Kezdőlap » x-demokrata » Csak rubelben keresnek többet az oroszok
Nem érzik a zsebükön az oroszok a reálbérek növekedését #moszkvater

Csak rubelben keresnek többet az oroszok

Moszkvában 300 ezer forint körüli az átlagbér, míg országos szinten ennek nagyjából a fele

Nem érzik a zsebükön az oroszok a reálbérek növekedését #moszkvater
Nem érzik a zsebükön az oroszok a nominálbérek növekedését
Fotó:EUROPRESS/Kirill KUDRYAVTSEV/AFP

Bár a reálbérek immár ötödik éve csökkennek Oroszországban, a bérek a legfrissebb statisztikai adatok szerint tavaly is nőttek. Rubelben mindenképpen. Ezek a számok jól mutatnak a statisztikákban, ám nem vigasztalja az oroszokat, akik úgy érzik, hogy az utóbbi években, ha nem is tragikus mértékben, de folyamatosan csökken az életszínvonal.

„Jelenleg dollárra átszámolva a két fővárosban a nettó bérek 700 és 1000 dollár között mozognak, míg országos átlagban mindössze 560 dollár körül van. Ez a szint messze jobb, mint Ukrajnában (320 dollár), Tádzsikisztánban (140 dollár), Azerbajdzsánban (300 dollár) vagy Kirgizisztánban (220 dollár), ám elmarad a balti országok átlagától, nem is beszélve a Nyugat-Európa államairól”

Moszkvában jelenleg az átlagbér a 13 százalékos adó levonása előtt 80 881 rubel (egy rubel  nagyjából 4,4 forint), ami 11,7 százalékkal több, mint 2017 végén. A leginkább (27 százalék) az egészségügyben nőttek a fizetések, ahol az átlagbér most 83 599 rubel. Az oktatásban kisebb az emelkedés (22,2 százalék), viszont magasabb, 86 144 rubeles az átlagbér. Az informatikai szektorban és a távközlésben ennél is jobban keresnek a fővárosban (118 903 rubel), a növekedés pedig 21,7 százalékos.

Tudjuk azonban, hogy Moszkva állam az államban, hiszen ide irányul a befektetések többsége, itt koncentrálódik a pénzvilág, fejlettebb a piac, a munkanélküliség pedig minimális. Átlagosan azonban különböző kiegészítések miatt még ennél is többet keresnek a Jamal-Nyenyec autonóm körzetben, ahol a lakosság 27 százaléka keres 100 rubelt vagy annál többet. A legalacsonyabbak a bérek Dagesztánban, Karacsáj- és Cserkeszföldön valamint az úgynevezett „glubinkában”, azaz Közép-Oroszország egyes körzeteiben. Az előrejelzések szerint a bérek idén további 4-9 százalékkal nőnek majd, ám ez még mindig nem jelenti azt, hogy az oroszok jobban is élnek majd.

 A 43 400 rubeles átlagos nominálbér növekedése a Roszsztat adatai szerint felgyorsult. Míg 2016-ról 2017-re ez a növekedés 2,9 százalékos volt, addig rá egy évre 6,8 százalék. Közben a reálbér csökkenő mértékben, de kevesebb. Míg a mélyponton, 2015-ben 5,8 százalékkal esett, addig most már csak 0,2 százalékkal. Eközben – különösen a milliós városokban – a szükségleteken felüli fogyasztás éves szinten 20 százalékkal nőtt.

„Ezek persze „csak” statisztikák, amelyekre az oroszok azt mondják, a zsebükön nem ezt érzik. Nem véletlen tehát, hogy az érdeklődés a szociális problémák felé fordul, a hatalom támogatottsága pedig csökken”

S hogy mit éreznek a zsebükön, arra szintén a Roszsztat egy másik jelentése ad választ. Így 2013 és 2016 között a létminimum alatt élők aránya a városokban 40,4-ről 46,9 százalékra nőtt, míg a falvakban 59,6-ról 53,1 százalékra csökkent. Ez a tendencia egyrészt az urbanizációval, másrészt az import kiváltásának a mezőgazdaságban elért sikereivel magyarázható. Közben a reálbár csökkenésével az élelmiszerre költött összeg aránya a jövedelmeken belül érezhetően megnőtt, s átlagosan 40 százalék feletti, a legkevesebbet keresők csoportjában 46,8 százalék. Az utóbbi években az oroszok kevesebb számítógépet, televíziót, mobil telefont vettek és csökkent az egy főre jutó lakásnégyzetméter, míg több hűtőszekrény és mikrohullámú sütő kelt el. Jövedelemtől függetlenül a bevételek három százaléka megy el alkoholra és cigarettára, 8,2-9 százalék pedig ruhára és cipőre. Érdekes ugyanakkor, hogy 2017-ben a gazdagok között száz emberre 212 mobiltelefenon, míg a szegények jövedelmi csoportjában 280 jutott.

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.