„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
„Marine Le Pen most válaszút előtt áll, és el kell döntenie, hogyan őrizze meg azt a politikai azt a tőkét, amelyet évek alatt felépített”
Fotó:EUROPRESS/Anne-Christine POUJOULAT/AFP
Átrendezheti a francia belpolitikát Marine Le Pen elítélése, amely egyben mérföldköve a nyugati blokkon belül felerősödött ellentéteknek, az Európában kiéleződött hatalmi harcnak. A Nemzeti Tömörülés vezetőjét egyelőre nem jogerősen négy év börtönbüntetésre ítélték, amelynek felét felfüggesztették, míg a másik felét házi őrizetben kell letöltenie. Ehhez még 100 ezer eurós pénzbüntetés is társul, az igazi csapást azonban az jelenti a francia és az európai szuverenista jobboldal egyik vezéralakjára, hogy öt évre eltiltották a közügyektől, ami jó eséllyel azt is jelenti, hogy nem indulhat a 2027-es elnökválasztáson, amelynek egyik legnagyobb esélyese. Ahogy a politikust védelmébe vevő Donald Trump fogalmazott,
„Le Pen ellen jól időzítve a nagy győzelem kapujában emeltek vádat”
Az amerikai elnök megemlítette, hogy vele szemben is ugyanezt a receptet használták. A mostani boszorkányüldözés – mutatott rá Trump – újabb példája annak, hogy az európai baloldal a jogalkotást használja a szólásszabadság letörésére, a politikai ellenfelek ellehetetlenítésére. Politikai döntésről beszélt Le Pen is, aki mellett szuverenista, patrióta politikusok sora – köztük az ítéletre az X-en „Je suis Marine” bejegyzéssel reagáló Orbán Viktor – állt ki.
A bíróság bizonyítottnak látta, hogy sikkasztás történt, és Le Pen központi szereplője volt annak a rendszernek, amelynek keretében 2004 és 2016 között alapvetően fiktív munkaszerződésekkel 4,1 millió euró uniós pénzt törvénytelenül saját pártja finanszírozására használtak fel. Az ügyben érintett még Le Pen vagy kéttucat párttársa is. A bíró fontosnak tartotta külön kiemelni, hogy az uniós forrásokat a vádlottak nem a saját személyes meggazdagodásukra használták fel.
„A per és az ítélet időzítése aligha véletlen, hiszen a posztért már harmadszor induló Marine Le Pen 34-37 százalékos népszerűségével a 2027-es elnökválasztás legnagyobb esélyese”
A döntés évek szisztematikus munkáját teheti tönkre, hiszen az 1972-ben még édesapja által Nemzeti Front néven alapított politikai mozgalom komoly tisztulási folyamaton ment keresztül, a párt irányítását 2011-ben átvevő Marine Le Pen lenyesegetve az antiszemita és rasszista vadhajtásokat a centrum felé terelte a közben nevet is változtatott Nemzeti Tömörülést, amely így republikánus párttá nőtte ki magát. A Nemzeti Tömörülés már a legutóbbi parlamenti választások első fordulójában is a legtöbb – 11 millió – szavazatot szerezte, a választási szabályok, a második forduló előtti összefogások miatt a nemzetgyűlésbe azonban csak a harmadik legnagyobb erőként került be. A párt súlyát azonban mutatja, hogy a parlament legnagyobb frakciójaként komoly szerepe volt a 2025-ös költségvetés megtorpedózásában, és Michel Barnier kormányának a megbuktatásában.
„Marine Le Pen most válaszút előtt áll, és el kell döntenie, hogyan őrizze meg azt a politikai azt a tőkét, amelyet évek alatt felépített”
Támadásba lendülve megpróbálja megbuktatni Francois Bayrou kisebbségi kormányát, nem törődik az ítélettel, és halad tovább a megkezdett úton, avagy hátralép, és 29 éves pártfogoltját, a 2022 óta a pártot vezető, majd tavaly óta a Patrióták Európáért politikai szövetség elnökévé is megválasztott, jelenleg harmadik legnépszerűbb francia politikus Jordan Bardellát tolja előtérbe. Mivel a fellebbezés elbírálása egyrészt akár évekig is elhúzódhat, másrészt egyáltalán nem biztos, hogy Le Pennek kedvező döntés születik, meglehetősen kockázatos, ha a Nemzeti Tömörülés vele indul neki a kampánynak, miközben Bardella hozhatja a 35 százalék körüli támogatottságot. Igaz, ellene szól ugyanakkor a tapasztalatlansága.
„Marine Le Pen elítélése azonban túlmutat az enélkül is kaotikus, és a jövőben feltehetően még komolyabb válságba süllyedő francia belpolitikán”
Történt ugyan már olyan, hogy Franciaországban kigolyóztak a jelöltek közül egy a fősodornak akkor nem igazán tetsző politikust – Francois Fillon -, majd a legutóbbi parlamenti választások első fordulójában a legtöbb szavazatot begyűjtő Nemzeti Tömörülés karanténban tartása is felvetett demokratikus hiányosságokat, a mostani döntéssel azonban a fősodor szintet lépett. Ez a lépés ugyanis lehet jogilag támadhatatlan, ha az időzítésével és az ügy súlyához képest aránytalan, az elnökválasztást meglehetősen átlátszó módon és erőltetetten érintő kitételével politikailag ugyancsak megkérdőjelezhető, és szembe megy a demokrácia szellemével.
”Ráadásul arról van szó, hogy Európa perifériáján, vagy autoriter berendezkedésű országokban már láttunk hasonló eseteket, ám az árulkodó, hogy Európa egyik vezető országában a hatalomért folyó elkeseredett küzdelemben már a látszatra sem nagyon adnak”
Vetett fel kérdéseket, de nem igazán lepett meg bennünket a volt brazil elnök, a markánsan jobboldali Jair Bolsonaro megvádolása. Brazília messze van, az európaitól eltérő múlttal, politikai hagyományokkal. A romániai elnökválasztás első fordulójának törlésekor aztán már felkaptuk a fejünket. Az európai fősodort kiborító eredmény után nemcsak törölték az eredményt, de Calin Georgescut nem indulhat a megismételt választáson sem, sőt még le is tartóztatták. Az alkotmányjogilag megkérdőjelezhető eljárást azzal indokolták, hogy a választási eredmény orosz beavatkozás következménye. Azóta Georgescut azzal is vádolják, hogy az alkotmányos rend ellen szervezkedett, hamis adóbevallási nyilatkozatokat tett, antiszemita, rasszista és idegengyűlölő fasiszta szervezetet hozott létre, népszerűsített népirtással és háborús bűnökkel vádolt személyeket. Az EU ezt követően mélyen hallgat. Talán azért, mert e vádak nagy része az ukrán elitre is érvényes? Aligha.
„Még ennél is fontosabb az alternatív, úgynevezett rendszeren kívüli erők előretörésének a megállítása”
Ez történhet úgy, mint Romániában, vagy a demokrácia szellemét lábbal taposva nem jogi eszközökkel, mint Ausztriában, ahol addig próbálkoztak a koalíció alakítással, míg sikerült a hatalmon kívül tartani a győztes FDP-t. A karanténba zárás taktikáját követik az AfD-vel szemben Németországban is, megspékelve némi titkosszolgálati megfigyeléssel. S látva, hogy mára az Alternatíva Németországnak egyes közvélemény-kutatásokban már be is érte a választási ígéreteit gyorsan elfelejtő CDU-t, a keményebb fellépésen sem lepődhetünk meg. Főképp, hogy már a franciák is átléptek minden vörös vonalat. Mindezek mellett említhetnénk, hogy Robert Ficót meg akarták ölni, Moldovában pedig szintén a választások felé közeledve a gagauz autonóm terület vezetőjét, az ellenzéki Eugenia Hutult tartóztatták le, ezeket az eseteket Georgescu kiütésével együtt azonban még el nem fogadva, de magyarázhatnánk azzal, hogy mindannyian támogatják a kapcsolatok fenntartását Oroszországgal. Isztambul főpolgármesterének, Ekrem Imamoglu letartóztatásában – a diplomáját is érvénytelenítették, így nem indulhat az elnökválasztásokon – azonban már nincs „orosz szál”, tisztán hatalmi harcról van szó.
„De még ezen sem lepődhetünk meg, Erdogant ugyanis rendszerének autoriter jellege miatt gyakran emlegetik szultánként. Európában azonban nincsenek szultánok. Vagy mégis? Marine Le Pen <semlegesítése> ugyanis erősen emlékeztet az Imamoglu elleni eljárásra”
S mindez az Európai Unió egyik bástyájának tartott felvilágosult Franciaországban. Mert a progresszív fősodor a hatalmát féltve már a demokratikus imázzsal sem törődik, hiszen úgy érzi, hogy az a harc lesz a végső, és nincs hova hátrálni. Végvári harcosokként a felsőbbrendűség érzésével védik az amerikai változásokkal a liberalizmus utolsó bástyájává vált Brüsszelt és a nyugat-európai fővárosokat a „barbár” patrióta előrenyomulástól, miközben harcolnak a „barbár” oroszokkal Ukrajnában.
„A cél pedig szentesíti az eszközt. Érzik ugyanis, hogy baj van, a gazdaság gyengül, a jóléti államot el lehet felejteni, és akkor itt vannak még a migránsok és a háború. Ráadásul Európa militarizálódik, ami a gazdaság hanyatlásával párban nem éppen a demokráciát szokta erősíteni. Erősödnek a rendszeren kívülinek nevezett erők”
S ha ez még nem lenne elég, ez a hatalmi harc összekapcsolódik az egyre élesedő ideológiai szembenállással, amelyet csak felerősített Donald Trump visszatérése. De ez a visszatérés szembesítette a magát még mindig nagyra tartó, birodalomnak érző brüsszeli elitet Európa gyengeségével is.
Az egyelőre még a legtöbb helyen hatalmon lévő progresszív globalisták kétségbeesetten szembesülnek ezzel a helyzettel, és pánikba esve nem válogatnak az eszközökben. Ebben a nyugati belharcban egyértelműen kiütközik, hogy milyen mély válságban van a kényelmetlen ellenfelet immár eltaposni is engedő angolszász típusú liberális demokrácia modell. Egyre nagyobb képmutatás így a diktatúrák és a demokráciák globális szembenállásáról beszélni. Ehelyett egyre gyakrabban tehetjük fel a kérdést, hogy ez lenne a demokrácia?
(A cikk eredetileg a Demokrata című hetilapban jelent meg, itt olvasható.)
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
csakafidesz says:
A náciknak tulajdonított mondás, de sokkal régebbi. „Wer ein Jud ist, das bestimme ich“ … Mondotta Karl Lueger Bécs polgármestere 1897-ben. Ez azt jelenti, hogy Lueger Úr egymaga döntötte el, ki az aki zsidó, vagyis nem kívánatos személy. Nos sok mai bíró érzi úgy, hogy ő egymaga hívatott arra, hogy eldöntse ki az, aki nemkívánatos személy. Ok, érv, ürügy akad ezer is. Ez tipikusan a ‘van rajta sapka, vagy nincs rajta’ esete. Mindenkire lehet mondani valami rosszat. Ha mást nem, akkor azt, hogy túl hangosan szokott nevetni. Tehát elítélni sem kell, lehetetlenné lehet tenni szóbeszéddel. De ha biztosra akarunk menni megkérjük Andrej Januarjevics Visinszkij késői reinkarnációját, hogy a jog eszközével tapossa el az illetőt.