Kezdőlap » x-demokrata » Előkerült a türkmén elnök
2017-es fotó Gurbanguly Berdimuhamedov türkmén elnökről #moszkvater

Előkerült a türkmén elnök

Halálhírét terjesztették Gurbanguly Berdimuhamedovnak, ám az államfő hosszú távollét után ismét megjelent a nyilvánosság előtt

2017-es fotó Gurbanguly Berdimuhamedov türkmén elnökről #moszkvater
2017-es fotó Gurbanguly Berdimuhamedov türkmén elnökről
Fotó:EUROPRESS/Sergey Guneev / Sputnik

Hosszú távollét, a haláláról megjelent hírek után ismét megjelent a nyilvánosság előtt Gurbanguly Berdimuhamedov. A Turkmenistan tévécsatorna kamerái előtt a türkmén államfő odahajtatott az elnöki palotához, majd elegánsan végigballagott a folyosókon, hogy Asgabat főépítészével megtárgyalja a főváros átépítésének a terveit.  Demonstratívan vizsgálgatta a projekteket, és tanácsokat adott például a buszmegállók kialakításával kapcsolatban, majd meghallgatta a főpolgármestert a munkálatok előkészítéséről. Ezt megelőzően születésnapja alkalmából felhívta az üzbég elnököt.

Az állami TDH hírügynökség fontosnak tartotta kiemelni, hogy az elnök július 15. óta szabadságon van ugyan, ám hatékonyan beosztva az idejét nemcsak pihent, hanem végig dolgozott is, és figyelemmel kísérte a közügyeket.

„Minden jel szerint ez a tudósítás a válasz azokra a haláláról keringő találgatásokra, amelyek elterjedtek Berdimuhamedov eltűnése óta”

Többek között az ellenzék azon felhívására, hogy mutassák meg az elnököt élve. Berdimuhamedov a tervek szerint a közeli napokban többször is megjelenik majd a képernyőn, így megnyitja a Kaszpi Gazdasági Fórumot is. A hatóságok közben hajszát indítottak a hír elterjesztőinek kézre kerítésére, és az elnök halálhírének hamis keltésért három embert már le is tartóztattak. Ezzel párhuzamosan felerősödött az ellenpropaganda is. A világhálón ismert türkmén művészek hívják fel rajongóik figyelmét arra, hogy ne higyjenek az álhíreknek.

Berdimuhamedov eltűnése után nem véletlenül keltek szárnyra értesülések az elnök haláláról. A találgatásoknak tápot adtak a térség vezető politikusainak végnapjai is. Heydar Aliyev azeri, Szaparmurat Niyazov türkmén, vagy Islom Karimov üzbég elnök halálát ugyanis csak néhány napos késéssel jelentették be. Ezt az időt környezetük arra használta ki, hogy konszenzusra jussanak az utódról, és félreállítsák a gyengébb hatalmi csoportokat. Ezért aztán hasonló híreket vártak, amikor Berdimuhamedov eltűnt a képernyőkről. A hatalom hallgatása pedig csak fokozta az érdeklődést.

„Értesülések szerint valami alapja lehetett a találgatásoknak, mert az elnököt hepatitisz C fertőzéssel állítólag Törökországban kezelték”

Elemzők azonban felhívják a figyelmet arra, hogy az orosz sajtóban tudatosan terjesztették el Berdimuhamedov halálhírét, méghozzá nagy eséllyel a türkmén emigráció köreiből. Megjegyzik ugyanakkor azt is, hogy a türkmén hatalom nyugodt maradt, az internet működött és a külföldi tévécsatornák sugárzását sem kapcsolták le.

A szénhidrogénekben gazdag közép-ázsiai ország államfőjének állítólagos haláláról ashabati üzletemberek értesítették az Eurázsiával foglalkozó moszkvai központ vezetőjét Aszlan Rubajevet, de a hír „meg nem erősítve” olasz forrásból megjelent a közgazdász-politológus Mihail Gyeljagin portálján is.

Eszerint a türkmén elnököt megmérgezték. Az elnököt állítólag a hadsereg vezetői tették el láb alól, mert már elegük lett Berdimuhamedov magamutogató viselkedéséből, az egyenes adásban közvetített megaláztatásokból. Így például abból, hogy a tábornokoknak nyilvánosan kellett kezet csókolniuk az elnöknek.

„A hírt közvetve megerősítette, hogy az excentrikus Berdimuhamedov tőle szokatlan módon napok óta nem mutatkozott a nyilvánosság előtt”

Csupán a kormány hivatalos honlapján jelent meg egy bejegyzés, amelyben az elnök az egészségügyi dolgozók napján üdvözli a szektorban dolgozókat.

„Az is találgatásokra adott okot, hogy az állami hivatalnokokat még a nyár elején arra utasították, hogy cáfolják a Berdimuhamedov betegségéről felröppent híreket”

Gurbanguly Berdimuhamedov 2007. február 14. óta vezeti Türkmenisztánt, és elődjéhez, a magát Türmenbasinak neveztető Szaparmurat Niyazovhoz hasonlóan személyi kultuszt alakított ki. Berdimuhamedov a média állandó szereplője, és hol zenészként, hol íróként, hol autóversenyzőként, hol pedig lovas íjászként jelenik meg a képernyőkön.

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.