„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Szilágyi László írása a #moszkvater.com számára
„Blohin igyekezett jó színben feltüntetni saját magát, próbálta elhitetni a közvéleménnyel, hogy számtalanszor megfogalmazódott benne a lemondás gondolata. Ezzel legfeljebb szánalmat keltett saját magával szemben. De már ezt is elfelejtették az emberek”
Fotó:EUROPRESS/Sergei SUPINSKY/AFP
A korosodó legendák nem köntörfalaztak, eszük ágában sem volt a politikai korrektség keretei közé szorítani a véleményüket. A kétezres évek elején járunk, amikor nagy számban megjelentek Európában az olcsón megszerezhető afrikai futballisták. Közös ismertető jelük legfeljebb az volt, hogy a gyorsaságukon kívül mással nemigen tudták magukra felhívni a figyelmet.
Az 1975-ben az Aranylabdát elhódító, a Ferencváros ellen KEK-et nyert Dinamo Kijev egykori játékosa Oleg Blohin akkortájt éppen az ukrán labdarúgó-válogatott szövetségi kapitányaként tevékenykedett. És nem fogta vissza magát, amikor az aktuális trendről kérdezték.
„A fiatalok inkább Andrij Sevcsenkótól vagy Blohintól tanuljanak, és ne valami Zumba-Bumbától, aki nemrég jött le a fáról, és most két banánért focizik az ukrán bajnokságban”
– fogalmazott az ukrán legenda, majd a nyugati sajtó felelősségre vonását megelőzve leszögezte, hogy róla sok mindent el lehet mondani, de hogy rasszista, azt semmiképpen sem.
Ismerősen cseng Blohin véleménye. Mészöly Kálmán 2007-ben a Sport Televízió élő adásában írta ki magát a tematikus sport televíziók adásmenetéből. A legendás védő csatlakozott a blohini gondolathoz. „Épphogy lejöttek a fáról Afrikában, és már hozzák is őket” – mondta az akkor Kisteleki István MLSZ-elnök tanácsadójaként tevékenykedő korábbi védő. A Szőke Sziklát ezután legfeljebb baráti társaságba hívták, a nyilvánosság előtt ritkán mutatkozott.
„Blohin túlélte a botrányt. Kivezette az ukrán válogatottat a 2006-os világbajnokságra, sőt, utána is könnyedén talált állást”
Az első ukrán származású Aranylabdás a dicsőséges játékosmúltja után edzőként bizonyított. A már említett németországi vb-n a negyeddöntőig menetelt az Andrij Sevcsenko fémjelezte válogatottal, végül a későbbi győztes Olaszország állította meg a csapatát. Az ukrán legenda természetesen tovább folytatta tevékenységét a válogatott élén, de beletört a bicskája a következő feladatba.
„Nem tudta kijuttatni hazája válogatottját a 2008-as Eb-re, és ez után vette a kalapját. Meg sem állt Moszkváig, ahol a negyedik számú klub, az FK Moszkva fogadta őt tárt karokkal”
Az együttműködésbe több hiba is csúszott. Egyrészt Blohin nehezményezte, hogy a klubvezetőség előszeretettel szerződtet olyan játékosokat, akikről ő még csak nem is hallott, és először az öltözőben találkozott velük. Bizonyos pletykák szerint az edző nem ápolt jó kapcsolatot a sajtó munkatársaival, akik rendszeresen bizonyították, hogy a „szó veszélyes fegyver”. Blohin végül az eredménytelenségbe bukott bele, a 16 csapatos bajnokságban csak a 9. helyre futott be az FK Moszkva. Az Aranylabdás zseninek nem volt maradása.
Jött egy újabb csábítás Ukrajnából, és a kijevi hős nem tudott nemet mondani a hazájának. Blohin újra szövetségi kapitány lett, a lengyelekkel közösen rendezett Eb-n az ukránok már a csoportkörben kiestek. Franciaország és Anglia is megelőzte őket a csoportban, Svédország legyőzése csak szépségtapasznak volt jó.
A korai kiesés után Blohin nem maradt a válogatott élén, élete klubja, a Dinamo Kijev szerződtette. A kapcsolat nem volt gyümölcsöző, a klub nem tudott kvalifikálni a Bajnokok Ligája főtáblájára, és az Európa-ligában is igen visszafogottan szerepelt. A Sahtar Donyeck elleni vereség másnapján, 2014-ben küldte el szeretett klubja.
„Blohin igyekezett jó színben feltüntetni saját magát, próbálta elhitetni a közvéleménnyel, hogy számtalanszor megfogalmazódott benne a lemondás gondolata. Ezzel legfeljebb szánalmat keltett saját magával szemben. De már ezt is elfelejtették az emberek”
Mindenesetre Blohin a saját szobrát nem fogja ledönteni. Aki látta őt játszani élőben vagy felvételről, az tudja, aki az 1975-ös KEK-döntő ferencvárosi szereplőinek elmesélésére hagyatkozik, az elképzelheti, hogy mire volt képes a pályán. Az edzősködés nem az ő műfaja volt, és ezt, mint ahogy a Zumba-Bumbát már senki sem rója fel neki. Hagyják, hogy békésen élje a nyugdíjas éveit.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater