Borul a moldovai status quo

Hiába keltette Brüsszel előtt Maia Sandu elnök az általa képviselt, az európai integrációt célzó politika teljes támogatásának illúzióját, a helyi választások megmutatták a moldovai társadalom megosztottságát. A Nyugatot azonban ez nem nagyon zavarja abban, hogy fokozatosan belevonja Moldovát az ukrajnai konfliktusba. Így például egyre erősödik a szeparatista Dnyesztermellék jövője körüli kérdés erőszakos megoldásának valószínűsége. A helyzet a háború előtti ukrán állapotokat idézi, azt pedig látjuk, hogy mivel jár a régióban az orosz érdekek teljes figyelmen kívül hagyása.

Maia Sandu, Moldova elnöke köszönti Franciaország (nincs a képen) elnökét az Európai Politikai Közösség (EPC) bulboacai csúcstalálkozóján, 2023. június 1-jén. Moldova ad otthont az első nagy tágabb Európát átfogó csúcstalálkozójának, amelyen a 27 EU-tagállam vezetői találkoznak. Moldova a lehető leghamarabb EU-tagságra törekszik, mivel védelmet keres az Oroszország részéről érkező esetleges fenyegetésekkel szemben
Fotó:EUROPRESS/Ludovic MARIN/AFP

Megélénkült a mozgás az elmúlt hetekben Moldova, különösen a szeparatista Transznyisztria/Dnyeszteren túli Köztársaság körül. Maia Sandu államfő egyes hírek szerint a közelmúltban Kijevben járva nem csupán az európai integrációról, hanem a Dnyesztermellék kérdésének katonai megoldásáról is egyeztetett ukrán kollégájával, illetve nyugati politikusokkal, instruktorokkal. Ha az események még inkább felgyorsulnak, nem kizárt, hogy teljesül Kijev vágya, és Chisinau megnyitja a második frontot Oroszországgal szemben a Dnyesztermelléken. Moldova erőteljes nyugat felé fordulását jelzi az is, hogy az ország alkotmányban rögzített semlegességét figyelmen kívül hagyva Chisinau képviseltette magát a minap a délkelet-európai országok védelmi minisztereinek (SEDM) ankarai találkozóján. Ezzel egyidőben a parlament megszüntetett a Független Államok Szövetségének keretében kötött hét megállapodást, ezzel folytatódik Chisinau kihátrálása a posztszovjet szervezetből. Nem meglepő ebben a helyzetben, hogy a napokban a parlament elé került nemzetbiztonsági stratégia veszélyként határozza meg Oroszországot, és éppen a napokban Moldova éppen most csatlakozott azokhoz a szankciókhoz, amelyeket az Európai Unió még 2014 márciusában vezetett be Moszkvával szemben. Közben Sandu harcol a Gazprommal, nem ismeri el a felhalmozott adósságot, elfelejtve, hogy Moszkva sokáig lényegében ingyen adta a gázt.  Belátták, hogy azt a moldávok úgysem tudják kifizetni, a „földgázért semlegesség” elv betartása pedig geopolitikai okokból azért megérte az oroszoknak is. Ráadásul biztosítani kellett a Dnyesztermellék ellátását is.

„S miközben minden téren erőteljesen folyik a deruszifikáció, a moldovai hadsereg a NATO több tagállamának egységeivel egyetemben képviselteti magát a román nemzeti ünnepen, december 1-jén tartandó katonai parádén”

Eközben tovább tart a gazdák tiltakozása amiatt, hogy a Nyugat az ukrán élelmiszer export tranzit országává tette Moldovát, ez pedig a csőd szélére sodorta a mezőgazdasági termelőket. Megtartották a helyi választások második fordulóját is, amelyen a Maia Sandu államfő mögött álló Cselekvés és Szolidaritás (PAS) a legtöbb helyet szerezte ugyan meg, ám csupán a 891 település mintegy harmadában, 291 helyen győzött. A városokban még rosszabb a helyzet, hiszen az első körben 36-ból mindössze 6 helyen adott polgármestert, míg most a 12-ből  kettőben. A járási közgyűlésekben a helyek 32,8, míg a szocialisták 23,5, az európai szociáldemokraták pedig 8,1 százalékát szerezték meg Ez pedig egyáltalán nem azt jelenti, hogy a moldovai társadalom felsorakozott volna Sandu politikája mögé.

„Miközben az ország már az uniós csatlakozási tárgyalások megkezdésére vár, szakértők ennek kapcsán megjegyzik, hogy moldávok 30 százaléka európai és oroszellenes, 30 százaléka oroszbarát és Nyugatellenes, míg további 40 pragmatikusan mindkét oldallal fenntartaná a kapcsolatokat”

Ez azonban nem zavarja Sandut abban, hogy szakítva a korábbi egyensúlyozó moldáv politikával, egyértelműen nyugati irányba fordítsa a kormányt. Egyre inkább feladja az eddigi semleges politikát, és mind konfrontatívabb hangot üt meg Oroszországgal, ezzel felborítja az ország eddig megőrzött kényes geopolitikai egyensúlyát. Ezen felbátorodtak Kijevben is. Olyannyira, hogy már egy Tiraszpol és az ott állomásozó orosz békefenntartók elleni provokáció sem zárható ki.

„Ezek után már azon sem nagyon lepődhetnénk meg, ha valamiképpen Moldova is belesodródna a háborúba”

Az ország helyzete sok tekintetben emlékeztet a háború előtti Ukrajnáéra, s mint már láttuk, a Nyugat irányába tett, a lakosság jelentős részének akaratával szembemenő, Oroszország érdekeit teljes mértékben figyelmen kívül hagyó egyoldalú lépések a térségben visszafordíthatatlan és tragikus következményekkel járnak. Moldova esetében ezek elkerülésére vissza kellene térni a korábbi egyensúlyi állapothoz. A jelenlegi trend azonban ezzel éppen ellentétes. Mind gyakrabban röppennek fel a tiraszpoli kérdés erőszakos rendezését, a békefenntartók kiszorítását célzó elképzelések. Ezek mögött az elképzelések mögött nem nehéz észrevenni az ukrajnai front széthúzásában, így az orosz csapatok lekötésében, ezzel párhuzamosan a moldovai társadalomnak akár a nemzeti érdekeket is figyelmen kívül hagyó nyugatias átformálásában érdekelt külső erőt.

„Ebben az összefüggésben szembetűnő a moldovai kormány egyre konfrontatívabb, öngyilkosnak tűnő, alapvetően ideológiai alapú fellépése Moszkvával szemben”

Ez már olyan, a hétköznapokban is érezhető problémákhoz vezetett, mint a megnövekedett energia árak vagy az energia hiány. Ebben a hangulatban akarja a Maia Sandu fémjelezte moldovai vezetés hazaküldeni az orosz békefenntartókat a Dnyesztermellékről, és integrálni a szeparatista területet. Ez a törekvés a jelenlegi geopolitikai helyzetben egyenesen vezet a feszültség növekedéséhez, majd a válsághoz. Ez pedig végletes következményekkel járhat nemcsak Chisinau, de az egész térség számára. Ne felejtsük el, hogy a Dnyeszteren túli területen a lakosság majdnem felének, mintegy 200 ezer embernek orosz állampolgársága is van.

„Ezzel a helyzet sok tekintetben párhuzamba állítható a Luganszki és a Donyecki területével. Oroszország ott sem engedte a végtelenségig semmibe venni az érdekeit, és többször jelezte azt is, mindent megtesz Tiraszpol biztonságának szavatolásáért is”

Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a geopolitikai adottságot sem, hogy Moldovával együtt az úgynevezett Keleti Partnerség országai egyfajta puffer zónát képeznek Oroszország és az Európai Unió, vagy éppen a NATO között. Európa harmonikus, békés fejlődése pedig elképzelhetetlen e status quo fenntartása nélkül. Lehet erre azt mondani, hogy minden országnak joga van ahhoz a tömbhöz csatlakoznia, amelyikhez akar, a geopolitikai realitások figyelmen kívül hagyása azonban – mint azt Ukrajna esetében is látjuk – beláthatatlan következményekkel járhat. Így a politikai értelemben vett Kelettel és a Nyugattal is történelmileg jó kapcsolatokat kiépítő régió országainak egyik vagy másik oldalra rántása előbb-utóbb véres összecsapásokba torkollik. Ütköző zónává, két világ harcának felvonulási terepévé teszik az adott országot. Az események ilyen alakulása pedig, mint látjuk, már egész Európa biztonságát veszélyeztetik.

Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.

Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.

Email : info@moszkvater.com