//Nehéz csoportban a szerbek és a horvátok
Luka Modric, a horvátok középpályása válogatottja edzésén Szentpéterváron, 2018. június 11-én #moszkvater

Nehéz csoportban a szerbek és a horvátok

MEGOSZTÁS

Szerbia és Horvátország közös futballmúltja meglehetősen sötét, jelenjük azonban szebb. A hét végén ők is megkezdik a vb-trófeáért vívott harcot

A balkáni labdarúgás hosszú ideig világszerte meghatározó volt, megannyi sztárt adtak a világ legjobb klubcsapataiba, valamint a világbajnokságokon is képesek voltak a kupa közelébe kerülni. Jugoszlávia két alkalommal végzett a negyedik helyen (1930, 1962). A kilencvenes években is összejött két szép helyezés a térségből. Bulgária 1990-ben lett negyedik, Horvátország pedig 1998-ban bronzérmes.

Luka Modric, a horvátok középpályása válogatottja edzésén Szentpéterváron, 2018. június 11-én #moszkvater
Luka Modric, a horvátok középpályása válogatottja edzésén Szentpéterváron, 2018. június 11-én
Fotó:EUROPRESS/AFP/GIUSEPPE CACACE
Balkáni országok vb-eredményei
Bosznia–Hercegovina: egyszeres résztvevő
Bulgária: hétszeres résztvevő, 4. hely (1990)
Görögország: háromszoros résztvevő
Horvátország: négyszeres résztvevő, 3. hely (1998)
Románia: hétszeres résztvevő
Szerbia: háromszoros résztvevő
Szlovénia: kétszeres résztvevő
Jugoszlávia: hétszeres résztvevő, 4. hely (1930, 1962)

A Balkán az idei világbajnokságra két válogatottat delegál. Minden idők legsikeresebb balkáni csapatát Horvátországot, valamint Szerbiát, amely a legutóbbi világversenyre nem tudott kvalifikálni. Előbbi szombaton kezd Nigéria ellen (Argentína és Izland szerepel még a D-csoportban), míg Szerbia vasárnap játszik először (Costa Ricával, az E-csoportban Brazília és Svájc vár még rájuk). A csoportokat és a többi válogatott erejét elnézve nyilvánvalóan hiba lenne azt hinnünk, hogy e két csapat messzire jut. Ugyanakkor ha minden rendben alakulna, leghamarabb az elődöntőben vagy a döntőben csaphatna össze Magyarország két déli szomszédja egymással.

Az a bizonyos mérkőzés

A két ország futballjának jelene is érdekes, de egy rövid visszaemlékezés erejéig érdemes a múltba révedni. 1990. május 13-án, Zágrábban járunk, ahol a Dinamo Zagreb a belgrádi Crvena Zvezdát fogadta. Akkor még sokan nem sejtették, de utólag egyre inkább úgy tűnik, hogy a délszláv háborúhoz vezető folyamat egyik legfontosabb momentumának lehettek tanúi a stadionba látogató drukkerek.

De mi is történt pontosan? A jugoszláv bajnokság akkori két legerősebb csapata küzdött egymással a pályán, miközben a lelátók békéjére rohamrendőrök ügyeltek – akkoriban nem volt ez szokatlan látvány a jugoszláv stadionokban. Nem volt egyszerű dolguk, mert a két szurkolótábor már a meccs előtt összeverekedett a városban, majd a meccs legelejétől kezdve provokálták horvát társaikat a szerbek. Az ultracsoportot Delijének, azaz Daliáknak hívták, vezetőjük pedig Zseljko Raznjatovics, azaz Arkan, az ismert szerb nacionalista volt. Arról énekeltek, hogy Zágráb szerb város, miközben az újonnan megválasztott horvát elnök halálát kívánták.

Nem csoda, hogy a Bad Blue Boys (Kék Rosszfiúk) zágrábi ultracsoport hasonlóan reagált. Kőzuhatag lett a szerbek jussa, miközben a horvátok hasonlóan nacionalista jelszavakat kiáltottak. A szerbek válaszul elkezdték szétkapni a stadiont, a főként szerb befolyás alatt álló jugoszláv karhatalom pedig a kisujját sem mozdította. Harminc percig nézték tétlenül, ahogy elszabadul a pokol a stadionban – idézi fel az eseményeket Jan Stradling a Több mint sport c. kötetben (Kossuth Kiadó, 2012).

Amikor Boban megrúgta a rendőrt

A szerb drukkerek végül lebontották azt a kerítést, amely elválasztotta őket a horvátoktól, össze is csaptak a felek, majd a pálya felőli kerítések is ledőltek és a pályán keresztül rohantak egymás felé a nacionalizmusukba beleőrült ultrák. Ekkor már a rendezők is közbeléptek, félbeszakították az addig nem túl izgalmas, 0–0-ra álló mérkőzést. A rohamrendőrök néhány Dinamo-focista mellett elrohanva elözönlötték a pályát, páncélozott autókat, vízágyút és könnygázt is bevetettek az ultrák ellen. A szerb focistákat helikopterrel menekítették ki, a stadion környékére is átterjedtek az összecsapások, miközben a Dinamo focistái közül néhányan – köztük Zvonimir Boban, a zseniális középpályás – még mindig a pályán nézte, mi történik. Amikor azt látta, hogy egy rendőr egy horvát drukkerre támad, a tévékamerák kereszttüzében nekifutott és egy lendületes karaterúgással leterítette a gumibottal felfegyverkezett rendőrt. Felsegítette a drukkert és elindultak az öltöző felé a horvát ultrák gyűrűjében.

Boban ekkor még nem tudta, hogy tettét felvették a kamerák. Később ekképpen nyilatkozott: „Én akkor ott álltam. Közszereplőként készen álltam, hogy kockára tegyem az életemet, a pályafutásomat és mindent, amit a hírnév az ölembe szórhatott volna, egyetlen eszme, egyetlen cél: Horvátország kedvéért.”

A közvélemény egyértelműen úgy értelmezte a rúgást, hogy a horvátok nem kérnek többet a szerb vezetésű jugoszláv elnyomásból, nemzeti hőssé kiáltották ki. 2005-ben a zágrábi Vecernji list napilap ezt írta: „A szurkolók pontosan tudják, hogy az az összecsapás volt a hazafias háború első csatája. Kortársaink szinte kivétel nélkül úgy vélik, hogy ez a mérkőzés elengedhetetlen ahhoz, hogy megértsük a horvátok ügyét.”

A játékos tettének lettek következményei: hat hónapra eltiltották a focitól, így nem lehetett ott az 1990-es olaszországi vb-n sem – a jugoszláv csapatban. Később kiderült, a megrúgott rendőr nem szerb, hanem boszniai muszlim volt, aki évekkel az eset után megbocsájtott Bobannak. A másik következményt persze jobban ismerjük: az indulatok további eszkalálódása nyomán kitört a délszláv háború, majd szétesett Jugoszlávia, Horvátország pedig 1998-ban bronzérmes lett a vb-n. A csapat kapitánya Zvonimir Boban volt, az ő hibája eredményezte az elődöntőben a franciák egyenlítő gólját. A bronzmeccsen ő adta a gólpasszt Davor Sukernek, így győzték le Hollandiát.

Vb-esélyek és játékosképzés

Nem túl valószínű, hogy a két ország találkozzon ezen a világbajnokságon, így a fentiekhez hasonló atrocitásoktól nyilvánvalóan nem kell tartani. Annyi azonban bizonyos, hogy mindkét válogatott tele van tehetséges futballistákkal. „Modric. Bosszant. Nem a játéka. Azt szeretem. Hanem bosszant, hogy mások ilyen futballistákat adnak a világnak, mi meg azt latolgatjuk, hazajön-e a Fradiba Dzsudzsák” – írta például a minap G. Fodor Gábor, és annyiban igaza van, hogy a szerb, de főleg a horvát labdarúgás képes volt világsztárokat „kitermelni” az elmúlt években.

Ahogy arra Havasi Zsolt rámutatott a Magyar Nemzet februári cikkében, a Magyarországot körülvevő országok közül e két állam utánpótlásképzése a leginkább kiemelkedő. Mint írta, nyugat-európai szinten versenyképes futballtudással vértezik fel fiataljaikat, emellett náluk alkalmazzák a legkevesebb idegenlégióst a helyi bajnokságokban. „Nem véletlen ezek után, hogy a közép-európai országok játékoseladásaiból 2009 és 2015 között származó bevételek huszonöt százaléka Szerbiába, huszonegy százaléka Horvátországba ment” – írta Havasi, aki szerint a hazai focisták előtérbe helyezése hosszú távon megtérül, hiszen ők hosszú ideje rendszeres résztvevői a kontinentális és világversenyeknek.

A focisták értékével kapcsolatban mértékadónak tartott Transfermarkt szerint a horvát válogatott kerete a 10. legértékesebb a mostani világbajnokságon (364 millió euró, több mint 117 milliárd forint), míg Szerbia összértéke a 13. helyre elegendő (273,45 millió euró, 88 milliárd forint). Ezek alapján sem túl esélyes, hogy a világbajnokság elődöntőjéig vagy fináléjáig jusson a két csapat – bár a balkáni házi döntő meglepné a világot. A világ vezető futballstatisztikai adatszolgáltatója, az Opten a szerbek vb-győzelmére 1,8 százalékos, a horvátok elsőségére pedig – az oroszokkal megegyező – 1,9 százalékos esélyt lát. Ugyanakkor mindkét csapatot esélyesnek gondolja a cég a továbbjutásra: Szerbiánál ennek 43 százalékos, Horvátországnál pedig 45,2 százalékos esélyét látják. Meglátjuk, hogy képesek-e várakozáson felül teljesíteni.

MEGOSZTÁS