Kezdőlap » Fókuszban » Az élet egy omladozó világban

Az élet egy omladozó világban

A Valdaj Klub éves helyzetjelentése szerint a jelenlegi geopolitikai őszben a vezérlő elv az egoizmus, de nagy háború nem lesz

Régebben szebbnek nézett ki a jövő. Az emberek úgy gondoltak rá, mint amikor majd jobban fognak élni, mint a múltban. Ma ezt épp ellenkezőleg érezzük. Úgy gondoljuk, hogy a jövő rosszabb és szörnyűbb lesz, mint a jelen, amelyben élünk. Nagyjából eképpen írható le a várakozások szempontjából a jelenlegi, az egypólusúból egy egyelőre bizonytalan kontúrokkal rendelkező új világrend felé mutató időszak.

A Valdaj Klub immár szokásos éves helyzetjelentése meglehetősen provokatívan jellemezte napjainkat és a várható jövőt. A klub vezető elemzői arra a megállapításra jutottak, hogy a világ széthullóban van, omladozik, s ebben a helyzetben a vezérlő elv az egoizmus, s minden állam igyekszik magának kikönyökölni a lehető legjobb geopolitikai pozíciókat. Oroszország is csak önmagára számíthat, s ezt az érzést csak megerősítették Vlagyimir Putyinnak az éves találkozót záró gondolatai.

A Valdaj Klub 2014-től kezdte el megjelentetni éves jelentéseit, amelyek rendre az átmenet bizonytalanságaként, a köztes helyzetben eluralkodó káoszként írták le jelenlegi, a globális irányíthatóság helyreállítására szomjazó világunkat. Az idei, immár ötödik, Az élet egy omladozó világban címet viselő helyzetértékelés a korábbiaknál is pesszimistább képet fest fel, s a szerzők szerint az 1945 után létrejött világrendet helyreállítani az államok egoizmusa közepette nem lehet. A cél a teljes összeomlás elkerülése, amire van esély. Mindenek előtt azért, mert a világ ma nem összeomlik, mint Európa a 20. század első felében, hanem lassan omladozik, szétmállik. Ez a folyamat a kölcsönös függőség méretei miatt kivétel nélkül mindenkit érint.

A világnak ma nem kettő vagy három, hanem legalább öt, a politikai kultúráról eltérően gondolkodó, a világ berendezkedését a legkülönbözőbb módon elgondoló kulcsszereplője van. S mellettük még egyre több középhatalom, amelyek a nemzeti érdekeik mellett kiállva akarva-akaratlanul hozzájárulnak a bevett szabályok és gyakorlat deformálódásához.

„S hogy mi vár ránk, káosz, kétpólusú rend vagy valami teljesen új berendezkedés, egyelőre nem látható. Így aztán ahelyett, hogy szép lassan kirajzolódnának az új világrend körvonalai, a kép mind nehezebben értelmezhető mozaikká állandósul. A jelentés szerzői szerint ez a helyzet évekig, sőt akár évtizedekig is eltarthat, s eközben minden állam leginkább önmagával lesz elfoglalva”

A jelentés megállapítja, hogy a régi rendet nem egy új szereplő veri szét a leghatékonyabban, hanem a globális vezető Egyesült Államok, amelynek meg kell békélni új, a korábbiakhoz képest kevésbé privilegizált szerepével. A helyzetértékelés megállapításait alapvetően támogató, túlnyomórészt orosz, kínai, ázsiai szakértők a jelenlegi „geopolitikai őszben” a liberális berendezkedésről szőtt illuzórikus álmok is összeomlanak. Túlzott várakozások voltak a múlt század ’90-es éveinek elején ezzel kapcsolatban, s most a visszaszorult nemzet, állam és szuverenitás visszaveszi a pozícióit. A fő problémát a legtöbben a bizalmatlanság globális értelemben vett hiánya mellett abban látják, hogy az elöregedő elitek léptelenek voltak időben reagálni az új kihívásokra.

A helyzetértékelést azonban sokan, mindenek előtt amerikai, európai és részben orosz szakértők túlságosan provokatívnak és túlzónak találták. Ezzel szemben úgy látják, hogy a helyzet azért nem olyan tragikus, nincs itt a világvége, a szétesés a Valdaj elemzői által leírtaknál lassabb lesz, míg az új rend kevésbé kaotikus. Ezzel összhangban orosz hozzászólók is megjegyezték, hogy véleményük szerint nem egy bizonytalan ideig tartó állapotról van szó, amely mögött – mint a jelentés fogalmaz – semmiféle új rend nem látszik, hanem átmenetről. Az ezután kialakuló új világban több lesz az egoizmus, a pólus, az intézmények, a szabályok is újak lesznek, de lesznek.

Abban a résztvevők döntő többsége egyetértett, hogy a nyilvánvaló ellentmondások, kihívások, az széthullás ellenére háború nem lesz. A 20. századi két világégésre emlékeztető semmiképpen. Ez ugyanis egyetlen komoly és fajsúlyos szereplőnek sem érdeke. S egyébként is, az emberek hozzászoktak a békéhez. A jelentés is megállapítja, hogy biztonságosabb világban élünk, mint 50 vagy 100 évvel ezelőtt, amikor a szembenállás feloldását alapvetően háborúval képzelték el. Ma ez már nem így van, a régi rend nem összedől, hanem széthullik, felszívódik, elenyészik, így az új sem háborúban születik.

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.