„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Jády György írása a #moszkvater.com számára
„Évezredek óta szurkolunk. Mi, emberek változatlanul szenvedélyesek maradtunk, csak a technika változott”
Fotó:EUROPRESS/CHARLY TRIBALLEAU/AFP
Váratlanul a két legnagyobb szurkolótábor összefogott, s a nézősereg hatalmas és ellenőrizhetetlen tömegében hangot adott politikai követeléseinek. Tüntetések, összecsapások érték egymást, kis híján megbukott a politikai vezetés is. Ezt a hírt a nyájas olvasó ne keresse a napi sajtóban, hiszen mindez majd ezerötszáz évvel ezelőtt, 552-ben történt. Egy cirkuszi tüntetésből utcai zavargás, majd felkelés lett. Justinianus császárnak Bizáncban majdnem a trónjába került ez az esemény. Ugyanis (természetesen) szurkolók már az ókorban is léteztek. Akkoriban a nép egyik körülrajongott bálványa a cirkuszi kocsi versenyzés volt. A kék, a zöld, a piros és a fehér „egylet” szurkolóinak állandó helyük volt a hippodrom (stadion) megfelelő részein.
„Az ókori szurkolók is gyakran véres utcai csatákban vezették le a pályán felizzott szenvedélyeket”
Látható, hogy a szurkolás nem új keletű, hanem általános emberi tulajdonság. Az emberek többsége szeret szurkolni. Napjainkban drukkol a Nyugat is. Dániában, 2015-ben, vagy napjainkban Németországban a kézilabda világbajnokságon a házigazdák minden egyes mérkőzésén telt ház volt, tízezer torokból énekelték a nemzeti himnuszt. Közismert a mondás, miszerint a Belgiumot alkotó flamand és vallon népcsoportot a király személye és a belga labdarúgó válogatott tartja össze. Az Egyesült Államok látványsportjaira jellemző, hogy a szurkolói kultusz összenőtt a kereskedelemmel. A csapatokhoz, a sztárokhoz kapcsolódó modern ereklyék értékesítése, azaz a sportoló mez számával, arcképével, a csapat logójával, színeivel díszített pólók, törülközők, kulcstartók és egyéb tárgyak hatalmas bevételt eredményeznek a kereskedők számára. Drukkol a Kelet is. Egyes szakértők azt írják, hogy míg az alkoholfüggőség az európai emberekre nézve súlyos probléma, a keletieket elsősorban a túlzott fogadási szenvedély jellemzi. A sportfogadás és a szurkolás kapcsolata közismert.
„Úgy tűnik, valamilyen elemi emberi szükséglet ölt testet a szurkolásban”
Milyen lelki szükségletünket elégíti ki a szurkolás? Mire való ez a mítoszteremtés-játék? Talán igényünket testesíti meg a nagyszerűség és a példaképek iránt. Hasonlóan, ahogy a népmesék hősei fantasztikus próbákat állnak ki, és végül elnyerik jutalmukat. Mi, felnőttek örömmel emlékezünk vissza boldogult, tiszta, naiv gyermekkorunkra, amikor csillogó szemmel hittünk a meséknek. Felnőttünk, lelkesedésünk, hitünk már elmúlt – sóhajtunk. Pedig dehogy múlt el! Itt vannak napjaink hősei, a szuperversenyzők, csak éppen nem vesszük észre a párhuzamokat. Ilyen volt Lance Armstrong, az amerikai csodakerékpáros, aki legyűrte az áttétes rákot, 6 centiméteres rákos elváltozást operáltak ki az agyából, fél heréjét is elveszítette, de diadalmaskodott a betegség, a halál és a világ fölött. Hét Tour de France győzelmet aratott. Reményt adott a rák túlélőinek és a világnak. Vasgyúró vagy Fehérlófia sem tehette volna jobban. Élő legenda volt, amíg csúfosan meg nem bukott. Kinek mi tetszik? Akik a macsó, atlétikus királyfikat imádják, megtalálhatják Csinosomdrága alteregóját, Ronaldoban. Van, akit a legkisebb fiú népmesei személye, a látszólagos esélytelenség ellenében a fantasztikus talentum kápráztat el. Azoknak közel áll a szívéhez az ördöngös, de nem kifejezetten atlétikus alkatú, Messi.
„A lelkünknek szüksége van táplálékra, egy-egy fénysugárra a sötét reménytelenségben, amely erőt ad”
Úgy tűnik, a régi, fenséges formák kiüresedtek, a mai világban lerántják a leplet mindenről és mindenkiről. Találó Karel Capek megállapítása, hogy korunk kegyetlen a tragikus hősökkel szemben. Szerinte egy mai műben Othello már nem követne el a drámai végkifejlet után öngyilkosságot, hanem túlélné a tragédiát, és nyugalmazott ezredesként aranyerét gyógyítgatná egy divatos fürdőhelyen. Korunkban a hősök anti hősökké válnak. A rengeteg, kiábrándító információ után éhezünk a jóra, a reményre, a fantasztikus teljesítmények által kisugárzott pozitív üzenetekre. A játék az, ami hiteles maradt számunkra. A sportversenyen elvileg mindegyik sportoló számára egyenlők a lehetőségek, és a legkiválóbb győz. Kukorica Jancsi napjainkban nem huszárnak állna, hanem élsportoló lenne.
Talán a rockkoncertek kivételével sehol sem mutathatják ki az emberek érzelmi felindultságukat olyan mértékben, mint a sporteseményeken. Vajon másutt hogyan fogadnák azt kiabálást, ugrálást, amely a sportpályák szurkolóira jellemző? A néző odaadással szurkol, azonosul a csapattal, játékosokkal, sportolóval. Ha diadalmaskodik a versenyzőjük vagy a csapatuk, ők is győztessé válnak. Bensőséges érzelmi kapcsolatban áll azokkal, akiknek szorít. A versenyző, a csapat és a szurkolók között kvázi egység jön létre. Kölcsönös elvárások érvényesülnek a szurkolók és a sportolók körében egymással kapcsolatosan.
„Ez az azonosság az összetartozás élményét eredményezi, erős közösségi kötelék alakul ki. A szurkolók leképezik a sportbeli ütközetet, ők a szívükkel harcolnak”
A szurkoló érzelmi beállítottsága, szíve a lényeges pont (pl. „Fradi-szív”), már maga a kifejezés is az emocionális kötődést hangsúlyozza. Alapvető igény a sportegyesület oldaláról a végletekig kitartó, fanatikus szurkolás, a rajongással teli hűség a klubhoz, a sportolóhoz az eredményektől szinte függetlenül. Egy példa jégkorongból: az utolsó percben az egekbe repítette a csíki szurkolótábort a sportklub. Emberhátrányos helyzetben szerzett korongot a csíki csapat, Szőcs Szabolcs pedig remekül passzolt Moldován elé, aki újra vezetéshez juttatta a hazaiakat. A találkozót követően a sportklub edzője először a szurkolóknak köszönte meg a biztatást. „A közönség megérdemelt egy ilyen szép, küzdelmes és izgalmas mérkőzést.”
„A szurkolók fanatikus rajongásukkal sokszor átlépik a sportszerűség határait. A néző a sportbeli küzdelem során érzelmileg azonosul a sportolóval, sorozatos sikertelenség esetén frusztrálódik. A kudarcélmény könnyen agresszióba torkollhat”
Rossz sorozat esetén előfordult már, hogy a szurkolók frusztrációja önbíráskodásig fajult. Például a horvát Dinamo Zagreb szurkolói a csapat teljesítményével annyira elégedetlenek voltak, hogy az egyik edzésen berohantak a pályára és letépték a játékosok mezét, mondván, nem méltóak a viselésükre. Más alkalommal egy vereség után az elégedetlen szurkolók bántalmazták az együttes egyik csatárát. Zágráb belvárosában egy piros lámpánál kirángatták a kocsijából, és 1-2 percen át ütötték, majd eltűntek a helyszínről. Hasonló történt még 2003-ban az FTC-Debrecen bajnoki labdarúgó mérkőzés utolsó perceiben. Több száz ferencvárosi szurkoló átmászott a kerítésen, majd a lefújást követően bántalmazták Tököli Attilát és Alekszander Jovicsot, az FTC játékosait, illetve a debreceni focistákat.
„A végletes, agresszív szurkolói megnyilvánulások azonban elsősorban az ellenfélre irányulnak”
Rendbontások olyan sportágakban is előfordulnak, amelyekről nem is feltételeznénk. Például az úrinak mondott lovassportban, a Lovas Világjátékokon Németországban: „A német szurkolótábor lovas versenyeken eddig még nem tapasztalt, példátlanul sportszerűtlen magatartást tanúsított. Lázár Zoltánt, a díjhajtás során megszokott csend helyett üvöltve fogadták. Mindezek után, amikor Lázár lovaival a díjhajtó feladat végrehajtása közben a német szurkolók elé ért, lovait megdobálták.”
Nemcsak a lovak, hanem a lóerők vonatkozásában is tapasztalhatunk nagyon erős szurkolói túlkapásokat. „A Forma 1 valenciai, jerezi és barcelonai tesztjein több tízezer néző jelent meg, majdnem egy versenyhétvége hangulatát idézve. Sajnálatos módon azonban a nézők egy része nem azzal töltötte az idejét, hogy az autókban gyönyörködjön, vagy a kedvencének szurkoljon, hanem a számára kevésbé szimpatikus versenyzők és csapatok ellen tüntetett. A teszteken már megszokott látvány volt a McLaren- és Lewis Hamilton-ellenes transzparensek tömege, majd ennél is tovább mentek néhányan. Így előfordult, hogy ki kellett üríteni a McLaren boxával szemben található szektort, mivel onnan a nézők dobálni kezdték a McLaren autóit. Ráadásul egyre több olyan transzparens jelent meg, amelyek Hamiltont már nem csupán versenyzőként bírálták, hanem kifejezetten rasszista szidalmakat tartalmaztak.”
„A szurkolásba belekerülünk egész személyiségünkkel, ezért az ideák iránti vonzódás”
„A nacionalizmus előírásszerűen feltételezi, hogy minden embernek tartoznia kell valamely nemzethez…ami iránt mindenek fölötti hűséggel tartozik… Egyúttal mindig készen kell állniuk arra, hogy áldozatot vállaljanak a nemzet védelme vagy érdekeinek előmozdítása érdekében, akár egyéb érdekek sérelmére is” – írják a szakértők. A szurkolók és a nacionalisták beállítottságában egy-két hasonló tényezőt találhatunk. Azonban előre kell bocsájtani, ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy minden szurkoló nacionalista, s feltételezem, ez fordítva sem igaz. Viszont tagadhatatlanul hasonló mindkét beállítottságában a mérhetetlen rajongás az „Ügy” iránt, a fanatikus hűség, az erőteljes érzelmi kapcsolódás a közösséghez az egyén rovására. Ugyanígy jellemző a közös normák, rítusok, jelképek tisztelete.
„A sporteredmények különösen fontosak olyan nemzetek részére, amelyek kisebbségben vagy elnyomásban élnek”
Spanyolországban – nemcsak Franco diktátor idején, hanem napjainkban is – különösen nagy jelentősége van a kisebbségek csapatainak. A diktatúra idején a mérkőzésekre látogató szurkolók tömege különösebb következmények nélkül adhatott nyilvánosan hangot nemzeti identitásának. Ugyanilyen megnyilvánulásért a pályán kívül szigorúan megbüntették volna őket. A nemzeti szuverenitás megtestesítői a baszk labdarúgó csapatok, különösen az Atletico Bilbao, amelyet kizárólag baszk nemzetiségű játékosok alkotnak. A katalánok nemzeti büszkesége, a Barcelona évtizedeken át ádáz harcot vívott a Franco tábornok által favorizált Real Madrid ellen.
„A kimagasló sportteljesítmények az egykori kommunista országokban a nemzeti önrendelkezés iránti vágy jelképei voltak. A rendszer elleni tiltakozás kifejezésének egyik lehetséges színtere a foci meccs volt. Magyarországon ezen eszmék fontos jelképe a Ferencváros labdarúgó csapata volt”
A szerb nacionalizmus jelképe a mai napig a Crvena Zvezda Beograd csapata. A hírhedt szurkolótábor kemény magja a hírek szerint részt vett a jugoszláv háborúban a szerb szabadcsapatok tagjaiként. 1969-ben a világbajnoki selejtező mérkőzések váltak közvetlen előzményeivé a Salvador és Honduras közötti háború kirobbanásának. A két ország között már régóta lappangtak ellentétek. Az egymás ellen vívott labdarúgó mérkőzéssorozat következtében oly mértékben szabadultak el az indulatok, és következtek be atrocitások, hogy tizenöt nappal a sorsdöntő mérkőzést követően Salvador hadat üzent Hondurasnak. (A háború kétezer áldozatot követelt).
„Nyugat-Európában a válogatott labdarúgó mérkőzéseken a bevándorló népek nagy intenzitással szurkolnak eredeti nemzetük csapatainak, gyakran új hazájuk ellen”
Nagy visszhangot keltett a 2008 októberében, Párizsban megrendezett francia-tunéziai válogatott meccs. A közönség többsége huszonéves, algériai származású, francia szurkolókból állt, akik kifütyülték a francia nemzeti himnuszt. Pedig ezek a fiatalok már a Szajna partján születtek és nevelkedtek, többségük anyanyelve is francia.
Számos kiemelkedő sportoló cseréli föl állampolgárságát elsősorban anyagi okokból. Mindez érdekes kérdést vet föl. Mi lesz a nemzeti válogatottak jövője? Hogyan (lesznek) képesek a nacionalista szurkolók a válogatottnak szurkolni, amikor a nemzeti csapat színeiben szereplő sportolók más országból, más kultúrkörből származnak, és esetleg más értékrendet is képviselnek? Elfordulnak a nemzeti csapattól? Lehetséges, hogy napjainkban az élsport valamennyire segít elfogadtatni a kulturális sokszínűséget? Az élsport elősegíti majd az előítéletek megszűnését? Hiszen hogyan lehetne például egy labdarúgó francia szurkoló nacionalista, ha a nemzeti válogatott összetétele a sokszínűség sikerét igazolja? Ezekre az izgalmas kérdésekre a jövő adja meg a választ…
„Ha a halak emberek volnának, mindegyik halacska tudná, hogy ugyan a halak nem beszélnek, de a világ legkülönbözőbb nyelvein hallgatnak, s ez alapvetően megkülönbözteti őket egymástól” – írja Bertolt Brecht. Az előbbi eszmefuttatás a szomszédvárak szurkolóira is kiválóan érvényes. A sok közös vonás ellenére jellemzően éppen a különbségeket hangsúlyozzák az ellentétes szurkolótáborok.
„Általános tapasztalat, a szomszédot a legkönnyebb utálni. Talán a legérzékletesebb a horvát szurkolók példája. A nemzeti érzéssel, a nemzeti válogatott sikereivel együtt remekül megfér a rivális utálata”
A két legnagyobb rivális szurkolótábora a dalmáciai Splitnek és a szlavóniai Zágráb csapatának van. „Zágráb gazdag, Split szegény. Zágráb igazi K und K város, Split mediterrán. Zágrábban van munka, Splitben bezártak a nagy gyárak. A zágrábiak isznak, a splitiek drogoznak. Az ellentétek kibékíthetetlenek, és az egész országra kiterjednek – vannak dalmáciai BBB-csoportok [Zágráb-drukkerek], ahogy szlavóniai torcidások [Split-drukkerek] is” – írja a helyi körülményeket jól ismerő sajtó.
„Skóciában – észak-írországi példára – vallási különbségek osztják meg a szurkolótáborokat”
Ugyan alapvetően keresztények, de a Rangers a protestánsok, a Celtic a katolikusok csapata. A szurkolótáborok ellenségeskedése, egymás elleni háborúja közismert, amely már a futball-huliganizmus kategóriájába tartozik. „A klubok nagy egyetértésben húznak hasznot a szurkolók gyűlölködéséből” – írja a skóciai helyzetről Foer A világ foci szemmel című könyvében.
A futballhuligánok tevékenységében a vandalizmus és a véres agresszió központi helyet foglal el. A huligánok verekedésre szakosodtak, „harcolni” járnak a mérkőzésekre. A pályán, sportszabályok keretében zajló küzdelmet, „harcot” viszik ki – teljesen törvénytelenül – a nézőtérre és az utcákra. Véres verekedéssel „harcolnak a csapat becsületéért”, a klub jelképeiért. A másik szurkolótábort halálos ellenségnek tekintik, s azokat kíméletlenül, husángokkal, botokkal, akár késekkel, lőfegyverrel is megtámadják. A verekedések gyakran okoznak súlyos sérüléseket, több esetben halálos áldozatokat is követeltek.
„A futball-huliganizmus az 1960-as, 1970-es évektől kezdett jelentős méreteket ölteni, és szinte a világ minden táján föllelhető”
Nyugat-Európában azokban a bajnokságokban, ahol a labdarúgás-iparág jelenős profitot hoz, erőteljes intézkedésekkel nagy részt felszámolták ezt a jelenséget. Jellemzően a huligánok atrocitásai hatalmas publicitást kapnak a médiában.
Már a római császárok is keresték a szurkoló tömegek kegyeit kocsi versenyek és gladiátor harcok szervezésével. A legújabb korban a náci Németország vezetői is felismerték a sport rendkívüli lehetőségét a náci ideológia terjesztésében, s a berlini olimpiát ennek megfelelően rendkívüli, kivételes fontosságú propaganda eszközként kezelték. Franco és Mussolini egyaránt felhasználta a sportot a politikájuk népszerűsítésére.
„A közelmúltból is meríthető szép számú példa a sport politikai célú felhasználására”
Silvio Berlusconi, az AC Milan tulajdonosa 1994-ben politikai pályára lépett, harcba szállt a miniszterelnöki székért. A gazdasági problémákkal küzdő Olaszországban a politikusok nagy része korrupciós gyanúba keveredett. „Olyanná tesszük Olaszországot, mint a Milant!” – hirdette Berlusconi. A futballt a társadalom metaforájaként használta, az AC Milan példájára hivatkozva győztesként tüntette föl önmagát. A számára létrehozott párt bázisát a Milán többmilliós szurkolótábora alkotta, s a helyi Milan rajongó klubokat a pártja területi központjaivá alakította át. Berlusconi Olaszország miniszterelnöke lett.
A 2000. évi labdarúgó EB-én az emlékezetes Hollandia- Szerbia (6:1) mérkőzés után egy EP-tag nyugat-európai politikus kinyilvánította, hogy a holland győzelem több egyszerű sportsikernél. Ez valójában a demokrácia átütő diadala a Milosevics-diktatúra fölött. Franciaország 1988. évi világbajnoki győzelme kapcsán Chirac államelnök az ország eredményességét, egységét és harmóniáját hangsúlyozta, középpontba állítva Zidant, egy egyszerű algériai bevándorló fiát.
Egyre több ember fordul a nagy nemzetközi labdarúgó vállalatok világszínvonalú bajnoki és nemzetközi mérkőzései felé a színtelenebb, a kevéssé vonzó helyi mérkőzések helyett. A sportot immár nem maga a sportesemény, hanem az ahhoz kapcsolódó vállalkozások tartják el. Többek között televíziós közvetítések jogdíjai, ajándéktárgyak eladása. A bevétel szempontjából kulcskérdés, hogy minél nagyobb szurkolótábora legyen egy csapatnak.
„A klub szurkolóinak nagy része már nemcsak helyiekből, hanem a világ minden tájáról szerveződik”
Már 2009-ben a Manchester United honlapját látogatók 84 százaléka külföldi volt. A Real Madrid esetében ugyanez 72 százalék, az AC Milannál 54 százalék. A hagyományos szurkolói kötődés a helyi csapathoz így alapvetően átértelmeződik. A klasszikus értelemben vett szurkolótáborokat felváltják a fan clubok. Mind több fiatalt látunk nagy nemzetközi sportklubok mezeit viselni az utcákon. Egyre többen szurkolnak kiemelkedő sportolóknak, nem csak labdajátékosnak, hanem autó- és motorversenyzőknek.
„A látványsport sztárjaival együtt globalizálódnak a szurkolók is. Az új piacok megszerzése a nézőkön és a szurkolókon keresztül valósul meg. A múlt évezred végén különösen fontos volt a nagy lélekszámú, és még nem teljesen kiaknázott ázsiai piac megszerzése”
Például az 1996. évi atlantai olimpia nagy ázsiai nézettsége következtében az olimpiai szponzor, a Coca Cola forgalom növekedése 40 százalékos volt Kínában. Kínában leginkább az angol bajnokság fordulóit nézik televízión a focirajongók. „Nem Angliába, hanem Ázsiába vásárolom be magam” – mondta közel 30 évvel ezelőtt egy amerikai biztosító cég igazgatója, amikor 14 millió fontos szponzori szerződést kötött a Manchester Uniteddel.
„Beckhamnek hála, egész Ázsia imád bennünket”
– nyilatkozta a 2000-es évek elején a Real Madrid egyik vezetője, amikor megszerezték a híres angol játékost.
Manapság egyre több sporteseményen a szurkolók is részesévé válnak a sport show-nak. A darts világversenyeken igazi (sör)fesztivál hangulat alakul ki a közönség körében, amelyet a tévénézők is élvezhetnek. A fényes jókedvű, enyhén spiccesnek tűnő nézők biztosítják a fergeteges hangulatot. Transzparenseket lengetve, önfeledten ünneplik a sportolók 180 pontos eredményét. A szurkolók a legváltozatosabb külsővel jelennek meg. A szerényebbek csak kifestve, muris sapkában, parókában, álarcban, de a legaktívabbak jelmezekben, például lófej maszakban vagy kacsának öltözve. Természetesen itt is vannak csoportos jelmezek, legutóbb feltűnt öt szupermen, négy dínó, hét törpe – és még ki tudja mennyi egyéb jelmezes. A versenyzők bevonulásakor, illetve a mérkőzések szüneteiben a közönség önfeledten csápol, élteti a versenyzőket és önmagát. Ilyenkor a kamerák figyelme is a nézőkre összpontosul, eljön az ő előadásuk ideje.
„Más sportágban is egyre inkább divat nemzeti- vagy klub színekbe öltözve, kifestve, sőt a csapat színeiben pompázó ruházatban érkezni a nagy sporteseményekre”
Mind több sportközvetítésen vágják be a szurkolók képét is. A legnagyobb létszámú szavalókórusokat ne színházakban vagy egyéb kulturális intézményekben keressék, hanem a labdarúgó mérkőzéseken! Csoportos produkcióval tűnik ki egy törzsszurkolói kör is, akiket „B-Középnek”, vagy „ultráknak” is neveznek.
„Szurkolásukat közös normák, külön rituálék szabályozzák”
A szabályok közé tartozik például, hogy csak állva szurkolnak, az egységesen bekiáltandó rigmusokat és ezek sorrendjét a vezérszurkoló határozza meg. Látványos transzparenseket feszítenek ki, amelyek tartalma gyakran vitákat gerjeszt.
„Évezredek óta szurkolunk. Mi, emberek változatlanul szenvedélyesek maradtunk, csak a technika változott”
Amikor megkezdődik a nagy derbi, kényelmes fotelekben, a tévé előtt jól telik az idő, jól fogyasztjuk a reklámokat, a forgalmazók nagy örömére a sört és csipszet. Kiélhetjük a nagyszerűség, a mítoszok iránti vágyainkat. Csodálhatjuk hőseinket a sport színterén, ahol valóban mindenkinek a zsebében van a marsallbot, ha bátor és tehetséges.
(A szerző a testnevelés doktora)
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater