Szergej Mihejev moszkvai elemző szerint Amerika sem Oroszországnak, sem pedig Európának nem engedi, hogy magára találjon

Várhatóan utolsó, nemrég megkezdett negyedik elnöki ciklusában Vlagyimir Putyin megszilárdítaná Oroszország helyét az átalakuló világban, és a globális ambíciókhoz igyekszik megteremteni az erős gazdasági hátteret is. Sikerül-e ez? Kik lehetnek Oroszország partnerei a többpólusú világban? Hogy alakul a viszonya Európával? Egy kalap alá lehet-e még mindig venni Európát és Amerikát, és milyen kínok között alakul az új világ? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk a Kremlhez közel álló orosz politológussal, Szergej Mihejevvel, a moszkvai Politikai Konjunktúrakutató Intézet igazgatójával

– A beiktatása után kiadott ukázaiban Vlagyimir Putyin világosan meghatározta az Oroszország előtt álló legfontosabb kihívásokat. Ebből is látszik, hogy az államfő tisztában van az utolsó elnöki ciklusában előtte tornyosuló feladatokkal. Mit tart a legégetőbb problémának?

– Mint mindig, most is azt, hogy miként fogja a hatalom megoldani az általa vázolt feladatokat. A kihívásokról ugyanis eddig is sokat hallottunk, a megoldások módjáról azonban annál kevesebbet.

– A kormány összetétele ad eligazítást ezzel kapcsolatban? Milyen irány olvasható ki a miniszterek névsorából?

– Hát, nem sok. A kormány névsora számomra némi csalódást jelent, hiszen igazán lényegi változásokat nem látok benne. Egyértelmű, hogy Putyin ezúttal is a hatalmon belüli erőegyensúly megtartására törekedett, Arkagyij Dvorkovics vagy Igor Suvalov távozása csupán kozmetikázásként fogható fel, és nem ad választ a feladatok megoldásának módjára. Egyelőre több ezzel kapcsolatban a kérdés, mint a válasz.

– A kihívások között talán a legnagyobb a globális ambíciók gazdasági hátterének megteremtése. Lát erre rövid időn belül esélyt?

– Egyértelmű pozitívum ennek kapcsán, hogy Barack Obama ígéretével ellentétben, a szankciókkal nem sikerült Oroszországot padlóra küldeni. Az ország a vártnál is jobban birkózott meg e kihívással. A rövid távon várható, nagyjából másfél százalékos évenkénti növekedés azonban komolytalan. Ilyen tempóban legalább ötven év kell az ország felzárkóztatásához. Ennyi időt azonban Oroszország nem kap erre, így a jelenleginél gyorsabban kell növekedni. A feladat emberpróbáló, vannak azonban kétségeim afelől, hogy a gazdaság átalakításával megbízott miniszterek képesek megbirkózni ezzel a kihívással. Éppen ezért alaposan át kell most gondolni mindent, és nem szabad kapkodni.

– Az előbb említette, hogy Oroszországnak a Nyugat nem ad ötven évet, de még ötöt sem arra, hogy összeszedje magát. Ez már különösen a hidegháború idejéből, de még korábbról is ismert, tudatos stratégia. Egyértelműsíthetjük ennek kapcsán a hidegháború visszatérését?

– Bizonyos tekintetben igen. Éppen ezért Oroszországnak már van tapasztalata abban, hogy kedvezőtlen külső körülmények között is megbirkózzon a kihívásokkal, így nem vár arra, hogy a Nyugat majd stratégiát vált, hanem járja a maga útját.

Ez az írás a Demokrata című hetiapban jelent meg, a teljes cikk itt olvasható