//Lehet-e bízni Kijevben?

Lehet-e bízni Kijevben?

MEGOSZTÁS

Immár ukrán kormányzati körökben is egyre többen látnak szeparatista veszélyt a magyarokban, így Budapest nem hagyhatja magára a Kárpátalján élő kisebbséget

Kitart-e Budapest az Ukrajnával szemben egy éve képviselt következetes politikája mellett, vagy egy Trump–Orbán-találkozó lehetősége annak ellenére felpuhítja a magyar álláspontot, hogy Kijevtől érdemleges kompromisszumot nem nagyon lehet várni? Hol vannak már azok az idők, amikor a magyar és az ukrán külügyminiszter még infrastrukturális támogatásokról, új határátkelőhelyek nyitásáról tárgyalt?

Szijjártó Péter ekképpen vélekedett a tavaly szeptember előtti időszakról, megjegyezve, hogy azóta az akkor elfogadott ukrán oktatási törvény jelenti a kizárólagos témát a kétoldalú találkozókon, annak ellenére, hogy két szomszédos országról beszélünk, amelyeknek az érdekei alapvetően egybeesnek. A magyar külügyminiszter szerint ezeket az érdekeket együttesen erősebben tudnánk érvényesíteni, amennyiben azt a bizonyos „szekeret” minden tekintetben egy irányba húznánk.

De ez egy ideje már nem így van, és az ukrán oktatási törvény nyelvi cikkelyével kapcsolatos vita ezúttal is rányomta a bélyegét a Beregszászban, majd Alsószlatinán a két külügyminiszter, Szijjártó Péter és Pavlo Klimkin, továbbá Kásler Miklós, az Emberi Erőforrások Minisztériumának vezetője és Lilija Hrinevics ukrán oktatási miniszter részvételével megtartott megbeszélésekre.

Klimkin ezekről az oktatási törvény alkalmazásának időbeli kitolásáról folytatott egyeztetéseket tartotta fontosnak kiemelni. Az ukrán külügyminiszter hangsúlyozta, Ukrajna igyekszik biztosítani a magyar kisebbség nemzeti identitásának a megmaradását, de azt el kell érni, hogy minden ukrán állampolgár megtanulhassa az államnyelvet. Hasonlóképpen helyezte el a hangsúlyokat Hrinevics is, érzékeltetve, hogy Kijev számára mindennél fontosabb az államnyelv elsajátítása, amelyhez új tantervet dolgoznak ki, és új tankönyveket biztosítanak. Hosszasan fejtegette, hogy a kisebbségi iskolákban az ukrán nyelv tanulásához szükséges tantermeket alakítanak ki, a törvény alkalmazásának kezdetét pedig a Velencei Bizottság ajánlását követve kinyújtják öt évre.

Szó sincs tehát a hírhedt 7. cikkely megváltoztatásáról. Budapest eközben tovább ragaszkodik ahhoz, hogy a Kárpátalján élő magyar közösség nemzetközi szabályokban és kétoldalú megállapodásokban rögzített jogai semmilyen formában se csorbulhassanak, és az államnyelv oktatásának javítása ne a kisebbségi nyelven történő oktatás kárára történjen. A magyar kormány elvárja azt is, hogy a kompromisszum előtt megnyitva az utat, a magániskolák kerüljenek ki az oktatási törvény nyelvi cikkelyének hatálya alól. Szijjártó ennek kapcsán nem véletlenül jegyezte meg, hogy az ígéretekről akkor derül ki, mennyit érnek, amikor végrehajtják azokat.

Még egyértelműbben fogalmaztak a kárpátaljai magyarság képviselői. Brenzovics László rossz tapasztalatait emlegetve, homályos ukrán elképzelésekről beszélt, míg Orosz Ildikó ezt alátámasztva, a Klimkin és Hrinevics szavai közötti ellentmondásokra mutatott rá. Az ukrán oktatási miniszter ugyanis arról beszélt, hogy az iskolák határoznák meg, hány tárgyat és hogyan tanítanák ukránul, miközben a külügyminiszter például kiállt Ukrajna történelmének és földrajzának az államnyelven történő oktatása mellett.

A Velencei Bizottság ajánlásainak végrehajtásáig Budapest továbbra sem támogatja a NATO-Ukrajna Bizottság ülésének megtartását. A Mike Pompeo amerikai külügyminiszternek tett ígéretnek megfelelően ugyanakkor Magyarország nem ellenzi, hogy a júliusi NATO-csúcstalálkozón a fekete-tengeri régióbiztonságról szóló megbeszélésen részt vegyen Ukrajna.

Miközben a miniszterek udvariasan, ám továbbra is elbeszélnek egymás mellett, a sajtó nyíltan kifejti az ukrán álláspontot. Az Ukrajinszka Pravda a megbeszéléseken elhangzottakat úgy értelmezte, hogy a magyar kormány már nem követeli Ukrajnától az oktatási törvény nyelvi cikkének hatályon kívül helyezését. A zik.com hírportál az állítólagos magyar engedékenység okaira is rávilágít, és Szijjártó és Pompeo tárgyalásaira utalva tényként közli, Magyarország visszalépett attól, hogy a Petro Porosenko ukrán elnök részvételével tartandó minden NATO-tanácskozást megvétózzon. Más ukrán lapok azt is tudni vélik, hogy Budapest mindezt amerikai nyomásra tette. Mint fogalmaznak, Washingtonnak már elege van abból, hogy „az autoriter magyar kormány a nyelvi kérdés körüli vitát kihasználva akadályozza Ukrajna atlanti integrációját”.

Ez az írás a Demokrata című hetilapban jelent meg, a teljes cikk itt olvasható 

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.