//Egy látogatás margójára
Orbán Viktor első magyar miniszterelnökként látogatott Belaruszba #moszkvater

Egy látogatás margójára

MEGOSZTÁS

A magyar közvélekedés leragadt annál a jó másfél évtizeddel ezelőtti klisénél, hogy Belarusz egy szovjet skanzen, amelyet Európa utolsó diktátora irányít. Ébresztő, Minszkben ott kopogtat a világ. Ebből talán Magyarországnak sem kellene kimaradni!

Orbán Viktor első magyar miniszterelnökként látogatott Belaruszba #moszkvater
Orbán Viktor első magyar miniszterelnökként látogatott Belaruszba
Forrás:Orbán Viktor Facebook oldala

Végigsöpört a napokban a médián, hogy Orbán Viktor Európa utolsó diktátorával találkozott. Elröhigcsélt a sajtó ellenzéki része ezen a jónak vélt poénon – a másik oldal meg hozta semmitmondóan az MTI által kilúgozott anyagot -, azon lamentálva, hogy a magyar kormányfő újabb diktátorral épít ki jó kapcsolatokat. Röpdöstek a „kommunista”, a „diktatúra” és a „szovjet” szavak, a kommentelők pedig lelkesen kontráztak, hogy na, hát ez a magyar miniszterelnök. Abba most ne menjünk bele – már csak azért sem, mert senkit sem szeretnék megsérteni -, hogy ez így minden, csak nem újságírás, és szinte másolja a kormány sajtójának stílusát. Csak az előjel változik.

„Ezzel, úgy tűnik, nincs mit tenni, azonban inkább arra hívnám fel a figyelmet, hogy a látogatás kapcsán Belaruszt emlegető kollégák lemaradtak vagy másfél évtizeddel”

Akkor volt nagy divat az „Európa utolsó diktátora” szlogen, azóta azonban már Alekszandr Lukasenko körül is nagyot változott a világ. Még érvényben van ugyan néhány szankció, a nagyját azonban már visszavonták. Helyreállította diplomáciai kapcsolatokat az Egyesült Államok, és újra nagykövetet nevezett ki Minszkbe, ahol idén megfordult Mike Pompeo külügyminiszter is, rövidesen pedig megérkezik Belaruszba az első amerikai olajszállítmány is. Persze, tudjuk, hogy mindez részben összefügg Oroszországgal, ám a tények azok tények. Meghívta Brüsszelbe a Keleti Partnerség csúcstalálkozójára a belarusz államfőt a kapcsolatokat újragondoló Európai Unió is, ám Lukasenko akkor még nem ment el.

„Elutazott viszont tavaly októberben Bécsbe, ahol tárt karokkal fogadták, és megállapodások sorát írták alá”

Látványosan aktivizálta magát Belarusz irányában Lengyelország is. Méghozzá messze nem csupán a politikai bomlasztást szem előtt tartva, hanem a befektetések reményében is. De ne feledkezzünk el az ukrán válságot rendezni hivatott minszki megállapodásokról sem. Alekszandr Lukasenko a belarusz fővárosban látta vendégül a német kancellárt, valamint a francia, az orosz és az ukrán elnököket. Jó néhány éve már ennek, de az európai sajtó már akkor sem diktátorozott. Inkább megállapította, hogy mekkorát változott Belarusz.

„S tényleg, ha valaki elmegy Minszkbe, akkor inkább az jut az eszébe, hogy mennyi zöld van ebben a városban, és milyen tiszta. A világ nagy márkái pedig ezt a piacot is meghódították”

Persze, maradt valami a szovjet skanzen fílingből, de már messze nem olyan, mint volt a nullás évek elején. S miközben a politikai berendezkedés autoriter maradt – aminek az ukrán események fényében a belaruszok a pozitív oldalát is látják -, az ország megváltozott. Méghozzá látványosan. Nemcsak a városok képét kell érteni ezalatt, hanem például a hatalmas tempóban fejlődő IT-szektort is. A Minszk melletti technoparkban már vagy 30 ezer informatikus dolgozik, és a jelenleg 2020-ig biztosított, másokat is ide vonzó adómentesség meghosszabbítását aligha akadályozza a rendszer.

„Kevesen tudják, hogy Belaruszból indult például a World of Tanks online játék, a japánok által még 2014-ben 900 millió dollárért kivásárolt Viber, a Facebookról ismerős, vagy a videochateléskor használható Masquerade alkalmazás”

De a napokban a GoszVojenProm egyik tagvállalata olyan lánctalpas önjáró robot rakéta-sorozatvetővel jött ki, amilyen Nyugaton sem nagyon van. Eközben – nem utolsó sorban az olcsó orosz energiának köszönhetően – megmaradt a gépipar. Belaruszban nemcsak MTZ-t gyártanak, de belarusz buszok futnak a FÁK több országában, vagy Romániában is.

A Belaruszról itthon élő kép tehát erősen elavult, mint ahogy az is erősen leegyszerűsítő, hadd ne mondjam, primitív megközelítés, hogy a két országot csupán vezetőik politikai túlélőképessége köti össze. Említhetném a történelemből a Grodnóban elhunyt Báthory Istvánt, de a mából azt is, hogy mindkét országban ugyanolyan technológiával – VVER–1200 típusú blokkokról van szó – működő atomerőművet építenek. Csakhogy amíg Pakson most kezdődik az építés, addig Asztravec mellett az ősszel már működni is fog a két blokk. S a belarusz erőmű beüzemelésének tapasztalata jól jöhet Pakson. De azt se feledjük el, hogy a megnyíló belarusz piacért megindult a verseny.

„Mindezek fényében nem tenném fel azt a kérdést, hogy miért látogatott el Orbán Viktor Belaruszba”

Sőt, azon sem akadnék fel, ha Lukasenko elnök a közeljövőben Budapesten vizitelne. Felhívnám a figyelmet arra is, hogy a magyar kormányfő a legjobb pillanatban utazott el Minszkbe. Alekszandr Lukasenko ugyanis minden eddiginél bonyolultabb elnökválasztási kampányának elején van, amely ugyancsak felértékeli ezt a látogatást. Ez a gesztus még sokat segíthet a Belaruszba készülő magyar üzletembereknek. Ugyanígy értékelhetik Belaruszban azt a gesztust, hogy a magyar kormány 165 millió forint értékben felújíttatja Mogiljovban az Uszpenszkij Szűz Mária és Szent Sztaniszláv Székesegyházat.

„Ha valamit meg lehetne kaparni a médiának, akkor azt, hogy mely üzleti körök arathatják majd le a két ország közeledésének, benne e történelmi látogatásnak a gyümölcsét. Ne szaladjunk előre, és reméljük, hogy nemcsak egy a kormányhoz közel álló szűk kör kapacitál majd ebből”

De mielőtt idáig eljutnánk, sokkal fontosabb kérdés, hogy egyáltalán képesek leszünk-e lehívni a jó időben tett vizitből adódó előnyöket. Mert az egész keleti nyitás fő kérdése, hogy képesek vagyunk-e élni a lehetőségekkel. Mit tudunk eladni Belaruszban? Van-e elég tőke ahhoz, hogy befektessünk? Elég erős-e a magyar gazdaság ahhoz, hogy terjeszkedjen? Azt sem becsülném le, ha mondjuk, magyar cég építhetne egy stadiont vagy néhány hidat Belaruszban. Sőt a jelenleg alacsony, 255 millió dolláros kereskedelmi forgalom növelése érdekében a kis üzletekért is le kell hajolni. Mert igaza volt Lukasenkónak és Orbánnak, mikor azt mondták, hogy a magyar-belarusz kapcsolatokban ennél több potenciál van.

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.