Kezdőlap » x-demokrata » Boldog születésnapot, Moszkva!
Látványos utcai performanszokkal ünnepelte Moszkva 872-ik születésnapját 2019. szeptember 7-én #moszkvater

Boldog születésnapot, Moszkva!

Az orosz főváros egyszerre lenyűgöz és letaglóz. De nem úgy, mint egykor, amikor a birodalom fővárosaként maga volt a merevség, a nagyság sokszor önmagáért való szimbóluma. Moszkvát ma már igazán szeretni lehet. Főképp annak, aki szereti a megapoliszokat.

Látványos utcai performanszokkal ünnepelte Moszkva 872-ik születésnapját 2019. szeptember 7-én #moszkvater
Látványos utcai performanszokkal ünnepelte Moszkva 872-ik születésnapját 2019. szeptember 7-én
Fotó:EUROPRESS/Dimitar DILKOFF/AFP

Születésnapját ünnepelte a hét végén a Moszkva, amelyről az első írásos emlékek 1147-ből származnak. Moszkva nemcsak Oroszország fővárosa, de első számú gazdasági, politikai és oktatási központja is. Hozzátehetnénk ehhez a kultúrát is, ám valamiben azért mégis csak adjunk elsőséget Szentpétervárnak. Az viszont elvitathatatlan, hogy Moszkva a legfontosabb ortodox keresztény vallási központ. A „harmadik Róma”, amely valahol mindig külön utakon járt.

De térjünk vissza a mába, hiszen Moszkva közel 13 milliós, az agglomerációból bejárókkal együtt már a 15 milliós lakosságával és 2500 négyzetkilométeres területével Európa legnagyobb kiterjedésű és legnépesebb városa. S mint minden ilyen 21. századi metropolisz, tágas, és lüktetésével, hatalmas tereivel kissé mindig idegen.

„De nem úgy, mint egykor, amikor a birodalom fővárosaként maga volt a nagyság sokszor önmagáért való szimbóluma. Merev, mindent maga alá gyűrő, hatalmasságában tiszteletet követelő, nem egyszer félelmet gerjesztő”

Moszkva azonban mára megváltozott. Szerethetőbbé vált. Már annak, aki szereti a megapoliszokat. Mert azért csendesen jegyezzük meg, hogy Moszkvában az élet még ma is – sőt éppen ma – hatalmas energiákat emészt fel. Ezt az évek előrehaladtával egyre jobban érzem.

Moszkva igazi megapolisz. Gigantikus, mindent elnyelő monstrum. Már a repülőteret elhagyva érzi az utazó a megváltozott dimenziókat, a hatalmas, szinte áradó tereket, az időtlenséget. Olyan világ ez, amely egyszerre lenyűgöz és letaglóz. Kiterjedésével, az eget ostromló épületeivel, az új Manhattanként a város fölé emelkedő Moszkva Cityvel, széles sugárútjaival, birodalmi tempójával, a mindennapokat átható vertikális társadalmi-politikai berendezkedésével, amelynek a tetején ott az állam, a Kreml.

„Moszkva állam az államban, amely lenyűgöz, azonnal széttöri az ide érkezők összes elavult sztereotípiáját. Hogy csak egyet említsek, Európa tíz legmagasabb felhőkarcolója közül hat Moszkvában található. S ehhez még hozzátehetjük, hogy sokkal inkább digitalizált, mint mondjuk Budapest. De meg is téveszt, mert ez csak a kirakat, nem pedig az igazi Oroszország”

Moszkva későn fekszik és később is kel. Ha az ember meg akarja találni benne magát, akkor erre késői vagy korai órán van esélye. Egyébként elveszik, feloldódik az egymás után araszoló, többségében drága autók tömegében és a hömpölygő emberáradatban. A város általában egyetlen hatalmas dugó, amelyben még a tekintélyt parancsoló terepjárók is elárvultan kicsiknek érzik magukat. Így aztán marad a metró, amelybe alámerülsz, s mire újra a felszínen találod magad, akár órák telhetnek el. Szóval, az ember itt tényleg homokszemnek érzi magát a kiterjedt térben lüktető, birodalmi szellemtől áthatott forgatagban. Ám ha átadja magát a hely szellemének, s alámerülve sodródik a monumentalitás hullámain, a város megnyílik előtte, s megláthatja benne az embereket.

Sétál az ismert helyeken, az Arbaton vagy a Vörös téren, a Rosszija szálló helyén épült Zarjagyje partban, vagy betér a Kitaj gorod kis templomaiba. Hallgatja az utcazenészeket, elmerül a 4D világában, kicsit magába száll, és elkezdi szeretni. De legalábbis élvezni.

„Mert aki nem előítéletekkel közelít, az jól érezheti magát a mai Moszkva színes forgatagában”

Moszkva most a helyi választásokra készül, és bármennyire is szeretnék ezt sokan, ez nem fogja elrontani a születésnapját. A tüntetések kifulladtak, a számok pedig ezúttal is a hatalom pártjának magabiztos győzelmét ígérik. Navalnij „okos választásra”, mindenütt a legerősebb ellenzéki jelöltek támogatására felhívó új taktikája sem sok sikerrel kecsegtet. S ha belegondolunk abba, hogy a város gazdasági ereje, infrastruktúrája, lehetőségei miatt a posztszovjet térség milliói akarnak itt élni, akkor ezen nem csodálkozhatunk. Nem mondom, hogy ott minden jó, ne lennének szegények, a jövőt sötéten látó fiatalok, de az biztos, hogy

„az orosz főváros hatalmasat változott, és igazi modern magapoliszként lüktet”

Boldog születésnapot, Moszkva!

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.