//Gáza orosz szemmel
Izraeli légicsapás Gázában 2023. október 9-én #moszkvater

Gáza orosz szemmel

MEGOSZTÁS

Volt olyan elemző, aki Vlagyimir Putyin születésnapját összekapcsolta a Hamasz Izrael elleni terror akciójával. Volodimir Zelenszkij a sejtetéseknél még tovább ment, és azzal vádolta Oroszországot, hogy háborút gerjeszt a Közel-Keleten. De tényleg lehet köze Oroszországnak a palesztin-izraeli konfliktus fellángolásához? Hogyan viszonyul Moszkva a történtekhez? Hogyan hathat mindez az orosz-ukrán háborúra, és a globális szembenállás alakulására?

Izraeli légicsapás Gázában 2023. október 9-én #moszkvater
Izraeli légicsapás Gázában 2023. október 9-én
Fotó:EUROPRESS/MAHMUD HAMS/AFP

„A palesztin-izraeli konfliktus eszkalálódása az amerikai politika kudarcának következménye” – jelentette ki Vlagyimir Putyin, amikor kedden a Kremlben fogadta Mohammed asz-Szudáni iraki kormányfőt. Az orosz elnök az Egyesült Államok megpróbálta monopolizálni a rendezést, de sajnos nem törődött azzal, hogy mindkét fél számára elfogadható kompromisszumokat találjon. Putyin kiemelte, hogy Oroszország álláspontja nem ma, nem ezekkel a tragikus eseményekkel kapcsolatban, hanem évtizedek során alakult ki. És ez az álláspont jól ismert mind az izraeli fél, mind palesztinai barátaink által. „Mindig is kiálltunk az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozatainak végrehajtása mellett, mindenekelőtt egy független, szuverén palesztin állam létrehozását értve ezalatt” – mondta Putyin. Mint rámutatott,

„eredetileg két független és szuverén állam – Izrael és Palesztina – létrehozásáról volt szó”

„Izrael, mint ismeretes, létrejött, míg Palesztina, mint független és szuverén állam nem jött létre” – hangsúlyozta az orosz államfő, aki szerint a palesztin nép érdekeinek semmibevétele az egyik fő oka a térségbeli eszkalációnak, és a probléma nem oldható meg egy palesztin állam létrehozása nélkül, amelynek fővárosa Jeruzsálem.

Ezt megelőzően az orosz külügyminiszter mindennemű harci cselekmény azonnali beszüntetésére szólított fel az izraeli erők és a Hamász között. Szergej Lavrov Moszkvában fogadta Ahmed Abul Geitet, az Arab Liga főtitkárát, és mindketten azon az állásponton voltak, miszerint

„az erőszak elfogadhatatlan”

Az orosz külügyi tárca vezető je ehhez még hozzátette, hogy Moszkva az Izrael elleni támadást elítélő nyugati országoktól elvárja, hogy szintén a harci cselekmények leállítására szólítsanak fel. De, mint megjegyezte, az ő álláspontjuk komoly kérdéseket vet fel, mert azt hangsúlyozzák, hogy Izraelnek győznie kell. Lavrov szerint a konfliktus példátlan kiéleződése a régióban azt bizonyítja, hogy a jelenlegi status quo életképtelen, és hogy a közel-keleti helyzet rendezéséhez szükség van a palesztin probléma rendezésére, méghozzá a kétállami formula alapján. Lavrov kiemelte,

„Oroszország érdekelt mind Palesztina, mind Izrael biztonságában, ám az Egyesült Államok igyekszik kisajátítani a közvetítést”

Arra a kérdésre, hogy vajon az izraeli helyzet kiéleződése, és az Ukrajnának szánt támogatás esetleges átirányítása Izraelnek befolyásolja-e az Ukrajna ellen folytatott háborút, Lavrov elmondta, a különleges hadművelet önálló művelet, ahol minden a terv szerint halad. A külügyminiszter azért hozzátette, ha az ukrán náci rezsim részén a harctéren kevesebb lesz a nyugati fegyver, akkor valószínűleg a Moszkva által kitűzött feladatokat gyorsabban fogják megoldani, de mindenképpen meg fogják oldani őket.

„Az orosz hivatalos nyilatkozatokból egyértelműen kitűnik, hogy Oroszország nem áll egyik fél oldalára sem. Már csak belpolitikai adottságai – állampolgárai között egyaránt nagy számban van zsidó és muszlim – miatt is óvatosnak kell lennie, és semlegesnek kell maradnia ebben a konfliktusban. Így igyekszik fenntartani az Izraelhez fűződő különleges viszonyát, ugyanakkor ezt a helyzetet is kihasználná az arab világban a befolyása erősítésére. A konfliktus kirobbantása azonban nem állt érdekére, és erre utaló jelek sincsenek”

Hasonló állásponton van Peking, de több térségbeli ország, így Törökorrszág, Egyiptom, Katar és Szaúd-Arábia is. A kínai külügyminisztérium közleményében úgy fogalmazott, hogy Izraelnek és Palesztinának nyugodtnak kell maradnia, önmérsékletet kell tanúsítania, és azonnal be kell fejeznie az ellenségeskedést a polgári lakosság védelme és a helyzet további romlásának elkerülése érdekében. Az év elején Peking egyébként meglebegtette, hogy hajlandó volna megpróbálkozni az izraeliek és a palesztinok közötti béketárgyalásokkal. Ezt követte a Szaúd-Arábia és Irán közötti diplomáciai kapcsolatok helyreállításában játszott sikeres szerepvállalás.

„Ezekből a nyilatkozatokból is látszik, hogy sem Moszkva, sem pedig Peking nem érintett közvetlenül a konfliktusban, kívülállóként inkább a térségbeli, ezen keresztül a globális pozícióinak megtartására, esetleges erősítésére ügyel, és mint látjuk, inkább Amerikát szorítaná kijjebb a térségből”

Oroszország számára a legfontosabb, hogy a válság ne terjedjen át Szíriára, ahol közvetlenül is érintett, és a konfliktus regionális háborúvá szélesedése már Moszkva pozícióira is hatással lehetne. Arról nem is beszélve, hogy ott lévő csapatai révén akaratlanul is belecsúszhatna ebbe a háborúba, ami most aligha hiányzik Moszkvának. Ezen kívül számára lényegében a válság minden kimenetele megfelel. Ha a konfliktus elhúzódik, netán háborúvá szélesedik, akkor Moszkva még közvetítőként is felmerülhet, hiszen a közvetlenül és közvetetten érintett felek mindegyikével minimum korrekt a viszonya. Persze, jelenleg ezt a szerepet Katar és Egyiptom tölti be, ám előállhat olyan helyzet, amikor már az ő erőfeszítéseik nem lesznek elegendőek.

„Így mind Moszkva, mind pedig Peking saját globális befolyása, szélesebb értelemben a nem nyugati blokk, az úgynevezett globális Dél pozícióinak erősítése szempontjából tekinti fontosnak a konfliktus alakulását”

A konfliktus eszkalációja ugyanis a globális törésvonalakat is felerősítheti. Izrael és az arab világ, ezen keresztül a Nyugat és az arab világ viszonyának kiéleződése, a szaúdi-izraeli közeledés megtorpanása, Irán presztízsének térségbeli megnövekedése már most a nyugati blokknak okoz problémákat, mivel gyengíti az Egyesült Államok enélkül is megroppant régióbeli befolyását. Emellett az olaj árának emelkedése is Oroszországot erősíti, és a Nyugatot gyengíti.

Természetesen Oroszország számára koránt sem mindegy, hogy a világrend átalakulása körül folyó geopolitikai szembenállás másik terepén, az Ukrajnában zajló háborúra miként hat ez a konfliktus. A Gázai övezet jelen pillanatban eltereli a figyelmet Ukrajnáról, ami időlegesen megkönnyíti Moszkva dolgát, azonban a Kremlben is tisztában vannak vele, hogy a Nyugat még sokáig képes Ukrajna támogatására, így a háború folytatására, és egyelőre legfeljebb az információs térben csavarja lejjebb a lángot. Ezzel próbálja Washington megakadályozni azt, hogy az ukrajnai háború témája ráégjen a kampányban a demokrata jelöltre.

„Ez persze még nem jelenti a Nyugat eltökéltségének gyengülését Ukrajna támogatására. Ezt jelzi az is, hogy a Fehér Ház egy huszárvágással összevonná az Ukrajna és Izrael segítését célzó keretet, így kerülve meg a Kongresszus Kijevvel szembeni fenntartásait”

De a presztízs szempontjából egyébként sem jött rosszul a Kremlnek az újabb válság. A palesztin-izraeli konfliktushoz képest a civileekhez viszonyulás tekintetében az orosz-ukrán háború eleve glaszékesztyűben vívott csörte. Emellett az a tény, hogy a Hamasz támadása váratlanul érte a legendásnak tartott izraeli hadsereget és a titkosszolgálatokat, részben elfeledteti, de mindenképpen viszonylagossá teszi az orosz hadsereg és a felderítés 2022 elején látott látványos botladozását. Moszkva minden esetre egyelőre abból indul ki, hogy Izrael egyértelműen legyűri a Hamaszt. Nem mindegy ugyanakkor, hogy mennyi idő alatt, és milyen áron.

„Miközben a jelenlegi helyzet inkább kedvez, de legalábbis nem árt Oroszországnak, addig az ukrán vezetés aggódhat a Nyugat figyelmének, és később esetleges támogatásának megoszlása miatt. Nem beszélve arról, ha egyértelműen kiderül, hogy Ukrajnából is jutottak fegyverek a Hamaszhoz”

A Hamasz felfegyverzésében azonban igazán feltehetően jóval inkább Törökország és Irán segített. Ez egyáltalán nem jelenti, hogy a jelenlegi akció előkészítésében bármelyikük közvetlenül részt vett, ehhez azonban a feltételeket segített megteremteni. Moszkva szempontjából egyáltalán nem mindegy tehát e két ország jövőbeni pozícióinak alakulása, így aztán most mind Ankarára, mind pedig Teheránra figyel.

„Az már most kijelenthető, hogy Irán egyelőre jól jött ki a játszmából”

Két regionális ellenlábasa közül Izrael komoly presztízs veszteséget szenvedett, és a helyzet e tekintetben csak tovább romolhat. A másik, Szaúd-Arábia aligha közeledhet most Izraelhez, így az Iránnal szembeni közös fellépés gyengül, míg így Rijád kénytelen lesz Peking segédletével tovább javítani a kapcsolatait Teheránnal, amely Ankarával versenyezve a palesztinok első számú védelmezőjének szerepébe került, így a vele eddig finoman szólva is tartózkodó arab országok is feléje fordulnak. Szudán például nem zavartatva magát attól, hogy Izraellel normalizálja a viszonyát, hosszú idő után azonnal helyreállította a kapcsolatait Iránnal. Ráadásul Izrael gázai bosszú hadjárata nyomán Irán nemes bosszút állva így Kasszem Szulejmani haláláért úgy erősítheti regionális súlyát, hogy közvetlenül kimarad ebből a háborúból is. Folytathatja ugyanakkor Libanon, Szíria, Irak, Jemen után a Gázai övezetben is ellenfelei – Izrael, Szaúd-Arábia, Egyesült Államok – meggyengítését, mert proxy szervezeteinek – Hamasz, Hezbollah, AnszarAllah – az utánpótlása hosszú időre biztosítva lesz.

„Oroszország Vlagyimir Putyin hatalomra kerülése folyamatosan törekedett közel-keleti pozícióinak megerősítésére, a szíriai háborúba belépve 2015-től pedig jelentős lokális be­folyásra és presztízsre tett szert”

Később, kihasználva a líbiai polgárháborút, hídfőállásokat szerzett az észak-afrikai országban, majd az úgynevezett asztanai folyamat révén Iránnal és a NATO-tag Törökországgal egy tárgyalóasztal­hoz ülve jelentős mértékben befolyásolta a szíriai polgárháború alakulását. Tette mind­ezt úgy, hogy alapvetően jó kapcsolatot tudott kialakítani az Egyesült Államokkal közeli viszonyt ápoló Izraellel, Szaúd-Arábiával és Egyiptommal is.

„A 2022. február 24-én megindult ukrajnai orosz támadás azonban új hely­zetet eredményezett, ami nem hagyta érintetlenül az orosz vezetés közel-keleti kapcsolatait sem. Azonban a Nyugat érezhető meglepetésére a közel-keleti államok sora nem volt hajlandó elítélni az orosz lépést, vagy ha mégis, akkor is csak igen visszafogottan”

Már csak azért is, mert hosszú távon az Egyesült Államok kivonul a térségből és Kínára összpontosít, ezért sokan legfőbb nemzetközi támaszukat látják Oroszországban. Például az egyre erősebb, Moszkvával azonban egyre szorosabb viszonyban lévő Iránnal szemben. Emellett ott vannak a gazdasági érdekek is. Így Szaúd-Arábia és Oroszország vezetik az OPEC+-t, míg más arab államok, mint Egyiptom, Algéria, Marokkó és Tunézia elsősorban élelmiszerbiztonsági szempontok miatt próbálnak lavírozni. Nem fordul szembe Oroszországgal Törökország se, inkább kettős játékot űz, és Izrael is vonakodott szembe menni Moszkvával.

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.