//Egy kíméletlen történelmi narratíva
Végel László Fotó:Tóth Tibor #moszkvater

Egy kíméletlen történelmi narratíva

MEGOSZTÁS

Végel Lászlónak Temetetlen múltunk című önéletrajzi regényében úgy sikerült megfestenie a huszadik századi vajdasági magyar valóságot, ahogy az korábban még senkinek sem sikerült.

Végel László Fotó:Tóth Tibor #moszkvater
Végel László
Fotó:Tóth Tibor

Általános hibája a magyar történetírásnak, hogy a határon túli magyarság életét csak egy bizonyos szemüvegen keresztül nézi, ez pedig mi sem lehetne más, mint a kisebbség és többség viszonya, vagyis a kisebbségi lét. Pedig a valóság egyáltalán nem ilyen egyszerű, és nem csak azért, mert a határon túli magyar területeken hol kisebbségben, hol pedig többségben voltak a magyarok – ahogy éppen a történelem hozta.

„Különösen igaz ez a Vajdaságra, ahol a magyarság szinte minden történelmi fordulópont után azt érezte, ő húzta a rövidebbet”

Ám ne legyünk finnyásak, a vajdasági magyarság története az átlag magyarországi ember számára ma szinte teljesen ismeretlen, leszámítva persze azokat a többnyire téves sztereotípiákat, melyek közül csak egy az, hogy a vajdaságiaknak sokkal jobb életet garantált a titói rendszer, mint idehaza a kádárizmus. Hogy a magyarságra miféle megpróbáltatások vártak a második világháború végén, majd azután, az már sokkal kevésbé ismert.

„Nem is beszélve arról a kényszerről, amely talán legjobban jellemzi az ottani magyarok sorsát – ez pedig az, hogy sosem tudta eltemetni a múltját”

Ez világlik ki kristálytisztán Végel László Temetetlen múltunk című önéletrajzi regényéből, melyben a vajdasági magyar író kíméletlen őszinteséggel néz szembe a vajdasági magyarság múltjával. A szenttamási születésű drámaírót talán be sem kell mutatni az olvasónak. Végel már a hatvanas évek óta a vajdasági magyar irodalom és közélet kiemelkedő alakja, aki a legnevesebb vajdasági magyar lapok szerkesztője volt. Demokratikus és háborúellenes elkötelezettsége miatt a kilencvenes években a milosevicsi rendszer célkeresztjébe került, így többször is bujkálnia kellett, de az író a mai Szerbiában is rendkívül fontos véleményformáló.

A Temetetlen múltunk azonban nem pusztán egy önéletrajzi regény, amelyben az írók általában a családjukról, szeretteikről, iskoláikról, munkájukról, és persze életük nagy fordulópontjairól írnak. Végel iránytűje itt Márai Sándor gondolata, aki azt írta: „Az önéletrajz csak akkor jogosult, ha az író a személyes létezést az univerzális létezés szerves kiegészítő mikrokozmosznak érzi. Tehát nem arról ad hírt, ami vele és körülötte történt, hanem azt rögzíti, hogyan történt meg a világ benne”.

„Ennek megfelelően Végel elsődleges fókusza a vajdasági történelem, ebben ő ott és éppen annyira jelenik meg, amennyire azt a helyzet megkívánja”

Éppen emiatt válik ez a könyv letehetetlenné, amely izgalmasabb minden önéletrajzi műnél és élesebb képet ad a valóságról bármely történelemkönyvnél.

Ennél is fontosabb, hogy talán ez az első olyan könyv, amely kíméletlen őszinteséggel néz szembe a vajdasági magyarság életérzéseivel is, ami sokkal komplexebb, mint a már említett kisebbség- és többség-viszony. Csak egy példa: a Tito-Sztálin szakítás idején, 1948-ban a magyarországi Kossuth Rádió rendre azzal biztatta a vajdasági magyarokat, hogy tartsanak ki, közeleg a végső leszámolás a kapitalisták láncos kutyájával, rövidesen felszabadulhatnak. A helyzet feszültségét jelzi, hogy ebben az időszakban Vajdaságban a katonákkal futóárkokat ásattak, hiszen az a hír járta, hogy az oroszok és a magyarok hamarosan betörnek az országba. Márpedig itt az előző hetekben a gyárakban nagygyűléseket szerveztek, ahol Titót éltették, Rákosit pedig gyalázták. Mi lesz, ha a magyarok bejönnek, és megtudják, hogy igen sok magyar itt inkább Titót éltette? Vajon tekintettel lesznek arra, hogy az itt élők csak félelemből választották ezt az oldalt? Így történt meg, hogy a vajdasági magyaroknak igen nagy része – akárcsak Végel László édesapja – valósággal rettegett a magyarok bejövetelétől. Mindez a magyarországi olvasó számára talán meglepő, ám aki ebben az időben Vajdaságban élt, az pontosan tudja, hogy Végel igazat ír, s amit látott, nem csak a szenttamási valóság volt, hanem minden itt élőé.

„De az író ugyanilyen őszinteséggel ír arról is, mit jelentett annak idején a szüleinek és a többi itt élőnek az, hogy a határon kívülre kerültek, majd hogy Horthy katonái visszatértek, majd megint csak később az, hogy az ő tetteikért az itt élőkön vettek revánsot a partizánok”

És itt érünk el azokhoz a részekhez, amelyeket bizonyosan fanyalogva olvashatnak azok, akikben a hagyományos kép él a határon túli magyarokról. Végel ugyanis azt is leírja, milyen megalkuvásokba kellett belemennie az itt élő magyarságnak pusztán azért, hogy tovább folytatódjon az élete. Ám akár elfogadja ezt az olvasó, akár nem, akár szegényebb lesz egy illúzióval akár nem, annyi bizonyos, hogy Végel történelmi narratívája mélyen gondolkodóba ejt mindenkit, aki ezt a könyvet elolvassa.

„Nem vesz el ebből az sem (sőt, igenis sokat tesz hozzá az önéletrajzhoz), hogy az író néhány helyen kifejezetten kritikus és indulatos”

Habár így a könyvet sokan történelmi vádbeszédnek tekinthetik, ez igenis rendkívül fontos része a könyvnek, hiszen az író itt is olyan fontos tényeket mond ki, amelyeket korábban nemigen olvashattunk sehol. Ilyen módon Végel László könyve pedig nem csak egy történelmi-önéletrajzi regény, hanem jóval több annál: szembenézés a vajdasági magyarság múltjával, amely talán a legfontosabb lépés ahhoz, hogy végre lezárhassuk a múltunkat.

Végel László: Temetetlen múltunk
Noran Libro Kiadó, Budapest, 2019.
3590 forint
MEGOSZTÁS

Külpolitikai elemző, közgazdász, politológus. Korábban a Magyar Nemzet napilap, jelenleg a Magyar Hang hetilap külpolitikai újságírója, emellett számos tudományos cikk szerzője. Angolul, szerbül és horvátul beszél. Elsődleges területe a Balkán és annak politikai-gazdasági viszonyai, különös tekintettel az ex-jugoszláv országokra. Másodlagos területe a Közel-Kelet, emellett a világ konfliktus-övezeteivel foglalkozik. Tudományos tevékenységének fókuszában a politikaelmélet áll, ezen belül a politika matematizálási módszereit kutatja.