//Glazjev előre látta a jövőt
„Glazjev egyébként arra a megállapításra jut, hogy a  kijevi vezetőket az utolsó ukránig folytatandó háborúra kényszerítik. Függetlenül attól, hogy ennek következtében az ukrán társadalom teljesen el fog pusztulni” #moszkvater

Glazjev előre látta a jövőt

MEGOSZTÁS

Vannak évtizedek, amíg nem történik semmi, és vannak hetek, amikor évtizedek történnek. A jelenlegi történelmi időket teljesen átszövi a háborús propaganda, ezért érdemes visszatekinteni arra, hogy 2014-ben Oroszország miért nem foglalta el az orosz ajkú ukrán területeket. Mint ahogy fontosnak tartjuk felidézni azt is, hogy a Kreml környezetében ki volt az, aki a leginkább előre látta a jövőt.

Matyi Ákos írása a #moszkvater.com számára

„Glazjev egyébként arra a megállapításra jut, hogy a  kijevi vezetőket az utolsó ukránig folytatandó háborúra kényszerítik. Függetlenül attól, hogy ennek következtében az ukrán társadalom teljesen el fog pusztulni” #moszkvater
„Glazjev egyébként arra a megállapításra jut, hogy a  kijevi vezetőket az utolsó ukránig folytatandó háborúra kényszerítik. Függetlenül attól, hogy ennek következtében az ukrán társadalom teljesen el fog pusztulni”
Fotó:EUROPRESS/Dimitar DILKOFF/AFP

A történészek évtizedekig  vitatkoztak rajta, hogy Sztálin tudott a Barbarossa hadműveletről, és hibázott, vagy nem tudott róla. Ez a kérdés az 1974-ben kiadott Barton S. S. Whaley: Codeword Barbarossa könyv óta megoldottnak tekinthető, s az általa leírtakat az archívumokból azóta előkerült dokumentumok is megerősítik. A történtek leginkább a szovjet titkosszolgálat kudarcának tudható be. Magáról a támadásról Sztálin is tudott, de az időpontról nem. A németek átfogó titkosszolgálati elterelő hadművelet keretében elhitették, hogy a támadás előtt elfogadhatatlan követelésekkel fognak előállni. Hasonlóan, mint Ausztria, Csehszlovákia, Lengyelország, Dánia lerohanása előtt. Ennek leple alatt tudtak 3 millió katonát, fegyverzetet, lőszer utánpótlást felhalmozni a Szovjetunió határainál. Végül ez az egyezkedés elmaradt, és 1941. június 22-én hajnali 3 óra 15 perckor elkezdődött a történelem addig elképzelhetetlen méretű kataklizmája, egy a méretében precedens nélküli háború.

„Valószínűleg a jelenlegi orosz-ukrán háború kapcsán is évtizedekig fognak vitatkozni arról, vajon Vlagyimir Putyin hibázott, avagy a titkosszolgálat mondott csődöt. Ezt szeretném megvilágítani egy jelenleg nem igazán kibeszélt szemszögből”

Marlene Laruelle híres francia származású Oroszország szakértő olyan híres könyvek szerzője, mint az „Is Russia Fascist?”, vagy a „Russian Eurasianism: An Ideology of Empire”. Abban a témában, hogy ki lesz Putyin utódja, külön fejezetben szokta tárgyalni – igaz nem a legnagyobb esélyesekként – Szergej Karaganovot és Szergej Glazjevet. Mindkettőjük gondolkodása összhangban van a Kreml ideológiájával, ám egyiküknek sincs szabad bejárása Putyinhoz. Ami kettejüket összeköti, és számunkra fontos, hogy a Kreml belső köreiben a gondolataik meghatározó jelentőséggel bírnak, és nem utolsó sorban ők e belsőnek nevezhető körből a legtöbbet publikáló személyek.

Szergej Karaganov volt, aki a saját bevallása szerint 2014-ben a legnagyobb ellenzője volt további ukrán területek megszállásának. Többször is írt arról, hogy Oroszországnak komoly előnye a Szovjetunióval szemben, hogy nem kell eltartania a tagköztársaságokat, és a baráti államokat.

„Az elcsatolt területek ugyanakkor leértékelnék ezt az előnyt”

Karaganov többször is kifejtette, hogy  a Szovjetunióban Ukrajna volt a közvetlen és közvetett támogatások legnagyobb kedvezményezettje. Ez a nézőpont mind a mai napig visszatükröződik az orosz-ukrán háborúban is, és meghatározó vélemények szerint Oroszország éppen emiatt nem akart 2014-ben és 2022-ben sem nagy területeket  elfoglalni.

„Karaganov szerint az erőforrásokat az ígéretesebb Szibériára vagy Távol-Kelet fejlesztésére kell fordítani”

Az orosz politológia pátriárkája egyébként már az 1990-es években figyelmeztetett arra, hogy egy nagy európai háború elkerülhetetlen. Pontosan olyanként írta le, ami most a szemünk előtt játszódik le. Mint megjegyezte, ahogyan az első világháború végén elhelyezték a második világháborús aknát, a rövidlátás és az önteltség ködébe burkolózva pontosan ugyanígy helyezték el a szocialista világrend összeomlásakor a harmadik világháborús aknát is.

„Az ukrajnai születésű Szergej Glazjev – akit a Kreml falain belül a legjobb ukrán szakértők között tartják számon – ezzel szemben azt ajánlotta, hogy további területeket egészen Odesszáig el kell foglalni, és nem szabad megállni csak a Krímnél. Egyébként így gondolta Dugin is”

„Glazjev 2022. február 24. után sem hagyott fel a nyílt és őszinte kritikáival. Talán a legalapvetőbb kérdés, hogy az általa javasolt lépéseket miért csak nyolc év után kezdték bevezetni, miért kellett megvárni, amíg befagyasztanak 300 milliárd eurónyi arany és deviza tartalékot?” #moszkvater
„Glazjev 2022. február 24. után sem hagyott fel a nyílt és őszinte kritikáival. Talán a legalapvetőbb kérdés, hogy az általa javasolt lépéseket miért csak nyolc év után kezdték bevezetni, miért kellett megvárni, amíg befagyasztanak 300 milliárd eurónyi arany és deviza tartalékot?”
Fotó:EUROPRESS/OLGA MALTSEVA/AFP

A Majdan utáni káoszban erre volt is reális esély, hiszen az ukrán hadsereg különböző részei számára sem volt világos, hogy ki a legitim ukrán vezető. Ajánlásait nemcsak a Kreml folyosóin, hanem először a 2014-ben írodott, The Ukraine Catastrophe: From American Aggression to a World War című könyvében is megindokolta. Ez a könyv volt az alapja a később 2015-ben íródott, majd 2016-ban kiadott The Last World War: The US move to Lose című könyvnek. Sajnos a könyvben leírt legrosszabb forgatókönyv valósult meg, és ezek a gondolatok adják 2022. február 24. utána az orosz narratíva alapját.

„Kijev elővárosaiban nemcsak az orosz elit elképzelései mondtak csődöt, hanem a narratívája is összeomlott. Azonban sokak elképzelésével ellentétben nem egy nap alatt írták meg az új narratívát, hanem egy a Kreml falain belül régóta létező, a Nyugattal szemben kritikus gondolatokat vettek elő, amelyek sokáig csak a nyugatos érzelmű oroszok érzéseit borzolták”

Mind a mai napig különböző szakértői vélemények hangzanak el az Egyesült Államok stratégiájával kapcsolatban. Vannak, akik manapság ideológiailag vezéreltnek és kiszámíthatatlannak tartják, ugyanakkor sokak szerint túlságosan is kiszámítható.

Az International Affairs  publikálta még 2015-ben Szergej Glazjev  The Last Geopolitical Game: The U.S. Begins and Loses című írását, ahol a következőket állította: „Mivel nyugati <partnereink> geopolitikai értelemben gondolkodnak, ezek elemzése segíthet előre jelezni jövőbeli viselkedésüket. Ellenkező esetben csak az Egyesült Államok képviselőinek hülyeségét mérhetjük Psaki nyelven, anélkül, hogy megérthetnénk az akcióik mögötti logikát. Miközben nagyon is van mögötte logika.”

„Írásaiban Glazjev többször kitér arra, hogy az amerikai hegemónia főleg 2008-ban hogyan roppant meg, és a világgazdaság központja miként helyeződik  át a Kelet-Ázsia térségébe. Hogyan jön létre a <Pax Americana> helyett egy multipoláris világrend”

Mind a mai napig heves vitákat vált ki Nancy Pelosi „meggondolatlan” tajvani látogatása, és az Ukrajnával kapcsolatos „véletlen” amerikai események. Másrészről érdemes felidézni a legutóbbi idők legjobb magyar nyelven megjelent Oroszországgal kapcsolatos könyvében írtakat is. Gecse Géza: Orosz nagyhatalmi politika 1905-2021 című könyvében így fogalmaz: „Putyin elnök üzenetében megemlítette, hogy véleményüket (Izborszkij Klub) ugyanúgy figyelembe fogják venni, mint például a Valdaj Klubét” (308. oldal)

Ebben a szellemben érdemes az Izborszkij Klub által kiadott The Last World War című könyvben már 2015-ben leírtakról gondolkodni. A könyv oroszul és angolul  2016 legelején jelent meg. A szerző a könyvét a szintén ukrán születésű feleségének, Okszanának ajánlotta. A könyv szinte semmilyen visszhangot nem váltott ki a Kreml falain belül. Az 500 oldalas, kifejezetten az ukrajnai események geopolitikai okairól szóló könyv, végig veszi az akkor még  létező ukrán lehetőségeket. Kifejezetten érdekes lehet sokaknak, hogy 2015-2016-ban milyen jövőképet vázolt a szerző Ukrajna számára a könyv konklúziójaként.

„Könyvének elején Glazjev megfogalmazza, hogy a globális vezető szerep megőrzése érdekében az amerikai pénzügyi elit világháború kirobbantására törekszik, ami lehetővé tenné az adósságok leírását, és az ellenőrzés fenntartását a periférián, közben pedig gyengítené a versenytársakat”

Ez a narratíva manapság is előjön, főleg Kína és Tajvan kapcsán. Ez állt annak a gondolatnak a hátterében, hogy teljesen dollár mentesíteni kell az országot, mert be fogják fagyasztani az orosz tartalékokat.

Érdemes megjegyezni, hogy Glazjev szerint nem Oroszország gazdasági ereje, potenciálja miatt, hanem az amerikai geopolitikai sémák, berögződések miatt van problémája az Egyesült Államok külpolitikai stratégáinak Oroszországgal. Manapság is elég sokszor hallhatjuk, hogy az ukrán konfliktus az amerikai stratégiai célokat tekintve igazából hiba, mivel nem Oroszország, hanem Kína az igazi ellenfele Amerikának. A könyv elsősorban az ennek megakadályozására tett amerikai kísérlet részeként Ukrajnára fókuszál. Elég terjedelmes, ezért az Ukrajnában eljövendő háborúról, annak lefolyásáról szóló részt részletezem.

„Glazjev meglátása szerint a Fehér Ház és az Egyesült Államok külügyminisztériuma megtagadta még a kommunikáció lehetőségét is, ezért 2015-ben már nem volt  kétsége afelől, hogy Ukrajnát ugródeszkaként akarják felhasználni egy világháború kirobbantására”

A háborút elkerülhetetlennek tartotta, amennyiben továbbra is lesöprik az orosz javaslatokat az asztalról. Szerinte az amerikai elit ezt tudatosan a háború kirobbantásának céljával teszi, ezért az egyetlen megoldásként az látta, hogy létre kell hozni a „béke koalícióját”. Ennek célja párhuzamos pénzügyi rendszer létrehozása, és a „Pax Americana” végleges megtörése. Amikor ez megtörténik, akkor az Egyesült Államok elveszíti a hegemón szerepét, és ezzel párhuzamosan szűnik csak meg az ukrán háborús veszély is. Minden más esetben a második világháború óta legnagyobb európai háború elkerülhetetlen. Amennyiben a háborút nem sikerül elkerülni, arra egy kínai példabeszédet hozott fel „egy intelligens majomról, aki a fán várakozik, hogy a két tigris befejezze a harcot, és utána elvegye a részüket”.

„Kína valószínűleg nem fog beavatkozni, így egyaránt gyengíti az Egyesült Államokat, az Európai Uniót és Oroszországot is. Így Kína sokkal könnyebben érheti majd el a globális vezető pozíciót. Brazília talán engedni fog a nyomásnak, de India ezalatt a belső társadalmi problémáira fog koncentrálni”

Mit mondjunk, Glazjev egész jól látta a jövőt 2015-1016-ban. Érdemes megfigyelni, hogy Kína manapság a „béke koalíciójának” ötletét hogyan próbálja megvalósítani, és miként próbálja ezzel elkerülni a tajvani konfliktust.

Míg a Nyugat Kínát azért tartja agresszornak, mert a régi, az Egyesült Államoknak és Európának aránytalanul előnyös helyett az új erőviszonyoknak megfelelő új világrendet szeretne. Ennek az érdekütközésnek szimbolikus helyszíne Tajvan. Az Egyesült Államokat közben azzal vádolják, hogy tudatosan hajt végre agressziót, hogy a hegemóniáját fenntarthassa. Azokra a jogi fondorlatokra, csűrés csavarásra nem térnék ki, hogy Tajvan támogatása mégis milyen nemzetközi joggal egyeztethető össze, és ez miért nem sérti Kína szuverenitását, de talán az Észak-ciprusi Török Köztársaság is ilyen „minden nemzetközi joggal összeegyeztethető”, mert a nyugati érdekek éppen úgy kívánják. Visszatérve a könyvben leírtakhoz,

„Glazjev úgy fogalmazott, hogy sem a közel-keleti háború, sem a kínai-japán konfliktus, de még egy közép-ázsiai háború sem okozhat olyan feszültséget, ami elősegítené NATO-szövetségesek konszolidációját. Erre csakis az orosz-ukrán háború alkalmas”

Továbbá megállapítja, az ukrán válság nagy veszélyt jelent az Egyesült Államok szuperhatalmi státusára, mivel Oroszország nemcsak ellenáll, hanem elfogadhatatlan károkat is képes okozni az Amerikának. (318 oldal) Egy ilyen vereség az európai politikai elitbe vetett bizalom megtörését okozná, ami felerősítené az Amerika ellenes érzelmeket, és aláásná az Egyesült Államok dominanciáját az Európai Unión és a NATO-n belül is. (322. Oldal)

A könyv írásával egyidőben kezdte el Kína a hadsereg strukturális átalakítását, és a haderő sokkal intenzívebb fejlesztését. A hadsereg 2015-ben hivatalosan bejelentett reformjai nélkül Kína alkalmatlan lenne egy ilyen konfliktus megvívására. Mindenki arról beszél, hogy Oroszország felkészült volt-e 2014-2015-ben, de arról nem beszélnek, hogy a kínai haderő fel volt-e készülve, mivel ők az Egyesült Államok első számú ellenfelei, és ők vannak a tajvani ugródeszka végén. Ebből a szempontból érdemes felidézni a kínai haderőről, és a haderő reformjáról szóló írást: Hszi Csin-ping „Nagy Acélfala”

A könyvet a kínai katonai reformok hivatalos bejelentésével, valamint az Angela Merkel és François Hollande által előre és tudatosan elszabotálandó Minszk 2 szerződés aláírásával egyidőben írták. A kínai szakértők talán sejtették a jelenlegi eseményeket a 2014-es ukrajnai események után, vagy csak véletlen szerencséjük volt? Amerika jelenlegi fokozott Kína ellenessége is csak „véletlen”, és az „idióta politikusok” műve?

„Glazjev egyébként arra a megállapításra jut, hogy a  kijevi vezetőket az utolsó ukránig folytatandó háborúra kényszerítik. Függetlenül attól, hogy ennek következtében az ukrán társadalom teljesen el fog pusztulni”

Különösen fontosnak tartotta a szerző az ukrán válság nemzetköziesítésének megakadályozását. Ezzel kapcsolatban úgy gondolta, blokkolni kell az Egyesült Államok azon szándékait, amelyekkel az európai országokat bevonhatja a konfliktusba, hogy azok katonai segítséget nyújtsanak az ukrán vezetésnek. Úgy látta, hogy NATO tagországai azonnal katonai felszereléseket és katonai egységeket akarnak majd küldeni, ezért a leggyorsabban, nyilvánosan és nyíltan ki kell alakítani az orosz álláspontot, miszerint megengedhetetlen külföldi katonai egységek beküldése, és bármilyen katonai felszerelés Ukrajnába szállítása. Az Egyesült Államok uralkodó elitjének és széles nyilvánosságának, valamint az európai országoknak meg kell érteniük, ha közvetlen segítséget nyújtanak az ukrán vezetésnek a népi milíciával vívott polgárháborúban, akkor elfogadhatatlan károkat szenvednek. (318. oldal)

„Glazjev figyelmeztet arra, elképzelhető, hogy ezek az intézkedések nem lesznek elegendőek, és az Egyesült Államoknak sikerül a konfliktust nemzetköziesítenie, ezért meg kell erősíteni Oroszország belső rendszerét, hogy meg lehessen akadályozni a belső destabilizációt”

Az orosz gondolkodásmódot és a hübriszt jól mutatja az alábbi idézet: „Globális vezetői tapasztalata, sajátos orosz szellemisége és politikai hagyománya miatt Oroszország nemcsak önmagáért, hanem a világ minden <megalázottjáért és sértettjéért> harcol, így vonzónak fog bizonyulni az emberiség nagyobbik részének szemében.”  (331. Oldal)

Glazjev eddig több mint 40 könyvet publikált, a számtalan mennyiségű tanulmányról és cikkről nem is beszélve. Írásai elég konzisztensen mutatják a Nyugattal szemben kritikus gondolkodásmódját. Ő akkor is így gondolkodott, mikor az orosz elit szinte teljes egésze éppen az Északi Áramlat 2-vel kapcsolatos álmokat dédelgette. Az általa évekkel ezelőtt leírt Ukrajna, mint ugródeszka hasonlatot sokáig elvetették az orosz elitben, ezzel ellentétben mára már az egyik legelterjedtebb hasonlat. De ő már évekkel ezelőtt leírta azt is, a kijevi vezetők arra lesznek kényszerítve, hogy a háborút az utolsó ukránig folytassák (322 oldalon). Az „Amerika az utolsó ukránig harcol” szlogent mára már mindenki hétköznapi természetességgel használja. Ha tehát valaki a jelenlegi orosz narratíva alapjait és eredetét meg akarja érteni, akkor nem Prigozsinra vagy Kadirovra kell figyelnie, hanem a Kreml egyik legtöbbet publikáló személyének, Szergej Glazjevnek az írásaival kell megismerkednie. Ugyanis ő az, aki a jelenleg uralkodó Nyugat ellenes narratívát mindig is képviselte. Így aztán az új helyzetben tőle lehet a legkönnyebben meríteni. Annak ellenére, hogy Glazjev 2016-os könyvét annak idején sokan elvetették, és őt pedig egyenesen őrültnek titulálták miatta. Most azonban nem neki kell Oroszországban magyarázkodnia.

(A cikk nem okvetlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.)

MEGOSZTÁS