Hamarosan elkészül Nemanja István szerb fejedelem gigantikus szobra Belgrádban, ami a mai napig megosztja a szerb művésztársadalmat. Az emberek pedig alig hisznek a szemüknek, hogy létezik ekkora szobor. Belgrádi tudósításunk.

– Grandiózus – így foglalja össze röviden a véleményét Goran, aki barátnőjével, Bojanával jött el ide, hogy megtekintse az épülő szobor munkálatait. Belgrádban, a régi vasúti pályaudvar előtti Száva téren állunk, ahol a hidegben is serényen dolgoznak a munkások azon a szobron, amelyet nem kisebb ambícióval készítettek, mint hogy ez legyen Belgrád új szimbóluma. Az alkotók láthatóan ki is tettek magukért.

„A szobor mindennel együtt 28 méteres, így Szerbia legmagasabb szobra lesz”

Miközben a téren beszélgetünk, Goran és Bojana le sem tudja venni tekintetét a hatalmas szoborról. – Amikor először láttam, meg még távolabbról, már akkor sem hittem el, hogy létezik ekkora szobor. Hát létezik! – mondja Goran, aki kicsit mégis csak furcsállja, hogy ide került az óriásszobor. Ez a környék köztudottan rendkívül forgalmas, a közelben nem csak a buszpályaudvar található, hanem erre jár egy sor villamos, így ha végül elkészül a tér, akkor sem lesz egy nyugodt hely, ahol a látogatók elmerenghetnek az első szerb államot megszervező nagy uralkodó életművén.

Ezért Goran máshová helyezte volna a szobrot. – Vracsarra kellett volna tenni, az méltóbb hely lenne neki – szól közbe Bojana, aki megjegyzi, hogy a közeli Vracsar dombja azért is ideálisabb lenne, mert az sokkal nevezetesebb hely nemcsak Belgrád, hanem Szerbia történelmében is. Mindenesetre a fiatal pár még megkér arra, hogy készítsek róluk egy közös képet az épülő szoborral a háttérben. Ha tényleg Belgrád szimbólumává válik ez a szobor, akkor értékes kép lesz ez nekik valamikor.

„Belgrád jelképének címére persze már eddig is volt több jelölt”

A legnevesebb szobornak vitathatatlanul a 14 méter magas Győztes számít mind a mai napig. A Kalemegdanban emelt férfialakot a nagy horvát szobrász, Ivan Mestrovics készítette még az első Balkán-háború emlékére. Ugyancsak Mestrovics műve a 14,5 méteres Ismeretlen hős emlékműve, ami a Belgrád melletti Avalán található. Ezt a szoborkompozíciót az első világháború emlékére emelték azon a helyen, ahol korábban eltemettek egy ismeretlen katonát. És bár a harmadik szimbólum-jelölt, a Branko hídja melletti obeliszk egyben Belgrád legmagasabb szobra volt eddig a maga 27 méterével (ezt az alkotást az El nem kötelezett országok első konferenciájának emlékére húztak fel még a szocializmus idején), valójában azonban ez az emlékmű sosem tudott részévé válni a szerb nemzeti emlékezetnek.

„Nemanja István neve viszont már önmagában garantálja, hogy most a Győztes komoly kihívót kapott”

Az első szerb fejedelem – akit Szent Simonnak is neveznek – életműve egészen a 12. századig nyúlik vissza, amikor I. Manuél bizánci császár felosztotta Raska tartományát egy régi szerb elöljáró család fiai között. A fiúk legfiatalabbja, István ekkorra pontosan felismerte, hogy a szerbek túl gyengék Bizánccal szemben ahhoz, hogy fegyverrel vívják ki önállóságukat, ezért a területi autonómia megerősítését tűzte ki célul.

„Miután Manuél bizalmát is élvezte, ő lett Raska nagyzsupánja (fejedelme), azonban a bizánci császár halála után felmentette magát hűségesküje alól, és azonnal hódító hadjáratokba kezdett, így megszerezte a mai Montenegró és Dalmácia területét”

A szerb uralkodó emellett tehetséges diplomata is volt. Mikor megtudta, hogy I. Frigyes német-római császár keresztes hadjáratot akar indítani a Szent sír felszabadítására, és útja Raskán át vezet, pompás fogadtatást rendezett Nisben, és vazallusi hűséget meg 20 ezer harcost ígért neki, ha megtámadja Bizáncot. Cserébe annyit kért, hogy elismerjék a meghódított és meghódítandó területek feletti hatalmát.

Frigyes azonban nem kívánta egy újabb háborúval veszélyeztetni a harmadik keresztes hadjárat célját, István kérését így csak részben teljesítette. A szerb fejedelem viszont újabb hódításokba kezdett, majd békét kötött az időközben meggyengült Bizánccal, ezúttal azonban már nem vazallusi minőségben, hanem egy független ország uralkodójaként. Majd kapcsolatainak javítása érdekében fiát, II. Istvánt összeházasította a bizánci császár, II. Izsák unokahúgával.

„István persze Szerbia belső ügyeire is óriási gondot fordított. Templomokat, zárdákat, továbbá szegényházat, utakat és hidakat építtetett, a nagyobb területi egységeket fivérei és fiai irányítása alá helyezte”

Az uralkodót igen erős szálak fűzték az egyházhoz is, melynek bőkezű támogatójaként a legkiemelkedőbb szerb uralkodók közt tartják számon. Ebben jelentős szerepet játszott az is, hogy a fejedelem felismerte, hogy a templomok és a kolostorok sűrű hálózata révén az uralmi központtól távolabb eső területek eredményesebben bevonhatók az államigazgatás szervezetébe.

Hogy megvédje nagy művét, István mindent megtett annak érdekében, hogy az ekkor szárba szökkenő bogumil mozgalmat megfékezze, ami veszélyeztette volna az egyház egységét. A bogumilizmus ugyanis szembe fordult nem csak a hivatalos egyházzal és annak tanításával, hanem a feudális állami és társadalmi renddel is. István ezért a bogumilokat száműzte vagy megbüntette, vagyonukat pedig felperzselte vagy szétosztotta a saját hívei között.

„1196-ban bekövetkezett halálakor így a nagy szerb államalapító a térség folyamatosan erősödő országát adta át fiának, II. Istvánnak, aki a szerbek első koronás királya lett”

Ezért is érezhették úgy a belgrádi vezetők, hogy már éppen itt lenne az ideje, hogy most már Nemanja István is helyet kapjon a városukban. A szobor elkészítésére a pályázatot 2017-ben írták ki, amit végül a neves orosz szobrász, Alekszandr Rukavisnyikov nyert meg. A gigantikus szobor elkészítésében 120 művész vett részt, amelynek súlya a talapzattal együtt nem kevesebb, mint 70 tonna. Ezen a talapzaton István életének neves eseményei láthatók, többek között a kolostorok is, amelyeket ő építtetett. A fejedelem egy jogart tart a kezében, ami ugyan nem maradt meg, de a történészek körében széles egyetértés van arról, hogy Istvánnak is ilyen jogara lehetett (ez az eszköz a korban rendkívül fontos uralkodói szimbólum volt). Ami pedig a szobron látható fejdíszt illeti, ez bizánci eredetű, ami a római birodalomtól való függetlenséget jelképezi.

„Ám a szobor történetéhez az is hozzátartozik, hogy az elmúlt három évben rengeteg kritikát kapott számos ismert szerb gondolkodótól”

Talán nem meglepő, hogy az urbanisták elsősorban a szobor elhelyezését kritizálták, hiszen egyáltalán nem számít mindennapinak Európában, hogy egy ennyire fontos történelmi személyiség gigaszobrát betegyék a közúti forgalom közepébe. A történészek viszont inkább azzal érveltek a szobor ellen, hogy Nemanja Istvánnak nincs sok köze Belgrádhoz, ezért az emlékmű áthelyezését követelték. Mások éppen Istvánnak a bogumilokkal szembeni lépéseire hivatkozva mondták azt, hogy az uralkodó életműve korántsem annyira szép, hogy ekkora szobrot emeljenek neki.

„A művészek ezzel szemben inkább magát a szobrot helyezték kritikájuk célkeresztjébe. Sokan azzal érveltek, hogy a talapzat ábrázolásai inkább a 19. századi orosz akadémizmust idézik”

A legnagyobb érdeklődést azonban kétségtelenül Goran Markovics és Emir Kusturica filmrendezők között zajlott – az utóbbi filmes maga is tagja volt a zsűrinek, amely a szoborról döntött. Markovics átverésnek nevezte a szobrot, és arra kérte kollégáját, hogy határolódjon el ettől a műtől. Kusturica azonban visszavágott és azzal vádolta meg rendezőtársát, hogy az érzéketlen a koszovói és montenegrói keresztények szenvedései iránt. Ez a vita később az egész szerb művésztársadalmat megosztotta, amelyben jelentős szerepet játszott az is, hogy Kusturica köztudottan a kormánypárt támogatója, ezzel szemben Markovics a Szerb Haladó Párt hangos kritikusa már hosszú évek óta.

„De legyenek akármilyen hevesek is a viták a gigantikus Nemanja-szoborról, annyi bizonyos, hogy a Száva tér mostani felújítása már önmagában hatalmas előrelépés lesz Belgrádban. Ez a hely ugyanis jó ideig inkább szégyenfoltja volt a szerb fővárosnak”

Emellett érvel Ivana, aki most a kisfiával sétált ide a térre, hogy levegőzzenek kicsit, a koronavírus-járvány miatti bezártság miatt időnként ki kell mozdulni. – Akármilyen is lesz a végeredmény, mi, helyiek csak örülni fogunk neki, mert ami itt volt, az tarthatatlan – mondja a fiatal nő, aki emlékeztet arra, hogy ameddig nem kezdődtek el a felújítási munkálatok, tele volt migránsokkal a Nemanja utca és a Száva tér találkozása, így nem szívesen sétált erre senki sem, csak akinek tényleg dolga volt errefelé.

„Persze, az alapvető problémát a mostani újjáépítés sem oldja meg, hiszen a forgalom azután sem fog csökkenni, ha végre elkészül a tér, amitől csak néhány száz méter a szerb főváros új központja, az ultramodern Belgrád a vízen projekt”

Miközben a múlt és a jövő ilyen különös összeillesztéséről beszélünk, Ivana kisfia, Nikola hirtelen a szobor felé mutat és megszólal: – A feje nagyobb, mint egy ember! És valóban, ahogy a munkások éppen ügyködnek a szobron, csak most tűnnek fel igazán az emlékmű gigantikus méretei. Ivanát viszont ez nem zavarja, talán azért is, mert eredetileg nem belgrádi, az egyetem után költözött ide, mert itt kapott munkát. Neki – és sok más fővárosinak, aki itt lakik – Nemanja István szobra, ha nem is Belgrád új szimbóluma, de a központi városrész rendbehozatalának jelképe lesz.