//Ez volt az igazi csodák palotája
Az első moszkvai McDonald's gyorsétterem alkalmazottai mutatják az 1990e-s nyitás napján készült képet az üzlet megynitásának 30-ik évfordulóján, 2020. január 31-én a moszkvai Puskin téren #moszkvater

Ez volt az igazi csodák palotája

MEGOSZTÁS

Vélhetően sosem felejtik el azok azt az élményt, akik ott lehettek az első moszkvai McDonald’s nyitásánál. Az 1990. január 31-én, a Puskin téren megnyílt gyorsétterem volt akkor a világ legnagyobb McDonald’s-a, melynek első napján 30 ezer honfitársa mellett még Borisz Jelcin, a későbbi Oroszország első elnöke is megjelent.

Az első moszkvai McDonald's gyorsétterem alkalmazottai mutatják az 1990e-s nyitás napján készült képet az üzlet megynitásának 30-ik évfordulóján, 2020. január 31-én a moszkvai Puskin téren #moszkvater
Az első moszkvai McDonald’s gyorsétterem alkalmazottai mutatják az 1990-es nyitás napján készült képet az üzlet megnyitásának 30-ik évfordulóján, 2020. január 31-én a moszkvai Puskin téren
Fotó:EUROPRESS/Alexey Maishev/Sputnik

Kíváncsi lennék arra, vajon a fenti bevezető elolvasása nélkül hányan vágnák rá e sorokat olvasva, hogy melyik város melyik étterméről fog szólni a cikkünk. Egy 1990. január végi szerdai hideg napon egy bizonyos, világszerte ismert étterem megnyitotta a kapuit, és ennek a helynek olyan vonzereje volt, hogy az emberek emlékei szerint a mosdók és a WC-k is olyan benyomást tettek a szerencsés bejutottakra, hogy évekig ezt emlegették.

„Olyan érzése volt mindenkinek, mintha egy űrhajóban lenne, nézték, tapogatták, kipróbálták az olyan csodákat, mint például a folyékony szappant adagoló automata…”

„Mindennél nagyobb élmény volt, mint amit valaha átéltem. Úgy ettem, ittam, és rágtam, mintha életem utolsó étkezése lenne. Az ételek, italok mellett a másik elképesztő dolog a WC volt, még sosem láttunk amerikai WC-t belülről. Legalább ugyanannyian álltak oda sorba, mint a hamburgerekért” – olvasható egy korabeli beszámolóban, míg egy másik arról áradozott, hogy milyen katartikus élmény volt a hatalmas milkshake, és nem tudta, hogy foghat meg egy Big Mac-et az apró kezeivel.

A műanyag edények – mini-kanalak, csészék, szalvéták – és egyéb tulajdonságok, amelyek mindegyikét kifejezetten ennek az étteremnek gyártottak, szintén erős benyomást keltettek az emberekre, akik először látogattak meg egy „tengerentúli” vendéglátóhelyet. Ez az emberek szemében bizonyos értéket adott a dolgoknak. Mert senki se felejtse el a megfejtés előtt, hogy a nyitás napján körülbelül 1000 vendéget vártak, ehhez képest 30 ezren lépték át a „csodák palotájának” a küszöbét.

„Természetesen az első moszkvai McDonald’s nyitónapjáról van szó, és 1990. január 31-én kimondhatóvá vált az a mondat, hogy egy gyorsétterem lebontott bizonyos falakat”

Maga a nyitásról szóló ötlet jóval korábbra datálható, ugyanis a kanadai McDonald’s és a szovjet tisztviselők az 1976-os nyári olimpián találkoztak először Montrealban. Az egyszerűnek és gyorsnak nem nevezhető folyamat végén 1990. január 31-én valósággá vált ez az álom.

Az egész folyamatot a gyorséttermet működtető cégóriás részéről George Cohon vezette, és 13 évi tárgyalás után és 50 millió dollár beruházása révén a McDonald’s megjelent Oroszországban. Még 1988-ban kapott engedélyt a McDonald’s Corporation a Szovjetunió Kommunista Pártjától arra, hogy vállalkozást kezdjen a Szovjetunióban. Ekkor még senki sem sejtette, mekkora üzlet lesz belőle. Kezdetben minden nyereséget felosztottak a vállalat és a kormány között, azonban a McDonald’s végül megvásárolta az összes jogot. És a cég nagyon nem járt rosszul.

„A nyitás után hosszú hónapokig kígyóztak a sorok a gyorsétterem előtt”

Gondoljanak csak bele, akkoriban teljesen más idők jártak. A boltok polcai üresek, állandó hiány szinte mindenből, amihez a kommunista rendszer összeomlása is hozzácsapódott. Ilyen helyzetben nem csoda, ha bombaként robbant be az orosz emberek tudatába az első McDonald’s megnyitása Moszkvában.

A Puskin téren található Líra kávézót szemelték ki az átépítésre, amely aztán az akkori világ legnagyobb étterme lett a maga 900 fős befogadóképességével. A 600 (!) dolgozót nem kevesebb, mint 35 ezer jelentkező közül választották ki. És amikor eljött 1990. január 31., a tízre tervezett nyitás előtt már hajnali háromkor 5000 ember állt már sorba, hogy le ne maradjon az élményről.

„Ezen a szerdai napon 30 ezer embernek sikerült vásárolnia valamit a McDonald’s-ban, és ez a látogatói szám azóta is a vállalat abszolút rekordja”

Egy hamburger ára 1990-ben 1,5 rubel, egy Big Macé pedig 3,75 rubel volt. Hogy miért írjuk le mindezt? Nos, csak azért, hogy el tudjuk képzelni, mit is jelentett akkor és ott enni, venni valamit, amikor az átlagos havi bér 150 rubel és egy havi buszbérlet 3 rubel volt.

George Cohan ötlete alapján a McDonald’s első látogatói árvaházból érkező gyerekek voltak, akik a cég vendégeiként ehettek hamburgert és ihattak milkshaket. És amikor a kis árvák tele hassal és csillogó szemmel végeztek, csak akkor nyílt meg az emberek előtt az étterem kapuja. Cohan ott állt a bejáratnál, mindenkivel kezet fogott és személyesen köszöntötte a türelmesen várakozó embereket. És ezen a napon a McDonald’s csak rubelt fogadott el, amely gyakorlatilag értéktelen volt a Szovjetunión kívül.

„Mi volt a cég sikerének titka Oroszországban? Nos, talán az, hogy nem kirabolni érkezett a leáldozó szovjet birodalmat, hanem hosszú távra tervezett”

Saját üzemeket épített fel országszerte, saját burgonyát termesztett orosz munkásokat alkalmazva. Három évvel később, 2014 májusában már 421 McDonald’s étterem működött Oroszországban, ráadásul franchise-vállalatokat nyitottak Szibériában és a Távol-Keleten. És valamennyi étterem az anyacégnek termeli a hasznot.

Joggal merülhet fel mindenkiben, vajon mi történt a történelmi első étteremmel. Nos, megnyitásának 30. évfordulójára bizony gyökeres átalakuláson ment keresztül.

„A mindig nyüzsgő Puskin téren található egység egyike a világ legforgalmasabb gyorséttermének, de felújítása során azonban a felújítást elnyerő ausztrál Landini Associates csoport arra törekedtek, hogy aki az étterembe betér, lelassuljon kicsit”

Az étterem a maga 1087 négyzetméterével és három szintjével ma is a csodák palotája, de az ausztrál cég szakemberei, belső építészei a non-design elvét követve az enteriőrrel igyekeztek a háttérben maradni. Inkább a betérő emberek, a nekik felszolgált ételek kerüljenek a középpontba.

MEGOSZTÁS