„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”

Grúzia nyert a háborún

2023. szept. 30.
Stier Gábor

MEGOSZTÁS

Miközben a világ jelentős része a recesszió határán egyensúlyoz, a 3,7 milliós kis kaukázusi ország, Grúzia a fogyasztás megugrásának köszönhetően 2022-re 10 százalékos gazdasági növekedéssel számol. Mivel magyarázható ez a csoda?

Oroszok érkeznek Grúziába, miután 2022. szeptember 28-án átlépték a Kazbegi/Verkhniy Lars határátkelőhelyet #moszkvater

Oroszok érkeznek Grúziába, miután 2022. szeptember 28-án átlépték a Kazbegi/Verkhniy Lars határátkelőhelyet
Fotó:EUROPRESS/Vano SHLAMOV/AFP

Értetlenkedve és leforrázva nézik a grúz gazdaság idei kilátásait a világ vezető szakemberei. A Világbank még áprilisban 5,5 százalékos növekedésről 2,5-re módosította a GDP idei alakulásának a kilátásait. Ehhez képest Tbilisziben most már 10 százalékos bővülésről beszélnek. A magyarázat nagyon egyszerű.

„Az idei év márciusától szeptemberéig 112 ezer orosz telepedett le Grúziában, az első hullámban a háború kirobbanása után, majd a másodikban a részleges mozgósítás kihirdetésével érkezők pedig nem érkeztek üres kézzel. A grúz központi bank adatai alapján ebben az időszakban több mint egymilliárd dollárt utaltak át, mintegy félmilliárdot pedig készpénzben vittek magukkal”

Ennek következtében a viszonylag kis országban ugrásszerűen megnőtt a fizetőképes kereslet, a kisvállalkozások és az egyéni vállalkozók nagyszámú áttelepülése pedig jól érzékelhetően felélénkítette a gazdaságot. E két tényező együttes hatásaként látványos növekedés indult meg. Ehhez jött még, hogy nem utolsó sorban az oroszok segítségével 50 százalékkal megugrott a két ország közötti kereskedelem. Mindenek előtt (73 százalék) a grúz import növekedett, elsősorban az olajtermékek és a liszt behozatala ugrott meg látványosan. De természetesen virágzott a személygépkocsik és az alkatrészek Oroszországba irányuló reexportja is.

„Az elemzők úgy látják, ez a bumm nem tart sokáig, hiszen az emigráló <újoroszok> nagy része a háború lezárulásával visszatér”

A szakértők ezért azt ajánlják a grúz kormánynak, hogy az adó bevételek látványos növekedéséből befolyó összeget fordítsák az adósság csökkentésére, és a valuta tartalékok növelésére. Már amíg lehet! Ugyanakkor Grúzia ellenállhatatlan varázsa ismét megdöntheti a szakértők előre jelzéseit. Könnyen lehet ugyanis, hogy a Grúziára zúduló „orosz szökőár” nem tűnik el. Már csak azért sem, mert nem csak az ideiglenesen letelepedőkre számíthat Tbiliszi, hanem a jobb híján a szomszédos országokat ellepő orosz turisták áradatára is. S Grúzia e tekintetben Törökország után ott van a kedvenc célországok között.

„Elmondhatjuk tehát, hogy Grúzia idáig inkább nyert, mint veszített ezen a háborún. Ugyanúgy, mint néhány közép-ázsiai ország, ahová hasonló nagyságrendben érkeztek oroszok”

Mindezek után még inkább érthető, hogy Tbiliszi az ukrán kirohanások ellenére nem hogy Oroszországgal szemben második frontot nem nyitott, hanem inkább megpróbálta kihasználni az adódó lehetőségeket. Sőt, inkább arra vigyázott, hogy ne veszítse el ezt a lehetőséget. Finoman és amennyire lehetett csendben mindent megtett azért, hogy megtartsa Moszkva jóindulatát. Ennek jegyében egy idő után még az orosz ellenzékiek beutazását is ellehetetlenítette. Nem csatlakozott a szankciókhoz, sőt, a kínálkozó kiskapukat sem zárta be.

Jó példa ez olyan értelemben, hogy a nemrégiben még az egyik leginkább oroszellenesnek számító országban is felülkerekedhet a pragmatizmus. Még egy háború ellenére is. Persze, ez a kiegyensúlyozottság messze nem mindenkinek tetszik. Az Európai Unió például Ukrajnával és Moldovával ellentétben Grúziának nem adta meg a tagjelölti státust. Lehet, hogy azért büntette ezzel, mert Tbiliszi nem állt be a sorba? Persze, ezzel a grúzok sokat nem vesztettek, hiszen a tagságra e három ország belátható időn belül azért nem számíthat.

MEGOSZTÁS

Stier Gábor
1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.

Hozzászólások kikapcsolva

    KAPCSOLODÓ CIKKEK

    LEGUTÓBBI CIKKEK

    CÍMKÉK