Kezdőlap » Szerkesztő ajánlata » Fontos lenne a jó EU-orosz viszony!
Eduard Kukan #moszkvater

Fontos lenne a jó EU-orosz viszony!

Posta Ákos István írása a #moszkvater.com számára

Eduard Kukan 1994-ben a Jozef Moravčík, 1998 és 2006 között pedig a Mikuláš Dzurinda vezette szlovák kormány külügyminisztere volt, 2009 óta pedig a néppárti frakció tagjaként az Európai Parlament képviselője. A 2004-es köztársasági elnökválasztás nagy esélyeseként tartották számon, a kormánypártok rossz mozgósítása miatt azonban, nem jutott be a második fordulóba. A jelenleg főként az EU és a nyugat-balkáni térség kapcsolatáért felelős külügyi szakpolitikus brüsszeli irodájában nyilatkozott a #moszkvaternek még a Magyarországról szóló szavazás előtt, amelyen egyébként Kukan a Sargentini-jelentés mellett szavazott.

Eduard Kukan #moszkvater
Eduard Kukan
Fotó:European Union, 2018

– Kezdjük a beszélgetést a szlovákiai helyzettel. Pellegrini mennyire tekinthető autonóm miniszterelnöknek? Nem inkább Fico bábja? 

– Nagyon instabil a politikai helyzet jelenleg Szlovákiában. Pedig az újságíró-gyilkosság előtt Orbánhoz, Kaczynskihoz és Zemanhoz képest Szlovákia a V4-eken belül normálisnak számított. Ez a helyzet drámaian megváltozott. Ján Kuciak halála, az elégedetlen polgárok dühének artikulálódásához vezetett. Ez volt a rendszerváltás óta Szlovákiában a legnagyobb tömegmegmozdulás. Némi hatása is van, hiszen Kaliňák és Fico is lemondott, új miniszterelnökünk és új belügyminiszterünk van. Ez ugyanakkor nem jelent tartalmi változást, hiszen az új belügyminiszter asszony a korábbi miniszter államtitkára volt, s ugyanazt a politikát folytatja. Ami pedig a kormányfőt illeti, azt gondolom, hogy Pellegrini jó választás volt Fico részéről. Úriemberként tud viselkedni, képes bocsánatot kérni, s humánusabb arcot mutat. A kompetenciáját illetően azonban szkeptikus vagyok. A sajtótájékoztatókon igyekszik úgy bemutatni a dolgokat, hogy „ez az én kormányom”, ez azonban csak színjáték. Fico ugyanis nem vonult vissza, még mindig ő a SMER elnöke. Pellegrini mindenkihez kedves akar lenni, mindenkivel egyetért. Ha Orbánnal tárgyal, akkor vele, ha ellentétes álláspontú politikussal, akkor azzal. Ez a megfelelési kényszer komoly probléma. Saját fejjel kéne gondolkoznia, saját ötleteket kéne megvalósítania. Tudni kéne nemet mondani.

– S ki lenne a jövő évi elnökválasztáson nem induló Kiska, legjobb utódja?

– A jelenleg keringő nevek közül egyik sem! Ugyanakkor nagyon sok a spekuláció, így addig még meg is gondolhatja magát Kiska. Még azt sem tudjuk, hogy ki lesz a SMER jelöltje. Lajčákot igyekeznek előtérbe tolni, ugyanis a párton belül nem találnak senkit, aki hiteles jelölt lehetne. Šefčovič  nagyon elegánsan kivonta magát azzal, hogy ő az Európai Bizottság elnöki posztjára pályázna, holott korábban őt is lehetséges államfőjelöltnek tartotta a vezető kormánypárt. Lajčák jó jelölt lenne, hiszen nem párttag, az ENSZ-ben komoly pozícióval bír, ugyanakkor a SMER támogatottjának lenni nagy hátrány az elnökválasztáson.

– Milyen az EU helyzete politikai és pénzügyi szempontból? Mennyire stabil az EU? Legutóbbi beszélgetésünk idején, 2012 őszén gazdasági válság sújtotta az EU-t, és az euró mentőcsomag volt a fő téma. Azóta, egyre erősödnek az euroszkeptikus pártok, ugyanakkor a fősodor erői is igyekeznek tartani magukat. S akkor még nem beszéltünk arról, hogy az EU bizonyos értelemben Trump és Putyin közé szorult?

– Azóta az EU átment egy gazdasági, politikai és vezetői válságon, s az Európai Unió biztonságát is súlyos csapások érték. Ezen többé-kevésbé túljutottunk, most más problémák vannak. Úgy tűnik, hogy sikerült úrrá lenni a görög válságon, Görögország újra piaci alapon tudja finanszírozni magát, ugyanakkor, külpolitika téren súlyosbodtak a gondjaink. Nagy problémát jelent Trump kiszámíthatatlansága, így a transzatlanti kapcsolatok gyengülnek. Az Egyesült Államok már egyáltalán nem olyan stabil partnerünk, mint korábban volt: Annak ellenére, hogy Európa legjobb barátjának és legszorosabb szövetségesének tekintjük. A jelenlegi állapotok mellett nem kerülhető el a kereskedelmi háború, nem hagyhatjuk válasz nélkül, hogy Trump az európai termékre kivetett vámterheit úgy változtatja, ahogy akarja és azt sem, hogy nemzetközi szerződésekből vonja vissza magát, mint ahogyan tette a Párizsi Klímaegyezmény vagy az iráni atom megállapodás kapcsán. Természetesen lehet kritizálni ezeket a szerződéseket, de nagyon hosszú tárgyalási folyamatok során dolgozták ki őket. Az iráni rezsim borzalmas, tény, hogy tiporják az emberi jogokat, és a világon a legtöbb akasztást ők hajtják végre, ugyanakkor a szerződést nem szegték meg, a kötelezettségeiknek eleget tesznek. Trumppal, ezek után nagyon nehéz lesz bármilyen szerződést aláírni, hiszen nem tudhatjuk, hogy mikor fogja azt semmisnek tekinteni. A NATO kapcsán is egyik nap azt nyilatkozza, hogy semmire sem jó, másnap pedig már cáfolja ezt a kijelentést. Ezzel magát hitelteleníti, és a nemzetközi kapcsolatokba is csak feszültséget és bizonytalanságot visz. Visszatérve az unió helyzetére, le kell szögezni, hogy számtalan problémája ellenére, az Európai Unió a modern európai történelem legjobb projektje! Az előrelépéshez azonban mindenek előtt a döntéshozatalt kellene gyorsabbá tenni. Enélkül az EU nem világhatalom, ahogyan azt  egyébként hangoztatja magáról. A tagállamok parciális érdekei miatti viaskodás gyakran hátráltatja az EU-t, miközben a pénzügyi világban nagyon gyors döntéshozatalra lenne szükség. Fontos az is, hogy Németország és Franciaország együttműködjön, hiszen ez jelenti az EU alapját.

– S milyennek látja az Európai Unió kapcsolatait Oroszországgal?

– Jelenleg nem túl jók, holott erre szükség lenne. Ez jelenleg a kölcsönös szankciók miatt nem lehetséges. Ha Putyin hajlandó lenne megtenni bizonyos lépéseket a nemzetközi helyzet konszolidálása érdekében, a szankciókat azonnal fel lehetne oldani. Nagyon sok gazdasági szereplő, így például a franciák, németek szeretnék is ezt. Ez azonban nem lehetséges mindaddig, amíg Oroszország megszegi a nemzetközi jogot. Tényleg kár, hogy nem lehetséges jó kapcsolatot ápolni Oroszországgal, a jelenlegi körülmények mellett azonban a szankciók feloldása arcvesztést jelentene.

– Ön tartja az az EP megbízásából a kapcsolatot a Nyugat-Balkánnal. Milyennek látja a térség helyzetét? Mennyire tud vonzó maradni az EU úgy, hogy Juncker a beiktatási beszédében kifejtette, ebben a ciklusban biztosan nem lesz felvéve új tagállam? Közben Szerbia hagyományosan Oroszország felé húz, (gondoljunk csak Nikolić és a Kreml kapcsolatára), és egyes muszlim országok is komoly befolyással vannak a Balkánra…

– Nikolić már nyugdíjban van és ez jó! Juncker pedig később pontosította a kijelentését, és egy 2025-ös céldátumot jelölt meg a bővítésre. Én ezeket a céldátumokat azonban nem szeretem, mert az nem konkrétum, s bármikor ide-oda lehet tologatni. Az EU érdeke a stabilitás a Nyugat-Balkánon, amit csak úgy tudunk elérni, ha komolyan vesszük a partnereinket, s hitelesen kell viselkednünk. A Tanács úgy döntött, hogy Macedóniával a jövő júniusban megkezdhetők a tárgyalások.  Úgy vélem azonban, hogy az osztrák elnökség alatt ennél lényegesen komolyabb lépéseket tesz az EU, mivel Ausztria kiváló ismerője ennek a térségnek. A háttérben persze már eddig is történtek tárgyalások, hiszen Macedónia például már 12 éve aspiráns, és különböző fejlettségi szinteken a többi balkáni ország is készül az uniós tagságra. A reformok egyébként nem csak azért fontosak, mert Brüsszel akarja, hanem azért, mert a hatékony állami működést segítik, ami az uniós tagság nélkül is fontos. S mivel Oroszország, Törökország illetve Bosznia-Hercegovinában Szaúd-Arábia igyekszik kiterjeszteni a befolyását, az EU-nak is érdeke, hogy ne kerüljenek ki ezek az országok az érdekköréből. Ehhez pedig elengedhetetlen az integrációs folyamat továbbvitele.

– Milyennek látja a migrációs helyzetet? Elvégre Orbán és Merkel politikáját helyezve ellentétpárként a középpontba ez vált az európai közbeszéd legfontosabb témájává. Szinte minden európai politikus azt mondja, hogy egységes döntési mechanizmus kéne, így például a soros elnöki tisztet betöltő Ausztria belügyminisztere, Herbert Kickl is. Ennek ellenére nincs évek óta valóban egységes uniós álláspont…

– Ez nagyon bonyolult helyzet. Az európai uniós választás a migránskérdésről fog szólni. Az EU-csúcsokon Conte, Orbán, Babiš és Merkel egyaránt közös döntésekről beszél, amelyeket aztán nem hajtanak végre. Miközben egyébként sok kérdésben mindenki egyet tud érteni. Így fontos az uniós határvédelmi szervek erősítése, mint ahogyan az is, hogy Görögországot erőteljesen bevonjuk a probléma megoldásába, hiszen az ő határszakaszuk a leginkább érintett. Hallottam, hogy Orbán és Merkel ugyan nem tudott megállapodni, ám mindketten leszögezték, hogy folytatni fogják a tárgyalásokat. Bravó! Ez hatalmas változás a korábbi évekhez képest. Eddig csak a visegrádi országok xenofóbozása ment a Nyugat részéről, ami nem igaz! Nem vagyunk xenofóbok. Megértettem Orbánt, amikor arról beszélt, hogy az egy ország saját döntése, ki jöhet és ki nem. Az is jó, hogy gyorsan cselekedett, ugyanakkor valamilyen formában ki kell venni minden EU-tagnak a részét, a probléma megoldásából. A kerítés megépítése nem jelentheti azt, hogy az ország kivonja magát a közös feladatvállalásból.

– A korábbi vezető szlovák jobbközép párt, az SDKÚ, amelynek színeiben Ön EP-képviselői mandátumát szerezte, mára már eltűnt a politikai porondról. Tervezi, hogy másik párt színeiben, újabb mandátumot szerezzen a jövő évi választásokon?

– Nem, ugyanis más tagállamoktól eltérően Szlovákiában nem lehet függetlenként indulni, olyan pártot pedig nem látok, amelyiknek szívesen vállalnám a jelölését. Ez ugyanakkor nem azt jelenti, hogy vissza akarok vonulni. Biztosnak látszik, hogy egyetemi oktatóként és könyvek szerzőjeként fogok tevékenykedni. Aktív maradok!