Európa megvédené az Északi Áramlat bővítésében részt vevő cégeket

Az Európai Uniónak meg kell védenie gazdasági érdekeit, ha az Egyesült Államok szankciókat vet ki az Északi Áramlat bővítését végző cégekre. Erről Maros Sefcovic energiaunióért felelős európai biztos beszélt uniós politikushoz képest szokatlanul keményen a minap Washingtonban egy konferencián. „Úgy gondoljuk, hogy partnerként először tárgyalnunk kell, s csak azután szankciókat bevezetni” – felelt arra kérdésre, hogy mi értelme van büntetésekkel fenyegetni, s beavatkozni egy olyan projektbe, amely nem is érinti Amerika energiaellátását. „Gazdasági nagyhatalomként, ha kell, megvédjük az érdekeinket és a vállalatainkat is. A szövetségeseinket pedig nem fenyegetjük, hanem megbeszéljük vele a dolgokat” – fejtegette, megjegyezve, hogy Európa és Amerika megértik egymást az energiabiztonság kérdésében. Sefcovic szavai az idők változását jelzik, mint ahogy az is, ahogy Washington ignorálja az Európai Unió és az Egyesült Államok által az egyeztetésre létrehozott energetikai tanácsot.

Az Oroszország és Németország között a Balti-tenger alatt húzódó Északi Áramlat gázvezeték tervek szerint 2019 végére elkészülő két új szála megduplázza a jelenleg évi 55 milliárd köbméter szállítására képes vezeték kapacitását. A bővítés 9,5 milliárd eurós költségein fele-fele arányban a Gazprom valamint olyan nagy cégek osztoznának, mint a Shell, az ENGIE, az OMV, az Uniper és a Wintershall. Úgy tűnik azonban, hogy ebből az üzletből a norvég Kvaerner sem akart kimaradni. A részben állami cég leányvállalata nemrégiben 600 millió koronás szerződést kötött a Svájcban bejegyzett Északi Áramlat-2 holdinggal. Annak ellenére, hogy manapság nemcsak Oroszország és a Nyugat, de a kémkedés vádolt norvég állampolgár Frode Berg letartóztatása miatt Moszkva és Oslo kapcsolatai is meglehetősen feszültek. A norvégok pragmatizmusa arculcsapásként érte a gázvezeték ellenzőit, mindenek előtt az építésben részvevő európai cégeket szankciókkal fenyegető Egyesült Államokat. A Kvaerner LLC nem messze Szentpétervártól, Viborg környékén  építi majd a szárazföldi infrastruktúrát, szerzi be és fekteti le a csöveket. Ez hosszú évek óta a legnagyobb volumenű együttműködés a Kvaerner és Oroszország között.

A norvég-orosz együttműködés azért is különösen érdekes, mert az európai energia piacért folyó verseny a döntő szakaszába érkezett. Politikai értelemben Norvégia megbízhatóbb szállítónak számít, ám nincsenek olyan gáztartalékai, amelyekkel kielégíthetné az európai igényeket. Ugyanakkor érdekes, hogy a dán-lengyel balti vezetéken keresztül exportál gázt az orosz függőség kiváltásán dolgozó Litvániába és Ukrajnába is. Oroszország ezzel szemben elegendő feltáratlan tartalékkal rendelkezik, ráadásul kedvező áron tudja azt az európai piacra dobni. Ezért támogatja az Északi Áramlat-2 építését Németország, Ausztria, Hollandia és Franciaország is. Ukrajna, Lengyelország, a balti államok és a skandinávok többsége ugyanakkor nemcsak politikai okokból, de a tranzitdíjak kiesése miatt is ellenérdekelt a vezeték bővítésében. Ráadásul Ukrajna megkerülése miatt ezeknek az országok az eddiginél kisebb befolyásuk lesz az Európába irányuló orosz gázexportra. A beruházás fő ellenzője azonban az Egyesült Államok, amely nemcsak geopolitikai okok miatt akadályozná a vezeték bővítését, de az rontja a piaci esélyeit is. Az Északi Áramlat négy vezetékszálán ugyanis Oroszország évente 110 milliárd köbméter gázt szállíthat Európába.