Kezdőlap » Fókuszban » Bukott vagy nyert Alaszka eladásán Oroszország?
A szerződés aláírása Alaszka eladásakor. A jelenlévők balról: L. Robert S. Chew, William H. Seward államtitkár, William Hunter, Mr. Bodisco, Baron de Stoeckl az orosz nagykövet, Charles Sumner, Fredrick W. Seward #moszkvater

Bukott vagy nyert Alaszka eladásán Oroszország?

II. Sándor cár kényszerpályán mozgott, üres volt a kincstár, ráadásul a brit támadások elől sem tudta volna megvédeni a hatalmas területet

A szerződés aláírása Alaszka eladásakor. A jelenlévők balról: L. Robert S. Chew, William H. Seward államtitkár, William Hunter, Mr. Bodisco, Baron de Stoeckl az orosz nagykövet, Charles Sumner, Fredrick W. Seward #moszkvater
A szerződés aláírása Alaszka eladásakor. A jelenlévők balról: L. Robert S. Chew, William H. Seward államtitkár, William Hunter, Mr. Bodisco, Baron de Stoeckl az orosz nagykövet, Charles Sumner, Fredrick W. Seward

Amikor William H. Seward amerikai külügyminiszter és a II. Sándor orosz cár képviseletében fellépő Eduard von Stoeckl 1867. március 30-án aláírta azt a szerződést, amelynek értelmében az Egyesült Államok 7,2 millió dollárért megvásárolta Alaszkát Oroszországtól, még senki sem tudta, ki nyert, és ki veszített az üzleten. Főleg az akkori politikai helyzetet tekintve nem lehetett mindezt megállapítani. Ugyanis a krími háború elvesztését követően II. Sándor orosz cár joggal tartott attól, hogy a Kanadát a kezükben tartó britek támadása esetén a kimerült, és üres államkincstárral rendelkező orosz birodalom semmilyen ellenállást nem tud majd tanúsítani, és elveszíti Alaszkát.

Ráadásul az oroszok nagy többsége ekkorra már elhagyta a területet, az itt maradottak ellátása pedig egyre nagyobb összegekbe került. Közben a túlvadászat miatt a prémek minősége romlott, a hatalmas terület értéktelennek, stratégiai szempontból védhetetlennek bizonyulhatott volna.

„Ez vezetett odáig, hogy Alaszkát először a briteknek kínálták fel, ám ők nem éltek a lehetőséggel. Ugyanakkor az amerikai kormány már 1859-ben ajánlatot tett az őslakosok mellett javarészt misszionáriusok és szőrmekereskedők által lakott terület megvételére”

Az orosz kormány ekkor még elutasítóan válaszolt, ráadásul az amerikai polgárháború miatt egy időre háttérbe szorult a kérdés. A krími háborúban elszenvedett vereség után nehéz anyagi helyzetbe kerülő birodalom vezetői azonban már hajlottak a terület eladására. A több hónapig tartó titkos tárgyalások után megkötött üzletről megoszlottak a vélemények.

„Az amerikai ellenzék a hatalmas jégmező megvásárlását „Seward őrültségének” tartották, és Alaszkát pedig „Seward jégszekrényének” nevezték”

Az oroszok ugyanakkor örültek a bevételnek, amely nagyon kellett már a kongó államkincstárnak, és úgy érzeték, ha már el kellett veszíteniük Alaszkát, akkor legalább pénzért tegyék, és ne egy újabb brit-orosz háborúban. Ezek az álláspontok azonban néhány évtizeddel később gyökeresen megváltoztak.

„Oroszországban sokáig tartotta magát a legenda, hogy a szerződés csak 99 évre szólt, és a becsületes oroszokat végül becsapták”

De mielőtt továbbmennénk Alaszka értékesítésében, azért tegyünk egy rövid kitérőt, vajon milyen is volt az adott terület történelme. Alaszka első lakói a mai Bering-szoros helyén lévő földhídon érkező ősemberek lehettek. Az alacsonyabb tengerszintnek köszönhetően fennálló szárazföldi kapcsolat Ázsia és Amerika között a geológusok szerint kb. Kr. e. 25 000 és Kr. e. 9000 között létezett. A régészek többsége három nagy vándorlási hullámot feltételez.

Alaszka „felfedezője” az orosz megbízással utazó dán származású Vitus Bering volt, aki 1728 as expedíciója során behajózott a róla elnevezett szorosba, a nagy köd miatt azonban nem látta az amerikai szárazföldet, melyet végül 1741 júliusában pillantott meg.

„Érdekesség, hogy 1772-ben Benyovszky Móric útja is érintette az itteni szigetláncot”

Maga Alaszka – akárcsak korábban Szibéria – az oroszok számára főként a szőrmekereskedelem miatt volt fontos. Az első telep 1773-ban létesült, és az Orosz-Amerikának elnevezett terület közigazgatási központja 1792-től Kodiak, majd 1808-tól Új-Arhangelszk lett. A szőrmekereskedelmet felügyelő Orosz-amerikai Társaság azonban nem tudott nyereségesen működni, mivel egyrészt a szállítás költségei igen magasak voltak, másrészt az őslakosok támadásai állandó és komoly veszélyt jelentettek, ezért a földrajzilag és anyagilag is jobb helyzetben lévő brit és amerikai kereskedőkkel folytatott konkurenciaharc kimenetele sem lehetett kétséges. Benépesíteni sem nagyon tudták az oroszok a területet, mert nem találtak jó adottságot az orosz telepesek a területen, s a legtöbb orosz is késztetés hatására érkezett Alaszkába.

„Fennállt a veszélye akár egy esetleges brit, vagy amerikai támadásnak is. Az Orosz Birodalom pedig a végén eladta a területet az Egyesült Államoknak”

1867. március 29-én Edward de Stoeckl orosz nagykövet és William Henry Seward külügyminiszter megfogalmazta a szerződést, melyet egy nappal később aláírtak. Ezzel egyébként az adás-vétel nem lett hitelesítve, ugyanis az amerikai elnök Andrew Johnson  június 20-án írta alá, majd a szenátus pedig nagy többséggel elfogadta, így mindössze 7,2 millió dollárnyi aranyért gazdát cserélt Alaszka. Hogy miért ment mégis ilyen nehezen a szerződés ratifikálása?

„A vételár csak a mai szemmel tűnik csekélynek, akkoriban bizony csillagászatinak számított ez az összeg”

Ráadásul az ellenzék hónapokig elnyújtotta a vitát, és az ellenállásuknak nem kis részben az orosz nagykövet Stoeckl ügyes megvesztegetései vetett véget, így 1868. július 14-én pontot tehettek az üzlet végére.

Orosz-Amerika hivatalos átadása még a törvényhozási döntés előtt, 1867. október 18-án megtörtént, azóta ez a nap Alaszka állam hivatalos ünnepe. Ezen a napon Novo-Arhangelszkben Lovell Rousseau amerikai tábornok és Alekszej Pescsurov orosz fregattkapitány jelenlétében ágyúk sortüzétől kísérve levonták az orosz és felvonták az amerikai zászlót, s ezzel egyidejűleg felszámolták az Orosz-Amerikai Társaságot. A megállapodás rögzítette, hogy magántulajdont nem foglalnak le, és a templomok birtokjoga az orosz ortodox egyház kezében maradt. Ugyanakkor a területen élő mintegy 700 orosznak felajánlották az amerikai állampolgárságot, de többségük nem élhetett ezzel, mert a bevonuló amerikaiak elüldözték őket.

„Utólag kétségtelenül elmondható, hogy az oroszok a világ legrosszabb üzletét kötötték meg azzal, hogy nagyjából 2 cent/hold áron eladták a területet”

1896-ban ugyanis a Klondike folyó egyik mellékágánál aranyat találtak. A történelem utolsó, 1899-ig tartó aranyláza során mintegy 30 ezer kincsvadász érkezett a vidékre, azonban csak 4 ezer kalandornak sikerült valóban aranyra lelni. Ráadásul kiderült, hogy a terület a folyékony aranyban, azaz a kőolajban is gazdag, így ma már Alaszkát senki sem tartja értéktelennek.