Visszatekintés. Nem nyugatellenes, hanem a Nyugat dominanciája nélküli, igazságosabb, policentrikus világrendet építene a jelenlegi, nyugati hegemóniára alapuló helyett Moszkva. Oroszország a jelenlegi hegemóniát megtörő, az úgynevezett nem nyugati világot, a globális Délt helyzetbe hozó szembenállás élcsapatának tekinti magát. Mint a Vlagyimir Putyin támogatásával 2004-ben megalakult „agytröszt”, a Valdaj Klub 19. éves konferenciáján is egyértelműen körvonalazódott, Oroszország a Nyugattal az új világrendért vívott hibrid, proxy háborújának részeként, egyfajta mellék hadszíntérként tekint az ukrán frontra is. A cikk eredetileg a Demokrata című hetilapban jelent meg.

Már a moszkvai utazáshoz készülődve érezheti az ember a saját bőrén, hogy milyen átalakuláson megy át a világ. A problémák a járat kiválasztásával kezdődnek. A lehetőségek a szankciók miatt erősen leszűkültek. Oroszországba lényegében három útvonalon, Belgrádon, Isztambulon vagy Dubajon keresztül lehet manapság repülővel eljutni. Aztán szembesül az utazó a jegy árával, és gyorsan rájön, hogy nemcsak a fél világot kell megkerülni ahhoz, hogy eljusson Moszkvába, de mélyen a zsebébe is kell nyúlni. De hegyeket kell mászni egy sima biztosítás megkötéséhez is, hiszen ismét csak a háború és a szankciók miatt a biztosítók többsége Oroszország európai részével egyszerűen nem foglalkozik. Aztán ott van még a PCR-teszt, amelynek szintén köze van a világ átalakulásához, hiszen ne felejtsük el, hogy a globalizáció válsága a pandémia idején vált nyilvánvalóvá.

„Ráadásul a járvány egyfajta katalizátorként élezte ki a feszültséget a világban, és vezetett egyebek mellett a Nyugat és Oroszország között jelenleg dúló hibrid háborúhoz”

Térjünk azonban vissza az utazáshoz, hiszen ez Isztambulban például arra is rádöbbentheti az embert, hogy milyen fejlődésen ment át az elmúlt évtizedekben a világ úgymond másik része. Pedig itt még csak a Kelet kapujában vagyunk! Hát igen, a Nyugat-központú világ leáldozóban van, és egyre látványosabban emelkednek fel újabb és újabb, egyelőre inkább regionális központok. Alakul a policentrikus világ, amelyben nem egy szuperhatalom akarata érvényesül, és megnövekedik a regionális együttműködések szerepe.

„A jelenlegi turbulens helyzetben például Törökország egyike azon országoknak, amelyek a leghatékonyabban használják ki a kínálkozó lehetőségeket”

Ankara nemcsak diplomáciai téren aktivizálódott, és játszik egyre komolyabb szerepet az orosz-ukrán szembenállás tárgyalásos rendezésében, de a formálódó tervek alapján gázelosztó központtá is válik.  Azt pedig Isztambul repülőterén magunk is megtapasztalhatjuk, hogy a légi közlekedésben már most egyértelműen hub, azaz csomópont. Azt, hogy miként használja ki a jelenlegi háborút, a Nyugat és Oroszország szembenállását, Moszkva felé Románián, Magyarországon Szlovákián, Lengyelországon és Belaruszon át haladva is láthatjuk. A török légi társaság a legnagyobb befogadóképességű gépével repüli ezt a relációt, és szállítja a rengeteg orosz turistát a tengerpart és Moszkva között. Meg persze azokat, akik ilyen-olyan okból el akarnak jutni valahogy Európából Oroszországba.

„Közben ahhoz még ki sem kellett mozdulni a lakásból, hogy megérezzük az Európa és Oroszország között mélypontra jutott kapcsolatokat. Szándékosan nem az elhidegült szót használom, mert még valaki rossz szóviccnek vehetné. De az sajnos tény, hogy már a gázszámlákon látjuk, hogy az Európa és Oroszország között hat évtizede működő energetikai együttműködésnek vége”

Egy korszak lassan lezárul. Azt közben nem okvetlenül látja az európai fogyasztó, hogy egy százéves amerikai stratégiai cél beteljesülésének az árát fizeti meg. Azzal ugyanis, hogy Európa és Oroszország lassan már nemcsak nem kereskedik, hanem nem is beszél egymással – sőt, még a társadalmi, kulturális kapcsolatok is szakadoznak –, mindenek előtt az Egyesült Államok jár jól. Ez a pragmatikus kapcsolat volt ugyanis egyrészről a nyugat-európai gazdaságok, elsősorban a német gazdaság versenyképességének az alapja, másrészről biztosította Oroszországnak a csúcstechnológiához jutását. Ennek az együttműködésnek a megszakítása az úgynevezett eurázsiai geopolitikai térség mindkét pólusát, a Németország vezette Európát és Oroszországot is gyengíti.

De nemcsak Európa fordult el Oroszországtól – Washington ennél racionálisabban viszonyul Moszkvához –, hanem viszont is. Vlagyimir Putyin ugyan a Valdaj Klubból is azt üzente az európai társadalmaknak, hogy ne higgyenek a sajtójuknak és a vezetőiknek, hiszen Oroszország nem az ellenségük, ám a Kreml csalódottsága kitapintható.

„Moszkva egyrészről nem érti, és nehezen is fogadja el Brüsszel felsőbbrendű, kioktató stílusát, másrészről nem is látja értelmét a tárgyalásoknak addig, amíg Európa nem önálló, és Amerika vazallusa. Oroszország éppen ezért az Egyesült Államokkal tárgyalna Ukrajnáról is, mert mint meg is fogalmazták, ennek van értelme, hiszen úgyis Washingtonban döntik el, hogy Kijev mit akar”

Hogy ez mennyire így van, azt bizonyítja, hogy Andrij Jermak ukrán elnöki tanácsadó a minap azután ismertette Kijev békefeltételeit, hogy előtte erről egyeztetett Jake Sullivannel, Joe Biden nemzetbiztonsági tanácsadójával. Az orosz külpolitika változó prioritásait tükrözte a Valdaj Klub idei, 19. éves konferenciájára meghívottak névsora is. A nyugati vendégek visszaszorulásával jellemezhető, nagyjából a 2010-es évek közepétől érzékelhető trend mára kiteljesedett, így a hangadók a kínai, az indiai vagy éppen az indonéz vendégek voltak, nem pedig az amerikaiak.

„Néhány évvel ezelőtt a Valdaj Klub az elsők között beszélt arról, hogy omladozik a világ, az egypólusú világrend, illetve az egész politikai és gazdasági intézményrendszer bomlása felgyorsult”

Ma már bátran kijelenthetjük, hogy a világ az alapvető változások időszakába lépett, és nem lesz visszatérés a korábbi modellhez. Oroszország geopolitikai és erőforrás-történeti helyzetéből adódóan mindig az események középpontjában állt, a koronavírus-járvány és azt követően az orosz „különleges katonai művelet” Ukrajnában felgyorsította a világ átrendeződését. Mint a Valdaj Klub tanulmánya a helyzetértékelésében fogalmaz, megnövekedett az igény a kiegyensúlyozottabb, stabilabb világrendre, és mind több országnak van elege az egoista szuperhatalmi dominanciából.  A világ nagyobb önmérsékletet, több párbeszédet és kevesebb háborút vár. Ahogy Leninre utalva Vlagyimir Putyin is fogalmazott, forradalmi helyzet van a világban, hiszen a politikai értelemben vett Dél nem kér a hegemón uralta világból, a Nyugat pedig már sem politikai, sem pedig gazdasági értelemben nem képes fenntartani a dominanciát.

„A világrend átalakulása a gazdasági életet is felforgatja. Sőt, a Valdaj Klub értékelése alapján azt is kimondhatjuk, hogy az Oroszország és a Nyugat között egyre durvábbá váló gazdasági háború a szembenállás kiemelt, orosz olvasatban a katonainál is fontosabb, de legalábbis azzal egyenrangúként kezelt frontja”

Mint azonban az előadók megjegyezték, amit ma látunk, az mélyen gyökerezik. A globalizációval kialakult kölcsönös függőséget ugyanis az eddigi világrendet domináló szuperhatalom és szövetségesei a saját érdekeik érvényesítésére használták. Ennek támogatására a Világbanktól a hitelminősítőkig egész intézmény rendszert építettek ki, amely jelenleg kiemelten foglalkozik a nyugati befolyás ellensúlyozását szorgalmazók büntetésével. Ennek része a szankciók mára tökéletesített rendszere is. Ennek a gyarmatosító modellnek egyik bástyája a csúcstechnológia fegyverként alkalmazása. Ezt, a neokolonializmust és a bizalmatlanságot emelték ki a világrend átalakulásával párhuzamosan mélyülő globális válság gazdaságot érintő jellemzőiként a Valdaj Klub konferenciáján felszólalók is.

„A poszthegemón világ policentrikus, multilaterális, és ebből fakadóan az orosz elképzelések szerint a jelenleginél sokkal demokratikusabb lesz. A globalizáció számára a legnagyobb kihívást nem Oroszország, hanem a globális Dél néven emlegetett országok csoportja jelenti, amely meg akarja erősíteni a helyét a világban”

Az új, multilaterális világrend kialakulása felé vezető hosszú úton a következő lépést a szuperhatalmak eltűnése jelenti. Ahogy az orosz elnök már korábban és most is megfogalmazta, „a világnak sokkal igazságosabbnak kell lennie, nem szabad egy ország köré épülnie, a formálódó új világrendben az eddiginél jobban tiszteletben tartják más országok érdekeit, egyenlő félként kezelik őket, függetlenül a terület nagyságától, a GDP mennyiségétől vagy a modern fegyverek jelenlététől”. Mint Putyin aláhúzta, reményei szerint ez az igazságosság adja ennek az új világrendnek a stabilitását. Így a Valdaj Klub idei találkozójának a kulcsszavai az igazságosság, a mindenkinek egyenlően járó biztonság, a szuverenitás és a deglobalizáció voltak.

„A jelenleg omladozó nemzetközi rend az orosz narratíva szerint sem nem tisztességes, sem nem biztonságos, és így jelentős részben okozója a jelenlegi katonai-politikai szembenállásnak. Ennek kapcsán érdemes megjegyezni, hogy az orosz olvasatban az Ukrajnában dúló háború csupán egy mellékhadszíntér az Oroszország és a Nyugat között folyó proxy háborúban”

Oroszország számára az igazi győzelem az lenne, ha a Nyugattal szemben határozott alternatívát mutatva formálódna a globális Dél, és ebben az új rendben Moszkva meghatározó szerepet játszana. Ehhez azonban egyértelmű győzelmet kell aratnia Ukrajnában. A tét tehát jóval nagyobb annál, mint Ukrajna. Ha ezt vesszük, akkor Putyin az orosz érdekek szempontjából racionális döntést hozott, amikor belevágott az orosz kommunikációban „különleges katonai műveleteknek” nevezett akcióba. Ha ugyanis nem lép, egy-két éven belül rosszabb helyzetben kényszerült volna háborúzni. Nem háborút akart, Oroszország azonban most már csak területszerzés és áldozatok árán érheti el eredeti céljait. Tehát az, hogy hosszú háborúba sodródott bele, egyrészt megnöveli a győzelem árát, másrészt a világrendért folyó versenyben ez Moszkva céljai felől nézve visszalépés. Mindazonáltal az orosz politikai elit magabiztos, és úgy véli, hogy a két hadsereg és az országok tartalékai közötti különbség idővel megmutatkozik majd.

(A cikk eredetileg a Demokrata című hetilapban jelent meg, és itt olvasható)