„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”

Elszegényedő, lecsúszó Ukrajna

2021. aug. 29.
Stier Gábor

MEGOSZTÁS

Ukrajna a posztszovjet térségben az egyik legkomolyabb gazdasági, tudományos és humán potenciállal vágott neki 1991-ben az önálló államiságnak. E kiváló adottságok ellenére az ezt követő évtizedek egész ágazatok megszűnését, a sz infrastruktúra lepusztulását, a szociális szféra degradálódását hozták. Mára Ukrajna elvesztette ipara nagy részét, vagy 10 millió állampolgára külföldön keresi a boldogulását, a statisztikai hivatal pedig büszkén közli, hogy az átlagkeresetek alapján az ország már nem a legszegényebb Európában.

„Egyértelmű sikerágazat ugyanakkor a mezőgazdaság. Míg 1991-ben Ukrajnában például 51 millió tonna búzát takarítottak be, addig 2019-ben 74,3 millió tonnát. De ugyanígy komoly eredményeket ér el az IT szektor, ezen belül is a programozás” #moszkvater

„Egyértelmű sikerágazat ugyanakkor a mezőgazdaság. Míg 1991-ben Ukrajnában például 51 millió tonna búzát takarítottak be, addig 2019-ben 74,3 millió tonnát. De ugyanígy komoly eredményeket ér el az IT szektor, ezen belül is a programozás”
Fotó:EUROPRESS/AFP/FAO/ANATOLII STEPANOV

Ukrajna a területe alapján a harmadik legnagyobb ország volt a posztszovjet térségben a függetlenné válásakor, míg Oroszország után a második a lakosság számát és az ipar méreteit tekintve. Ma ugyanakkor egyike azoknak, ahol a gazdaság a térségben még mindig nem érték el az 1980-as évek végének a szintjét. A függetlenség évtizedei alatt az ország három nagy válságot élt át, előbb az 1990-es évek első felében, majd 2008-2009-ben, végül 2014-2015-ben. S akkor még nem látjuk a végét annak, milyen gazdasági, szociális következményekkel jár a pandémia.

„Az egy főre számított GDP a függetlenség kikiáltásakor a Világbank adatai szerint – 2010-es dollár árfolyamon számolva – 3624 dollár volt, az évtized végére 1686-ra süllyedt, a legnagyobb 2008-ban 3322 dollár volt, míg 2020-ra 3115 dollárt ért el”

E mutatók alapján 1990-ben Ukrajna a hatodik helyet foglalta el a volt tagköztársaságok között. Csak Oroszország, Kazahsztán, Észtország, Lettország és Litvánia előzte meg. Mára azonban elhagyta Ukrajnát Belarusz – itt ez a mutató az ukránnak nagyjából duplája -, Azerbajdzsán, Örményország, Türkmenisztán és Grúzia is. Az államadósságot tekintve sem jobb a helyzet, és a költségvetés hiányát csak hitelek révén képes pótolni az ország.

„Az államadósság 2020 végén 533 milliárd hrivnyával emelkedve – ez valamivel nagyobb, mint a nyugdíjra ebben az évben kifizetett összeg – 2,5 trillió hrivnyát, mintegy 90 milliárd dollárt tett ki. Ez 62,5 százaléka az éves nemzeti összterméknek. A növekedés nagyrészt a belső adósság emelkedése tette ki, a felvett külső hitelek 4,2 milliárd dollárra rúgtak”

A nemzeti valuta létezése óta a dollárhoz képest durván leértékelődött. A bevezetésekor, 1996-ban egy dollár 1,8 hrivnyát ért, 1998-ban már csak 5-öt, míg 2015 februárjában már 30 hrivnyát adtak egy dollárért. Jelenleg az árfolyam 26-27 hrivnya.

Az ipari potenciált tekintve Ukrajna indulási pozíciói olyanok voltak, amelyekre alapozva sikeres, dinamikusan fejlődő állammá válhatott volna. Elég említeni csupán a rakéta és űrtechnológiát, a komoly hadiipart, a repülőgép gyártást, a gépipar különböző ágazatait, a rádió elektronikát  vagy a kor szintjén fejlett mezőgazdaságot. Ezt azonban mára sikerült elherdálni, kiárusítani, szétrothasztani. Ehhez jelentősen hozzájárult az elit hozzánemértése, és a klán érdekek érvényesülése. A WTO-ba például 2008-ban azért lépett be sietősen, elfogadva a kedvezőtlen feltételeket, nem megvédve a belső piacot az olcsó import cikkektől, mert az volt a fontos, hogy ebben megelőzze Oroszországot.

„A deindusztrializációt végül az Európai Unióval kötött szabadkereskedelmi egyezmény teljesítette ki. Ez ugyanis együtt járt az orosz és általában véve a posztszovjet piacok elvesztésével. Európának nincs szüksége az ukrán árucikkekre, sokkal inkább piacot látott az országban”

Ágazatok sora vált versenyképtelenné, a gépipar részesedése az exportból például 2012-re előbb a 19 százalékról a felére zuhant, majd 2017-re ismét megfeleződött. Egész régiókban szűnt meg az ipari termelés. Még 2014-ben beszüntette a termelést a lvivi autóbuszgyár, 2018-ban a zaporizsjai autógyár, és még ugyanebben az évben csődbe ment a híres Antonov repülőgépgyár. De 2014 után megroggyant a 80 százalékban az orosz piacra termelő Motor Szics, a szovjet hajtómű ipar vezető üzeme, és idén bezárt a nyikolajevi hajógyár is. S a sort még folytathatnánk, például a hadiipari komplexum súlyos eladósodásával. Az ipari termelés 5,5 százalékos esése tavaly meghatározó volt a gazdaság 4 százalékos szűkülésében.

„Egyértelmű sikerágazat ugyanakkor a mezőgazdaság. Míg 1991-ben Ukrajnában például 51 millió tonna búzát takarítottak be, addig 2019-ben 74,3 millió tonnát. A probléma ezzel csak az, hogy közben a mezőgazdaság már idegen kezekbe kerül. De ugyanígy komoly eredményeket ér el az IT szektor, ezen belül is a programozás”

Az életszínvonalat tekintve mára Ukrajna Európa egyik legszegényebb országa lett. A kijevi szociológiai intézet, a KMISZ adatai szerint kimondottan szegény, a jövedelme még az élelemre sem elég a lakosság 14,1 százalékának, 43,1 százalék az alap élelmiszereket képes beszerezni, míg 32,8 százalék az élelmen és a ruházkodáson kívül komolyabb vásárlást már nem engedhet meg magának. A UNESCO adatai alapján Ukrajnában mintegy 10 millióan alultápláltak, a rada alelnöke pedig az év elején 19 millióra – ez lényegében a lakosság fele – tette a szegénységi küszöb alatt élők számát.

„Közben a statisztikai hivatal adatai alapján az átlagkereset érezhetően, 500 euróra növekedett, ám a sokkal hitelesebb képet nyújtó középkereset már csak 300 euró körüli. Arról nem beszélve, hogy az infláció megeszi a növekedés jelentős részét”

Az idei év első felében a közüzemi díjak például a tavaly nyári állapothoz képest 36,4 százalékkal nőttek. A gáz ára megháromszorozódott, a villanyáramé 36,6 százalékkal lett drágább, a fűtési számlák és a vízdíjak 13,9 százalékkal emelkedtek. S ha ehhez hozzávesszük, hogy a reálbérek az elmúlt egy év alatt átlagosan 15,7 százalékkal növekedtek, akkor sejthetjük, hogy a reáljövedelmek hogy állhatnak. Az minden esetre árulkodó, hogy a közüzemi díjakat tekintve 2014 óta hatszorosára nőtt a lakosság eladósodottsága.

„Az infláció az idei évben megközelítheti a 10 százalékot, miközben az 2019-ben 4,1, tavaly pedig 5 százalék volt. A cukor ára például az elmúlt egy évben 83,5, az étolajé 79, a tojásé 33, a kenyéré 16, míg a húsé 11 százalékkal emelkedett”

A gazdaság és a szociális szféra összeomlását látva nem lepődhetünk meg a lakosság nagyarányú elvándorlásán sem. Az utolsó népszámlálást 2001-ben tartották, akkor Ukrajna lakossága 48,24 millió volt – 1993.ban 52,2 millió -, míg egy 2019-es elektronikus összeírás alapján 37 milliót számlált. Mindez azt jelenti, hogy a Krímet és a Donbassz szeparatista területeit nem számítva Ukrajna lakossága 10, más számítások szerint 15 millióval csökkent. Milliók dolgoznak Oroszországban, Európában és Amerikában. Csak Lengyelországban megháromszorozódott 2014 óta a számuk, amely jelenleg hivatalosan másfél millióra tehető.

„Az ENSZ adatai szerint csupán tavaly majdnem ötmillióan hagyták el az országot”

Közben 1991-es adatokhoz képest megfeleződött a születések száma, és 293 ezerrel tavaly érte el a mélypontot. Összehasonlításképpen, 2010-ben még 497 ezer gyerek született. A születéseket az állam is egyre gyengülő mértékben támogatja. Míg 2013-ban az első gyerek megszületése után az állam 29,8 ezer hrivnyát (3,7 ezer dollár), a második után 59,7 ezer hrivnyát (7,5 ezer dollár), a harmadik, és minden ezt követő után pedig 119,4 ezer hrivnyát (mintegy 15 ezer dollár) fizetett, addig 2014-et követően minden gyerek után 41 280 hrivnya, a mai árfolyamon másfél  ezer dollár jár.

MEGOSZTÁS

Stier Gábor
1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.

Hozzászólások kikapcsolva

    KAPCSOLODÓ CIKKEK

    Galambból héjává változik-e Trump?

    2025. júl. 14.
    Moszkva és Kijev továbbra is az időre játszik, és folyik a felőrlő háború, miközben az Egyesült Államok és az európai „tettrekészek” egyre k...

    Európa még mindig ukrán győzelemre játszik

    2025. júl. 14.
    Új modell rajzolódik ki Ukrajna támogatására, amelyben az európaiak fizetnek, az amerikaiak pedig szállítják a fegyvert. Ez már tetszik Trum...

    Működhet-e az orosz felőrlő stratégia?

    2025. júl. 13.
    A jelenlegi konfliktusban a hadműveleti kezdeményezés már nagyjából 2023 közepétől az orosz hadsereg kezében van, és Moszkva a pozíciós hadv...

    LEGUTÓBBI CIKKEK

    CÍMKÉK