Szergej Sojgu védelmi miniszter közleménye szerint Oroszország november 15-én sikeres műhold elleni lövészetet hajtott végre egy „ígéretes, fejlesztés alatt álló rendszerrel”. A kijelölt célpont az 1982-ben felbocsátott, mára már használaton kívüli szovjet Koszmosz-1408 elnevezésű Celina-D típusú felderítő műhold volt 460 kilométeres magasságban.
Noha nem ez volt az első ilyen jellegű teszt, mégis az orosz akció jelentős visszhangot, illetve ellenkezést váltott ki a Nyugat, de főképp az Egyesült Államok részéről. Anthony Blinken külügyminiszter meggondolatlannak, és felelősségtelennek nevezte a tesztet, amellyel Oroszország az űr militarizációjára törekszik. A NASA főigazgatójaként Bill Nelson bár finomabb álláspontot vett fel, de hasonló módon, mint az ISS-re, illetve a kínai Tiangong űrállomásokra veszélyt jelentő eseményt mutatta be.
Az amerikai sajtó szerint a Nemzetközi Űrállomás legénysége a tesztet követően a Szojuz és Crew Dragon modulokba vonulva hajtotta végre a lehetséges evakuációs procedúra előkészítését, ha esetleg a Koszmosz darabjai az ISS-nek ütköztek volna.
„Noha a Roszkoszmosz érdemben nem kívánta az értesüléseket kommentálni, az orosz védelmi minisztérium által közreadott videó szerint a műhold lelövése nem veszélyeztette az ISS személyzetét, ugyanis még a legkisebb távolság is meghaladta a 40 kilométert a törmelék és az űrállomás között”
De vajon milyen eszköz lehetett a tesztben említett elfogórakéta? Noha az Egyesült Államok közleményeiben földi telepítésű műholdellenes rakétát említett, két potenciális jelölt is alkalmas lehet az említett feladatra. Az első – és vélhetően a valószínűbb – az A-235 „Nudol” rendszerhez tartozó 53T6 elfogórakéta, míg a másik aspiráns a 30P6 „Kontakt” komplexum.
Míg a Moszkva és környékének rakétavédelmi feladatait ellátó A-235-ről és működéséről már korábban részletesen beszámoltunk, a 30P6 Kontakt nemcsak hazánkban, de nemzetközileg is kevésbé ismert. A rendszer az amerikai ASAT-hoz hasonlóan két összetevőből, egy MiG-31D „tyip 7” indítójárműből, és magából a 79M6 műhold elleni rakétából áll. Az elfogás során a MiG-31 nagy magasságba emelkedve indítja magát a rakétát, amely ezt követően a földi légkört elhagyva közvetlen találattal – magával a mozgási, azaz kinetikus energiával – semmisíti meg az alacsony Föld körüli pályán keringő célpontját
„A szárazföldi indítású rakétákkal szemben ugyanis a magas légkörből indítva jelentős energia megtakarítás – és ezáltal méret csökkenés – érhető el, mivel a légkör legsűrűbb rétegén nem kell áthaladnia”
Bár maga a fejlesztés már az 1980-as évek Szovjetuniójában elkezdődött, az összeomlást követő pénztelenség következtében a munkálatok egészen a 2000-es évekig szüneteltek. Bár azóta a rendszer több elemét is tesztelte Oroszország – többek közt a legnagyobbnak számító kazahsztáni Szari-Szagan kísérleti telepen – illetve bizonyos részegységeket modernizált, máig kevés információ érhető el pontos készültségi fokáról.
Mindezek mellett az Izvesztyija egy harmadik opció lehetőségét is felveti. Ez pedig nem más, mint az általunk éppen a napokban említésre kerülő Sz-550 esete. Az Anton Lavrov és Alekszej Ramm által jegyzett cikk szerint ugyanis bár a média a Nudol kódnevet általában a Moszkvát és az azt övező stratégiai fontosságú területeket védő A-235-el hozza összefüggésbe, mégsem arról van szó. Ugyanis annak fejlesztése a gyártó Almaz-Antyej által „Szamaljot-M”, nem pedig az említett Nudol kódnév alatt fut, azaz két külön rendszerről van szó.
„Noha a Nudolról az orosz fél még hivatalos információkat sem adott ki, mégis a munkálatokkal, illetve beszerzésekkel kapcsolatban nyilvánosan elérhető adatok alapján maga a fejlesztés 2011 óta zajlik folyamatosan”
Ráadásul, míg az A-235 rendszer silós telepítésű rakétákkal operál – noha egyes korábbi értesülések ennek ellentmondanak, ám a pontos információk a fejlesztés titkossága miatt nem elérhetőek –, addig a Nudol indítóegységei önjáróak. Erre bizonyíték a belorusz MZKT gépgyár által 2014-ben kiadott közlemény, amely szerint a gyár nyerte el a Nudol komplexum rakétákat szállító járművek fejlesztését a hat tengelyes MZKT-79291-el.
„Mindezen információkat összefoglalva az Izvesztyija arra a következtetésre jut, hogy maga a Nudol rendszer nem más, mint a nemrég nyilvánosságra hozott, ám jórészt ismeretlen Sz-550, az Sz-500 „Prométheusz” rendszeren alapulva”
Dmitrij Boltyenkov katonai szakértő szerint pedig közvetlen kapcsolat van az Sz-550 bejelentése, és a rakétateszt közt. Úgy véli, aligha lehet véletlen, hogy kevesebb, mint egy héttel az Sz-550 létének beismerése után Oroszország sikeresen likvidál egy űrbéli műholdat. Ráadásul – mindez immár ezen sorok szerkesztőjének megjegyzése – 1982, azaz 39 éve ez az első műhold elleni teszt, amelyet Moszkva végrehajtott.
Noha korábban szárnyra kaptak olyan meg nem erősített információk, amelyek szerint az Sz-500 rendszer képes lesz az akkor még ugyanazonként kezelt A-235/Nudol 14A042 kódjellel illetett elektro-optikai vezérlőfejes rakétájának használatára mobil platformon, ám ezt még nem hozták összefüggésbe semmilyen más programmal. Bár magának a Nudolnak a rakétái nem kompatibilisek az Sz-500 indító járműveivel (TEL) – miután egy műhold elfogásához sokkalta nagyobb átmérőjű rakéta, és ezáltal a már említett MZKT-79291 hordozóplatform szükséges – ám képes használni a Prométheusz felderítő, és tűzvezető radarjait, valamint vezetési pontjait.
„Ha tényleg utóbbiról van szó, és a Nudol igazából az Sz-500 részeként az Sz-550 alrendszert takarja, akkor az Sz-500 család tényleg egy eddig nem látott kompatibilitást, és sokrétűséget egyszerre magában foglaló rendszer”
Eddig Oroszország és a Szovjetunió – illetve lényegében minden légvédelmi, illetve rakétavédelmi rendszert fejlesztő ország – külön dedikált platformokat hozott létre légvédelmi, illetve rakétavédelmi feladatokra, azon belül is külön alkategóriákkal. Noha egyes légvédelmi rendszerek korlátozottan képesek ballisztikus pályán érkező célpontok megsemmisítésére, míg bizonyos rakétavédelmi rendszerek pedig alacsony Föld körüli pályán – LEO – keringő tárgyak elfogására, egy rendszer mindezt összesen eddig nem tudta magában foglalni.
„Ám úgy tűnik az Sz-500 és Sz-550 kombinációja utóbbi radar és vezetési infrastruktúráját alapul véve egyszerre alkalmas ballisztikus, aerodinamikus valamint űrbéli célpontok elleni harcászatra”
Miután pedig az Sz-500 képes az A-235 rendszerrel együttműködni, így a Moszkva körüli légvédelmi gyűrű képességei még nagyobb mértékben bővülnek, főképp a közepes hatótávolságú ballisztikus rakéták (IRBM), és valamint interkontinentális (ICBM) társainak harci részeinek elfogásával.
A cím ne tévesszen meg senkit, noha a műsor jórészt az Sz-350 „Vityaz” rendszerről szól, szó esik benne az A-235 és Sz-500 rakétáinak kompatibilitásáról is.
Érdemes továbbá az Egyesült Államok felháborodásán túl a célpontként szolgáló Koszmosz-1408 elektronikai felderítő (ELINT) műholdat, illetve a törmelék okozta lehetséges veszélyt is áttekinteni. Az eredeti tervek szerint a Koszmosz-1408 mindössze hat hónapos élettartammal bírt volna, így bár pontosan nem tudni, mikor vált használhatatlanná, ez minden bizonnyal több évtizedes távlatban történt. Maga az űreszköz pályája a tesztet megelőzően egyre jobban ereszkedő ívet írt le, mivel a kezdeti 645-679 kilométeres magasság helyett a találat a már említett 460 kilométeren érte.
„Egyes információk szerint a műhold igazából az amerikai X-37B személyzet nélküli űrsiklót modellezte, amelynek keringési magassága pont a 400-500 kilométeres sávba esik”
Utóbbi szintén egy felettébb nagy titkolózással övezett projekt, mivel hivatalosan csupán egy újra felhasználható űrjárművek fejlesztését segítő technológiai demonstrátorról van szó. Mégis, a több alkalommal a 700 napot is meghaladó űrben tartózkodás másra enged következtetni. Egyes vélemények szerint az X-37B fő feladatköre többspektrumú elektronikai és optikai felderítés, míg más teóriák egy harci gépet látnak bele, amellyel az Egyesült Államok az ellenséges országok műholdjait semmisítheti meg. Előbbi esetben az X-37B kialakításának előnye, hogy a tradicionális felderítő műholdakkal szemben sokkalta nagyobb mértékben képes pályájának megváltoztatására, ezáltal az elhárító rendszerekkel szembeni védekezésre. A harci felhasználást pedig az X-37B raktere teszi potenciálisan lehetővé, amely több típusú fegyverzet befogadására alkalmas.
„A november 15-i lelövés nélkül vélhetően hamarosan a Föld légkörébe érve semmisült volna meg a szovjet Koszmosz-1408 műhold, ám jelenleg kérdéses, hogy mi lesz a belőle keletkezett űrszemét pontos sorsa”
Míg az orosz védelmi minisztérium szerint sem maga a teszt, sem pedig a keletkezett törmelék nem jelent veszélyt a Nemzetközi Űrállomásra, illetve az egyéb emberi űrtevékenységre, az Egyesült Államok másképp vélekedik. Ned Price, az amerikai külügyminisztérium szóvivője szerint csak a földi radarok által érzékelhető tartományban több mint 1500 darabra szakadt műhold több évig, vagy akár több évtizedig veszélyként jelentkezhet, mind az emberes űrmissziók, mind a kereskedelmi műholdak szempontjából. Minden esetre a legfontosabbként számon tartott navigációs műholdrendszerek pályáját – például GPS, GLONASzSz, Galileo – a keletkezett űrszemét nem érinti, mivel azok keringési magassága a 20 ezer kilométer környékén alakul.
„Másrészt jogosan merülhet fel a kérdés, létezik-e egyáltalán nemzetközi szabályozás az űr militarizációja, illetve a jelen teszthez hasonló incidensek ellen?”
Nos, a gyakorlatot tekintve lényegében nem, mivel az 1967-es kozmosz használatáról szóló Outer Space Treaty mindössze a nukleáris fegyverek űrbéli telepítésének, illetve használatának tilalmát mondja ki a világűr békés célra törekvő használata mellett. A kinetikus energián, lézeren vagy egyéb módszereken alapuló konvencionális fegyverzet telepítése, és használata nem ütközik semmilyen nemzetközi jogi klauzulába. Sőt, egyáltalán nem Oroszország az első, vagy épp az egyetlen, amely nemcsak műholdellenes fegyvert fejleszt, de teszteli is azt a világűrben.
„Az orosz védelmi, illetve külügyi tárca által több alkalommal idézett legismertebb ilyen incidens éppen az Egyesült Államokkal történt meg 12 évvel ezelőtt”
2008 februárjában az AEGIS BMD rendszerhez tartozó SM-3 rakétával semmisítette meg a USS Lake Erie romboló a meghibásodott USA-193 kémműholdat 247 kilométeres magasságban. Az elfogáskor keletkezett 147 darab törmelék többsége 2008 júniusára a földi légkörbe belépve elégett, míg az utolsó darabok esetében ez 2009 októberében történt meg.
De említhetnénk a nagy port kavart 2007-es kínai Fengyun-1C meteorológia műhold megsemmisítését 865 kilométeres magasságban, vagy épp India 2019 márciusi tesztjét, amelyek egyenként a vélt orosz mennyiséghez hasonló volumenű űrszemetet termeltek ki. Ráadásul november 10-én az ISS pályamódosítására pont a Fengyun-1C esetében keletkezett veszélyes törmelék miatt volt szükség.
Minden esetre érdemes megjegyezni, hogy Oroszország Kínával együttműködésben több alkalommal is megpróbált egy jogilag kötelező, és általános érvényű nemzetközi szerződést elfogadtatni az ENSZ, illetve leszerelési konferenciák keretein belül.
„Ám ezt az Egyesült Államok számtalan esetben visszautasította”
Legutóbb októberben szólította fel Oroszország az ENSZ közgyűlés keretein belül a világ országait, hogy tartózkodjanak mind az űrfegyverek fejlesztésétől, illetve azok használatától a világűrben, és földi célpontok esetében egyaránt. Egyáltalán nem véletlen ezek után tehát, hogy az orosz védelmi minisztérium kettős mércével vádolja meg amerikai társát, illetve ahogy a közleményben elhangzik, épp az Egyesült Államok az, amely saját űrerejének – United States Space Force – 2020-as felállításával közelebb lépet az űr militarizálásának irányába és nem hajlandó ezen irányú tervein változtatni.
Nemzetközi egyezmény hiányában vélhetően a jövőben tovább fog folytatódni az űr militarizációja, nemcsak az űrkutatásban nagyhatalomnak tekintett államok, de kisebb társaik részéről is. Továbbá a Koszmosz-1408 lelövése orosz szempontból inkább tekinthető egy demonstratív műveletnek a Nudol rendszer képességeit bemutatandó – bár az említett 30P6 Kontakt is versenyben van – kifejezve, hogy Moszkva is képes arra, mint Peking vagy Washington. Továbbá mivel ezen eszközök elsődleges felhasználása nem a műholdakkal szembeni tevékenységhez kapcsolódik, nem kell attól tartani, hogy Moszkva egyik napról a másikra tetszőleges űreszközöket fog lelőni.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2024 - #moszkvater