
„a háború új szakaszába lépett”
Fotó:EUROPRESS/Anatolii STEPANOV/AFP
Nagyot változott az orosz-ukrán háború körüli hangulat. A jó egy éves bizakodást, a győzelembe vetett vak hitet felváltotta előbb az ukrán ellentámadással, mint az utolsó lehetőséggel kapcsolatos várakozás és reménykedés, majd annak kudarca láttán a csalódottság, a kiábrándulás, a felelősök keresése. S ha mindez nem lett volna elég, a fókuszt elvitte Ukrajnáról a palesztin-izraeli konfliktus belobbanása, ráadásul Ukrajna támogatásának a kérdése az amerikai belharcok egyik témájává is vált. Ebben a helyzetben a Nyugat és Ukrajna egymásra mutogat, Ukrajnán belül pedig a politikai és katonai elit egymásra. Hiába, a kudarcnak soha nincs gazdája, ráadásul még a felszínre is hozza az eddig inkább csak a mélyben fortyogó ellentéteket.
„Nagy bajban vannak az ukránok”
– állapítja meg egyik olvasónk, és azonnal hozzá is teszi ehhez a meglehetősen helytálló helyzetértékeléshez, hogy ő már úgy augusztus óta várja, hogy mikor repül el a kijevi politikai gőzkukta fedele. Mint írja, először júniusban a Prigozsin-féle lázadás kapcsán merült fel benne, hogy lehetséges egy hasonló kijevi fordulat is, akár egy puccs, akár egy hirtelen összeomlás képében. Augusztustól viszont – fogalmaz olvasónk – ez már fixa ideája lett. Azt az agresszív képmutatást, hazudozást – indokol –, amit a Zelenszkij-féle csapat végez, nem lehet sokáig büntetlenül, politikai következmények nélkül folytatni. S lám-lám, augusztus óta a katonai kudarc, és a korrupciós botrányok mellé jönnek a hírek a folyamatos átszervezésekről-leváltásokról…
„Másik olvasónk nem a következmények, hanem katonai oldalról, annak okait keresve közelít az ukrán ellentámadás kifulladásához. Az egyik fő tézise, hogy idővel valamennyi eddig küldött nyugati fegyvert megtanulták semlegesíteni az oroszok”
Kiemeli az orosz elektronikus hadviselést, amellyel a precíziós irányítású fegyvereket kiiktatják az oroszok. A tüzérség – meglepő? – továbbra is kulcstényező, de a harckocsik használatát, jelentőségét például át kell értékelni.
Ilyen jellegű hozzászólás több is akadt. Az egyik ezek közül azt fejtegeti, hogy a hadviselés megváltozása miatt gyors, meglepetésszerű hadmozdulatokra ma korlátozottak a lehetőségek (műholdas felderítés, drónok, ATGM tankelhárítás stb.), ezért az oroszok nem sietnek, a saját veszteséget minimalizálják. Másfelől a közelmúltban állt elő az a helyzet, hogy a harcoló létszám nagyjából azonos a két oldalon, míg egy éve még minimum duplája volt az ukrán az orosznak. A nyugati média első világháborús hadviselés címkével (állásháború) igyekszik lejáratni az oroszokat, de mint megjegyzi, hasonló helyzetben valószínűleg a NATO is ugyanezt tenné, így aligha látnánk gyors hadműveleteket jelentős saját élőerő veszteséggel. Egyébként az első világháborúban gyakoriak voltak a kiépített állások elleni eszetlen gyalogos rohamok – jegyzi meg –, hozzátéve, hogy itt eddig ilyet nem nagyon látott.
„A konfliktus időbeli elhúzása ugyanakkor olvasónk szerint lehetőséget teremt az oroszoknak arra is, hogy a világ legjobbjának tartott nyugati fegyverarzenált megismerve a saját fegyverrendszereiket, és a hadseregszervezést korszerűsítsék”
Felhívja a figyelmet arra is, hogy 2023 februárjától az Ukrajnának adott nyugati nehézfegyverzet az addigi volumen mintegy harmadára esett vissza. Havi átlagban ez csupán 28 tank, 20 löveg – az orosz hadsereg havonta körülbelül 100 új tankot és nagyjából 250 löveget kapott 2023-ban. Ennek kapcsán megjegyzi azt is, hogy a németek által az ukránoknak küldött, kiemelten korszerűnek tartott 16 darab Leopard 2A6-ból talán 5 még bevethető.
„Többen emlékeztetnek arra is, hogy egyes elemzők még a nyár vége felé is azt vízionálták, hogy az ukránok áttörtek, októberre pedig meglesz Tokmak, utána jön Vlagyivosztok… Hát ebből nem lett semmi, és mintha e vágyvezérelt szakértértők is elcsendesültek volna!”
Több olvasónk is megjegyezte, hogy, hogy mennyire nincsenek képben a Nyugat politikusai, szakértői. Pedig – teszik hozzá – a dolgok megértésében a józan paraszti ész sokat segíthetne. Mert ugye, ha elmondják, hogy nincs elég pénz, paripa és fegyver és nem is lesz, mert az éppen Izraelbe megy, akkor mégis miből a fityfenéből fognak az ukránok már a média érdeklődésétől sem kísérve hősi halált halni? Nekik ugyanis már jó ideje nincs se pénzük, se iparuk, se kereskedelmük… se semmijük. Egyszerű bérharcosok lettek.
Fontos szempontot vetnek fel azok az értékelések, melyek mediatizált korunk sommás leegyszerűsítéseire hívják fel a figyelmet. Arra, hogy manapság a média hirdet ítéletet jogi ügyekben és győztest háborúban. Mint az elemző felhívja a figyelmet, messze nincs még vége semminek. A gázai háború eltereli a figyelmet, így szabadabb a pálya az ukrajnai fronton. Egyik írásunkra hivatkozva a hozzászóló egyetért a német fegyveres erők volt főfelügyelőjével, aki szerint Oroszország területét támadja majd Ukrajna nagy hatósugarú rakétákkal. Mint hozzáteszi,
„a háború új szakaszába lépett”
Vannak, akik szerint a végső fázisába, ez azonban meglehetősen optimista álláspontnak tűnik. Az igaz, hogy kapóra jön az izraeli háború a nyugati hatalmaknak, akik számára már kezdett kényelmetlenné válni az ukrajnai háború, azonban még ne örüljünk korán. Egy ilyen háborút nagyon nehéz lezárni. Főképp úgy, hogy a legtöbb érintett fél még messze van az eredetileg kitűzött céloktól, és összeomlásról sem lehet beszélni, mert ezt a Nyugat azért nem fogja hagyni. S akkor arról még nem is beszéltünk, hogy abban az értelemben is lassan ér véget egy ilyen háború, hogy az intenzív szakasz lezárulása után még sokáig lehetnek például partizán akciók.
S Ha már szóba jöttek a célok, akkor a teljesség igénye nélkül idézzünk fel ehhez kapcsolódó hozzászólásokat is. Az egyik például a lehetséges orosz célokat feszegetve felveti,
„Moszkvában nem alaptalanul gondolkodhatnak arról, hogy felmorzsolják, kifárasszák az ukrán hadsereget, aztán elfoglalják Harkovot, és előre nyomuljanak a Dnyeperig. Mások szerint Novorosszija lehet a végső orosz területi cél”
De cél lehet az Európai Unió legyengítése, versenyképtelenné tétele – tegyük hozzá, hogy ez közös cél Amerikával –, és amennyire csak lehet, ellentéteket próbálnak létrehozni a tagállamok között az ukrajnai támogatás ügyében. Egyértelműnek tűnik, hogy a Kreml minden lehetséges módon próbálja akadályozni, lehetetlenné tenni a maradék Ukrajna csatlakozását a NATO-hoz. mint ahogy az is valószínűsíthető, hogy Moszkva igyekszik kivárni Zelenszkij rendszerének bukását, és elérni Ukrajna semlegessé nyilvánítását. Ezek az orosz célok olvasónk szerint akár már 2024 nyaráig meg is valósulhatnak.
De olvasóink szerin (is) van a történteknek egy másik, egyáltalán nem orosz szempontú lehetséges olvasata is. Az ukrajnai háború ugyanis eszköz az Európai Unió országainak gazdasági kivéreztetésére. A cél, hogy az országok így a csőd révén elveszítsék a maradék szuverenitásukat, s a finanszírozóik nyomására létrejöjjön a nyugati nagytőke uralma alatt az „Európai Egyberombolt Államok”.
„Ezzel kapcsolatban hadd idézzek egy meglehetően cinikus, ám egyáltalán nem légből kapott bejegyzést is, amelyben olvasónk egyebek mellett arra hívja fel a figyelmet, hogy milyen jól jön a Nyugatnak, hogy rengeteg ember hagyja el a hazát, mert ez az igazi tőke”
De ha már a cinizmusnál tartunk, ide hozok még két elgondolkodtató megjegyzést. Az egyik azt feszegeti, hogy a nyugat, benne Európa átadta az összes elavult fegyverét az ukránoknak, az ország lassan kiürül, s ha uniós tagok lesznek, akkor lesz hová küldeni a migrànsokat… A másik azt kérdezi kettős éllel, vajon az oroszok mit szólnak ahhoz, hogy a bolsevikok ma az Egyesült Államokban vannak?
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
sajnálom hogy nem sajnálom says:
Eeeez igen !
Jó gondolatok – élmény volt olvasni őket.
Ugyan a szerkesztőség a hírek forrása, de az olvasók gondolatai is jól színezik a képet.
Köszönöm