilométeresekké” válnak, továbbra is használt harckocsikról beszélünk 6 milliárd dollár értékben.

„Továbbá, mint minden export verziót üzemeltető ország, így Lengyelország sem fogja megkapni az amerikai Abramsek védjegyévé vált szegényített urán páncélzatot, helyette a védelmet csupán acél és kerámiarétegek fogják biztosítani”

Bár lengyel oldalról hallani olyan véleményeket, hogy az „Oroszország jelentette veszély miatt” Washington kivételt tesz Varsóval szemben, ez nem több hiú ábrándnál. A Lengyelországnál jóval hosszabb ideje stratégiai, katonai és hírszerzési partner Ausztrália sem kapta meg az uránt tartalmazó páncélzatot, így annak átadásának esélye Varsó részére lényegében a nullával egyenlő.

Az anyagiak részleteit megvizsgálva láthatjuk, hogy az egy harckocsira eső 24 millió dolláros vételár felettébb magasnak számít. Ráadásul ezért Varsó nem is új gyártású, az eredeti amerikai változatokhoz képest kisebb védelmű tankokat kap, amelyekhez a már meglévő szisztémán felül teljesen új logisztikai rendszert kell kiépítenie. Feltéve, hogy az amerikai harckocsik a T-72 változatokat fogják leváltani, az Abramsen túl a PT-91 Twardy, Leopard 2A4, Leopard 2A5 illetve a talán végre finisbe érő Leopard 2PL modernizációs program révén továbbra is négy másik típus üzemeltetését kell megszervezni.

„Logisztikai szempontból tehát a beszerzés éppen, hogy ront a jelenlegi helyzeten”

Míg a T-72-k és a PT-91 Twardy üzemeltetésében, és alkatrészellátás terén a hazai ipar jelentős szerepet tudott játszani, addig az Abrams esetében lényegében nulla hozzáadott értéket képvisel a nagy munkával életben tartott lengyel hadiipar. Bár ahogy az a sajtóban olvasható, lengyel részről már születnek tervek az üzemeltetésen túl az esetleges jövőbeli hazai modernizációra is, felettébb kétséges, hogy ez mennyire fog tudni megvalósulni. Tény, hogy Varsó a harckocsi üzemeltetés terén több lábra állva nincsen kiszolgáltatva egy szállító országnak – mint ahogy Törökország stílszerűen törököt fogott a Leopard 2-k terén a német embargóval –, ám a felmerülő többletköltségek fényében nem feltétlen éri meg két harmadik generációs harckocsi típus egyidejű üzemeltetése.

„Jelentős kérdésként szerepel a harckocsik által alkalmazott lőszer típusa is, mert megfelelő űrméret alatti nyíllövedék (APFSDS) hiányában a lengyel Abramsek a szükséges páncélátütési képesség nélkül maradnak”

Németország esetében ismert, hogy Berlin nem kívánja a legfejlettebb DM63 típusú páncéltörő nyíllövedékét Lengyelországnak eladni, amely így kizárólag az 1980-as évek színvonalát képviselő DM33A1-re és a helyi fejlesztésű Pz. 531-re hagyatkozhat. Viszont az M1A2 SEPv3-hoz tartozó, szegényített uránt tartalmazó legújabb amerikai M829A4 éppen az új generációs orosz Relikt reaktív páncélzat leküzdésére szolgálna, így logikus lenne, ha Varsó a csomaggal együtt azt is megkapná. Ám ahogy a szegényített urán páncélzat is exportkorlátozás alá esik, Washington a szegényített uránt tartalmazó nyíllövedékek esetében hasonlóan válogatós lehetséges üzemeltetők körében.

M829A4 metszete #moszkvater
M829A4 metszete
Forrás:Quora

Tovább haladva az üzemeltetési költségek vonalán, az Abrams mind a leváltandó T-72-k, mind pedig a Leopardokhoz képest magasabb áron tartható hadrendben. Egyik részt a már említett hazai kiszolgáló háttéripar hiánya vet fel problémát, és kicsi a valószínűsége, hogy az Egyesült Államok engedélyezni fogja az alkatrészek helyi gyártását. Ahogy Varsó az F-16 vadászgépek esetében már tapasztalhatta, Washington ceruzája a support és alkatrészellátás tekintetében nem egyszer a várthoz képest jóval vastagabban fog.

„Szövetségi lét ide vagy oda a haditechnika esetében a legnagyobb üzlet nem maga az adott eszköz eladása, hanem az azt követő évtizedes terméktámogatás”

A korszerű harckocsik esetében pedig csak drága és drágább közt tud a felhasználó választani. Ha pedig az alkatrészeket és supportot az óceán túlpartjáról, az Egyesült Államokból kell hozni, akkor csak a drágább opció jöhet szóba.

Az alkatrészellátáson túl a megnövekedett költségek további mozgatórugója az Abrams meghajtására szolgáló, védjeggyé vált Honeywell AGT1500 gázturbina. Noha kétségkívül előnye a dízelmotorokkal szemben a fizikailag kisebb méret ellenére nagyobb teljesítmény, és az üzemanyag minőségével szemben tanúsított magas tolerancia, ám hátulütője a felettébb magas fogyasztás.

„A Svédország által az 1990-es évek közepén végzett összehasonlító tesztek alapján 10 kilométeres távon az Abrams gázturbinája 148 liternek megfelelő JP-8 típusú kerozint fogyasztott el – az amerikai haderő az egyszerűbb logisztika érdekében a dízelt kerozin alapú üzemanyaggal helyettesíti –, míg vele szemben a Leopard 2 harckocsinak elegendő volt <csupán> 72 liter gázolaj”

Bár a turbina modernizációjával sikerült annak fogyasztását némileg csökkenteni, azt ellensúlyozza az M1A2 és az említett SEPv3 pakett tömegnövekedése. Míg az alapmodellhez képest a sima M1A2 változat esetében is a hatótáv 490-ről 400 kilométerre redukálódott, a SEPv3 további csökkenést hoz magával. A gázturbinából adódó magasabb üzemeltetési költségek és bonyolultság miatt nem véletlen, hogy egyedül az 1970-es években tervezett Abramse, és T-80-t láthattuk ilyen típusú erőforrást használni a dízelmotor ellenében.

Ausztrál M1A1 turbinájának indítása

Noha alapvetően az Abramsek jórészt a T-72-k leváltására érkeznek, mégis a lengyel haderőn belül jelenleg legmodernebbnek számító Leopard 2A5-t üzemeltető 1. varsói páncélos dandárhoz kerülnek az amerikai járművek.

„Varsó nyíltan kimondta, hogy a Visztulától keletre fekvő területeken a keleti veszély ellenében kívánja az Abramseket telepíteni, egyértelmű üzenetet küldve Minszk és Moszkva irányába. Viszont ezzel eljutottunk a beszerzés másik méregfogához. A helyi infrastruktúra és terepviszonyok ugyanis jelentősen lekorlátozzák az Abramsek lehetséges szállítási útvonalait és harctéri mozgását. Az északkelet-lengyelországi és Kalinyingrád környéki terepviszonyokat figyelembe véve ezek a harckocsik egyszerűen túlságosan nehezek a környék mocsaras, süppedős talajához”

Egy hipotetikus konfliktus esetében pedig ezen túlsúly akár a második világháborúban német oldalon gyakorta látott elakadt harckocsik látványához is vezethet. Míg a könnyebb, „csupán” 60 tonnás Leopard 2A5 esetében is mindössze 550-600 híd alkalmas egész Lengyelországban a korlátozás nélküli áthaladásra, addig ez a szám az Abrams esetében még alacsonyabb. A békeidőben 67, míg minden kiegészítő páncélzattal és rendszerrel felszerelt Abrams tömege meghaladja a 72 tonnát. Az új kiszolgáló infrastruktúrával egyetemben szükséges a meglévő szállítási útvonalak MLC70 (Military Load Capability), sőt esetleges MLC80 szabványra – 72,5 tonna maximális teherbírás lánctalpas eszközök esetén – történő megerősítése is.

Az Aurora 17 hadgyakorlat keretében meglehetősen elakadt M1A1 Abrams Svédországban #moszkvater
Az Aurora 17 hadgyakorlat keretében meglehetősen elakadt M1A1 Abrams Svédországban
Forrás:reddit

Az ad-hoc jelleggel meghozott döntés egyáltalán nem illeszkedik a 2032-ig érvényes hosszútávú lengyel haderő fejlesztési tervbe. Alapvetően a páncélos erőket érintő modernizációt a tárgyalt Wiłk program rendezte volna, annak kimenetele a jelen események fényében eléggé kétségesnek tűnik. Sem rövid, sem hosszútávon nincs elkülönítve a lengyel védelmi büdzsében keretösszeg az Abramsek vásárlására, így az üzlet külön forrásból, jórészt az államadósság terhére zajlik.

„Bár Mariusz Błaszczak védelmi miniszter szerint a 6 milliárd dolláros szerződés nem lesz hatással a párhuzamosan futó programokra, nehezen elképzelhető, hogy a jövőben ne járjon mindez valamilyen szintű megszorítással”

Az Abrams tankokkal együtt csak 2018-tól számítva az Egyesült Államokból történő lengyel fegyverszállítások összértéke immár eléri a 60 milliárd zlotys, avagy a 15 milliárd dolláros összeget.

A jelenlegi üzlet volumene mindezen túl mégis csupán a harckocsi haderőnemet érintő legégetőbb problémára, a T-72-k leváltására elegendő. Bár vélhetően utóbbiak kivonásukat követően még az egykori M-zárolt készlethez hasonlóan könnyen mozgósítható tartalékállományban maradnak konfliktus esetére. Idővel viszont esedékessé válik mind a Leopard 2-k és a PT-91-k utódlása, amelyet jelen Abrams beszerzés hátráltatni fog pénzügyi és logisztikai oldalról a jövőben.

Lengyelország egyidejűleg mintegy 800 harckocsit kíván hadrendben tartani, amiből ha levonjuk a 250 darabos Abrams csomagot és a Leopard modernizációkat, továbbra is több százas nagyságrendben marad leváltandó eszköz.

„Kérdés tehát, hogy Varsó végül mégse tesz le teljesen a Wiłk programról, vagy esetleg feladva a hazai gyártást, inkább újabb adag Abramset rendel?”

Az elmúlt években kiszivárgott információk alapján annak helyi igényekre szabott K2PL változatával sokan a koreai K2 harckocsit tekintették a lengyel szempontból befutónak. Az elmúlt években kibontakozó lengyel-koreai védelmi együttműködés fényében – elég a K9 Thunderen alapuló lengyel Krab önjáró tüzérségi löveget említsük – nagyon is komoly opcióként állt fenn a koreai harckocsik rendszeresítésének lehetősége, amely egyben a hazai ipart is támogatta volna. A tavaly év elején kiszivárgott értesülések szerint a K2-t gyártó Hyundai Rotem közel 800 harckocsi, illetve annak alvázára épülő jármű lengyelországi gyártását ajánlotta fel Varsónak egy 9 milliárd dolláros üzlet részeként. Ám mint láthatjuk, egyelőre az amerikai lobby győzött, bizonytalan időre jegelve bármilyen más szereplőt a harckocsik vonalán.

„Önmagában az Abrams harckocsik rendszeresítése hatalmas technikai és képességbeli ugrást hoz el a lengyel haderő számára, ám a felmerülő költségek fényében kétséges, hogy a legjobb üzletet kötötte-e meg Varsó”

Sok szempont nem tiszta még a lengyel Abrams beszerzés pontos tartalma körül, de szakértői szemmel nézve jelenleg inkább tűnik egyelőre az üzlet Amerika, mint Varsó számára lukratív üzletnek.

MEGOSZTÁS

1997-ben született, jelenleg is tanulmányait folytató nemzetközi kapcsolatok szakértő. Érdeklődési körének középpontjában Oroszország, az orosz fegyveres erők, az orosz és globális geopolitika, biztonságpolitika, valamint alapvetően a haditechnikával összefüggésben felmerülő témák állnak. Mindezeken túl aktívan figyelemmel kíséri a globális világrend fokozatos átalakulását. Diplomáját nemzetközi tanulmányok szakon szerezte, angolul, oroszul és németül beszél.