Carl Bildt
Fotó:EUROPRESS/Saul LOEB/AFP
– Az Ön miniszterelnöksége idején (1991-1994) csatlakozott Svédország Európa Unióhoz. Az akkori felmérések alapján a svédek körében nagyon ellentmondásos volt az unió megítélése. A csatlakozáspártiak csak egyszer, éppen a csatlakozásról tartott népszavazás alkalmával kerültek többségbe. Mennyire volt nehéz meggyőzni a pártokat és közvéleményt arról, hogy az ország érdeke a belépés?
– Az 1990-es években a svéd közvélemény az EU-tagság kérdésében valóban nagyon megosztott volt. Az általam vezetett Moderált párt volt csak teljes mértékben a csatlakozás mellett, míg a baloldal (a szociáldemokraták és a kommunisták) inkább a tagság ellen volt. Látva az uniós csatlakozás gazdasági előnyeit, ma már a kommunisták sem ellenzik az integrációt, legfeljebb nem fejezik ki a rajongásukat az Európai Unió iránt. A svéd gazdaság nagyon sokat fejlődött, ezért nincs olyan párt vagy erő, amely megkérdőjelezné, hogy az Európai Unióban van-e a az ország helye.
– Miután véget ért a kormányfői megbízatása, elhagyta a hazáját, és mint magas rangú diplomata több kiemelkedő tisztséget is betöltött. Volt többek között az ENSZ balkáni különmegbízottja és bosznia-hercegovinai főképviselője , valamint több testület tagja. Van olyan megbízatás ezek közül, amit kiemelne?
– A pályafutásomnak ezt a szakaszát úgy jellemezném, hogy a múlt és a jövő kérdéseivel is foglalkozhattam. A régi történelmi sebek begyógyításában próbáltam segíteni balkáni megbízatásom, és a daytoni békekonferencián betöltött tevékenység révén. Ugyanakkor az internet szabályozással foglalkozó globális bizottság elnökeként pedig jelenünket és a jövőnket befolyásoló szervezetet volt szerencsém irányítani. Bár a jelenlegi, az ECFR-ban meglévő feladataim is nagyon fontosak számomra, még sem tudnék csak egyet kiemelni.
– A svéd politikai életbe 2006-ban tért vissza, és elvállalta a külügyminiszterséget. A hivatali ideje alatt nagy erőfeszítéseket tett az EU keleti partnerségének megalapozása érdekében. Mit gondol, mennyire tekinthető sikeresnek több tíz év távlatából az EU politikája a partnerség országai felé?
– Félig-meddig sikeresnek mondanám, hiszen főleg Moldova, Grúzia és Ukrajna tett meg nagy utat még a nyilvánvaló nehézségek ellenére is. Sok gyakorlati eredménye van e folyamatnak, elég ha csak az ezekkel az államokkal létrejött vízummentes utazási lehetőséget, valamint a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi térség kialakítását említem.
– El tudja képzelni, hogy az említett államok, vagy a Keleti Partnerség többi tagja előbb vagy utóbb felvételt nyerhet az EU-ba?
– Teljes mértékben. Elkötelezett vagyok abban, hogy egyszer még Belarusz, Azerbajdzsán vagy Örményország is tagja lehet a közösségünknek. Természetesen ez nem mostanában fog megtörténni, még hosszú utat kell bejárniuk ezeknek az országoknak, de az ajtó nyitva áll.
– Mi a véleménye a közép-európai együttműködési formációkkal kapcsolatban? Gondolok itt elsősorban a Három Tenger Kezdeményezésre, vagy a visegrádi együttműködésre. Esetleg a történelmi svéd-lengyel kapcsolatokra való tekintettel lehetséges, hogy Svédország belép ebbe projektbe?
– Lehetséges, hogy ezeket az Ön által is említett történelmi összefonódásokat kihasználva együttműködjünk Lengyelországgal, és a balti országokkal. Svédország elkötelezett amellett, hogy minél jobban felgyorsuljon a kelet-európai országok integrációja az EU-val. Ezáltal elősegíthetjük a Keleti Partnerség államainak a közeledését a közösségünkhöz.
♦
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater