Csata, avagy csak határvillongás?

2026. júl. 16.

B. Molnár László

MEGOSZTÁS

Mai napig hatalmas vita dúl az orosz és a svéd történészek között, hogy 1240. július 15-én vajon tényleg sorsdöntő csatát nyertek meg a novgorodiak, vagy mindössze egy „szóra sem érdemes” kis csetepaté történt a Névánál. Egy biztos, valaminek lennie kellett, hisz Novgorod hercegét innentől hívták Alekszandr Nyevszkijnek…

„Egy dolog azonban biztos, a novgorodi és a svéd hadak 1240. július 15-én megütköztek a Néva torkolatánál. Csak az a kérdés, hogy mekkora létszámban és miként”

Nem sok olyan történelmi esemény van, amivel kapcsolatban az érdekelt országok történészei nemhogy másképp látják a lezajlott eseményeket, hanem abban sem értenek egyet, hogy az a bizonyos csata egyáltalán megtörtént-e. Az orosz történetírásban 1240. július 15-én Alekszandr fejedelem döntő győzelmet aratott a svédek ellen a Néva torkolatánál. Sokan készpénznek veszik ennek történelmi hitelességét, főleg azok után, hogy a nagyherceget a győzelmet követően Alekszandr Nyevszkijnek is nevezték, utalva a létfontosságú katonai sikerére.

„Ezzel szemben a svéd történészek – valamint az ebből a változatból kiinduló kutatók – egyszerűen tagadják a csata megtörténtét, amelyet egyszerű határvillongásnak tartanak, ami abban a korban szinte mindennapos volt”

Ráadásul a skandináv történetírás szerint – legfőbb kordokumentum ebben a kérdésben az 1320-as években összeállított rímes krónika, az Eric krónikája – Svédország ebben az időszakban képtelen lett volna nagyobb hadjáratot szervezni Novgorod ellen, mivel az országban 1222 és 1248 között polgárháborús állapotok voltak. Ráadásul a norvégokkal is hadiállapotban álltak, többek között a Värmland 1225-ös annektálása miatt. És akkor még nem ejtettünk szót arról sem, az sem tisztázott a fennmaradt dokumentumok alapján, hogy ki vezethette a svéd hadakat. Ugyanis a novgorodi nagyherceg emlékezetében maga a beteg uralkodó, XI. Erik helyett kormányzó Birger Jarl állt a támadó hadak élén. Ezzel csak az a gond, hogy őt 1248-ban nevezték ki kormányzónak, azaz jarlnak, így több történész szerint a svéd hadakat a csata időpontjában a kormányzói tisztséget betöltő Ulf Fassi vezette.

„Egy dolog azonban biztos, a novgorodi és a svéd hadak 1240. július 15-én megütköztek a Néva torkolatánál. Csak az a kérdés, hogy mekkora létszámban és miként”

Az is biztos, hogy a Német Lovagrend mellett a svédek is úgy vélték, a pogányok legyőzése után ideje visszatéríteni a Rómától elpártolt, hitehagyottnak tartott ortodox orosz fejedelemségeket is, melyeket ráadásul az 1240-ben záruló mongol támadás jelentősen meggyengített és sokat közülük hűbéri sorba kényszerített. Ennek egyik, könnyen lehet, hogy a legfontosabb összecsapása lehetett a névai csata, amely a novgorodi fejedelem győzelmével zárult. Egy biztos, történt itt bármi – lentebb kibontjuk, vagy megpróbáljuk kibontani az eseményeket –, az összecsapást követően több mint kétszáz évig nem történt jelentős összecsapás a svédek és az oroszok közt.

„Viszont a XIII. század első felétől nagyon komoly orosz-svéd érdekellentétek alakultak ki, elsősorban a Balti-tenger, a Ladoga-tó és környéke, valamint a Karéliai-szorost összekötő, a Néva folyóval szomszédos területek ellenőrzése és bekebelezése miatt. Volt, hogy a svédek törtek be a novgorodi területekre, de például a novgorodiak a karéliai és finn törzsekkel karöltve 1187-ben felgyújtották a svéd királyság fővárosát, Sigtunát”

Mindenesetre XI. Erik svéd király helyett az országot vezető kormányzó 1238-ban már tárgyalásokat kezdett a Német Lovagrenddel, valamint az Észak-Észtországban uralkodó dánokkal, és a mongolokkal Novgorod elfoglalásáról, hogy a svéd királyság számára megszerezze a kereskedelmi befolyást Kelet-Európában. Sőt, a tatárokkal már közös hadjárat is szóba került, de a mongol hadak végül Kijev ellen fordultak. A svédek ugyanakkor felszereltek egy 5000 fős hadsereget – benne sok finn, dán és norvég zsoldossal –, és 1240 júliusában vagy száz hajó szállította ezt a hadat a Névához. A hadjárat első céljaként Ladoga városát akarták elfoglalni, hogy a további hadjáratokhoz megfelelő kiindulópontot szerezzenek az ellenség területén. Velük szemben a novgorodi fejedelem mintegy 6-7000 katonával készült megvédeni az országát.

„És innen igazából nincs hiteles adat arra nézve, hogy mindkét sereg teljes létszámban csapott-e össze egymással a Néva torkolatánál, vagy a svéd partraszállást megakadályozandóan kisebb csapatok estek egymásnak”

Mindenesetre az a korabeli leírásokban benne van, hogy a viharos idő a novgorodiaknak kedvezett, hiszen a rossz időjárási viszonyok miatt szinte észrevétlenül ronthattak rá a svéd erőkre. A novgorodiak mindössze 20 embert veszítettek – legalábbis erről számolt be az Első Novgorodi Krónika –, míg a svédek veszteségeiről nem maradt fenn adat. Csak annyi, hogy egy püspök meghalt, valamint a kormányzó parancsára visszavonuló flotta két hajót elveszített a százból.

„Mindenesetre Alekszandr fejedelem nem üldözte a Néva túlpartján a svéd hadakat. Ezt azért tette, hogy a támadóknak is legyen idejük eltemetni a halottaikat, vagy egyszerűen kockázatosnak ítélte a Néván való átkelést, nem tudjuk”

Az viszont biztos, hogy Alekszandr csapatai megállították a svéd előrenyomulást, ráadásul ezzel elmúlt annak a veszélye, hogy a svédek és a Német Lovagrend közös hadjáratot vezethessen ellenük. Ráadásul két évvel később Alekszandr Nyevszkij a Lovagrend hadait is legyőzte a csúd-tavi csatában, azaz egy időre megszűnt a nyugatról érkező támadás veszélye. A svédekkel legközelebb 1495-ben keveredtek háborúba az immár orosz hadak, amikor III. Iván uralkodása alatt Finnország területén csaptak össze egymással.