//Elszigetelheti a Zöldek agresszivitása Németországot
Angela Merkel 17 évig volt kancellár Németország élén #moszkvater

Elszigetelheti a Zöldek agresszivitása Németországot

MEGOSZTÁS

A hét végi választás lezárja Angela Merkel 16 évig tartó kancellárságát. Mi lesz az örökségével? Az új kormány mennyiben folytatja a politikáját? A két nagy párt a merkeli vonal továbbvitelét ígéri, a potenciális koalíciós partner középpártok – különösen az agresszívan ideologikus Zöldek és a Die Linke – még bezavarhatnak ebbe. Átalakíthatja-e a német választások eredménye Európát is? Veszélyeztetheti-e az átmenet az európai német befolyást? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Alexander Rahr német politológussal.

Angela Merkel 17 évig volt kancellár Németország élén #moszkvater
Angela Merkel 17 évig volt kancellár Németország élén
Fotó:EUROPRESS/Thomas KIENZLE/AFP

– A német választásoknak nemcsak Németország, hanem Európa jövője szempontjából is komoly tétje van. Hogyan fogalmazná meg ezt a tétet?

– Egyértelmű, hogy Németország stabilitása, gazdasági teljesítménye alapvetően meghatározza az Európai Unió stabilitását is.

– Az Angela Merkellel fémjelzett 16 éves periódus lezárulása egybeesik a világ átalakulásának felgyorsulásával. Milyen hatással lehetnek Európa helyzetére az utódlás nehézségei, az a tény, hogy a német belpolitikát várhatóan közel fél évre leblokkolja a koalíció megalakítása?

– Az egypólusúból többpólusúvá váló világrend átalakulása már jó ideje folyik, és a német politika mélyen benne van ebben a folyamatban. Ráadásul most Németország ugyan hatalomváltás előtt áll, ám ez egyáltalán nem jelent elitváltást. Ez megkülönbözteti Franciaországtól, ahol Macron alternatívája Le Pen, és Nagy-Britanniától, ahol a brexit felforgatott mindent. De Olaszországban is nagyobb változásokat generálna egy Draghi-Salvini váltás, mint most a német utódlás. Németországban Olaf Scholz és Armin Laschet között nincs lényegi különbség. Ez a kiszámíthatóság jó Európa számára, rossz hír ugyanakkor a gazdaság várhatóan radikális zöld fordulata. A parlamenti pártok programja ugyanis két erő – Alternatíva Németországnak (AfD) és Die Linke – kivételével a gazdaság radikális átalakítását ígérik.

– S ezt miért látja problematikusnak?

– Mert ez nagyon sokba kerül majd, gyengítheti a versenyképességet, és Németország egyedül meg sem birkózik ekkora feladattal. Ez pedig megkérdőjelezheti Németország európai vezető szerepét. A kampányban a vezető téma volt a klíma- és környezetvédelem, az áttérés a tiszta energiaforrásokra. A vezető elit láthatóan hisz ebben, ám az általuk elképzelt átalakulás sok tekintetben utópisztikus.

– Nem azért, mert ez a megközelítés, a mai zöld gondolkodás egyre inkább ideológiai alapú, és sokszor köszönő viszonyban sincs a valósággal?

– Igen, megjelent egy új ideológia. És ez azért is problematikus, mert Németország jó ideje már megszűnt átideologizált államnak lenni. Ez az újsütetű fundamentalista, agresszivitásával sokakat megijesztő, konfrontatív, szankciókkal fenyegető gondolkodás nem jó irányba visz.

– Ezek az elképzelések tényleg már a versenyképességet fenyegetik?

– Igen. Az elektromos meghajtású gépjárművek erőltetésével tönkre teszi például a német autó ipart. Ha a német autóipar áttér ennek a gyártására, akkor tönkre megy. A világ ugyanis nem kér belőle. S különben is, ott van a kínai gyártás azoknak, akiknek mégis kell. De ez a szuper zöld gondolkodás megjelenik a szén és atomerőművek azonnali bezárásában is. Máshol ez az átmenet elhúzódik, míg Németország mindent egyszerre akar megoldani.

– S akkor még nem is beszéltünk arról, hogy az elektromos autók ökológiai lábnyoma sem kisebb, legfeljebb más…

– Hát persze, hiszen az áramot elő kell állítani, kezdeni kell valamit a régi elemekkel stb.

Alexander Rahr #moszkvater
Alexander Rahr
Fotó:EUROPRESS/Vladimir Trefilov/Sputnik

– S a társadalom mennyire fogékony erre az ideológiára, az ebből fakadó átalakulásra?

– Az elit nagyon ráijesztett ezeknek a radikális, a mindennapokat alapjaiban megváltoztató átalakulásoknak a kilátásba helyezésével a társadalomra. A zöld gondolkodás sokakat jellemez. Tény például, hogy egyre többen közlekednek kerékpárral, ám a hallgatag többség továbbra sem száll ki a hagyományos autókból. Ezt érezve Scholz merkeli módon nyugtatni próbálja a németeket, a Zöldek azonban kormányra jutva sok dolgot át tudnak majd verni ebből az ideológiai alapú gondolkodásból.

– És Scholz akkor nyer?

– Ezt még korai lenne kijelenteni. Az SPD négy százalékkal ugyan vezet az uniópártok előtt, a közvélemény-kutatások azonban nem pontosak. Figyelmeztető, hogy a négy évvel ezelőttinél mintegy 10 százalékkal magasabb azoknak a száma, akik még nem döntöttek. S ez a 40 százalék még tartogathat meglepetést. Sokan ugyanis csak a választó helyiségben fognak dönteni. Ezért az bizton kijelenthető, hogy az első helyért a szociáldemokraták és a kereszténydemokraták küzdenek, a harmadik pedig a Zöldek lesznek, ám ennél többre nem vállalkoznék. Laschet ugyan nem örvend túl nagy népszerűségnek, a CDU azonban stabil. Így Scholz esélyei ugyan jobbak, ám ennél többet nem lehet kijelenteni.

– A koalíciók alakításában ráadásul komoly szava lesz a liberálisoknak (FDP) is. Így döntő lehet, hogy egy SPD vagy egy CDU vezette kormányt preferálnak inkább?

– Ez így van, de az SPD és a Zöldek nélkülük, a Die Linke bevonásával is tudnak koalíciót alakítani.

– Ez elképzelhető, de azért sokaknak nem tetszene. Koalíciós lehetőség azonban még ezen kívül is jó néhány van. Mennyiben alakíthatja a német külpolitikát a koalíció összetétele? Mi várhat, mondjuk Közép-Európára vagy Oroszországra egy szociáldemokrata és egy kereszténydemokrata vezetésű koalíció esetén?

– Alapjaiban mindkét esetben a jelenlegi német külpolitika folytatódik. Nagy különbség nem lesz. A külügyminiszteri poszt azonban jó eséllyel a Zöldekhez kerül majd, így a retorika keményedhet. Fontosnak tartom azonban ennek kapcsán megjegyezni, hogy a német politikát mindig a kancellár határozza meg. Emlékezzünk csak arra, hogy Gerhard Schröder Jó kapcsolatokat akart építeni Putyinnal, Amerikával szemben kemény volt, fellépett az iraki háború ellen, miközben külügyminiszterként Joschka Fischer oroszellenes, atlantista és háborúpárti volt. A német külpolitika azonban úgy alakult, ahogy a kancellár eldöntötte. Mindez persze nem vonatkozik a retorikára, így a Zöldek oroszellenessége meglehetősen hangos lenne. De keménykednének Orbánnal és Kaczynskival is. A Zöldek ugyanis sokkal átideologizáltabbak, mint 20 éve. Harcolni fognak a világ diktátoraival, erőltetik a szankciókat. Így aztán a kancellári rendszer ellenére félő, hogy a Zöldek helyzetbe kerülésével  Németország mindenkivel harcolni fog, konfrontatívabb lesz. Erre aztán senkinek sincs szüksége, hiszen Németországnak erre aztán tényleg nincs elég ereje. A Zöldek tehát hangossá, konfrontatívvá tehetik a német külpolitikát, ám a kancellár aligha fogja engedni, hogy az éles fordulatot vegyen. Félő azonban, hogy ilyen körülmények között Németország veszít vezető szerepéből.

– Már csak azért is, mert Európa változik, és egyre többen emelik fel a hangjukat a német dominanciával szemben…

– Igen, sokan nem szeretik, ha a németek diktálnak nekik. Németország azonban akkor kerül igazán nehéz helyzetbe, ha több országban is változik az elit. Ha jobboldali fordulat következik be Franciaországban és Németországban, és marad Orbán valamint Kaczynski. Eközben Németországban az AfD-t a sarokba kergetik, megfigyelik. Ha így alakul, Németország szembe kerül az európai trenddel, és akkora ereje nincs, hogy mindenkire rákényszerítse a modernizáció eme zöld, ideologikus útját. tartok tehát tőle, hogy a Zöldek agresszív politikája miatt Németország elszigetelődhet Európán belül. Ezt az elit nem fogja fel. Azt hiszi, hogy Németországot mindenki szereti és követi, példaként tekint rá. Ez azonban már nem így van.

– Közben azonban az Egyesült Államok mintha Németországra bízta volna Közép-Kelet-Európát, nem?

– Ezt én nem így látom. Amerikának saját politikája van. Látja, hogy sem Európa, sem pedig a NATO nem olyan erős, mint egykor, azonban nem akar kivonulni Európából. Látják azt is, hogy Európa húzódozik elfogadni a Pax Americanát, felsorakozni mellé egy Kínával szembeni szövetségben, ezért aztán új szövetségeseket keres. Például most Ausztráliát cserkészték be, és közben a helyükre tették a franciákat. Ha kell, készek helyre tenni Németországot is. Még egyszer mondom, közben maradnak Európában, az pedig kimondottan hízeleg nekik, hogy a kontinens keleti felében sokan nagyon is szeretik őket. Ha ezt Berlin nem érti meg, és elszámolja magát, ezzel is az európai befolyását teheti kockára.

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.