„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Vlagyimir Ulahovics (Uladzimir Ulahovics), belarusz nagykövet
– Nagykövet úr, kiélezett nemzetközi helyzetben ünnepli Belarusz a Függetlenség Napját. Az egyik szomszédban, Ukrajnában háború dúl, a másik kettő, Lengyelország és Litvánia kerítést emelt a határon, és éppen a belarusz hatalom megdöntésére képez ki aktivistákat. Marad Oroszország, amely felvonulási területként használja a háborújához a vele szövetségi államot alkotó Belaruszt. S akkor még nem beszéltünk a nyugati szankciókról. Erre mondják a fociban, innen szép nyerni. De komolyra fordítva a szót, hogyan lehet ilyen körülmények között elkerülni a háborúba sodródást, és megőrizni a szuverenitást?
– Persze, ez nem egyszerű. Nem könnyű, mert vannak, akik nemcsak Belarusz bevonásában, hanem a helyzet még további eszkalálásában is érdekeltek, ezzel elkerülhetetlenül aláásva az amúgy is megrendült regionális és európai biztonságot és stabilitást. Sajnos, manapság az információs térben a béke felhívásokat mesterségesen homályosítják el a további katonai akciókra buzdító kijelentések. A háború következetes és felelős politikával kerülhető el. Olyannal, amely biztosítja a nyugodt társadalmi-politikai fejlődést, a gazdasági stabilitást, a szociális- és a közbiztonságot, a problémák kizárólag békés úton történő megoldását célzó külpolitikát, a nemzetközi stabilitás fenntartását és a kölcsönös tiszteleten alapul együttműködést. Ezek ma a belarusz államiság alapjai.
– S ha mindez még nem lenne elég, akkor itt volt Jevgenyij Prigozsin wagnereseinek a zendülése a szomszédban. A konfliktus megoldásában aktívan részt vett Alekszandr Lukasenko elnök, és a sikeres közvetítés után elismerésül sokan megemelték a kalapjukat, „jutalmul” azonban Belarusz megkapta a toxikus Jevgenyij Prigozsint, és a Wagner maradékát. Ez a történet ily módon erősítette vagy gyengíti Belaruszt?
– Ebben a helyzetben nem helyénvaló erősödésről vagy gyengülésről, vagy valamiféle előnyökről beszélni. Alekszandr Lukasenko elnököt elsősorban az vezérelte, hogy sürgősen le kell küzdenie egy rendkívül veszélyes, előre nem látható kimenetelű helyzetet. Az idő pedig mindent a helyére tesz, és megmutatja, ki milyen küldetést is teljesített.
– Ön sokáig foglalkozott a globális viszonyokkal. Hogy mást ne említsek, több mint tíz éven át vezette a Belarusz Állami Egyetem Nemzetközi Tanulmányok Központját. Hogy látja a világ jelenlegi állapotát? Mikorra szilárdulhat meg egy új világrend, és mennyire lehet az stabil?
– A politikusok és a szakértők többsége egyetért abban, hogy a nemzetközi kapcsolatok átalakulóban vannak, megkezdődött az áttérés egy új kapcsolati modellre. Átalakul a világrend. Ezzel egyet lehet érteni, hiszen ezt számos esemény megerősíti. Rendkívül nehéz azonban választ adni arra, hogyan fog kinézni ez az új formátum, el lehet-e érni politikai párbeszéddel, a kölcsönösen elfogadható konszenzus keresésével és a nemzetközi jogi környezet kialakításával, avagy elkerülhetetlen a szembenállás erőszakos megoldása. Az államok közötti modern kapcsolatokat a nyilvánvaló ellentmondásokon túl az ökológia, az erőforrások, nagy vonalakban a lakókörnyezet, a bioetika és az emberi civilizáció megőrzésének közös programja köti össze. Mégpedig egy korábban soha nem látott gyorsasággal változó világban. Véleményem szerint az új világrendhez vezető út a politikai folyamatokon, a konszenzus keresésén keresztül vezet. Természetes módon a nemzetközi politikai fórumokon zajló kiélezett és hosszú vitákon keresztül, de jó esetben a nagy globális játékosok kényszerítése és nyomásgyakorlása nélkül.
– A magyar-belarusz kapcsolatok a jelenlegi rendkívül nehéz körülmények között sem fagytak be, amit mutat, hogy a tavasszal előbb a magyar külügyminiszter, Szijjártó Péter járt Belaruszban, majd Szergej Alejnyik Budapesten? Mit jelent Belarusz számára a magyar kapcsolat, és mely területeken lehet a szankciók közepette egyáltalán folytatni az együttműködést?
– Magyarország ezekben a nehéz időkben is jó barátja és megbízható partnere Belarusznak, amit a kétoldalú párbeszéd folyamatos fenntartása is bizonyít. Sajnos, ma már csupán azokon a területeken folytatódhat az együttműködés, amelyekre nem terjednek ki a szankciós korlátozások. Ezeket a szférákat a magyar partnereinkkel közösen meg is találjuk. Így mindenek előtt a mezőgazdasági ágazatban, az élelmiszeriparban működünk együtt. Szeretném megjegyezni, hogy ezek a szektorok meglehetősen fejlettek mind Belaruszban, mind pedig Magyarországon. Belarusz például a világ több mint 100 országába exportálja az egyébként elismerten jó minőségű és keresett termékeit. A tejtermékek tekintetében -amelyekből mintegy 1200 fajta van a portfóliónkban – a FAO szerint Belarusz a világ legnagyobb beszállítói között van. Az együttműködés másik területe a gyógyszeripar. Magyarországnak ezen a téren óriási tapasztalata van. Az elmúlt évtizedben Belaruszban hatalmas fejlődésnek indult az IT szektor, amely egyben a további együttműködés lehetséges területe is. A bevezetett korlátozások negatívan érintették az együttműködés olyan, korábban nagyon sikeres területeit, mint a fafeldolgozás, a petrolkémia és a gépipar. Bízunk benne, hogy ez az örökség nem veszik el, és eljön az idő, amikor újra teljes erővel tovább folytathatjuk e területeken is az együttműködést.
– Virágzó gazdasági kapcsolatokról ilyen helyzetben nehéz beszélni, de mit gondol, mi köti mégis össze a két országot, mi a közös a magyar és a belarusz népben?
– Úgy gondolom, hogy alapvetően összeköt bennünket a nemzeteink bonyolult, olykor drámai történetének hasonlósága. Földrajzi fekvéséből adódóan mind Magyarország, mind pedig Belarusz évszázadok óta jelentős regionális és globális szereplők ütközőpontjában áll, és ezek a játékosok időről időre összecsaptak a mi földjeinken csaptak össze. Ez az adottság alapvetően meghatározza mindkét nép mentalitását, konzervatív életvitelét, ragaszkodását a hagyományos, örök értékekhez. Ezért gyakran tesznek nekünk szemrehányást, de véleményem szerint ez az identitásunk és szuverenitásunk megőrzésének legfontosabb feltétele. A szuverenitás minden dimenziójában – politikai, gazdasági, kulturális – a legfőbb érték.
Vlagyimir Ulahovics (Uladzimir Ulahovics), belarusz nagykövet
– Sokat segíthetnek ilyen helyzetben, a másik nép megismerésében, megértésében a kulturális kapcsolatok, így a belarusz irodalom megjelenése magyar nyelven. Legutóbb Vlagyimir Korotkevics könyve jelent meg a magyar könyvesboltokban…
– Ez egy csodálatos alkalom. Támogattuk magyar barátaink kezdeményezését, amely egyébként Belaruszban nagyon pozitív visszhangot váltott ki. A „Sztah király szörnyű vadászata” a belaruszok egyik kedvenc irodalmi alkotása. Megjegyzem, Vlagyimir Korotkevics veretes, színes nyelvezete tele van historizmusokkal, a fordítása így meglehetősen nehéz feladat. Ezért a szövegen dolgozó csapat Horváth Iván vezetésével nagyszerű munkát végzett. Bízom benne, hogy a könyv Magyarországon is népszerű lesz. Mi pedig mindent megteszünk annak érdekében, hogy minél többet megtudjanak gyönyörű hazánkról. Az ilyen alkalmakra biztosan találunk lehetőséget.
– De a szankciók miatt pályaválasztóként Budapesten, az újpesti stadionban játszotta mérkőzéseit – az UEFA előírásai miatt ezek sajnos zártkapus meccsek – az Eb selejtező csoportjában a belarusz labdarúgó válogatott is. Miért Budapestre esett a választás?
– Köszönettel tartozunk a magyar kormánynak, személyesen Szijjártó Péter külügyminiszternek és Csányi Sándornak, az MLSZ elnökének a támogatásukért, és a véleményem szerint nagyon helyes álláspontjukért, miszerint a „Sport a politikán kívül áll”. A sport az együttműködéshez, a barátsághoz és végső soron a békéhez vezető egyik legfontosabb út. Elmondhatom azt is, hogy a belarusz csapat igazán otthon érezte magát Budapesten.
– A Függetlenség Napja alkalmából beszélgetünk, és egy ország gondolkodását, mentalitását, hibáit és erényeit a személyes kapcsolatok mellett – az utazás most kicsit nehezen kivitelezhető – jól megismerhetjük a kultúrán keresztül. Milyen műveket, rendezvényeket ajánl a Belarusz iránt érdeklődőknek?
– Nekem személy szerint is fájó téma a normális közlekedés hiánya. Nyugati partnereink korlátozásai ezen a téren teljesen megalapozatlanok, és igazából népellenesek. Azonban a nehézségek ellenére is azt mondom, hogy „Jöjjenek Belaruszba!” Rengeteg csodálatos dolgot fedezhetnek fel, így a természet szépségét, az emberek őszinte vendégszeretetét, az ápolt városokat… Néhány évvel ezelőtt a francia Le Monde „Európa Csipkerózsikájának” (La belle au bois dormant de l’Europe) nevezte Belaruszt, megállapítva, hogy az ország méltatlanul alulértékelt utazási célpont. A National Geographic magazin ugyanakkor agro turizmus terén a világon az első helyre tette. De Belarusz emellett fejlett iparral és mezőgazdasággal, IT szférával, és gyógyászattal rendelkező ország.
A belarusz kultúra is rendkívül eredeti. Mindenki ismeri Marc Chagall és Kazimir Malevics nevét, de kevesen tudják, hogy ők az úgynevezett vityebszki művészeti iskola alapítói, a szokatlan stílusú szuprematista irányzatot megteremtő UNOVIS (Az új művészet megerősítői) csoport tagjai. Vityebszkben most nyílt meg a művészetüket bemutató csodálatos múzeum. Rendkívül érdekes a belarusz irodalom is. Klasszikusaink közé sorolhatjuk Vaszil Bikovot, Alesz Adamovicsot, Ivan Melezst, Ivan Samjakint és természetesen Vlagyimir Korotkevicset.
Továbbra is nyitott ország vagyunk a turizmus minden szegmense számára. A jövő hónapban Belaruszban kezdődik a FÁK-országok II. Játéka, ami természetesen nem helyettesíti az olimpiát, ám nagyon reprezentatív esemény. Júliusban pedig a vityebszki régió hagyományosan megnyitja kapuit a Szláv Bazár vendégei és résztvevői előtt. És ami a legfontosabb, az ilyen rendezvények vendégei és résztvevői kényelmesen, vízum nélkül léphetnek be az országba. Belarusz ugyanis vendégszerető ország.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
