Ukrajna a posztszovjet térségben az egyik legkomolyabb gazdasági, tudományos és humán potenciállal vágott neki 1991-ben az önálló államiságnak. E kiváló adottságok ellenére az ezt követő évtizedek egész ágazatok megszűnését, a sz infrastruktúra lepusztulását, a szociális szféra degradálódását hozták. Mára Ukrajna elvesztette ipara nagy részét, vagy 10 millió állampolgára külföldön keresi a boldogulását, a statisztikai hivatal pedig büszkén közli, hogy az átlagkeresetek alapján az ország már nem a legszegényebb Európában.

Ukrajna a területe alapján a harmadik legnagyobb ország volt a posztszovjet térségben a függetlenné válásakor, míg Oroszország után a második a lakosság számát és az ipar méreteit tekintve. Ma ugyanakkor egyike azoknak, ahol a gazdaság a térségben még mindig nem érték el az 1980-as évek végének a szintjét. A függetlenség évtizedei alatt az ország három nagy válságot élt át, előbb az 1990-es évek első felében, majd 2008-2009-ben, végül 2014-2015-ben. S akkor még nem látjuk a végét annak, milyen gazdasági, szociális következményekkel jár a pandémia.

„Az egy főre számított GDP a függetlenség kikiáltásakor a Világbank adatai szerint – 2010-es dollár árfolyamon számolva – 3624 dollár volt, az évtized végére 1686-ra süllyedt, a legnagyobb 2008-ban 3322 dollár volt, míg 2020-ra 3115 dollárt ért el”

E mutatók alapján 1990-ben Ukrajna a hatodik helyet foglalta el a volt tagköztársaságok között. Csak Oroszország, Kazahsztán, Észtország, Lettország és Litvánia előzte meg. Mára azonban elhagyta Ukrajnát Belarusz – itt ez a mutató az ukránnak nagyjából duplája -, Azerbajdzsán, Örményország, Türkmenisztán és Grúzia is. Az államadósságot tekintve sem jobb a helyzet, és a költségvetés hiányát csak hitelek révén képes pótolni az ország.

„Az államadósság 2020 végén 533 milliárd hrivnyával emelkedve – ez valamivel nagyobb, mint a nyugdíjra ebben az évben kifizetett összeg – 2,5 trillió hrivnyát, mintegy 90 milliárd dollárt tett ki. Ez 62,5 százaléka az éves nemzeti összterméknek. A növekedés nagyrészt a belső adósság emelkedése tette ki, a felvett külső hitelek 4,2 milliárd dollárra rúgtak”

A nemzeti valuta létezése óta a dollárhoz képest durván leértékelődött. A bevezetésekor, 1996-ban egy dollár 1,8 hrivnyát ért, 1998-ban már csak 5-öt, míg 2015 februárjában már 30 hrivnyát adtak egy dollárért. Jelenleg az árfolyam 26-27 hrivnya.

Az ipari potenciált tekintve Ukrajna indulási pozíciói olyanok voltak, amelyekre alapozva sikeres, dinamikusan fejlődő állammá válhatott volna. Elég említeni csupán a rakéta és űrtechnológiát, a komoly hadiipart, a repülőgép gyártást, a gépipar különböző ágazatait, a rádió elektronikát  vagy a kor szintjén fejlett mezőgazdaságot. Ezt azonban mára sikerült elherdálni, kiárusítani, szétrothasztani. Ehhez jelentősen hozzájárult az elit hozzánemértése, és a klán érdekek érvényesülése. A WTO-ba például 2008-ban azért lépett be sietősen, elfogadva a kedvezőtlen feltételeket, nem megvédve a belső piacot az olcsó import cikkektől, mert az volt a fontos, hogy ebben megelőzze Oroszországot.

„A deindusztrializációt végül az Európai Unióval kötött szabadkereskedelmi egyezmény teljesítette ki. Ez ugyanis együtt járt az orosz és általában véve a posztszovjet piacok elvesztésével. Európának nincs szüksége az ukrán árucikkekre, sokkal inkább piacot látott az országban”

Ágazatok sora vált versenyképtelenné, a gépipar részesedése az exportból például 2012-re előbb a 19 százalékról a felére zuhant, majd 2017-re ismét megfeleződött. Egész régiókban szűnt meg az ipari termelés. Még 2014-ben beszüntette a termelést a lvivi autóbuszgyár, 2018-ban a zaporizsjai autógyár, és még ugyanebben az évben csődbe ment a híres Antonov repülőgépgyár. De 2014 után megroggyant a 80 százalékban az orosz piacra termelő Motor Szics, a szovjet hajtómű ipar vezető üzeme, és idén bezárt a nyikolajevi hajógyár is. S a sort még folytathatnánk, például a hadiipari komplexum súlyos eladósodásával. Az ipari termelés 5,5 százalékos esése tavaly meghatározó volt a gazdaság 4 százalékos szűkülésében.

„Egyértelmű sikerágazat ugyanakkor a mezőgazdaság. Míg 1991-ben Ukrajnában például 51 millió tonna búzát takarítottak be, addig 2019-ben 74,3 millió tonnát. A probléma ezzel csak az, hogy közben a mezőgazdaság már idegen kezekbe kerül. De ugyanígy komoly eredményeket ér el az IT szektor, ezen belül is a programozás”

Az életszínvonalat tekintve mára Ukrajna Európa egyik legszegényebb országa lett. A kijevi szociológiai intézet, a KMISZ adatai szerint kimondottan szegény, a jövedelme még az élelemre sem elég a lakosság 14,1 százalékának, 43,1 százalék az alap élelmiszereket képes beszerezni, míg 32,8 százalék az élelmen és a ruházkodáson kívül komolyabb vásárlást már nem engedhet meg magának. A UNESCO adatai alapján Ukrajnában mintegy 10 millióan alultápláltak, a rada alelnöke pedig az év elején 19 millióra – ez lényegében a lakosság fele – tette a szegénységi küszöb alatt élők számát.

„Közben a statisztikai hivatal adatai alapján az átlagkereset érezhetően, 500 euróra növekedett, ám a sokkal hitelesebb képet nyújtó középkereset már csak 300 euró körüli. Arról nem beszélve, hogy az infláció megeszi a növekedés jelentős részét”

Az idei év első felében a közüzemi díjak például a tavaly nyári állapothoz képest 36,4 százalékkal nőttek. A gáz ára megháromszorozódott, a villanyáramé 36,6 százalékkal lett drágább, a fűtési számlák és a vízdíjak 13,9 százalékkal emelkedtek. S ha ehhez hozzávesszük, hogy a reálbérek az elmúlt egy év alatt átlagosan 15,7 százalékkal növekedtek, akkor sejthetjük, hogy a reáljövedelmek hogy állhatnak. Az minden esetre árulkodó, hogy a közüzemi díjakat tekintve 2014 óta hatszorosára nőtt a lakosság eladósodottsága.

„Az infláció az idei évben megközelítheti a 10 százalékot, miközben az 2019-ben 4,1, tavaly pedig 5 százalék volt. A cukor ára például az elmúlt egy évben 83,5, az étolajé 79, a tojásé 33, a kenyéré 16, míg a húsé 11 százalékkal emelkedett”

A gazdaság és a szociális szféra összeomlását látva nem lepődhetünk meg a lakosság nagyarányú elvándorlásán sem. Az utolsó népszámlálást 2001-ben tartották, akkor Ukrajna lakossága 48,24 millió volt – 1993.ban 52,2 millió -, míg egy 2019-es elektronikus összeírás alapján 37 milliót számlált. Mindez azt jelenti, hogy a Krímet és a Donbassz szeparatista területeit nem számítva Ukrajna lakossága 10, más számítások szerint 15 millióval csökkent. Milliók dolgoznak Oroszországban, Európában és Amerikában. Csak Lengyelországban megháromszorozódott 2014 óta a számuk, amely jelenleg hivatalosan másfél millióra tehető.

„Az ENSZ adatai szerint csupán tavaly majdnem ötmillióan hagyták el az országot”

Közben 1991-es adatokhoz képest megfeleződött a születések száma, és 293 ezerrel tavaly érte el a mélypontot. Összehasonlításképpen, 2010-ben még 497 ezer gyerek született. A születéseket az állam is egyre gyengülő mértékben támogatja. Míg 2013-ban az első gyerek megszületése után az állam 29,8 ezer hrivnyát (3,7 ezer dollár), a második után 59,7 ezer hrivnyát (7,5 ezer dollár), a harmadik, és minden ezt követő után pedig 119,4 ezer hrivnyát (mintegy 15 ezer dollár) fizetett, addig 2014-et követően minden gyerek után 41 280 hrivnya, a mai árfolyamon másfél  ezer dollár jár.