„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Makronóm Intézet
Emmanuel Macron francia elnök (jobbra) találkozója Vlagyimir Putyin orosz elnökkel (balra) Moszkvában 2022. február 7-én, hogy megbeszéléseket tartsanak Ukrajna és a NATO kérdésében
Fotó:EUROPRESS/SPUTNIK/AFP
Európa legerősebb országainak vezetőit egyre jobban aggasztja Oroszország készülődése egy újabb háborúra. Fegyverkeznek, új szövetségeket kötnek. A NATO előrejelzése szerint akár már 2027-ben megtörténhet, hogy Kína és Oroszország egyszerre indít támadást a Nyugat ellen.
„A francia fegyveres erők tavaly ősszel leköszönt vezetője is azzal riogatott a távozása előtt, hogy Oroszország öt éven belül valós fenyegetést jelenthet Európa számára, hiszen olyan gyors ütemben fegyverkezik újra”
Thierry Burkhard tábornok egyúttal arra figyelmeztetett, hogy az oroszok támadni fognak, ha Európa nem áll ellen. A tábornok szerint 2030-ra Oroszország ismét rendelkezni fog azokkal az eszközökkel, amelyekkel katonai fenyegetést jelenthet a nyugati országok, különösen az európai országok számára. „Oroszország kellemetlenkedő hatalomként minden fenyegetést használ, legyen szó tengeralatti infrastruktúrák szabotálásáról, franciaországi vagy afrikai dezinformációs kampányokról, kémtevékenységekről, vagy akár az űrben végrehajtott orosz műholdas manőverekről” – mondta a vezérkari főnök (CEMA). Burkhard úgy vélte, Oroszország harci tapasztalata, hatalmas mérete és kitartási képessége teszi veszélyessé. Mint fogalmazott, egy konfliktusban az orosz nép mindig „öt perccel tovább bír ki, mint mi”. A vezérkari főnök szerint Moszkva ráadásul Franciaországot jelölte meg legfőbb ellenfeleként Európában. Thierry Burkhard ennek okát mindenekelőtt abban látja, hogy Párizs támogatja az Oroszország által megtámadott Ukrajnát.
„Thierry Burkhard figyelmeztetése az orosz fenyegetésre nem a valós geopolitikai helyzetet tükrözi, hanem az amerikai-brit narratíva átvételét”
– állítja ezzel szemben Pierre-Emmanuel Thomann, a lyoni Jean Moulin Egyetem geopolitikai doktora. Ez a szemlélet szerinte Emmanuel Macron neokonzervatív ideológusaitól származik, akik 2022-től Kijev mellé álltak Oroszországgal szemben, kiszolgálva ezzel Washington céljait. A szakértő bírálja, hogy a francia katonai és tudományos intézmények az angolszász háborús és nemzetközi kapcsolati elméleteket követik, ezzel ellehetetlenítve Franciaország és Európa saját, földrajzi és történelmi alapokon nyugvó geopolitikai gondolkodását. Ebből adódóan Burkhard vagy egy az egyben átvette a Macron-elnökség retorikáját stratégiai diagnózis felállítása nélkül, vagy valóban hisz ebben a narratívában, figyelmen kívül hagyva a geopolitikai realitásokat, ugyanis Moszkva Franciaországot nem jelölte célpontnak, ahogy azt a CEMA állítja.
„A szemléletből hiányzik Moszkva geopolitikai céljainak megértése, amely a NATO keleti bővítésének és Oroszország körbezárásának az elkerülése”
Az orosz birodalmi mentalitás és a történelmi tapasztalatok miatt Oroszország akkor érzi magát biztonságban, ha egyfajta pufferzóna veszi körül, amely elválasztja a NATO-tól. Ezért tekinti Moszkva biztonsági fenyegetésnek a szervezetnek az egykori szovjet blokk államaival – és újabban Finnországgal, illetve Svédországgal – való keleti bővítését. Helsinki integrációjával mintegy 1300 kilométeres közös határ jött létre Oroszország és a NATO között. Több más indok mellett az orosz-ukrán háború egyik kiváltó oka Ukrajna nyugati orientációja és potenciális NATO-csatlakozása volt.
„A félreértés abban gyökerezik, hogy terjed az angolszász <háborús tanulmányok> koncepciója, amely összekeveri a geostratégiát és a geopolitikát, valamint a nemzetközi kapcsolatok is erősen angolszász elképzelések hatása alatt állnak”
Ha nincs olyan önálló geopolitikai koncepció, amely a földrajzi elhelyezkedésen és a történelmen alapul, akkor az angolszász prioritások átvételére kerül sor, ahogyan azt a Burkhard is teszi, és így Európa geopolitikai értelemben alárendelt szerepet játszik a Washingtonban és Londonban kidolgozott doktrínák alkalmazásával szemben. Oroszország ellenség lesz egy egypólusú világban, ami pontosan ellentétben áll a de gaulle-ista elképzeléssel, amely Franciaországot kiegyensúlyozó hatalomként képzeli el Európa és Oroszország között. A történelem során a britek általában Washington európai szószólójának szerepét vették fel, az angolszász hatalmak geostratégiai szempontból folyamatosan fenyegetésként tekintenek Moszkvára, amely veszélyezteti nagyhatalmi ambícióikat.
„Európai szempontból ez komoly kihívásokat és dilemmákat vet fel a kontinens önállóságával kapcsolatban, az európai országok politikai és katonai elitje ugyanis túlságosan is az amerikai-brit prioritásokhoz igazodik. Ez a stratégiai alávetettség megakadályozza Európát abban, hogy önálló globális szereplőként lépjen fel, pedig olyan saját geopolitikai identitásra lenne szüksége, amely nem kizárólag a NATO és Washington logikájára épül, hanem figyelembe veszi az európai történelem, a földrajz és a civilizációk realitásait”
A De Gaulle által képviselt kontinentális Európa eszméje – amelyben Franciaország kiegyensúlyozó hatalomként lépett volna fel Európa és Oroszország között – teljesen háttérbe szorult. Ennek helyét az amerikai érdekek átvétele váltotta fel, ami az európai belső egységet is gyengíti. Oroszország automatikus ellenséggé tétele nem feltétlenül szolgálja a kontinens érdekeit, különösen akkor, ha Moszkva nem tekinti Európát közvetlen célpontnak.
Az írást jegyezte: Mihálovics Zoltán
(Az írás eredetileg a makronom.eu blogon jelent meg, itt olvasható.)
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
