//„Ha dolgozunk, életben hagynak a nácik”
„A gettó felállításának ötlete Friedrich Ubelhortól, a város kormányzójától származik, aki a náci vezetésnek írt titkos emlékeztetőjében említette először a zsidóság elkülönítésének szükségét” #moszkvater

„Ha dolgozunk, életben hagynak a nácik”

MEGOSZTÁS

A történelem könyvekben úgy emlegetik, mint a második legnagyobb európai zsidó közösség gettóját, amelynek elpusztítását követően 1945. január 19-én mindössze 877 túlélő – köztük 12 gyermek – bújt elő a romok alól. A német megszállás előtt Lódz városában élt 233 ezer zsidóból a háborút mindössze 10 ezren élték túl valahol máshol. Mementó az 1940. február 8-án létrehozott lódzi gettó áldozataiért…

„A gettó felállításának ötlete Friedrich Ubelhortól, a város kormányzójától származik, aki a náci vezetésnek írt titkos emlékeztetőjében említette először a zsidóság elkülönítésének szükségét” #moszkvater
„A gettó felállításának ötlete Friedrich Ubelhortól, a város kormányzójától származik, aki a náci vezetésnek írt titkos emlékeztetőjében említette először a zsidóság elkülönítésének szükségét”
Forrás:agolodzghetto.com/Henryk Ross

Azt, hogy ma a világ pontosan tudja, mi is történt a lengyelországi Lódz városában 1940, február 8-án létrehozott, és a Vörös Hadsereg által 1945. január 19-én felszabadított gettóban, az a túlélők egyikének, Henryk Rossnak köszönhető. A férfi – aki a háború előtt újságíróként és sport fotósként tevékenykedett – a náci hatóságok parancsára örökítette meg a lódzi gettó mindennapi életét, mint a statisztikai osztály alkalmazottja.

„Készültek képek a városrészben üzemelő gyárakról, az ott robotoló dolgozókról, valamint a halálba menetelő oszlopokról…”

Jól rágjuk meg magunkban a számokat, a szomorú adatokat. A lódzi gettóban egykor élt vagy csak odazárt 233 ezer lengyel zsidó közül csak 10 ezer maradt életben. Ebben a pokolban nem volt más nemzetiségű vagy vallású fogoly. Amikor már 1944 augusztusában bezártak az itt működő gyárak, a nácik Auschwitzba, valamint a chelmnói megsemmisítő táborba hurcolták el a még élő foglyokat, majd elgázasították őket. A poklot túlélők állapotáról mindent elmond, hogy az egyik túlélő Izrael Krishtal, Lódz egyik cukrásza – aki 2016-ban, a 113. születésnapját követően hunyt el – szabadulása napján 33 kg volt.

„A történelmi lengyel várost a nácik 1939. szeptember 8-án foglalták el, és hat nappal később, szeptember 14-én, az egyik legszentebb zsidó ünnep, a Ros Hashana napján elrendelték a zsinagógák bezárását”

Már ekkor sejteni lehetett, hogy Lódz zsidó lakossága rövidesen megtapasztalja a náci üldöztetés minden fájdalmát. Amikor november 7-én a már Litzmannstadt névre átnevezett város hivatalosan is a Harmadik Birodalom része lett – új nevét egy első világháborús német tábornokról, Karl Litzmannról kapta –, elkezdődött a zsidóság üldöztetésének első fázisa. Kényszermunka, verések, legyilkolásuk és a megkülönböztető jelek viselése (előbb a jobb karjukon karszalag, majd december 12-től a sárga csillag).

„A gettó felállításának ötlete Friedrich Ubelhortól, a város kormányzójától származik, aki a náci vezetésnek írt titkos emlékeztetőjében említette először a zsidóság elkülönítésének szükségét”

Azonban eddig ekkora létszámú közösség számára nem hoztak létre gettót, így hosszas tervezés után 1940. február 8-án kezdődött meg 4,3 négyzetkilométer elzárt területen a gettó kialakítása, melyet aztán május 1-re fejeztek be. A zsidóság perceket kapott a holmijuk összepakolására, és amikor a gettó már teljes mértékben megtelt, szobánként átlagosan hat ember élt. Magát a területet kerítéssel vették körül és szinte teljesen elzárták a külvilágtól.

„A gettó lezárásakor 160 320 zsidó élt ott, köztük 153 849 lódzi illetőségű volt. Később a németek Berlinből, Bécsből, Luxembourgból és Prágából szállítottak ide zsidókat”

A 10 és 65 év közötti lakókkal nehéz kényszermunkát végeztettek napi 10-12, olykor 14 órában, és ezért a rabszolgamunkáért semmilyen fizetséget nem kaptak, csak élelmiszerjegyeket, amelyek mindazonáltal létfontosságúak voltak számukra, még ha alapvető szükségleteiket sem elégítették ki. A gettó élére a 62 éves biztosítási ügynököt, Mordechai Chaim Rumkowskit nevezték ki a németek, aki a Judenrat segítségével kormányozta az elzárt területen összezsúfolt zsidóság életét.

Rumkowskinak az volt az ötlete, hogy ha a gettó lakói dolgoznak, akkor a náciknak szükségük lesz rájuk, azaz nem kell attól tartaniuk, hogy kivégzik őket. Hatalmas tévedése volt ez a gettó zsidó vezetőjének, ugyanis hiába dolgoztak látástól vakulásig, a nácik 1942. január 6-án már elküldték az első csoportot – a 10 év alatti gyerekeket, a betegeket és a munkavégzésre alkalmatlan személyeket, összesen 15 680 embert – a chelmnói haláltáborba.

„Ráadásul Rumkowski megítélése igencsak megoszlik azóta is a történészek között”

Van, aki szerint az a cél vezette, hogy megmentse sorstársait a haláltól, míg mások szerint csak meg akart gazdagodni azzal, hogy kiszolgálta a nácikat. Egy biztos, ő volt az összekötő a város „árja” része és a lezárt zsidó gettó között, aki megszervezte a németek elképzelése alapján a gettó működését.

Saját pénze volt a gettó lakosainak, melyért kizárólag a kerítésen belül lehetett vásárolni, míg ugyancsak létrehozták a saját postahivatalukat is. A Judenrat megszervezte a gettó lakóinak egészségügyi ellátását, oktatását és kulturális életét, munkavégzését – 1942 közepén az emberek 77 százaléka dolgozott – valamint az élelmezését is. Konyhákat hoztak létre, ahol szétosztották az 1100-1400 kilókalóriás fejadagokat. Természetesen ez az élelmiszeradag  hamar éhezéshez vezetett, nem véletlen, hogy a gettó lakói közül közel 40 ezren haltak éhen.

„Aztán 1944 májusában megindultak az újabb deportálások, ugyanis közeledett a Vörös Hadsereg, így a németek úgy döntöttek, hogy felszámolják a lódzi gettót”

Elsők között leváltották Rumkowskit, és a gettó vezetője a német Hans Biebow lett. Az első transzportot 1944. június 23-án indították el Auschwitzba, és 1944. augusztus 29-ig a nácik több mint 72 ezer embert szállítottak el. A többségükkel gázkamrákban végeztek. És ahogy már az elején olvashatták, amikor a Vörös Hadsereg 1945. január 19-én elfoglalta a várost, mindössze 877 túlélő – köztük 12 gyermek – bújt elő a romok alól…

Henryk Ross képeiről, illetve a lódzi gettóról itt tudhat meg többet…

MEGOSZTÁS