
„De térjünk vissza a nyugati sajtóhoz. A német Die Welt úgy látja, hogy a látványosabb médiasikerek, mint a Moszkvát ért drón támadások, vagy a Bahmut környéki pozíció foglalások ellenére ez az ellentámadás – mint fogalmaz – meglehetősen csendes”
Fotó:EUROPRESS/Boris Alekseev/ANADOLU AGENCY/AFP
Oroszország a német kormányhoz közel álló források szerint még két-három évig kész háborút viselni Ukrajna ellen. A német kormány Bildnek nyilatkozó szakértői az orosz társadalom militarizációját látva egyáltalán nem zárják ki egy újabb mozgósítás, és egy nagyszabású támadás lehetőségét. Az elemzés emlékeztet arra, hogy amennyiben a háború menete ezt szükségessé teszi, akkor végső esetben Moszkva akár 3 millió embert is mozgósíthat. Ma az orosz hadsereg létszáma 1,15 millió, de Putyin bejelentette a hadsereg 1,5 milliósra bővítését.
„Így elmondhatjuk, hogy a Nyugat és a háború felélesztette a Nagy Medvét, amely most szép lassan tápászkodik. Nem kizárt tehát, hogy Oroszország megerősödve, egy harcokban edzett, megnövekedett hadsereggel jöhet ki a háborúból”
De ha már a német lapoknál tartunk, akkor említsük meg, hogy Boris Pistorius védelmi miniszter arról beszélt, hogy a haderőreform keretében 2031-ig 203 ezerre – ez nagyjából 100 ezerrel fog elmaradni az akkori lengyel haderőtől – emelik a német hadsereg jelenlegi 183 ezres létszámát. Persze, ez nem lesz egyszerű, hiszen az idei év első öt hónapjában a jelenlegi kiélezett nemzetközi helyzetben is csak 23 ezren léptek be a Bundeswehrbe, ami 7 százalékkal kevesebb, mint a tavalyi év hasonló időszakában. Boris Pistorius védelmi miniszter ezért ezt a személyzeti kérdést a migrációs hátterű nők hadseregbe vonzásával próbálja megoldani. Emellett csökkentik a hadseregbe lépés feltételeit. Innen már csak egy kérdésünk van. Honnan lesz ebből erős hadsereg?
„S akkor a jelenlegi nagy ukrán ellentámadásról néhány bejegyzés. Szakértők felvetik, hogy még az ukrán ellentámadás lassulásáról sem beszélhetünk, hiszen nem nagyon volt minek lassulnia”
Ahogy az ukrán erők ráléptek az aknamezőkre, lelassultak, és ez tart két hónapja. Mint egy befolyásos orosz katonai blogger, Jurij Podoljaka ennek kapcsán megjegyzi, ha ez a trend folytatódik, akkor ősszel orosz támadásról kell majd beszélni. A katonai elemző szerint még a raszputyica, a sáros időszak beköszönte előtt nagy orosz támadást láthatunk. Egyelőre a hátországban folyik erre a felkészülés, és szerinte egyáltalán nem alakulnak rosszul a dolgok. Más elemzők ezzel kapcsolatban úgy látják, amennyiben 2024-re is áthúzódik a háború, akkor mind Ukrajna, mind pedig Oroszország mozgósítani fog. Kijevet az élőerő elfogyása készteti erre, hiszen ez esetben a Nyugat nem fogja tovább finanszírozni a háborút. Moszkvának ezzel szemben már nem a védekezésre, hanem az ukrán offenzíva összeomlást követő megkontrázására, egy villámgyors ellentámadásra kell az erősítés. Ez az ellentámadás Ukrajna déli részének megszerzését célozná, amellyel elvágnák a tengertől az országot. Erről, az ukrán ellentámadás kifulladása után Odessza elvesztésének lehetőségéről beszélt a Dialogue works portálnak nyilatkozva Lawrence Wilkerson nyugalmazott ezredes is. Colin Powell egykori külügyminiszter kabinetfőnöke arra figyelmeztetett, hogy az ukrán erők veszteségei közelítik Kijev vereségét.
„Ezután pedig a tárgyalások már nem a háború befagyasztásának koreai forgatókönyvét idéznék. Ez már a jugoszláv szcenárió lenne, Ukrajna szétesésével, feldarabolásával”
Vontatottan halad az ukrán ellentámadás a New York Times szerint is. Mint a lap megjegyzi, egyáltalán nem váltak be azok a taktikák, amelyeket a Nyugaton kiképzett ukrán egységek alkalmaztak. Az elemző emlékeztet arra, hogy az ukrán hadsereg a napokban kezdte el bevetni az offenzívában azoknak az eddig tartalékban lévő egységeknek a zömét, amelyeket a nyugati országokban képeztek ki az utóbbi hónapokban. Ukrajnának összesen kilenc olyan dandárja (nagyjából 36 ezer katonája) volt, amelyet Nyugaton képeztek ki az offenzíva előtt. Mint The New York Times felveti,
„előzőleg sokan arra számítottak, hogy a modern amerikai fegyverekkel felszerelt katonák lesznek a támadás élcsapata, ehhez képest fennakadtak az erős orosz védelmen”
Emiatt az ukrán parancsnokok úgy döntöttek, sutba vágják a nyugati taktikákat, és visszatérnek az általuk ismert harcmodorhoz. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a merész, nagyobb méretű támadások helyett először tüzérségi csapásokkal próbálják meg felőrölni az orosz csapatokat, és csak kisebb, helyi szintű műveleteket indítanak a frontvonal egy-egy pontján. Egyes nyugati katonai szakértők viszont attól tartanak, hogy hosszú távon az ukránok taktikaváltása gondokat okozhat, mivel az így kialakuló anyagháborúban az ukránok hamarabb kifogyhatnak a munícióból, mint az oroszok. Az amerikai lap szerint ezek után úgy tűnik, hogy a NATO reményei egyelőre legalábbis szertefoszlottak azzal kapcsolatban, hogy az ukránok gyors előrenyomulásra lehetnek képesek a nyugati eszközöknek, kiképzésnek köszönhetően. Ezt a hangulatot tükrözi Sean Bell nyugalmazott brit légi-marsall nyilatkozata is. A katonai szakértő arról beszélt, hogy Zelenszkijnek rövid időn belül áttörést kellene elérnie, mert a Nyugat már türelmetlen.
„Ukrajna nyugati szövetségesei szerint a mostani offenzívával el kellene dönteni a háborút, a támogatás ugyanis véges”
De ha már Podoljakánál tartunk, akkor ő a napi helyzetről is megállapítja, hogy a front jelenleg az erős ukrán zaporizzsjai támadások ellenére is valójában csendes. Az egyre ismétlődő támadásokat az orosz erők folyamatosan visszaverik, így változás nincs ezen a kényes frontszakaszon. Azért a katonai tudósító megjegyzi, hogy az orosz erőknek már nagyon elegük van a kazettás lőszerekből. Ez jelenleg erősen pusztítja a gyalogságot, de mint Podoljaka hozzáteszi, információi szerint rövidesen orosz részről is tömegesen bevetik ezt a fegyvert. A pusztító kazettás lőszerek használata ellenére nagy veszteségeket szenvedtek az ukrán támadók, és úgy a nap közepére a támadás ki is fújt.
„Visszatérve a nyugati sajtóhoz, a német Die Welt úgy látja, hogy a látványosabb médiasikerek, mint a Moszkvát ért dróntámadások, vagy a Bahmut környéki pozíció foglalások ellenére ez az ellentámadás – mint fogalmaz – meglehetősen csendes”
Nyugatról nézve mindenképpen. Ahogy a német lap megjegyzi, idén nem várható, hogy az ukrán erők megtörik az oroszokat, és könnyen lehet, hogy Kijev az erősödő nyugati nyomásra béketárgyalásokra kényszerül. Mint hozzáteszi, ez nagyon is valószínű. Mint az elemzés folytatja, Oroszország egy időre biztosan megtarthatja a megszerzett területeket. De ez csak a konfliktus befagyasztását jelenti, és nem békét. Mint a lap fogalmaz,
„ez a koreai megoldás, ami Ukrajna számára azt jelenti, hogy a messzeségbe távolodik a csatlakozás a NATO-hoz és az Európai Unióhoz, és távol maradnak az igazi befektetők is. Ez egyben azt is jelenti, hogy a gyenge Ukrajna csak lassan, legfeljebb majd egyszer a jövőben szerezheti vissza elvesztett területeit”
A horvát Geopolitika News eközben arra hívja fel a figyelmet, hogy az északkeleti fronton Kijev szempontjából még rosszabbul mennek a dolgok, és az ukrán erők egyre nehezebben verik vissza a folyamatos támadásokat. Mint a lap megjegyzi, Szvatovo-Kremennaja-Liman-Kupjanszk körzetében nyomulnak előre az orosz erők, amelyek egyre jobban közelednek az áttöréshez. Ha pedig ez bekövetkezik, akkor visszaszerezhetik előbb a tavaly ősszel elvesztett területek stratégiailag fontosabb részeit, amely után már egyre nehezebben lesz védhető Liman és Izjum, ez pedig azt jelenti, hogy Ukrajna teljesen elveszítheti a tavaly visszaszerzett területeket.
Érdekes a libanoni Al Mayadeen megközelítése. A lap arról értekezik, hogy az Egyesült Államok a konfliktus folytatódásában érdekelt, és meg fog akadályozni minden ezzel ellentétes kísérletet. Magyarán, így nem lesz béke.
„A lap emlékeztet arra, hogy Washington miként torpedózta meg a tűzszünet megkötése előtt az isztambuli tárgyalásokat”
A libanoni lap úgy látja, hogy az amerikai hadiipar érdekei mozgatják a szálakat, emellett persze fontos Oroszország meggyengítése, és az európaiak – ahogy a lap fogalmaz – lent tartása, a liberális értékek védelme nevében saját érdekeinek feladása. Mint az Al Mayadeen elemzője megjegyzi, Ukrajna támogatásának mértéke mutatja az amerikai katonai-ipari komlexum érdekeinek érvényesülését. Ahogy a lap megállapítja, a fő cél az előre menekülés, Moszkva és az egész világ belehúzása egy végtelen háborúba.
S végül nézzük meg, hogy miként látják az Egyesült Államokban ezt a háborút. A Newsweek felkérésére a Redfield & Wilton Strategies által készített felmérés szerint
„az amerikaiak 31 százaléka még azt is támogatja, hogy amerikai katonákat küldjenek Ukrajnába, míg 34 százalék ezt ellenzi, míg a megkérdezettek harmada nem tud a kérdésben dönteni”
Erről az jut eszünkbe, hogy onnan messziről könnyű így vélekedni, de azért biztos vagyok abban is, hogy azért annak a 31 százaléknak is csak a töredéke menne el Ukrajnába harcolni.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
Rác Gábor says:
…”Felébresztette a Nyugat a Nagy Medvét?”… Talán korábban is, mint azt kívánta… Csak emlékeztetőül: a Nyugat 1991 óta készült erre a háborúra Ukrajnában. Tömte az ukrán vezetést fegyverrel, pénzzel, tanácsadókkal, hadmérnökökkel, és 2014 óta kiépítette azt a védelmi vonalat, amit 2022-ben az orosz haderőnek nem sikerült áttörnie. Hangsúlyozom: Nyolc év alatt! Ugyanezt az oroszok röpke fél év alatt szintén megtették úgy, hogy közben megsemmisítettek a legjobb ukrán hadsereget. Igaz, az orosz hadvezetés is követett el közben hibákat, de tanult belőlük. A Nyugat már akkor veszített ebben a harcban, amikor azt hitte, hogy az oroszok tavaly ősszel kivonulnak Ukrajnából. E tévedést saját korábbi ún. blitzkrigjeire alapozta (pl. Jugoszlávia), és arra, hogy az EU, a NATO, a világgazdaság, és a nemzetközi média urának vélte magát… Ám a legnagyobb tévedése az előbbiek közül a “blitzkrieg” volt, amit a modernebb technikára alapozott, miközben elfelejtette azt, amit az oroszok nem, vagy talán még a génjeikben is örök emlékként hordoznak: az állóháború tudományát… Végül hadd említsem meg azt a cáfolhatatlan tényt, hogy Ukrajna nem a Nyugat földje, tehát ez nem a Nyugat egzisztenciális háborúja, és Ukrajnáé sem, mert ez csak a látszat. Ukrajna már 1991-ben a pusztulás útjára lépett…
HUN says:
Korrekt.
csakafidesz says:
„az amerikaiak 31 százaléka még azt is támogatja, hogy amerikai katonákat küldjenek Ukrajnába, míg 34 százalék ezt ellenzi az amerikaiak harmadik harmada nem tud a kérdésben dönteni”
——————————————————————————————————————————————————————–
Az ilyen felmérések íróasztalnál, a megrendelő kívánsága szerinti adatokkal születnek.