//Elillant az amerikai álom
„az amerikai kormány tevékenységét a legkevésbé Európában és Ázsiában értékelik pozitívan” #moszkvater

Elillant az amerikai álom

MEGOSZTÁS

Ma már nem mondunk azzal újat, hogy az Egyesült Államok még mindig a világ első számú, ám egyértelműen hanyatló hatalma. Ezzel párhuzamosan egyre romlik a megítélése is. Hát, mit mondjunk erre, az elmúlt évtizedekben ezért a Fehér Ház bizony sokat tett.

„az amerikai kormány tevékenységét a legkevésbé Európában és Ázsiában értékelik pozitívan” #moszkvater
„az amerikai kormány tevékenységét a legkevésbé Európában és Ázsiában értékelik pozitívan”
Fotó:EUROPRESS/Brendan Smialowski/AFP

Amerika az úgynevezett szocialista korszakban egyszerre szitokszó és a vágyak megtestesítője. A hivatalos retorikában a gonosz imperializmus vezető hatalmaként kígyót-békát mondtak rá. A nép szemében ugyanakkor az olyannyira vágyott szabadságot, és főképp a jólétet testesítette meg. Ma már tudjuk, hogy az amerikai álom sem olyan szép, mint egykor gondoltuk. Az Amerikához viszonyulást az elmúlt harminc évben a kijózanodás jellemezte.

„Azt azonban még talán jó évtizede sem gondoltuk volna, hogy az álom ekkora csalódássá válik, és Amerika sokak számára majd a világ csendőrét jelenti, és az elérhetetlen vágyak megjelenítőjéből ismét szitokszóvá válik. Csak másképp”

A kiábrándulást, az Egyesült Államok népszerűségének látványos romlását mutatják a Gallup felmérésének a számai is. Az ismert közvélemény-kutató legújabb felméréséből kiderül, hogy

„az amerikai kormány tevékenységét a legkevésbé Európában és Ázsiában értékelik pozitívan”

Az európai megítélés átlaga 24 százalékos, és csupán három országban – Koszovó (82 százalék), Albánia (67 százalék), Lengyelország (59 százalék) – éri el Amerika tevékenységének támogatása az 50 százalékot. A washingtoni politikának sokat köszönhető Grúziában ez az arány 43 százalék. Ami igazán meglepő, hogy hiába az első számú pártfogója Kijevnek Washington,

„Ukrajnában a lakosság mindössze 32 százaléka ítéli meg pozitívan az amerikai kormány tevékenységét”

A posztszovjet térség olyan országaiban, mint Belarusz, Lettország, Litvánia, Üzbegisztán vagy Kazahsztán, a támogatás mértéke 25 és 29 százalék közé esik. Azon nem lepődhetünk meg, hogy Oroszországban ez az arány mindössze 11 százalék. Az azonban ugyancsak elgondolkodtató, hogy Németországban is csak 12, Észtországban 17, Franciaországban 23, és még Nagy-Britanniában is mindössze 25 százalék ítéli meg pozitívan Amerikát.

„Az ázsiai átlag 32 százalék, és a leginkább Izraelben tűnik fel pozitív fényben (64 százalék) az Egyesült Államok kormányának tevékenysége”

Ez aligha meglepő, az ugyanakkor már annál inkább, hogy e sorban Mongólia és Türkmenisztán (62-62 százalék) következik, és 50 százalék feletti a megítélés még a Fülöp-szigeteken (58 százalék) Nepálban (854 százalék) és Mianmarban (53 százalék). Az megint csak papírforma, hogy a vizsgált országok közül Iránban tetszik a legkevésbé (6 százalék) az amerikai politika.

„A magyarok véleményére a Gallup nem volt kíváncsi, de ha már az amerikai álom elillanásánál tartunk, azért azt is kevesen gondolhatták, mondjuk két évtizede, hogy ezzel párhuzamosan egyre népszerűbb lesz kis hazánkban az orosz elnök”

Erre egy két évvel ezelőtti, a Pulzus telefonos kutatási applikáció segítségével készített felmérést tudunk hozni. Eszerint a nagyhatalmak vezetői közül Vlagyimir Putyint kedvelik leginkább a magyarok. Donald Trumpot sem szimpatikusnak, sem alkalmasnak nem látja a többség, Angela Merkel német kancellár vezetői képességeit pedig inkább csak a diplomások ismerik el. A globális kihívások megoldása szempontjából Putyinban 23, míg Trumpban a magyarok 13 százaléka bízott jobban. Magyarország érdekei szempontjából nézve ez az arány 25 és 13 százalék.

„Putyin fölénye mind a hatékonyság, mind pedig a szimpátia szempontjából nézve meggyőző”

Elgondolkodtató, hogy a fiatalabbak körében népszerűbb Putyin, mint a 30 év fölöttieknél, a diplomásoké pedig az egyetlen csoport, amelynek körében nem Putyin ül a trónon.

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.