„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
„A háború kezdete óta az EU-tól és tagállamaitól Ukrajna nagyjából 140 milliárd euró összegű pénzügyi, katonai, humanitárius és menekültügyi segítséget kapott. Ennek 65 százaléka vissza nem térítendő támogatásként vagy természetbeni juttatásként, míg 35 százaléka rendkívül kedvezményes kölcsönök formájában érkezett”
Fotó:EUROPRESS/Sergei SUPINSKY/AFP
„Európának az eddigieknél is jobban kell segítenie Kijevet, mert a háború csak akkor érhet véget, ha Ukrajna katonailag erős” – jelentette ki nemrégiben Friedrich Merz. A német kancellár elkötelezte magát Ukrajna pénzügyi, politikai és természetesen katonai támogatása mellett. Mint fogalmazott, a kapituláció nem jöhet szóba, mert azzal Oroszország más európai államokat is fenyegethetne. Ezeket a gondolatokat részben megismételte, sőt konkretizálta Donald Tusk, aki az ukrán elnököt idézve kijelentette, Ukrajna még két-három évig képes lesz harci műveleteket folytatni, de reméli, hogy azok nem húzódnak el tíz évig. A lengyel miniszterelnök véleménye szerint a Vlagyimir Putyinnal kötött békeszerződés nem lesz tartós, hanem „állandó, örök háborút” jelent majd, amíg a helyzet Oroszországban nem változik. Merz és Tusk szavaiból egyértelműen látszik, hogy az európai fősodor háborúban akarja tartani Ukrajnát, és mindent meg fog tenni a Donald Trump által sürgetett rendezési folyamat lassítása érdekében. Az európai fősodor tehát nem érdekelt a háború gyors befejezésében.
„Európa ilyen értelemben potenciális veszélyt jelent magára az európai biztonságra és Oroszországra is, hiszen a Nyugat előretolt védvonalaként erősítené, építené fel Ukrajnát. Az ukrán hadsereg lenne értelmezésében a Nyugat ökle”
Ebből következik, hogy az Európai Unió egyre inkább „nátósodik”, ami a leginkább Ukrajna támogatása, felgyorsított integrációja, Kijev jövőbeli, Brüsszel által elképzelt szerepe kapcsán látszik. S hogy mennyire így van ez, azt a fentiek mellett az alábbi adatok is igazolják. A trendet mindenképpen. Az európai fősodor abból indul ki, hogy mintegy előretolt védvonalként Ukrajnát a háborúban kell tartani, hogy feltartóztassa, lekösse Oroszországot. Ezzel Európa időt nyer, és egyrészről megerősíti a védelmi képességeit egy esetleges közvetlen konfliktusig Oroszországgal – itt 4-5 évvel számolnak -, másrészről abban reménykedik, hogy addig Trump megbukik és visszaáll a régi „rend”.
„Így miközben maga is Amerika proxyja, egy rossz kiindulási pontra alapozott stratégia jegyében Ukrajnát használja proxyként”
Akadályozza az Alaszkában kialakított rendezési keretek megtöltését tartalommal, és ha már a háborút nem nyerheti meg, igyekszik a béketárgyalásokon olyan helyzetet teremteni Ukrajna számára, amely vagy egy rossz békére kényszeríti Trump türelmetlenségén keresztül Moszkvát, vagy beleragasztja a háborúba. Mindkét esetben lekötné ez a helyzet Oroszország képességeit, így Moszkva nem összpontosíthatna a számára az új világrendben elfoglalandó pozíciói miatt fontosabb feladatokra.
De a feszültség, a háborús állapot fenntartása részben eltakarja Európa bajait is, sőt a hadiipar fellendítésével gondolják kimozdítani a gazdaságot is a válságból. Persze, mindezt elsősorban hitelekből finanszíroznák, ez a közös eladósodás azonban a fősodor elképzelései szerint egyben hozzájárul az Európai Unió központosításához, a régóta vágyott Európai Egyesült Államok megteremtéséhez.
„A háború kezdete óta az EU-tól és tagállamaitól Ukrajna nagyjából 140 milliárd euró összegű pénzügyi, katonai, humanitárius és menekültügyi segítséget kapott. Ennek 65 százaléka vissza nem térítendő támogatásként vagy természetbeni juttatásként, míg 35 százaléka rendkívül kedvezményes kölcsönök formájában érkezett”
Az európai vezetők 2024 elején megállapodtak abban, hogy 2027-ig akár 52 milliárd eurót biztosítanak az Ukrajna Eszköz számára, amely Ukrajna helyreállítását, újjáépítését és modernizációját támogatja. Pár hónappal később, októberben egy G7-csúcson az EU és a G7-partnerek közösen 48 milliárd eurós kölcsönt vállaltak Ukrajna költségvetési, katonai és újjáépítési szükségleteire, amelyet befagyasztott orosz állami vagyon bevételeiből finanszíroznak. Ebből az EU hozzájárulása 19 milliárd euró. Az első 3,2 milliárd dollárt (3 milliárd eurót) 2025 januárjában folyósították. Ezekkel a kötelezettségvállalásokkal az EU támogatásainak összege közel 191 milliárd euróra emelkedik.
„Az Egyesült Államok egy ideje már felismerte, hogy ebből a konfliktusból mind gazdasági, mind pedig geopolitikai értelemben kihozott mindent, amit lehetett – gyengítette Oroszországot, rajta keresztül fogta Kínát, Európát végképp kiszolgáltatottá, a vazallusává tette, Ukrajna javaira rátette a kezét – megpróbál túllépni az ukrajnai konfliktuson”
Ennek érdekében Ukrajna fenntartásának, a támogatásának az anyagi terheit Európára hárította, hátrébb lép és igyekszik befagyasztani a háborút, amely egyáltalán nem ingatta meg a „globális Dél” egységét, erősödését, közben pedig Washington számára egyre vészesebben egymásra nyomja Moszkvát és Pekinget. A legnagyobb akadályt most a béketeremtésben az európai „tettrekészek” vártnál nagyobb ellenállása jelenti Trump számára, aki még Moszkvával is könnyebben dűlőre jutna.
Az Európai Unió közben látja, hogy biztonságának megteremtésében nem támaszkodhat kizárólag az Egyesült Államokra, stratégiai autonómiájának megerősítéséhez a haderő és védelmi képességek megerősítésére és a védelmi iparág átfogó fejlesztésére van szükség. Úgy tűnik, az európai fősodor tényleg rájött arra, hogy képességek híján Amerika nélkül nem tudja megvédeni magát, és pánikol. Így nemcsak kommunikációs trükk az orosz veszély felnagyítása, a hisztéria keltése. Az európai „tettrekészek” tényleg védtelennek érzik magukat, és ezt az orosz veszély testesíti meg a számukra. Az orosz-ukrán háború ugyanis alapjaiban változtatta meg az európai biztonsági rendszert, felszínre hozva a katonai felkészültség súlyos hiányosságait, valamint a védelmi szektor hosszú éveken át tartó alulfinanszírozásának következményeit.
„Mindez komoly terheket rak Európára. A Nemzetközi Stratégiai Tanulmányok Intézete (IISS) szerint például az amerikai katonai képességek EU-n belüli helyettesítése Európának ezermilliárd dollárba kerülne”
Az európai védelmi képességekben mutatkozó komoly hiányosságok miatt az EU-tagállamok így továbbra is abban reménykednek, hogy Trump „konkrét biztonsági garanciákat” ad Ukrajnának. Európának kritikus hiányosságai vannak az űrbe telepített hírszerzés és megfigyelés, valamint az integrált lég- és rakétavédelem terén. Az Egyesült Államok által biztosított hírszerzési, megfigyelési és felderítő képességek cseréje 4,8 milliárd dollárba kerülne Európának. A NATO mellett az Európai Unió is ösztönzi a tagállamokat védelmi kiadásaik emelésére. A Deloitte számításai alapján a védelmi kiadások a GDP 3,5 százalékra történő emelése 2024-ben az európai NATO tagállamoknak 357 milliárd euró többletköltést jelentett. Ahhoz, hogy elérjék az 5 százalékos elvárást, még legalább további 351 milliárd euró elköltésére lenne volna szükség.
„A 2025 márciusában bejelentett Rearm/Readiness 2030 kezdeményezés célja az európai védelmi képességek megerősítése és az Európai Unió biztonságának hosszú távú garantálása”
A program részeként a tagállamok évente maximum a GDP 1,5 százalékával növelhetik a védelmi kiadásaikat anélkül, hogy a többletköltés beleszámítana költségvetési deficit kalkulációjába. Szintén a Rearm/Readiness 2030 része a SAFE (Security and Defence Fund for Europe) instrumentum, melynek keretében 150 milliárd euró hosszú lejáratú, kedvező hitel lesz elérhető a tagállamok számára védelmi célok megvalósítására.
A tagállami költések ösztönzése mellett az Európai Unió számos támogatási programot vagy finanszírozási eszközt vezetett vagy jelentett be az uniós védelmi képességek fejlesztésére. Az átfogó Európai Védelmi Ipari Stratégia (EDIS, European Defence Industrial Strategy) ernyője alatt 2025 áprilisáig négy programot jelentettek be:
– K+F támogatására, a versenyképesség növelésére és a tagállami együttműködés élénkítésére létrehozott Európai Védelmi Alap (European Defence Fund, EDF);
– A védelmi beszerzések terén történő együttműködést támogató Európai Védelmi Ipar Fejlesztése Közös Beszerzéssel elnevezésű program (European defence industry reinforcement through common procurement act, EDIRPA);
– A kritikus hadiipari termékek (kifejezetten lőszer és rakéta) gyártásának támogatására elfogadott Lőszergyártás Támogatásáról Szóló Jogszabály (Act in Support of Ammunition Production, ASAP);
– Az EDIRPA és az ASAP egyaránt az orosz agresszió okozta veszélyhelyzetre reagálva indult el. Ezeket a kezdeményezéseket az Európai Unió védelmi ipari felkészültségének elérését célzó strukturáltabb, hosszabb távú megközelítésbe, az Európai Védelmi Beruházási Programba (European Defence Industry Program, EDIP) fogják becsatornázni.
„A politikai akarat adott, a tagállami költségvetés is biztosított, ugyanakkor ahhoz, hogy a védelmi ipar szereplői eleget is tudjanak tenni a tagállamok által támasztott elvárásoknak, elengedhetetlen a megfelelő tőkeellátottság”
Miközben a nagy tőzsdei cégek könnyen hozzáférnek a tőkepiacokhoz és állami vagy uniós finanszírozási forrásokhoz, a védelmi ágazatban működő kis- és középvállalkozások (KKV) finanszírozási lehetőségei erősen korlátozottak. Pedig a KKV szektor kiemelt szerepet tölt be a védelmi ellátási láncban, egyrészt mint az iparági óriáscégek, például a Rheinmetall vagy az Airbus beszállítója, másrészt mint az innováció fő hajtóereje.
Az Európai Bizottság Védelmi Ipari és Űripari Főigazgatósága (Directorate General for Defence Industry and Space, DG DEFIS) 2024-es tanulmánya szerint a védelmi iparágban aktív KKV-k kielégítetlen forrásigénye tőkeágon1 milliárd és 3 milliárd euró között van, emellé pedig akár 2 milliárd eurónyi hitelt is fel tudnának venni. Megfelelő finanszírozás hiányában fennáll a veszélye, hogy ígéretes tech cégek Európából inkább az USA-ba települnek át, ahol a védelmi ipari befektetéseket kiszolgáló ökoszisztéma jóval fejlettebb.
„Az uniós programok mellett a tőzsdei bevezetés is egy lehetőség lehet a védelmi szektor szereplőinek új forrás bevonására, ugyanakkor a közelmúltbeli IPO-k (nyilvános elsődleges részvénykibocsátás) tapasztalata azt mutatja, hogy egyelőre ez még csak, mint kiegészítő finanszírozási elem jöhet számításba”
Európában 2019 óta összesen 13 védelmi ipari vállalat ment tőzsdére, összesen 1 milliárd euró értékben bocsátva ki részvényt.Ha ebből kivesszük a három legnagyobb tőzsdei kibocsátást, akkor a fennmaradó összeg már csak 187 millió eurót tesz ki, ami jelentősen elmarad a DG DEFIS tanulmányában számszerűsített 1-3 milliárd euró hiányzó tőkétől.
„De a pénzhiány mellett a belső megosztottság is akadályozza az előrelépést. Nem csupán azt övezi viszály, ki irányítsa Európa katonai építkezését, hanem azt is, miként finanszírozzák Ukrajna ellenállását, illetve miként lépjenek előre Kijev EU-tagsági törekvései érdekében”
Uniós szinten különböző feszültségek mutatkoznak, így például az, hogy az EU-tagok némelyike katonailag semleges – ez vonatkozik Ausztriára, Írországra, Ciprusra és Máltára -, illetve rokonszenvez Oroszországgal, ami elmondható Magyarországról, Szlovákiáról és hamarosan talán a Cseh Köztársaságról. Másokat a saját költségvetésük és gazdaságuk állapota tart vissza a militarizációtól. Eközben az Egyesült Királyság, amely távozott az EU-ból, nélkülözhetetlen szereplője az európai védelemnek. Az úgynevezett tettrekészek koalíciója, amely francia-brit irányítással tevékenykedik az Ukrajnának nyújtandó biztonsági garanciák érdekében, lehetne a magja az európai újrafegyverkezésnek, de a tagok közötti ipari rivalizálás a közös erőfeszítések aláásásának a kockázatával jár. Mindezekből egyenesen következik, hogy Európa továbbra is az Egyesült Államokra szorul, ami lassítja a védelmi képességek gyors és látványos erősítését, a saját hadi ipar felfuttatását is.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
HandaBandy says:
Csak dióhéjban mert egyrészt felesleges megint szétcincálni a tendenciózus eseményközlést, másrészt letiltást kapok.
Khmm… Azért javaslom a narancsos forradalom helyett a narancsos, külföldről vezérelt puccs kifejezését! Az ui. jobban leírja a valóságot. Szép szép ez a Majdan mese, de megkérdezném, hogy 1-200e (fizetett) martalóc állít kormányt? Egy akkor még 40 milliós országban? Nonszensz, ugye.
A Donbasz döntött az ukrán börtön elhagyásáról. Érdekes, ha az oroszok támogatnak valakit az “aggályos” ha a Nyugat tesz mindezt régebb óta az “demokratikus”. Hmmm… valahonnan ismerős ez. De honnan is?
A Krímbe az oroszok meg egyszerűen besétáltak miután a Szevasztopolt érintő szerződést tudtommal az ukrán kormányzat elkezdte piszkálni, nyilván saját ötlettől vezérelve ;-) Hol voltak akkor az ukrán hősök?
Tuco says:
A puccs (államcsíny) és forradalom között annyi a különbség, hogy az egyik mögött nem áll társadalmi többség a másik mögött pedig igen (ez lehet csendes, passzívan támogató többség is). Itt a legtöbb esetben lehet vitázni. Például az én megítélésem szerint az 1917-es Nagy Októberi Szocialista Forradalom valójában egy bolsevik puccs volt, de elfogadom, ha ezt valaki másként látja. Ugyanígy lehet értelmes vitát folytatni az annektált ukrán területeken tartott orosz népszavazásokról is, vagy akár az ukrajnai nyelvtörvönyről vagy az orosz biztonsági érdekekről is. Szoktam találkozni azonban olyan állításokkal is, amiről viszont nem látom értelmét a vitának, ilyen például, hogy Ukrajna nem létezik, nincs olyan, hogy ukrán nép (csak “kisorosz”), nincs ukrán nyelv se, mert az csak egy orosz tájszólás, a teljes ukrán vezetés, sőt az egész nép náci, a “hoholozás” (ugye mi se szeretjük, ha a magyarokat “bozgorozzák” Romániában?), Ukrajna támadta meg Oroszországot és nem fordítva stb.
Röviden, szívesen vitázik bárkivel értelmes dolgokról, legalábbis amíg kulturált hangnemben, személyeskedés nélkül folyik a vita. Szerencsére itt ez a jellemző.
HandaBandy says:
Nos a ’17-es eseményekkel fémjelzett gondolkodás tendál egy elfogadható kompromisszum felé. Azonban:
Ad1) Itt nem “hoholozott” senki.
Ad2) Senki nem állította, hogy Ukrajna nem létezik. Nem minőségi hanem csak mennyiségi vita van jelenleg. Fura módon 1996-ban az se volt. Az biztos a “rossz Ukrajna” volt.
Ad3: Valóban dühítő a “bozgorozás” (amiről meg aztán pláne nem volt szó). Viszont igen, a magyar szempontok izgatnak. Az
ukránok meg nem. Szegény ukránok, őket mindig csak báncsák.
“csendes, passzívan támogató többség ”
S miért nem passzívan ellenző? Nyilvánvaló azért kell most verőlegényekkel soroztatni. Nyilvánvaló, hogy pl. a magyar vonatkozású olajvezeték megterrorizálása pedigrés szabadságharcos tevékenység. Hogy ez eddig még nem jutott eszembe . . .
A népszavazás meg nem elhiszem-nemhiszem kérdése alapvetően. Természetesen a moldáv választás is nagyon elhihető volt. Kérdés csak az, hogy pontosan melyik része…
Szóval, kettős mérce, csúsztatás megint, megint s megint.
Köszönöm, de időhiány, no meg a vita meddőségének okán a magam részéről ezt itt befejeztem.
Köszönöm a türelmet
Tuco says:
“A legnagyobb akadályt most a béketeremtésben az európai „tettrekészek” vártnál nagyobb ellenállása jelenti Trump számára”
Várjunk csak, nem arról volt szó, hogy ezek az országok az USA vazallusai? Fura egy vazallusok lehetnek, hogy keresztbe mernek tenni a hűbéruruknak. :)
„a Nyugat előretolt védvonalaként erősítené, építené fel Ukrajnát. Az ukrán hadsereg lenne értelmezésében a Nyugat ökle”
Ha védvonalként használná Európa Ukrajnát, akkor nem az “ökle” lenne, hanem a “pajzsa”. Még mindig senkinek nem áll szándékában megtámadni a 6000 atomtöltettel rendelkező Oroszországot.
“Európa továbbra is az Egyesült Államokra szorul, ami lassítja a védelmi képességek gyors és látványos erősítését, a saját hadi ipar felfuttatását is.”
Pont ezen fog változtatni az újonnan indult európai fegyverkezési program, hogy Európa ne legyen újra kiszolgáltatott egy Trump-féle kiszámíthatatlan védelmi politikának.
Stier Gábor says:
Gyengék, vazallusok, de ennyi erejük még van.
Tuco says:
Egy vazallus sosem tesz keresztbe a hűbérurának. Tehát vagy nem vazallusok, vagy Trump sem bánja amit csinálnak.
Krisko says:
Nem vazallus a középkori értelemben de függ az USA-tól. Az európai önálló védelem álom. Nincs hozzá fegyver, védelmi eszközök és főleg nincs pénz. Ha nem adna semmit Ukrajnának vagy béke jönne létre és az újjáépitésre is kellene költeni 550 mrd eurot a védelmi képesség kiépitése min. 10-12évig tartana.
HandaBandy says:
A Balfékek egy informális gyülevészt, az EU pedig befeküdt. Ennyi. A többi csak a földműves szeme fényének az elrontása.
HandaBandy says:
“Törököt fogtam s nem ereszt” Az EB úgy gondolta, hogy majd besunnyog az USA és/vagy NATO farvizén és ismét gátlástalanul azt csinálhatja Ukrajnával, mint a kelet-európai volt szoci országokkal már sikerült. Mondjuk a délszláv fiaskó után borítékolható volt, hogy max.szép lózungok fognak repkedni, jó sok rendelettel fűszerezve, de érdemi dolog itt sem fog történni amiből az EU profitál. Csak aztán az USA beintett és globalizálta a helyzetet ( a hasznot privatizálja, a költségeket demokratizálja, azaz másoknak előzékenyen átengedi). Persze Trump is örülne ha O.o. kifeküdne, mert akkor ott is tovább “demokratizálhatna”, csak éppen még egy, sanszosan bukós buliba csak csendestársként szeretne maradni. Így aztán a hülyéket előre engedi..
Legyen mementó, hogy a magyarok milyen újjáépítésben is vehettek részt a délszláv háború után. Szóval az EB még mindig nem kapcsolt, hogy hülyére lett véve és a hadi helyzetben is annyi esélye van jelenleg, mint a trójai falónak az ebsomi derby-n. Persze ebben a szituációban csak annyit tud tenni, hogy ordít mint a fába szorult, hogy “Pfuj, pfuj oroszok! Mi vagyunk a Janik!”. Sikerülni ui. semmi sem sikerült nekik eddig. Mintegy 3,5 éve. Remek antré, semmi kétség.
A hajlandók szövetsége meg inkább a balfékek szövetségére hasonlít, hasonló okok miatt. Cucalista tervgazdálkodás, komolyan. Más pénzét eltapsolni s után a semmit megmagyarázni, sőt, másra fogni. Hát ezt a viccet a keleti EU tagok már ismerik.
Köszönöm a türelmet.
brüsszelita says:
Az EU előkészíti a világháborút az európai hadszíntéren, miközben az USA Kína ellen fordul. Nem olyan bonyolult ez, hisz akár ki is egyezhetne Oroszországgal, de még tárgyalni se akar. Ukrajna semleges lenne az EU meg az oroszokkal vígan kereskedne. Ennyi, nem kell túlbonyolítani, de nem, Washingtonnak és Londonnak háború kell. Az USA nem hagyta ott Ukrajnát, hisz ellátja műholdas és egyéb felderítési információval és fegyverrel, legfeljebb bizniszt csinál belőle, hogy Kínára legyen ereje. Trump ugyanolyan héja mint a többi vazalussa, csak változott az USA taktikája.
Aki végigolvassa a cikket megcsapja háború szele, amit talán megpróbál elhessegetni, de abba gondoljon bele hogy habokra nem fegyverkeznek. Európában se hülyültek meg miközben tönkreteszik magukat és diktatúrát vezetnek be. Nemsokára élezni fogják a migráns problémát, hogy az országokat fasizálhassák, és a megszorításokat rájuk foghassák, mert egyedül az orosz mumus nem elég a belső elégedetlenség megfelelő mederbe tereléséhez, viszont a háborúhoz szükséges.
M.I. says:
Oroszország kiszúrhatna a galád háborúzni akaró Európával ha leállítaná a háborút és akkor a gonosz háborúpárti Európa nem tudná folytatni a háborút.
Vajon miért nem teszi?
Tuco says:
Ez a háború túlmutat Ukrajnán. Putyin számára a háború a rendszerének alapjává vált. Az állampolgárok elnyomására, a gazdaság kontrolljára, és egyszemélyi vezetésre épülő putyini rendszer, nem működtethető tartósan külső ellenség és folyamatos, mesterségesen keltett feszültség nélkül. A háború ugyanis igazolja a hatalom restriktív politikáját, megmagyarázhatóvá teszi, hogy a gazdasági problémákat, hogy az emberek nem beszélhetnek szabadon, hogy felszámolták a szabad sajtót, hogy Putyin és szűk hatalmi köre (szilovikok) gyakorlatilag kézi irányítás alá vette az országot. Hát ezért.
Krisko says:
Miért hagyta ki a felsorolásból hogy Ukrajna létrejöttekor alkotmányában semlegességet fogadott. De az EU nyomására és az USA ajánlatára Porosenko elnöksége alatt törölte a semlegessèget és helyébe NATO tagságot iktatott.
HandaBandy says:
Aztán mi közünk is az orosz belügyekhez? A saját, EU-s dolgainkba meg nem hagynak minket beleszólni, pedig ott aztán lassan 24:00 van. Az AfD low hanging fruit lenne, ki is hagyom.
Stier Gábor says:
Bezzeg Ukrajnában és Európában. Persze, minden viszonylagos…
HandaBandy says:
Ha megkapja amit kér több éve akkor másnap leáll. Mit nem lehet ezen érteni? Vmelyik európai országnak a tulajdona Ukrajna, hogy nem tudnak rábólintani a határrendezésre? Mibe fáj az nekik? Ha már mindent kipróbáltak és nem lett béke akkor mért nem próbálják ki az orosz variánst? Egy próbát megér. Nemdebár?
Tuco says:
“Ha megkapja amit kér több éve akkor másnap leáll.”
Biztos ebben…? Mi garantálja, hogy pár hónapra vagy évre rá nem áll elő újabb követelésekkel? Mondjuk, hogy kell még neki Harkiv, Dnyipropetrovszk, Mikolajiv és Odessza megye is (mert az orosz térképek szerint azok is “Novorosszijához” tartoznak, ugyebár)?
“határrendezés”
Milyen szép szót talált egy szomszédos állam területének katonai megszállására és erőszakos elszakítására. Ön szerint Trianon is “határrendezés” volt?
“mért nem próbálják ki az orosz variánst?”
Úgy érti, Ukrajna kapitulációját? Fantasztikus ötlet, jutalmazzuk meg az agresszort, hátha kedvet kap egy újabb háborús kalandhoz…
HandaBandy says:
Örülök, hogy megelégedésére szolgálhattam. De a kérdésre nem válaszolt csak rosszindulatúan feltételezgetett s ezt tényekké próbálta frizírozni.
… Mi garantálja, hogy pár hónapra vagy évre rá nem áll elő újabb ..
Mi rá a garancia, hogy a Nyugat nem Oroszországot akarja leigázni? Megígérte? Az sokat ér!
… Mondjuk, hogy kell még neki Harkiv, …
Most mondjuk vagy tudjuk? Vagy csak rosszindulatúan dobáljuk a féceszt? Az orosz a Krímet, valamint a Donyecki, Luhanszki, Zaporizzsjai és a Herszoni területeket kéri, a nem területi jellegű egyebek közt. Ugye a Krim, Donyeck és Luhanszk ajándék volt. A maradék kettő meg a Krim előszobája, s mivel ott is élnek oroszok nem kis számban és az ukránok “békepárti” sugallatra a Krim-et minimum izolálni akarják (víz ellátás stb.) talán logikus az orosz igény. Nem mindegy merre megy a határ ha békében élhetnek az emberek? Természetesen Tuco kommentárs sokadszor bölcsen hallgat az ehhez a jelenlegi helyzethez vezető útról (népszavazás, terror akciók miegymás). Hiába, az anyagi inspiráció erős érv ;-)
…jutalmazzuk meg az agresszort….
Sokadszor, az oroszok már régen nem agresszorok. S mi ez a pökhendi kérdés, hogy “jutalmazzuk”? Kicsoda, micsoda, ki ruházott fel bárkit is ezzel a joggal, hogy ilyet nyilatkozzon?
..Ukrajna kapitulációját…
A békekötés mióta kapituláció? De mindegy is. Ukrajna de facto már nem létezik, ezt tudhatná Ön is. De ne tegye Ukrajna! Tényleg. Eddig is mennyi hasznot hozott ez az ostoba és makacs tö***dés. Ön ezt tartja békemegoldásnak? Tényleg? Mennyi hulla kell még? Csak a másiktól várjuk a megoldást? Pedig igazunk van. Tessék tudomásul venni (halk toppantás)! Ha az oroszoknak kellene viszont lépni annak biza’ ára van.
Van az Apokalipszis most című filmben egy szimbolikus jelenet, amikor a rocsó személyzete megállít egy viet dzsunkát és a egy kölyökmacskán annyira összevesznek, hogy az összes vietnámit lekaszabolják. No, ez Zselé kartács most.
….Odessza…
Nem arról volt szó pár napja a moszkvater hasábjain, hogy Odessza most sehogy sem téma? Tévednék?
…Trianon is “határrendezés” volt…
Ön szerint mi? Akkor mégsem áll a nemzetközileg elismert határok kezdetű könnyfakasztó nóta? Ráadásul ugye a nemzetiségi összetételre hivatkozva. Meg aztán hol is vesztettünk csatát a franciák ellen pl.?
Összefoglalva ismét: Ukrajna idegen érdekek mentén, felvállaltan konfrontatív volt Oroszországgal, ami ezt végül is nem hagyta annyiban. Vagy ahogy már megint említve lett: Ha valaki örömlánynak áll ne sírjon a szája, ha foglalkoztatják.
Köszönöm a türelmet.
Tuco says:
“Természetesen Tuco kommentárs sokadszor bölcsen hallgat az ehhez a jelenlegi helyzethez vezető útról (népszavazás, terror akciók miegymás). Hiába, az anyagi inspiráció erős érv ;-)”
Az utolsó mondatra először valami olyat akartam válaszolni, amit valószínűleg később megbántam volna, úgyhogy ezúttal elengedem a fülem mellett. Ami a másik dolgot illeti, beszélhetünk a jelenlegi helyzethez vezető útról is, ha óhajtja.
1991. Ukrajna (és Oroszország) szuverén, független állammá válik.
1994. Ukrajna lemond Oroszország javára a területén marad volt szovjet atomfegyverekről, cserébe Oroszország Ukrajna szuverenitását és területi sérthetetlenségét.
2004. A “narancsos” forradalom után a nyugatbarát Juscsenko kerül hatalomra. Juscsenkot megmérgezik, de túléli.
2008. A NATO megnyitja a távlati csatlakozás lehetőségét Ukrajna (és Grúzia) előtt.
2013. A Janukovics-kormány visszatáncol az EU-csatlakozási szerződéstől és helyette Oroszországgal akarja szorosabbra fűzni az együttműködést. Erre válaszul tömegtüntetések kezdődnek Kijev főterén, a Majdanon.
2014. február. Összecsapások a tüntetők és a rendfenntartók között a Majdanon, számos halálos és sebesült áldozattal. Janukovics Miszkvába menekül.
2014. február-március. Kihasználva az ukrajnai zűrzavart, Putyin megszállja a Krímet, orosz szeparatisták Moszkva támogatásával fegyveres felkelést robbantanak ki a Donbaszban.
2014-15. Súlyos atrocitások mindkét oldalon a polgári lakosság ellen. Egy ENSZ jelentés összesen 12 ezer halálos áldozatról számol be, ukránok és oroszok, civilek és katonák vegyesen, ebben benne a Malaysian Airlines orosz szeparatisták által lelőtt 17-es járatának 298 áldozata is. Az orosz haderő beavatkozik a kelet-ukrajnai harcokba, amely ukrán vereséggel végződik.
2015. A harcokat a minszki egyezmények zárják le, amelyeket egyik fél sem tart be. A harcok alacsony intenzitással folynak tovább.
2015-22. Eredménytelen diplomáciai egyeztetések. Ukrajna nyugati segítséggel hatékony haderőt hoz létre.
2022. Az orosz haderő megtámadja Ukrajnát.
Nyilván sok mindent kihagytam, mert erről könyvet lehetne írni, de én nagyjából így látom.
Stier Gábor says:
Mondja, tényleg nem ért semmit, vagy csak úgy tesz? Ne váljon nevetségessé!
M.I. says:
Nagyon is értem. A valóságban Oroszország akarja folytatni a háborút, így érthető is miért nem hagyja abba. Csak a maga párhuzamos valóságából nem érthető, mert az csak hazug propaganda ami nem felel meg a valóságnak.
A valóságban Európa azt akarja, hogy érjen véget a háború és Ukrajna újjáépítésével lehessen foglalkozni, de ezt csak azután lehet ha Oroszország abbahagyja a támadást.
hufi says:
Oroszország a sajátjait védi Hoholiában, mit nem lehet ezen érten?
brüsszelita says:
A brit üdvhadsereg meg az irgalmas szamaritánus rend az utca másik oldalán helyezkedik el, de a hülyék is ott laknak:
Európa nem akarja Ukrajnát újjáépíteni, ki hallott már ilyen hülyeséget, hisz magára is alig van pénze, de egyébként sem jótékonysági szervezet. Miért akarná az EU újjáépíteni, amikor hasznot akar belőle húzni, csakhogy nem ő fog, hanem az USA, mert még ehhez is kevés az esze.
brüsszelita says:
Válasz M.I.-nek:
A Marshall-tervet elsősorban nem azért találták ki, hogy újjáépítsék Európát, csak ezért nem adták volna. Azért kapta (nyugat) Európa, mert a dollárt világpénzzé akarta tenni az USA – ahogy arról Bretton Woodsban korábban megállapodtak – csakhogy Európának a háború után nem volt egy szem dollárja se, annál inkább tetemes adóssága. A segélyért amerikai árukat kellett vennie, hogy az amerikai gazdaságot továbbra is pörgesse, különben az hamarosan leült volna nélküle, mert az amerikai árukat a háború felszívta annak előtte, viszont át kellett állnia béketermelésre.
Most egészen más a helyzet, a dollár is, és az euró is megy a lecsóba, azokat pénznyomtatással már nem lehet felszínen tartani, mert kidurrant a lufi, ha odaadnák Ukrajnának az még nagyobb inflációt eredményezne, és az amúgy is súlyos válság még jobban elmélyülne.
M.I. says:
Csak maga nem akarja, hogy újjáépítsék Ukrajnát. Európa akarja is és fogja is újjáépíteni, magának pedig fájni fog az, hogy Európa segít újjáépíteni egy lerombolt újságot, mert a háborúpárti agresszor propaganda gyűlölettel fertőzte meg a lelkét.
Európa újjá fogja építeni Ukrajnát mert ez a jó, ez a helyes, egy új Marshall-terv Ukrajnának is jót tesz majd és Európának is.
Stier Gábor says:
Néha kikukucskálna a burokból. Az már jó lépés, hogy minket is olvas.