„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Vlagyimir Szent herceg megkeresztelkedése Viktor Vasnetsov festményén (1890)
Forrás:Wikipédia
I. Vlagyimir, Kijevi Nagyfejedelem, a Kijevi Rusz, ha beszélhetünk erről, az orosz birodalom elődjének első uralkodója aligha gondolta, hogy amikor belehajtotta népét a Dnyeperbe és belevetette a folyóba a pogány szentségeket, egy nagy birodalom alapjait rakja le. És elkezdte egy nagy nemzet egységbe kovácsolását.
„Talán még kevésbé volt ezzel tisztában, mint kor- és uralkodótársa, Szent István”
Ő némi vívódás után bölcs döntéssel más irányból közelítette meg a kérdést. Az államalapításhoz elengedhetetlen kereszténységet választotta, és a római pápa primátusát fogadta el. Hogy országalapítása nem végződött még egy regionális hatósugarú birodalom létrejöttével sem, annak okát a magyar történelem kanyargós, zsákutcákban és vakvágányokban bővelkedő folyamában kell keresnünk.
Történelmünk a kezdeti dinasztikus kapcsolatok után az időközben a szlávság vezető erejévé emelkedett birodalommal több alkalommal érintkezett, ám ennek a későbbiekben sem a mi történelmünkre, sem az erőre kapott és hatalomra, befolyásra szert tett nagy keleti szomszéd történelmére döntő, évszázadokra szóló befolyással nem volt. Voltak ugyan kellemetlen találkozási pontok. Részünkről a semmivel nem igazolható a hadüzenet a Szovjetuniónak, az ő oldalukról 1849 vagy 1956. Ha történelmi léptékkel nézzük, az gyorsan átlépett rajtuk.
„Próbáljunk hát leásni az oroszság gyökereihez. Ez elszakíthatatlan a szláv népek történelmétől, hiszen az orosz a legnagyobb létszámú, birodalom- és államalkotó szláv nép”
A szlávság központja a X. század után Kijevből gyorsan áttevődött északra Novgorodba. És az itteni nagyfejedelemség lett évszázadokon át a majdani orosz föld és hatalom várományosa. Már amennyire orosznak nevezhetjük az itt élő népet, hiszen a nyelv, amit beszéltek meglehetősen különbözött Puskin és a későbbi klasszikusok nyelvétől. Ami természetes. Egy XXI. századi magyar irodalombarát aligha olvassa könnyedén az Ómagyar Mária-siralmat vagy a Halotti Beszédet. Ám ebből az ősi szláv nyelvből, mint nyelvjárások kialakultak a későbbiek, a kisorosz és fehérorosz, mai nevén ukrán és belorusz. Persze ettől történelmi barangolásunkban még messze vagyunk, hol van még az első nagy ukrán költő Tarasz Sevcsenko, vagy a nagyszerű belarusz prózaíró, Vaszil Bikov.
„Különös társaság, közösség volt ez a novgorodi. Az orosz történészek köztársaságként tisztelik. Nyugati kollégáik kételkednek abban, hogy a 12-14 században létezhetett demokratikus köztársasági államrend. Ahol az uralkodót az alattvalók választják. Pedig így igaz”
A novgorodi nagyfejedelemség a maga idejében Európa egyik jelentős képződménye volt, szerepet játszott a kelet-nyugati kereskedelem bonyolításában. Novgorodiak tették meg az első lépéseket Szibéria meghódítása felé.
Ám ami a leglényegesebb, valahol itt kell keresnünk az orosz birodalom, a mai Oroszhon, és az oroszság gyökereit. Hogy megértsük a később átélt sok tragédia, megpróbáltatás milliónyi áldozatának helytállását.
„Huzatos volt ez a vidék már kezdettől fogva. Egyrészt nyugatról szorongatták svédek, dánok, a Hanza Városok Szövetsége és a német lovagrendek. És az erőre kapó és öntudatára ébredő fejedelemséggel szembeni játszmába beszállt még a római pápa is, gyengíteni próbálva a pravoszláv egyház hatalmát”
Ebből a kettős satuból bontakozott ki az az állam, melynek vezetője, fejedelme lett az orosz történelem első kiemelkedő személyisége. Talán tudjuk, hogy a nemzettudat kialakulása és a nemzetállamok létrejötte valamikor a XVIII-XIX. századra tehető. Annak ellenére, hogy sokan és szívesen visszavetítenék előző korokba, igazolva egy nemzet létét, államalapítási jogát, valós vagy mímelt nagyságát.
„Ki kell ábrándítanom az olvasókat. Egészen a XIX. századig aligha beszélhetünk nemzettudatról, egyáltalán nemzetről”
Mátyás király birodalmának az alattvalói, többségükben írni-olvasni sem tudó földművesek csak annyit tudtak, hogy „Mátyást mostan választotta, Mindez ország királyságra”. Ami persze nem igaz, mert nem volt ez valós választás. Talán jég sem volt a Dunán annyi, hogy elbírta volna az ujjongó tömeget. De megnyugtatta őket, hogy Mátyás a mi királyuk, akinek a képét a pénzérmen láthatták. S a nagy uralkodó birodalmában bizony több volt az olyan alattvaló, aki nem beszélt magyarul, pontosabban más nyelven beszélt, más nép fia volt.
„Novgorodban és környékén a XI-XII. században ez nem volt gond, mert egy közös szláv nyelvet beszélték és értettek. Ekkor történt az az ütközet, ami megvetette alapjait egy új birodalomnak. Sikere pedig egy névhez, Alekszandr Nyevszkijhez köthető, aki nem túl népes, de elszánt seregével megnyerte. És nem akárhol, hanem a befagyott Csúd-tó jegén. Így lett a nagyfejedelem a <jégmezők lovagja>”
Igaz, most akadtak skrupulózus történészek, akik azon eszmélkednek, hogy a csata nem is volt akkora, a jég nem is volt olyan vastag, és még sorolhatnánk.
Nyugtassuk meg háborgó tudós lelküket. Az ütközetnek nem annyira hadtörténeti, mint történelmi és lélektani jelentősége volt. És még valami, ami annál is fontosabb. Összekovácsolt egy közösséget, egy népet, amely elindulhatott a haza és a birodalom építésének hosszú és rögös útján. Amely csatákon vagy okos kompromisszumokon át vezetett oda, hogy Oroszhon idővel a világ vezető hatalma lett. És ha kellett, más hatalmakkal, országokkal együtt fellépve képes volt áldozatokra az emberiség békéje, jobb jövője érdekében. Nem véletlen, hogy a fasiszta Németország hitszegő támadása után egy hétig hallgató, majd magához térő Sztálin a szovjet néphez intézett beszédében a „jégmezők lovagjának” példáját is felhozta: a haza veszélyben, fogjunk össze, nem engedünk át egy talpalatnyi földet sem az ellenségnek.
.embed-container { position: relative; padding-bottom: 56.25%; height: 0; overflow: hidden; max-width: 100%; } .embed-container iframe, .embed-container object, .embed-container embed { position: absolute; top: 0; left: 0; width: 100%; height: 100%; }„És az sem véletlen. hogy a világhírű filmrendező, Eisenstein filmjét, a felemelő és harcra buzdító <A jégmezők lovagját> ezidőtájt forgatta (1938), amikora fasizmus árnya fenyegetőn borult Európára”
Azt a honvédő háborút, miként korábban sok mást, megnyerte Oroszhon, az agresszor vereséget szenvedett. A történelem sugallta üzenet célba ért.
Csak remélhetjük, hogy a hazájáért, szülőföldjéért, annak egységéért oly sok vért és verítéket áldozott nép bölcs belátással megszabadul az agresszió bélyegétől, megoldást talál, hogy tovább építhesse remélhetőleg derűsebb jövőjét. Amire a történelem tanulságai is kötelezik.
Mi pedig tovább folytatjuk barangolásunkat az orosz történelem rögös útján.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
csakafidesz says:
Szent István … Ő némi vívódás után bölcs döntéssel más irányból közelítette meg a kérdést. Az államalapításhoz elengedhetetlen kereszténységet választotta, és a római pápa primátusát fogadta el. Hogy országalapítása nem végződött még egy regionális hatósugarú birodalom létrejöttével sem, annak okát a magyar történelem kanyargós, zsákutcákban és vakvágányokban bővelkedő folyamában kell keresnünk.”
——————————————————————————————————————————————————————
Ezt másfelől kell megközelíteni. Szent István az erős németséggel próbált kiegyezni, a házassága is erről szól. A németek, szászok betelepítése Erdélybe, és Felvidékre (Ld. cipszerek vagy szepességi szászok.) és nagyon jelentős gazdasági befolyás is érte az országot nyugatról. Gondoljunk arra, hogy a felvidéki bányák szinte kivétel nélkül németek kezében voltak. (Fugger család) Az iparosaink kezdetektől fogva németek voltak.
Az a valóság, hogy az erős szláv környezetet a német orientációval akarták az első királyaink ellensúlyozni. Az már másik kérdés, hogy ez jó volt-e a magyarságnak, mert végülis az egész történelmünk a németek kénye-kedve szerint alakult. A Német-Római Birodalom (1806-ig fennállt.) döntött abban is, hogy a török uralom meddig tartson nálunk. Ha a török 1683-ban nem vonul Bécs ellen nem lendülnek támadásba és nem űzik ki a törököt Magyarországról. Ha úgy vesszük a németeknek köszönhetjük Trianont is, és a II. világháborús veszteségeinket is. Buda (Ofen) a török kiűzése után szintén német telepeseket kapott. Nem Budakeszire gondolok. A Várnegyed-Viziváros és Óbuda közé beékelődött egy Neustift (Újlak) nevű városrész, saját templomot is építettek, szőlőt termeltek, hasonlóképp a Várral szemben lévő Kissvábhegy és Svábhegy területén is (árulkodó név) és a Budai várba névlegesen, de nem ténylegesen beköltöztek a Habsburgok. A németek elleni felkelések is érdekesek. A török kiűzése után azonnal igyekeztünk a “felszabadítókat” lerázni a nyakunkról, de nem volt lehetséges, mert a gyerekadótól (devsirme) elnéptelenedett. elgyengült ország ereje kevés volt. Később a néptelen területekre svábok költöztek.
A függetlenséget megpróbáltuk 1848-ban is elérni, és az ostoba I. Miklós orosz cár volt az, aki ebben minket végül megakadályozott..
Ebből is látszik, hogy a szovjet uralom itt egy szlávokkal ellentétes irányú fejlődésen átment országban másképp nézett ki. A lengyel-csehszlovák-bolgár szlávok nem jelentettek nagy akadályt. Bár a cseheknél is nagy szerepet kaptak a németek, de Masaryk elnök egész munkássága a német befolyás ellen irányult. Nem véletlen tehát 1956 is, és nem vargabetű. Ténylegesen csak Berlinben 1953-ban és Budapesten volt erős ellenállás a szovjetekkel szemben.
Ha az orosz kapcsolatokat vizsgáljuk, akkor látjuk, hogy ezek mindig periférikusak voltak.
HéliaD says:
Meglepő megjegyzés volt az, hogy a cár Bem és a kiképződő lengyelek miatt szállt be az ügybe a Szent Szövetségen kívül.
Trianont inkább a keleti frankok kiverésének és többszöri elhárításának lehetne köszönni. A legkeresztényibb francia király hergelte és támogatta tüzérekkel a törököket a “Habsburg”-terület ellen. Utána a fél népesség török általi kiirtása következett abból, hogy a Habsburgok ütközőzónának használták a magyarokat Mátyás meggondolatlan koronakiváltása következtében. A franciák nagyhatalmi utálata a németek helyett a magyarokra ütött, mivel azok nem vehettek volna rajtuk elégtételt. Most is ugyanaz a gőg szól Macron szájából. Pedig biztos követik a GPS-koordinátáit…
Földeák Iván says:
A „mi lett volna ha” nem igazán jó megközelítése a történelemnek. Mint ahogy kiragadott apró – egyébként helytálló – tények felemlegetése és saját szájízűnk szerinti magyarázása sem az. Akárhogy is vesszük, elsősorban a magyar uralkodó elit a felelős Trianonért, az ügyetlen országvezetés, rossz szövetségek kötése és rossz helyre állás a konfliktusokban s nem a külső ármány, meg a mindig előhozható érv, hogy „az egész világ összeesküdött ellenünk”. És a megoldás nem az, hogy ”magyar anyák, szüljetek sok gyereket, mert akkor visszakapjuk Erdélyt”.
Földeák Iván says:
Trianont inkább a keleti frankok kiverésének és többszöri elhárításának lehetne köszönni.
1920 és “keleti frankok”?