„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”

Eurovízió kontra Intervízió

2025. szept. 26.
Stier Gábor

MEGOSZTÁS

Oroszország a soft power terén is kihívást intézett az ezen a területen is befolyását veszítő Nyugatnak. Az Eurovíziós Dalfesztivál alternatívájaként újraélesztette az egykori szocialista tábor hasonló versenyét, az Intervíziót. A szeptember 20-án a több mint 20 ország részvételével moszkvai Live Arenában rendezett dalfesztivált a vietnámi versenyző nyerte, a következő fesztiválra pedig Szaúd-Arábiában kerül sor.

22 induló közül vietnami énekes, az előadásában a népdalok és a rap elemeit ötvöző Duc Phuc nyerte az Intervíziós Dalfesztivált #moszkvater

22 induló közül vietnami énekes, az előadásában a népdalok és a rap elemeit ötvöző Duc Phuc nyerte az Intervíziós Dalfesztivált
Fotó:EUROPRESS/SEFA KARACAN/Anadolu/AFP

A 22 induló közül vietnami énekes, az előadásában a népdalok és a rap elemeit ötvöző Duc Phuc nyerte az Intervíziós Dalfesztivált. A Hanoiban született énekes 2015-ben már megnyerte a The Voice vietnami változatát, és azóta számos slágert adott ki hazájában. Moszkvában a Phu Dong Thien Vuong című dalt adta elő, amelyet egy vietnami mitikus népi hős ihletett. A győztes 422 pontot kapott a zsűritől, míg a második helyezett, a kirgizisztáni Nomad Trio 373-at, a harmadik helyre befutó katari Dana Al Meer pedig 369-et. Az Oroszországot képviselő rendkívül népszerű Shaman (Jaroszlav Dronov) a fellépése után arra kérte a zsűrit, hogy őt ne értékeljék, „a vendégszeretet törvényei szerint ugyanis nincs joga a győzelemre”. Mindehhez még hozzátette,

„Oroszország már azzal győzött, hogy ez a rendezvény létrejött és ennyi ország mellé állt”

Az utolsó pillanatokban derült ki, hogy az Egyesült Államokat képviselő ausztrál származású és kettős állampolgársággal rendelkező, elektronikus zene egyik kiemelkedő előadójának tartott Vassy végül nem lép színpadra. A szervezők mindezt az ausztrál hatóságok részéről érkező „példátlan politikai nyomásnak” tulajdonították. Az Egyesült Államok így végül nem adott előadót, de a versenyben – a zsűriben való részvétellel – formálisan a résztvevők között maradt, és a közvetítés is lement Amerikában. Ebből is egyértelmű, hogy nem az amerikaiak akadályozták meg a versenyzőjük indulását, hanem Ausztrália. Az Egyesült Államokat egyébként Joe Lynn Turner, a brit Deep Purple rock együttes egykori tagja képviseli a zsűriben, akinek rajongói között van Dmitrij Medvegyev volt orosz elnök is.

„A versenyt Oroszország az Eurovíziótól eltérő, zsűri alapú formátumban újította fel és elsőként Kína csatlakozott hozzá, majd sorban jelezték az érdeklődést más országok is”

Az első Intervíziós Dalfesztiválon végül a következő országok vettek részt: Belarusz, Brazília, Venezuela, Vietnam, Egyiptom, India, Kazahsztán, Katar, Kenya, Kína, Kolumbia, Kuba, Kirgizisztán, Madagaszkár, az Egyesült Arab Emírségek, Szaúd-Arábia, Szerbia – az egyetlen európai ország, amely részt vesz az eseményen -, Tádzsikisztán, Üzbegisztán, Etiópia, Dél-Afrika, a rendező Oroszország és az Egyesült Államok. A két ország közötti feszültség miatt nem indított versenyzőt Azerbajdzsán és hiányzott a fesztiválról Észak-Korea is. A győztes pénzdíja 120 millió forint – ennek egy részét a vietnámi versenyző oroszországi humanitárius célra ajánlotta fel – és egy kristálykupa. Közvetítés a helyszínen három nyelven zajlott, az india műsorvezetőnő angolul, a kínai és az orosz pedig a saját anyanyelvén beszélt. Az élő közvetítés végén a szervezők bejelentették, hogy a következő Intervíziós Dalfesztivált 2026-ban Szaúd-Arábia rendezi. Az Eurovízióval ellentétben, az Intervízió esetében az országok maguk ajánlják fel a következő rendezést, annak minden költségével együtt.

„A szervezők szerint a verseny ihletet merített a szovjet korszak azonos nevű versenyéből – 1965 és 1980 között Csehszlovákiában és Lengyelországban rendezték az intervíziós fesztivált -, és célja a valódi popkulturális cserén keresztül a barátság és a kulturális sokszínűség ünneplése. A rendezvény szabályzatának része, hogy a résztvevőknek tisztelniük kell más résztvevőket és más országok kultúráját”

Oroszország kezdeményezte az „Intervízió” megrendezését, miután az országot az ukrajnai invázió miatt kizárták az „Eurovízió” versenyéből. Vlagyimir Putyin elnök ezután aláírta a rendeletet a verseny Moszkvában és Moszkva környékén történő megrendezéséről. Dmitrij Csernyisenko miniszterelnök-helyettes vezette a verseny szervezőbizottságát, Szergej Kirijenko, az elnöki adminisztráció első helyettese pedig a felügyelő bizottságot. A kormány 750 millió rubelt különített el az önmagán túlmutató, geopolitikai jelentőséggel is bíró dalfesztivál megrendezésére.

„Putyin tehát Oroszország kizárására válaszul az LMBT-barát Eurovízió ellentéteként a hagyományos értékeknek szentelve rendezett fesztivált”

Ukrajna érthető módon azonnal bírálta az Intervíziót, amelyet „az ellenséges propaganda eszközének és az Oroszország agresszív politikájának igazolására szolgáló eszköznek” nevezett. Erre Moszkva nem reagált, ám hogy milyen fontosságot tulajdonít az eseménynek, azt mutatja, hogy a The Guardian érezhetően dehonesztáló felütésű cikkére maga Szergej Lavrov adott csattanós választ. A brit lap arról értekezett, hogy Putyin „leporolja” az intervíziós versenyt, mire Lavrov azzal vágott vissza, hogy a briteknek már nincs mit leporolniuk, már nincs semmijük, és sajnos továbbra is aláássák az emberek közötti kapcsolatokat. De nem lehet véletlen az Oroszországot a háború kitörése után elhagyó popdívával, Alla Pugacsovával készített interjú időzítése sem. Az interjúban Alla Pugacsova a háború kezdete óta először nyíltan felszólalt Putyin ellen. A 76 éves Pugacsova, aki 1997-ben képviselte Oroszországot az Eurovízión, egy Lettországból adott interjúban, amelyet 24 óra alatt több mint 3,5 millióan láttak, azt mondta: „Mindenki tudja, hogy a háború ellen vagyok, és az öldöklés elítélése hazafiság”.

MEGOSZTÁS

Stier Gábor
1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.

Hozzászólások kikapcsolva

  1. “Az öldöklés elítélése hazafiság”? És ezt Oroszországnak az a hazafija mondja, aki Izraelbe távozott az első puskalövésre? Nagy hazafi az ilyen, persze nem mindenkinek Oroszország a hazája.

    Mert most Gázában nem öldököl az izraeli hadsereg, ugye? Ja de, terrorellenes hadjárat címszó alatt tömegével öli a civileket. A magyar királyi egyes csatorna mindezt úgy interpretálja, hogy Gázában harcok folynak, a tudósítások viszont izraeli veszteségekről nem szólnak, ugyanis ilyenek nincsenek- teszem hozzá hál’ istennek.

    Ugyanakkor több nyugati ország hivatalosan is próbálkozott azzal, hogy Izraelt is kizárják az eurovíziós dalfesztiválokról ne csak Oroszországot, de kudarcba fulladt a kísérletük. Megakasztotta az európai zsidó lobbi, habár nem tudom, hogy Izraelnek Európához mi a köze, amikor az ország Ázsiában van, mindenesetre itt se mindenki antiszemita, hiába terjeszti Jeruzsálem meg a mainstream média.

    Tavaly az eurovíziós dalfesztiválon az izraeli énekesnő szép helyezést ért el, talán ötödik lett vagy ilyesmi a döntőben, pedig még a második volt a közönségszavazáson, de a zsűri lehúzta. Nagy ricsajt is csaptak körülötte, csak azt hallgatták el, hogy az egyébként tehetséges énekes orosz kivándorlók csemetéje, aki tizennyolc éves koráig az oroszországi iskolapadokat koptatta, és nem átallott oroszul is megszólalni utána, úgyhogy szerepet játszhatott a ruszofóbia. Izraeli állampolgárként (!) Moszkvában ifjúsági dalversenyt is nyert, és az orosz tévében is szerepelt, a szülei Moszkvában kaptak (zsíros) állást, ezért hosszú időre visszaköltöztek oda.

    Viszont ők nem köpködtek vissza, nem úgy mint Pugacsova, aki a Szovjetunióban volt ünnepelt díva, annak afganisztáni és egyéb háborúival nem törődve, ami akkor őt nem zavarta. Majd a kilencvenes években degeszre kereste magát Moszkvában, milliomos lett, de nem rubelben, dollárban. Oroszországban népszerű zenei rádiója is volt, – talán még mindig működik – a keresztneve után úgy hívták Rádió Alla, az interneten is fogható volt, én is ott hallgattam. De most hogy írom, megint ráhangolom a világvevő rádiómat, bár nekem az utóbbi időben a Darozsnoe Radio jön be jó zenével és kevés reklámmal, abban még nem csalódtam, nem úgy mint a magyarban, ahol a műsorvezetőknek (jó)pofázási kényszere van a stúdióban.

    Amúgy Pugacsova most sincs kitiltva Oroszországból, fölösleges Lettországban interjút adnia amikor vissza is mehetne, de kitiltani nem is lehetne, hisz orosz állampolgár (is). Külföldi ügynöknek sem nyilvánították a nála harminc évvel fiatalabb férjével szemben, aki szintén Izraelbe távozott vele, de ő is visszatérhetne, legfeljebb színpadot nem kapna, hacsak nem venne, mert van annyi pénze.

    Ezzel együtt kevésnek érzik az izraeli közönséget hiába élnek ott orosz nyelvű frissen kivándorolt zsidók legalább egymillióan, nem igazán sztárolják őket, inkább a nosztalgia klubokban énekelnek a hatvan pluszosoknak.

    Persze hetvenhat évesen én annak is örülnék, ha a WC-re kitotyognék, nemhogy a színpadra, habár Pugacsova több plasztikai műtéten és zsírleszíváson is átesett, Svájcban majdnem bele is halt közben, állítólag a vérátömlesztés fertőződött el. Akit az ünneplés hiánya zavar az a férje, aki tehetséges komikus és énekes, akárcsak Zelenszkij volt korábban, csak ő is rossz lóra tett és politizálásba kezdett.

    Na mindegy, sok sikert az Intervíziónak, habár az korábban nem a dalversenyeiről volt híres, az Intervízió ugyanis a keleti blokk tévéinek egyesülete volt, és mindenféle közös műsort közvetített. Mindenesetre én nem emlékszem dalversenyre, annál inkább a magyar táncdalfesztiválokra, benne Koós Jánosra és Kovács Katira, pedig gyerekként internet hiányában én is rátapadtam a fekete-fehér képernyőre. Az Intervíziónak egyedül a nyitó szignálja maradt meg bennem a fülsértő trombitálásával, most viszont jót nosztalgiáznék rajta, ha a Windows bejelentkezési zenéje nem menne az agyamra.

KAPCSOLODÓ CIKKEK

Esküdt ellenségekből Putyin fanatikus katonái

2026. máj. 18.
A Győzelem Napja Csecsenföldön nemcsak a második háború európai lezárulására, hanem egy 2004-ben bekövetkezett tragikus eseményre is emlékez...

A Covid utáni új világrend

2026. máj. 18.
A nyugati globalizált és liberalizált gazdasági és társadalmi rend átalakulásának lehetünk tanúi. Új geopolitikai szereplők emelkednek fel, ...

Az oroszok már normalitásra vágynak

2026. máj. 17.
A szorongás növekedése a változás iránti növekvő igényt jelzi az orosz társadalomban” – állítja Ilja Grascsenkov, a Regionális Politik...

LEGUTÓBBI CIKKEK

CÍMKÉK

© 2018-2026 - #moszkvater