A tiltakozóknak Belaruszban már tényleg csak a NEXTA maradt vezetőnek. Alekszandr Lukasenko keményen ellenáll a megdöntésére irányuló kísérleteknek, de nem zárja ki az alkotmány reformja után előrehozott választások kiírását. Minden jel arra utal, hogy elhúzódó átmenetre lehet számítani.

Krimibe hajló epizódokkal megspékelve mélyül a külső erők közvetett, illetve közvetlen részvételétől kísért belarusz belpolitikai válság. Hétvégenként tízezrek követelik Minszk utcáin az elnök lemondását, és új választások kiírását, a hatalom pedig az elmúlt hetek viszonylagos visszafogottsága után újra bekeményítve az elmúlt vasárnap mintegy kétszáz tüntetőt tartóztatott le. S hogy még izgalmasabb legyen a történet, eltűnt az az ellenzéki Koordinációs Tanács vezetője Marija Kolesznyikova. Utoljára akkor látták, amikor a Nemzeti Múzeumnál ismeretlenek egy mikrobuszba tuszkolták.

Az ellenzéki politikusról ezután ellentmondó hírek érkeztek. Előbb az terjedt el, hogy a Tanács két másik tagjával együtt Ukrajnába menekült. Majd kiderült, hogy a belorusz belügyi alakulatok erőszakkal akarták Ukrajnába toloncolni, Kolesznyikova pedig ellenállt, végül széttépte az útlevelét, hogy meghiúsítsa a tervüket. A másik két ellenzéki már Ukrajnában van. Az orosz állami tévé 1-es csatornájának nyilatkozva Alekszandr Lukasenko azt mondta, Marija Kolesznyikova megpróbált a húgához menekülni Ukrajnába, határőrként pedig erről csak annyit mondhat, hogy az elfogása törvényes volt. De hogy a homály még nagyobb legyen, az is elhangzott, hogy két társa lényegében kidobta a kocsiból Kolesznyikovát a határon, őket pedig az ukrán hatóságok letartóztatták. Ezt természetesen Kijevben cáfolták.

„Jelenleg tehát ott tartunk, hogy az egyébként is igazi vezető nélkül indult tüntetéseknek már végképp nincs vezéralakja. Az ellenzéki Koordinációs Tanács tagjait vagy kitoloncolták az országból, vagy maguk menekültek el. A tüntetőknek meg maradt a lengyelországi bázisról dolgozó NEXTA Telegram-csatorna, amely a kezdetektől a tiltakozások vezénylő tábornoka”

A hatalom egyes túlzott várakozásokkal ellentétben keményen ellenáll a megdöntésére irányuló kísérleteknek. Ebben a harcban keveredik a belarusz társadalom elégedetlensége és az erre ráépülő, részben külföldről irányított hibrid háború. S miközben Lukasenko rendszere ezt a tüzet minden erővel igyekszik eloltani, az erőszak intézményesítésével szép lassan felszámolja legitimációjának az alapjait. Eközben az Európai Unió és az Egyesült Államok a körülményekhez képest visszafogottan figyeli az eseményeket. Nem így Varsó és Vilnius – megtámogatva kicsit Kijevvel – ahol mindent megtesznek az ellenzék hatalomra juttatásáért.

„Úgy tűnik, e két szomszéd erőfeszítése azonban kevés Lukasenko hatalmának megdöntéséhez. A belarusz elnök sorsa minden jel szerint Moszkvában dől el”

Az orosz hozzáállás kettős. Míg a sajtó alapvetően támadja Lukasenkót, addig a Kreml visszafogottan és csendben várja, amint az ölébe hullik a megérett gyümölcs, és megkapja azt, amit évekig nem sikerült megszereznie. Lukasenko ugyanis most csak orosz kollégája jóindulatában bízhat. Vlagyimir Putyin pedig az orosz érdekeket követve tartja a meggyengült, immár a Kremlnek beszólni nem merő Lukasenkót. Moszkva eközben inkább csak arra figyel, hogy a számára stratégiai fontosságú Belaruszban még véletlenül se történhessen meg az ukrajnaihoz hasonló nyugati fordulat, közben azonban már a háttérben építi fel a jelenlegi hatalom orosz érdekeknek megfelelő alternatíváját.

„A napokban zajlott, illetve még előttünk álló magas szintű találkozók arra utalnak, hogy a Kreml segít megtartani Lukasenkónak a hatalmat, ám közben ennek megkéri az árát. Ennek részleteiről valószínűleg a közeljövőben többet is megtudunk”

Közben Alekszandr Lukasenko kezdi visszanyerni magabiztosságát, és az orosz sajtó vezető orgánumainak nyilatkozva kijelentette, hogy csak úgy nem adja át a hatalmat. „Igen, lehet, hogy már túl sokáig vagyok hatalmon. Lehet, hogy már a csapból is én folyok. Most azonban csak én tudom megvédeni Belaruszt. Ezért aztán csak úgy nem megyek el. Az elmúlt negyed században felépítettem valamit, és ezt nem dobom el csak úgy. Ráadásul, ha elmegyek, a támogatóim nyakát elvágják” – fogalmazott a belarusz elnök.

Lukasenko arról nem beszélt, hogy kitől is kell megvédenie Belaruszt. Az elnök megismételte, hogy az ellenzéki Koordinációs Tanáccsal nem fog tárgyalni, ugyanakkor kész az alkotmányreformra, azt követően pedig nem zárta ki előrehozott elnökválasztás kiírását sem.

„S mivel Lukasenko arról már korábban is beszélt, hogy az új alkotmány előkészítéséhez legalább két év kell, elhúzódó átmenetre lehet számítani. Láthatóan erre rendelkezik be Moszkva is, és ez megfelel a nyugati országok többségének is”

Lukasenko elismerte, hogy a tüntetőkkel szembeni fellépések során az első indulatok hevében voltak túlkapások, és ezeket ki fogják vizsgálni, azonban megvédte a belügyi egységek tagjait, akik szerinte megvédték az országot a villámháborútól. A belarusz elnök ismét felemlegette, hogy egyes európai országok beavatkoztak az ország belügyeibe, és ezt a felsorolást immár kiegészítette az Egyesült Államokkal is.

„A beavatkozás eszköze a világháló. Ma már minden globalizált, internacionalizált. S ha azt gondolják, hogy a gazdag Oroszország ezzel a kihívással megbirkózik, akkor tévednek”

– figyelmeztette az orosz újságírókat Alekszandr Lukasenko. Mint hozzátette, említette ezt „idősebb testvérének” Putyinnak is, megjegyezve, hogy ennek az amerikaiak által kifundált világnak ellenállni nem lehet. „Ha az internetet lekapcsoljuk, működnek a Telegram csatornák. Ezt látjuk most is. Ezért aztán ne dőljenek hátra! Ha Belarusz elesik, a következő Oroszország lesz!” – intette az orosz újságírókat Alekszandr Lukasenko.