//Elejtett mondatok IV.
Egy félmeztelen nő füstbombával egy autó tetején integet Varsó központjában a lengyel abortusztörvény elleni tiltakozásul 2020. október 20-án #moszkvater

Elejtett mondatok IV.

MEGOSZTÁS

A politikusok beszélnek, néha sokat is. Így van ez rendjén. Ám, ha az újságíró leles egy mondatot, egy jellemzőt, amire úgyis azt fogják mondani, hogy a kontextusból kiragadták, nem ő a bűnös. Csak észrevette.

Egy félmeztelen nő füstbombával egy autó tetején integet Varsó központjában a lengyel abortusztörvény elleni tiltakozásul 2020. október 20-án #moszkvater
Egy félmeztelen nő füstbombával egy autó tetején integet Varsó központjában a lengyel abortusztörvény elleni tiltakozásul 2020. október 20-án
Fotó:EUROPRESS/Wojtek RADWANSKI/AFP

Csak egy mondat. Higgyék el, néha csak egy mondat kell ahhoz, hogy lássuk a lényeget. Nézzük is meg, hiszen ha belegondolunk ebbe a mondatba, akkor például megértjük a politika kétarcúságát. S láthatjuk azt is, hogy egy-egy mondat néha bumerángként csap vissza. De nemcsak a mondatok, hanem a tettek is.

Miközben ugyanis a varsói hatalmi elit immár hetek óta táplálja az elégedetlenség tüzét Belaruszban, hirtelen Varsóban találta magát szemben egy százezres tömeggel. Az abortusz törvény ellen tüntetnek, és hatalmas rendőri készültséggel védik a kormányzó párt elnökének a házát. Épp úgy, mint Minszkben. Csakhogy, míg az egyiket jogos elégedetlenségnek, a szabadság megnyilvánulásának tartják Varsóban, addig a saját tiltakozóikat csürhének nevezik. Mintha csak Lukasenkót hallanánk. De térjünk vissza az ominózus mondathoz, pontosabban két mondathoz.

Mindkettő a lengyel miniszterelnökhöz kötődik.  Mateusz Morawiecki még augusztus 22-én értékelte a minszki tiltakozásokat

„a szabadság és a demokrácia iránti vágy, a szabad népekhez tartozás vágyának megtestesüléseként”

Aztán egy hete megjelentek a lengyel városok utcáin a tüntetők, többségében ugyanúgy a nők, mint Belaruszban. A lengyel kormányfőnek ez már annyira nem tetszett, és három napja azt találta mondani, hogy

„ami most az utcákon történik, az az agresszió, a barbárság kiömlése, és teljességgel megengedhetetlen. Ez ugyanis eszkalálódik, és nagyon súlyos következményekhez vezethet a lengyel társadalomban”

Tényleg? Hát itt szó sincs jogos elégedetlenségről? A nők szabadságának sérüléséről? Arról, hogy az állam túlterjeszkedve már mindenbe bele akar szólni, és ráerőszakolja az akaratát az egyes emberekre?

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.