„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
„Az ukrán hadsereg már hetek óta egyre intenzívebben folytatja a Krím utánpótlását biztosító útvonalak szisztematikus támadását”
Fotó:Ukrán Védelmi MInisztérium/X
A háború egyik legfontosabb stratégiai célja volt orosz szempontból a szárazföldi összeköttetés megteremtése a Krímmel. Ezt viszonylag gyorsan sikerült is megvalósítani, így a félsziget ellátása már nem csupán a Krími-hídtól függött. Az összeköttetés működött, és az orosz tervekben már új vasútvonal lefektetése szerepelt. Kijev azonban láthatóan nem akar ebbe belenyugodni. A szárazföldi összeköttetés megszüntetését célozta már a 2023-ban kudarcba fulladt ukrán ellentámadás is, most pedig a drón technika fejlődése révén próbálja Ukrajna ellehetetleníteni ezt az összeköttetést.
„Mindez elsősorban azért lehetséges, mert az ukrán hadvezetés az elmúlt másfél évben rendkívül komoly technológiai alkalmazkodást hajtott végre. Így a drónok ma már nem egyszerűen új fegyverek a csatatéren. Nem önmagukban fontosak, hanem azért, mert megváltoztatják a háború egész logikáját”
A háború ma már nem úgy néz ki, hogy a frontvonalon állnak a katonák, lövik egymást, majd valamelyik fél előrenyomul. Egy modern hadsereg valójában hatalmas logisztikai rendszer. Üzemanyagot kell szállítani, lőszert kell biztosítani, javítani kell a technikát, mozgatni kell az embereket, működtetni kell a kommunikációs hálózatokat. Ha ez a rendszer sérül, előbb-utóbb a fronton harcoló katona is megérzi. Az ukránok ma elsősorban ezt a rendszert támadják, így próbálják egyre nehezebbé tenni az orosz hadsereg működését. Már csak azért is, mert tisztában vannak vele, hogy egy frontális, tisztán anyagháborút Oroszországgal szemben nem nyerhetnek meg.
„Az ukrán hadsereg ebben a szellemben már hetek óta egyre intenzívebben folytatja a Krím utánpótlását biztosító útvonalak szisztematikus támadását”
Egy nappal azt követően, hogy az ukránok a félsziget ellátásában kulcsfontosságú csonhari hidat támadták, ezúttal Henicseszknél csaptak le. A támadások azért lehetnek aggasztóak Oroszország számára, mivel az Azovi-tenger északi partvidékén futó autópálya jelentette a Krím legfontosabb ellátási útvonalát, ám ezt az útvonalat az ukránok szisztematikusan támadják. Ezért a hatóságok már arra kérték a sofőröket, hogy használjanak alternatív megoldásokat.
A félszigeten egyre több beszámoló – köztük már az orosz lapoknál is – arról tájékoztatja az olvasókat, hogy bizonyos termékekből ellátási hiány alakult ki. A helyzetet Oroszországban ugyanakkor még nem nevezik kétségbeejtőnek, mondván a helyiek „megszokták” már ezeket a támadásokat. Korábban valóban volt példa hasonlóra, akkor elsősorban cirkáló rakétákat vetettek be, hogy az átkelők forgalmi lehetőségeit rontsák.
„A helyzet 2026-ban azonban jelentősen megváltozott, ugyanis Kijev mostanra a jóval olcsóbb és egyszerűbb drónokkal is eléri az útvonalakat, ezeket ráadásul jóval gyakrabban vethetik be”
Az orosz elemzők kénytelenek konstatálni, hogy az ukrán hadsereg gyenge pontot talált az orosz védelemben, ez pedig a Krími-félsziget. Nagyjából 2024 óta, az ukrán ellentámadás kudarca után beszél arról Kijev, hogy blokkolni fogja a félsziget ellátását. Most ennek a tervnek a kibontakozását látjuk. Ukrajna következetesen végrehajtja azt a tervet, amelynek célja a Krím elszigetelése. Ennek jegyében lényegében tűz alatt tartják a P280-as Novorosszija autópályát, folyamatos támadások érik a krími közlekedési infrastruktúrát, ezzel igyekeznek a teherautó forgalmat a Krími-hídra terelni. Megrongálták a Csonhar folyó feletti hidat, amelyen keresztül korábban bonyolódott szinte az összes teherforgalom.
„Ez a hídrendszer – nem egy hídról van szó -, a Krím-félszigetet köti össze a szárazfölddel a Csonhar-szoros felett”
Stratégiai szerepe jelentős, hiszen az orosz hadsereg egyik legfontosabb logisztikai és utánpótlási útvonala Herszon megye felé, és most súlyosan megrongálódott ukrán csapásokban. Nem nagy hidak ezek, nem mély víz felett, de javításuk így is idő lesz, és újra rombolhatók. A híd persze kikerülhető, Armjanszkon át, ahol a szárazföldön vezet az út Krím és Herszon megye között, Ott hét kilométer széles földszoros van, azt nem lehet rombolni, de támadni igen, azaz minél kevesebb kijárat van, annál könnyebb az ukránok dolga. Az orosz hadseregnek most nagyon szorosan kell őriznie az armjanszki ellenőrzőpontot, és problémák adódhatnak a tenger felől is. Mindez már megtörtént a második világháború alatt is, de akkor a németeknek nem voltak ilyen nagy hatótávolságú drónjai.
„S hogy mi jön ezután? A Krími-híd közelében szűk keresztmetszet jön létre, így a tüzérségi támadások valamint a szabotázs akciók minden bizonnyal ide irányulnak”
Egyre feszültebb a helyzet a Kinburn-félsziget körzetében is, és egyáltalán nem lehet kizárni itt egy ukrán partraszállást. Ez persze ukrán részről ugyanúgy sok áldozatot követelne, mint anno a krinki partraszállás, ám az információs térben nagyot szólna. S persze azt se felejtsük el, hogy Kinburn-félsziget stratégiailag kiemelten fontos terület Dél-Ukrajnában, innen tudják most az oroszok ellenőrizni a Dnyeper torkolatát. Ez a Mikolajevi terület egyetlen orosz ellenőrzés alatt lévő része. A mintegy 40 kilométer hosszú földnyelv azonban drónokkal könnyen elszigetelhető a Herszoni terület orosz kézen lévő részétől.
„A krími és a dél-oroszországi helyzet tehát jelenleg orosz szempontból nem túl rózsás”
Szevasztopol és Szimferopol egyes üzletei már korlátozásokat vezettek be bizonyos áruk értékesítésére. Így vásárlónként három palackra korlátozzák a napraforgóolaj értékesítését, míg mások a tészta, a hajdina, a cukor és más termékek értékesítését. És ez csak a kezdet. A benzin ellátás erősen akadozik, és itt is korlátozásokat vezettek be.
„A milbloggerek ennek kapcsán megjegyzik, hogy ezekhez a helyzetekhez az itt élők már hozzászokhattak, az azonban furcsa, hogy a kormány hallgat”
Mint megjegyzik, az ilyen helyzetekben az államapparátus legalább demonstrálni szokta, hogy működik. Vagy legalábbis úgy tesz. Jelenleg még ez sem így van. Úgy tűnik, mintha a probléma nem is létezne. Egyre több kérdés merül fel az élelmiszer-, gyógyszer- és üzemanyag készletekkel kapcsolatban. A meglévő üzemanyag tartalékok jelenleg elegendőek a sürgősségi szolgálatok, a tömegközlekedés és más szociális szolgáltatások számára. A fő probléma azonban nem is a benzinhiány. A körülbelül két és fél millió lakosú régiót elsősorban a jövőbeli kilátások érdeklik, egészen pontosan az, hogyan kezelik a problémát, vagy milyen időkeretet igényel az ellátás helyreállítására.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater