//Emlékezetpolitika és Szent György-szalag
„S miközben Oroszországban a Szent György-szalag viselésével és a Halhatatlan ezred felvonulásaival május 9. minden korábbit felülmúló, identitást erősítő ünneppé vált, addig a térség országaiban Moszkva birodalmiságát, és immár a hódító háborút látják sokan bele. Így aztán az említett szimbólumok is tiltott, vagy legalábbis nem kívánatos jelképek lettek” #moszkvater

Emlékezetpolitika és Szent György-szalag

MEGOSZTÁS

A második világháborúban a náci Németország felett aratott győzelemért hozott áldozatot, az orosz nagyságot jelképező Szent György-szalag az Oroszországhoz viszonyulás egyik sarokköve lett. Sokan birodalmi jelképet, az ukrajnai invázió igazolását látják benne, és tiltják. A Győzelem napja minden eddiginél jobban megosztja az egykori győzteseket.

„S miközben Oroszországban a Szent György-szalag viselésével és a Halhatatlan ezred felvonulásaival május 9. minden korábbit felülmúló, identitást erősítő ünneppé vált, addig a térség országaiban Moszkva birodalmiságát, és immár a hódító háborút látják sokan bele. Így aztán az említett szimbólumok is tiltott, vagy legalábbis nem kívánatos jelképek lettek” #moszkvater
„S miközben Oroszországban a Szent György-szalag viselésével és a Halhatatlan ezred felvonulásaival május 9. minden korábbit felülmúló, identitást erősítő ünneppé vált, addig a térség országaiban Moszkva birodalmiságát, és immár a hódító háborút látják sokan bele. Így aztán az említett szimbólumok is tiltott, vagy legalábbis nem kívánatos jelképek lettek”
Fotó:EUROPRESS/Olga MALTSEVA/AFP

A volt szövetségesek és Oroszország között a végletekig kiéleződött a viszony. Franciaország elnöke legalább még beszél orosz kollégájával, a két angolszász hatalom, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia viszont Ukrajnát terepként és eszközként használva lényegében proxy háborút vív Oroszországgal. A Fehér Ház ma már nem is rejti véka alá, hogy a célja Vlagyimir Putyin rendszerének megbuktatása és Oroszország meggyengítése, térdre kényszerítése.

„Ebben a helyzetben aligha meglepő, hogy a szokásoktól eltérően idén már az elbai találkozásról sem emlékeztek meg közösen az egykori szövetségesek”

Az emlékezetpolitika már évekkel ezelőtt a Nyugat és Oroszország közötti szembenállás fontos része volt. A Nyugat megpróbálta kisebbíteni a Szovjetunió szerepét a náci Németország feletti győzelemben. Sőt, a második világháború kirobbanásához vezető okok erős leegyszerűsítésével, a történelem átírásával, aktuálpolitikai hátterű átértelmezésével egyenlőség jelet tett a náci Németország és a Szovjetunió, Hitler és Sztálin között. A második világháborús szovjet győzelem kisebbítésével, Hitler bűneinek relativizálásával, a háború kirobbanásáért Sztálint is felelőssé téve tudatosan, geopolitikai célokat követve támadta a modern orosz identitás, és a Putyin nevével fémjelzett rendszer sarokkövét.

„Ezzel a Nyugat az egyszerre büszke és a Szovjetunió, a birodalom szétesése után bizonyos kisebbrendűségi érzésekkel küszködő Oroszország érzékeny pontját célozta meg, tudatosan provokálva Moszkvát, és megsértve az orosz emberek önbecsülését”

Eközben Közép-Kelet-Európa országai egyrészt a két diktatúra áldozatának narratíváját erősítve próbálták lemosni magukról a regnáló rendszerek történelmi előképeinek sötét foltját, az együttműködést a náci Németországgal, másrészt a Szovjetunióból kiszabadulva a függetlenséget erősítve tagadták annak egész múltját.

Így aztán már szintén évekkel ezelőtt kezdett egyre kétarcúbbá válni a viszonyulás a Győzelem napjához. Különösen érvényes volt ez a baltiakra, majd egyre inkább Ukrajnára is. Azzal pedig, hogy Oroszország megtámadta a szomszédos Ukrajnát, talán Belarusz kivételével a többi posztszovjet országban is megkezdődött egyfajta elhatárolódás a második világháborús közös győzelemtől.

„S miközben Oroszországban a Szent György-szalag viselésével és a Halhatatlan ezred felvonulásaival május 9. minden korábbit felülmúló, identitást erősítő ünneppé vált, addig a térség országaiban Moszkva birodalmiságát, és immár a hódító háborút látják sokan bele. Így aztán az említett szimbólumok is tiltott, vagy legalábbis nem kívánatos jelképek lettek”

Ukrajna már a háború kirobbanása előtt elhatárolódott a második világháborús győzelemtől. Előbb az éppen Hitlerrel kollaboráló Sztepan Banderát és társait tette meg identitást erősítő nemzeti hősökké, majd a második világháború befejeződésének megünneplését is demonstratívan május 8-ra tette. A Szent György-szalag tiltott jelképpé vált, mára pedig egyenlővé a mostani háborút szimbolizáló Z és V betűkkel.

A Baltikumban még korábban megkezdődött a második világháború átértékelése, a szovjet győzelmet megszállásként értelmező olvasat erősítése, és ennek szellemében a szovjet emlékművek lebontása. Ukrajna megtámadásában a lengyelekkel együtt ezek az országok újabb lehetőséget látnak e folyamat befejezésére. A lett kormányfő például ezt a dátumot tartotta a legalkalmasabbnak arra, hogy kilátásba helyezze a rigai Győzelem parkban álló felszabadulási emlékmű lebontását. A hatóságok is nyomatékosították, hogy „a lettek millióinak megsértéseként, közvetetten pedig a mostani invázió, és az annak során elkövetett háborús bűnök igazolásaként tekintenek arra, ha valakik ünnepéselyes virágot akarnak elhelyezni Lettország megszállóinak emlékművénél”.

„Az észt rendőrség is figyelmeztetett mindenkit arra, hogy sem május 9-én, sem máskor nem tolerálják a Szent György-szalag és más, az ukrajnai invázióra vagy a szovjet rendszerre utaló szimbólum megjelenését a nyilvános térben”

Ennek jegyében az orosz zászló tiltott a Győzelem napján is, ugyanakkor lehet masírozni ukrán zászlóval. Tilos felvonulni a második világháborúban elhunytak fotóival is. Az elhunyt rokonok képeit a sírokra lehet helyezni, ám azokon nem lehetnek szovjet jelképek. Tehát itt is összemossák a mostani háborút a második világháborúval, és a megemlékezést az Ukrajna elleni invázió igazolásának és támogatásának tekintik.

Betiltották a Szent György-szalag viselését Moldovában is. Igaz, a hatalom óvatosan értésre adta, hogy ezért le nem tartóztatnak senkit, az így demonstráló „csak” pénzbüntetésre számíthatnak. Az ellenzéki szocialisták ugyanakkor emlékezésre, a szalag viselésére és a Halhatatlan ezred nevű akció megtartására hívta fel híveit. Érdekesség, hogy a központi hatalom által hozott törvény ellenére engedélyezik a Szent György-szalag viselését a Gagauz Autonóm Területen.

„Belpolitikai és identitás kérdéssé vált a Győzelem napja Grúziában is. A Szaakasvili fémjelezte ellenzék az ország európaiságát és Oroszországtól elhatárolódását szombolizálandó, május 8-ra szerette volna áttétetni a náci Németország felett aratott győzelem megünneplését, a hatalom azonban ezt elutasította”

Nincs tiltás, de már harmadik éve nem lesz katonai parádé Kazahsztánban. Eddig a pandémiára hivatkoztak, míg most nem indokolták a döntést. Annak háttere azonban egyértelmű, még ha az év eleji zavargásokra tekintettel Moszkva megértéssel is viszonyult a parádé elmaradásához. Árulkodó ugyanakkor, hogy Almatiban a Halhatatlan ezred akció is más nevet kapott – Főhajtás a hősök előtt -, és a győzelem jelképévé a kazah nemzeti színű égkék szalag. Közben a legtöbb helyen a megemlékezést csupán virtuálisan tartják meg.

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.