„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Somkuti Bálint írása a #moszkvater.com számára
„Fentiek fényében azonban nehéz megérteni, mire gondoltak a nyugati elemzők, amikor orosz katonai összeomlást vizionáltak a 2022 nyári ukrán ellentámadás sikerei után”
Fotó:EUROPRESS/Yan DOBRONOSOV/AFP
Minden ország, de különösen a nagyhatalmak hadviselését, és harcmodorát három tényező határozza meg. Ezek az ország földrajzi adottságai, társadalmi viszonyai, és a 19. századtól az ipari kapacitása. Az a mondás, amely szerint egy adott ország társadalma és gazdasága meghatározza a hadseregét, minden korszakra érvényesek.
„Fentiek alapján véleményem szerint egyértelműen az első és legfontosabb összetevője az orosz harcmodornak az ország óriási területe. Nem véletlenül mondta a katonai gondolkodóként kevéssé ismert Bernard Montgomery tábornok (Monty), hogy a hadviselés könyvének első oldalán ott áll: Ne menetelj Moszkva felé! (Don’t march on Moscow!)”
Hagyományosan a napóleoni Grand Armée, és Hitler Wehrmachtjának pusztulásához kötik ezt a gondolatot. Pedig a gondolat legalább száz, de inkább többszáz évvel régebbi az első nyugaton ismert alkalmazásánál. Példának okáért a nagy északi háború (1700-1721) egyik döntő csatáját az orosz és a svéd seregek a mai Ukrajna területén fekvő Poltava mellett vívták 1709-ben, amely nem éppen Svédországhoz való közelségéről híres.
A tény, hogy a ritkán lakott területek, és a még ritkábban elhelyezkedő városok között elterülő óriási lakatlan részek – a környezetből élő, kisebb létszámú könnyű lovas seregek kivételével – minden állandó hadsereg számára nehezen leküzdhető akadályt jelentenek, egyértelmű lehetőséget biztosított a védekező orosz seregek számára.
„Ez az adottság – hogy a 19. századi porosz katonai gondolkodók közül kevéssé ismert Scharnhorst szavaival éljünk, a stratégia, a tér, az erő, és az idő tudománya – minden orosz haditerv alapját képezi a fenti földrajzi adottságok miatt”
Emiatt a 2024 nyári kurszki ukrán betörés az orosz vezetés gondolkodására gyakorolt hatásai, vagy akár a 2022-es ukrán nyári offenzíva tartós eredményei eleve kétségesek voltak.
Ebből fakad az a második megállapítás, amely szerint Oroszország háborúi a földrajzi-társadalmi okok miatt hajlamosak tovább tartani, mint más országok esetében. Bár a mindenkori orosz vezetés, ideértve a szovjetet is, szereti az ország fegyveres erejét a modern és a hadtudomány legújabb vívmányait maximálisan fel és kihasználó erőként feltüntetni, az orosz tudomány tagadhatatlan eredményei és a sakk nemzeti sport jellege ellenére ez az állítás igen ritkán bizonyul valósnak.
Azt a tényt azonban, hogy óriási méretei, és a fontos célpontok ebből fakadó elkerülhetetlen decentralizáltsága miatt az ország ellenálló képessége jelentősen nagyobb, mint amihez a hódító hadseregek szokva, vannak lényegében a 17. századi hadügyi forradalom óta következetesen és konzekvensen kihasználta a mindenkori orosz vezetés. Ez egyben azt is jelentette, hogy az erőforrások koncentrálása során, legyen szó az iparról, vagy éppen a szétszórt erők összpontosításáról, úgy a védekező, mint a támadó hadműveletek tervezésekor előnyben volt az erre a környezetre jobban felkészült, azaz az orosz fél. És amikor a nagy távolságok, és az utánpótlási nehézségek már megtették a hatásukat, megindult az elkerülhetetlen orosz ellentámadás, amely Párizsban, majd Berlinben ért véget. Vesztes háborúit jellemzően a magterületektől távolabb (például 1904-1905 Távol-Kelet, 1980-88 Afganisztán) vívta.
„Harmadik ilyen stratégiai tényező a valószínűleg a kedvezőtlen földrajzi viszonyok, és a mély vallásosság, plusz az aktívan ápolt hazaszeretet miatt rendkívül szívós és áldozatra kész orosz lakosságból származó orosz gyalogság”
John Keegan megállapítása szerint öntudatos földművesek nélkül nincs jó gyalogság. Nos, az orosz sorgyalogság teljesítménye például 1807-ben Eylaunál, ahol szó szerint álló helyzetben lőtte őket halomra a francia tüzérség anélkül, hogy elfutottak volna, amely még a sokat látott Napóleont is lenyűgözte. Hasonló volt a németek tapasztalata is, ahol a légitámogatással megbízott Stuka alakulatok visszaemlékezéseiben, gyakran visszatért hogy a francia, vagy brit gyalogság először fedezéket keresett, de a szovjet azonnal visszalőtt („immer und mit alles zurück schoss”). Ez a fajta konok makacsság jelen háborúban mindkét oldalra jellemző, ezért is olyan véres a keleti határaink mellett zajló küzdelem.
„Negyedik tényezőként az orosz katonai elit szerelemként jellemezhető hozzáállását érdemes kiemelni, mégpedig a tüzérség irányába”
Csak néhány szám és információ ezen állítás alátámasztására. Az 1848-49-es szabadságharc honvédei ellen bevetett orosz hadtestek általában kétszer annyi ágyúval rendelkeztek, mint akár a magyar, akár az osztrák hasonló méretű csoportosítások. A 2. világháborúban amint az ipar kapacitásai lehetővé tették, jelentős mennyiségű önálló tüzér és páncéltörő tüzérezred került felállításra, jelentős részük önjáró eszközökkel felszerelve. Ezeket az úgynevezett páncélelhárító körletekbe (pak-frontokba) csoportosítva hatékonyan állították meg sok esetben, a védelem gyenge pontjait kereső német alakulatok csapásait. Külön kiemelendő a kitűnő együttműködés az orosz és/vagy szovjet hadsereg fegyvernemei között. A doni katasztrófához is jelentős mértékben az egymást támogató szakcsapatok járultak hozzá, a hideg időjárás, és a magyar védelem gyengesége mellett nyilván. Másik megdöbbentő adat, hogy még a 2000-es évek elején is százezerre tehető darabszámú, többségében második világháborús, vagy a hidegháború elejéről származó 100 milliméteres vagy nagyobb kaliberű ágyú volt az orosz arzenálokban.
„Fenti előnyök ellenére az orosz hadviselést a 2022-es támadásig egyértelműen a mennyiségi, és nem a minőségi fölény jellemezte”
A magyarban rendszeresen visszaköszönő mondás: „annyian vannak, mint az oroszok” is ezt tükrözi. Emellé azonban az erre irányuló törekvések, és az orosz tudomány bizonyos területeken elért magas színvonala ellenére, általában nem párosult nagy mennyiségben elérhető minőségi fegyver. Klasszikus példa a tricatycsitvjorka, azaz a T-34-es harckocsi. A – különösen 1941-ben- védelem, tűzerő, sőt mobilitás szempontjából versenytársainál jelentősen jobb paraméterekkel rendelkező harcjármű egyik súlyos fogyatékossága gyakorlatilag végigkísérte a teljes II. világháborús szereplését. Ez pedig a rádió hiánya volt. Ennek köszönhetően még 1944 szeptemberében is csapdába lehetett csalni a támadó szovjet harckocsikat Zimándújfalunál, és hetet saját veszteség nélkül kilőni annak ellenére, hogy a csapdát bezáró magyar Turán harckocsik minden szempontból addigra elavultnak számítottak. Hiányosságát azonban bőven kárpótolta az az óriási darabszám, amiben készült, több mint 57 ezer, amely hétszeresen múlta felül legfőbb versenytársának,a német Panzer IV-nek a termelését!
„Fentiek fényében azonban nehéz megérteni, mire gondoltak a nyugati elemzők, amikor orosz katonai összeomlást vizionáltak a 2022 nyári ukrán ellentámadás sikerei után”
A részleges mozgósítás és az orosz hadtörténelemre jellemző hosszú, felőrlő háborúra való egyértelmű átállás után kizárólag két lehetőség állt Ukrajna és a mögé felsorakozott Nyugat előtt. Vagy sikerül 105 ével belül harmadszor is bedönteni az orosz társadalmat – lássuk be ennek elég alacsony volt az esélye –, vagy a makacs és szívós orosz harcmodor felőrli a vele szembeszállókat, ahogy történelme során tette, ha a társadalom azonosulni tudott a háború céljaival. Több mint három évvel a háború kirobbanása után az elfogulatlan elemzők számára már egy ideje egyértelmű, hogy a fentiek figyelembe vételével, azonban felismerve a 21. századi orosz állam korlátait, folytatja az orosz vezetés a háborút. A demográfiai helyzet miatt ahol lehet, kerülik a tömegrohamokat, és a bőségesen rendelkezésre álló tüzérségre helyezve a hangsúlyt, folytatják szokásos felőrlő háborújukat.
„Hogy is mondja Szun Ce? Ismerd meg magadat, és ismerd meg ellenfeledet és száz csatában sem találsz legyőzőre”
Nos, a fentieket figyelembe véve, az orosz vezetés a jelek szerint – a globalisták legnagyobb bánatára – ezen az úton jár. Január 6. óta mintha az amerikai is erre indult volna el. Velük szemben az Európai Unió tovább kergeti háborús ábrándjait. Érdemes lenne odafigyelni Szun Ce ugyanis így figyelmeztet: Aki sem az ellenséget, sem önmagát nem ismeri, minden csatában vereséget szenved!
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
HandaBandy says:
Püspök a falusi paphoz:
– Tisztelendő Úr! Miért nem harangoztak amikor érkeztem?
– Püspök Úr, 32 oka van annak.
– Nos, kezdjük az elsővel!
– Nincs harang a templom tornyában.
– Akkor a maradék 31-től eltekintek.