„Az öngyilkos drónok szállítása után teljesen logikus választás Irán bevonása tüzérségi igények kielégítésére”
Fotó:EUROPRESS/Muhammed Enes Yildirim/ANADOLU AGENCY/Anadolu Agency via AFP
Az iráni nomenklatúrában Shahed-131 és 136-ként, míg oroszul Gerany-1/2-ként ismertté vált öngyilkos drónok az Ukrajna ellen 2022 ősze óta folyó orosz stratégiai légihadjárat szimbólumaivá váltak. A perzsa állam által eddig minimum több ezres nagyságrendben leszállított eszközök hozzájárultak az ukrán stratégiai infrastruktúra, de sokkalta inkább a légvédelmi kapacitások megtöréséhez. Tavaszra immár nyilvánvalóvá vált, hogy a hónapok óta tartó támadássorozattal szemben egyszerűen Kijev légvédelmi készletei nem elegendőek, amelyen még a folyamatos nyugati segítségnyújtás sem tud segíteni.
„Ráadásul költséghatékonyság szempontjából az iráni drónokkal semelyik légvédelmi rakéta nem tudja felvenni a versenyt”
Míg a Geranyok kapcsán általánosan 20 ezer dollár körüli darabárat emlegetnek a források, addig egy elfogó rakéta költsége sokkalta inkább a több millió dolláros nagyságrendben mozog. Az amerikai CSIS kutatóintézet 2022 júliusi adatai alapján csak egy, az amerikai Patriot légvédelmi rendszerhez tartozó elfogó rakéta ára újonnan mintegy 4 millió dollárba kerül, ami a korábbi változatok esetében sem megy 1 millió alá.
Gerany-2 öngyilkos drón becsapódása a Harkovi területen fekvő Velikij Burluk egyik katonai létesítményébe 2023. június 30-án
Miután pedig a stratégiai objektumokat – legyenek azok a kormány, a haderő, a hadiipar, vagy a logisztika számára kiemelt jelentőségűek – védeni kell, így Kijev sem teheti meg, hogy egyszerűen hagyja becsapódni az orosz drónokat. A cirkáló rakétákhoz képest jócskán költséghatékonyabb drónok hosszú időn át tartó szisztematikus alkalmazásával a nyári ellentámadás kezdetére
„Ám a Moszkva és Teherán közti haditechnikai együttműködések itt még nem állnak meg, mivel a napokban már fényképpel bizonyíthatóan is megérkezett az első iráni tüzérségi lőszerszállítmány az orosz raktárakba”
Ahogy az az alábbi képeken is látható, egyelőre 152 és 122 milliméteres gránátokról beszélhetünk, amelyek nagy valószínűséggel a D-20, illetve D-30 típusú vontatott tarackok lőszerkészletét gyarapítják. Egyúttal az említett gránátok az ugyanazon lövegekkel szerelt 2Sz3 Akacija és 2Sz1 Gvozgyika önjáró tüzérségi lövegek által is használhatóak.
Iráni szállítmánnyal érkezett 152 milliméteres tüzérségi gránát 2023 júniusában
Forrás:Telegram
A 152 milliméteres gránát érdekessége, hogy vélhetően eredetileg még az 1980-as években, az irak-iráni háború során kaphatta meg azt Teherán az akkori kínai katonai segély részeként, hogy aztán közel 40 évre rá az ukrán harctéren tűnjön fel. A D-20 tüzérségi löveg kínai változatához, a Type/PL-66-hoz tartozó gránát gyártására a rajta szereplő 杀爆 típusjelzés – élőerő elleni repeszromboló – alapján 1977 és 1986 között kerülhetett sor. Ugyanis második karakter egy ma már nem használt, második generációs egyszerűsített kínai írásjelet jelöl, amelyek kivezetése 1986 során történt meg.
A fenti gránát összevetése a Type/PL-66-hoz tartozó eredeti kivitellel
Forrás:Telegram
„Teherán valószínűleg a feles gyártási kapacitásainak rendelkezésre bocsátása mellett az inkurrencia készleteinek egy részét is átadhatta az orosz igények kielégítése érdekében”
Míg a 152 milliméteres gránátok egy része vélhetően még az irak-iráni háború és az azt követő évekből származhatnak, addig egyes 122 milliméteres darabok és a hajító töltetek a rajtuk szereplő felirat alapján viszonylag új gyártásúak az elmúlt évekből.
Fontos jelen helyzetben megjegyezzük, hogy az egyelőre rendelkezésre álló felvételek alapján az iráni tüzérségi gránátok még csupán a raktárközpontokban tűntek fel, ahonnan viszont hamarosan megérkezhetnek a harctérre.
2023-as iráni gyártású 122 milliméteres, vélhetően OF-462 típusú iráni gránát egy orosz raktárban
Forrás:Telegram
„Miért vásárolt Oroszország Irántól tüzérségi lőszereket?”
A válasz megválaszolásához egyik oldalról nem szabad elfelejtsük, hogy a háború felőrlő jellege miatt jelentős részben egy tüzérségi eszközök révén folytatott konfliktusról beszélhetünk. Utóbbi esetében orosz részről egyes időszakokban nem volt ritka a napi 50-60 ezer darabos lőszerfelhasználás sem. Viszont míg a tömeges lőszerhiány főképp az ukrán fél esetében jelentkezett – mivel a kollektív Nyugat egésze sem volt képes a felmerülő szükségletek kielégítésére –, bizonyos mértékben Oroszországot is érintette.
„Átlagosan napi 30 ezer kilőtt tüzérségi lövedékkel számolva is az éves lőszerigény majdnem eléri a 11 millió darabot”
Míg a kezdeti időszakban a korábban felhalmozott saját készletek, illetve a gyártás felpörgetése tudta kielégíteni az orosz fél igényeit, idővel megjelent a lehetséges külföldi partner bevonásának szükségessége is. Irán saját háborús tapasztalatai alapján Oroszországhoz hasonlóan szintén nagy hangsúlyt helyezett a tüzérség kérdésére és jelentős mennyiségű gyártókapacitással rendelkezik.
Iráni gyártású 122 milliméteres tüzérségi gránátok dobozai egy orosz raktárban
Forrás:Telegram
„Az öngyilkos drónok szállítása után teljesen logikus választás Irán bevonása tüzérségi igények kielégítésére”
Ugyanaz a logika, mint Washington oldaláról a dél-koreai gyártók áttételes bevonása az ukrán katonai segélyszállítmányok rendszerébe, csak Teherán esetében közvetlen módon. Miután az iráni hadiipar képes a szovjet eredetű kaliberekkel kompatibilis lőszerek gyártására, nem okoz neki nehézséget egy-egy orosz megrendelés teljesítése.
Viszont fontos megjegyezzük, hogy a lőszer szűkössége nem akkora léptékben hátráltatta az orosz felet, mint a front ellenkező oldalán harcolókat, ám mindenképp kellemetlenségként jelentkezett.
„Mekkora volumenben jelenhetnek meg az iráni eredetű tüzérségi lőszerek az orosz arzenálban?”
Pontos adatokat természetesen az üzlet titkos mivolta miatt nem tudunk, egyedül csupán a nyugati sajtó által hitelesként lobogtatott állítólagos 2022 szeptemberi szerződés áll rendelkezésünkre. Utóbbi alapján Oroszország két részletben, 2 millió dollár értékben vásárolt 40 ezer 122, 14 ezer 152 milliméteres tüzérségi és 14 ezer 125 milliméteres harckocsi gránátot, valamint 4 ezer darab 122 milliméteres tüzérségi rakétát. Az üzlet részét képezték továbbá harckocsiágyúk és tüzérségi lövegcsövek is az említett kaliberekhez.
A szerződés darabszámokra vonatkozó fejezetei
Forrás:Twitter
Idén márciusi jelentések szerint Irán az azt megelőző hat hónap során további 300 ezer gránátot is leszállított Oroszország számára, ám az a fegyverzet jóval kiterjedtebb spektrumát fedte le. Többek közt nem csupán a hagyományos tüzérségi, de aknagránátok – így 82 vagy 120 milliméteresek – is az üzlet részét képezték. Hasonlóan az említett szerződéshez, utóbbi esetében sem áll rendelkezésünkre további bizonyíték az iráni teherhajók asztrahányi kikötésén kívül.
A 2023. januári lőszerszállítás lehetséges útvonala
Forrás:Rybar
Nagy valószínűséggel az iráni lőszerek elsősorban a saját stratégiai készletek feltöltésére, illetve az esetleges termelési kiesések okozta problémák áthidalására szolgálnak. Éves szinten jelen állapot szerint Moszkva nagyjából a százezres nagyságrendben vásárolhat Irántól tüzérségi lőszereket. Bár a harcok intenzitásának fokozódása esetén nem elképzelhetetlen ezen mennyiség növekedése.
„Hogyan történik egy ilyen üzlet anyagi ellentételezése?”
Bár a korábban már említett, nyugati sajtó által hitelesként kezelt állítólagos szerződés szerint az elszámolásra és a vonatkozó összegek kiegyenlítésére dollár alapon kerül sor, ez a valóságban szinte biztosan nem így zajlik. A „de-dollarizáció” élharcosaiként épp Moszkva és Teherán az, akik lehetőség szerint minél nagyobb mértékben függetlenedni akarnak a szankciókat jelképező dollár alapú kereskedelemtől.
Az állítólagos dollár alapú elszámolásról szóló bekezdések
Forrás:Twitter
Vélhetően a valóságban az elszámolás egy többlépcsős folyamat részeként zajlik, ahol a barter elemek mellett az esetleges rubel vagy jüan alapú fizetés, valamint a készpénz is megjelenik. Nem szabad azt sem elfelejtsük, hogy az ilyen üzletek nem a klasszikus kereskedelem és kapitalizmus szabályai szerint születnek, így az ellentételezésben is nagyobb mozgástér mutatkozik a felek számára.
„Milyen jövő várhat az orosz-iráni haditechnikai együttműködésre?”
Utóbbi intenzitása és szorossága a jövőben szinte biztosan csak növekedni fog, ahogy egyes jelentések szerint már például megkezdődött a Shahed/Gerany típusú öngyilkos drónok oroszországi összeszerelése a tatárföldi Jelabuga iparváros térségében.
Szokatlan oldalszámú Shahed-136/Gerany-2 drón roncsai a Szumiban található SzBU központot ért 2023. július 3-i támadást követően. Míg az iráni gyártású öngyilkos drónok oldalszáma kivétel nélkül M-el kezdődött, az orosz ы – jeri – betű megjelenése akár az oroszországi összeszerelés kezdetét is jelölheti
Forrás:Telegram
Érdekes módon a Wagner zendülést követő napokban Szergej Sojgu védelmi miniszter egyből iráni kollégájával, Mohammed Bageri vezérkari főnökkel tárgyalt a két ország közti katonai együttműködésről. Nem kizárt, hogy a jövőben újabb típusú iráni fegyverzet jelenhet meg Moszkva eszköztárában a páncéltörő rakétáktól kezdve – mint a Kornet másolataként létező Dehlavieh – egészen a ballisztikus rakétákig.
„Ami biztos, hogy az együttműködés mindkét fél számára politikailag, katonailag és gazdaságilag is mindeddig kölcsönösen előnyös”
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
csakafidesz says:
Halkan felteszem a kérdést. A “zöldeket” miért nem zavarja a háborúval járó pokoli légszennyezés? Eddig több (mérges)füstgáz került a levegőbe, mint az összes európai autó éves emissziója.