„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”
hanem oda, ahova majd érkezik.”
IOlena Zelenszka, Volodimir Zelenszkij ukrán elnök felesége (jobbról a negyedik) találkozik az ukrán Azov zászlóalj 5 parancsnokával ls azok családtagjaival, akik a háború végéig Recep Tayyip Erdogan török elnök védelme alatt maradnak Törökországban. A fogolycsere Oroszország és Ukrajna között jött létre török közvetítéssel a két ország vezetőivel folytatott tanácskozáson Isztambulban, 2022. október 4-én.
Fotó:EUROPRESS/Ukrainian Presidency/Handout/ANADOLU AGENCY/AFP
Az ukrajnai frontokon egyelőre nem olyan a helyzet, hogy esélye lenne a tűzszünetnek, még kevésbé a békének. Minden közvetlenül és közvetetten érintett fél győzelemre játszik, így aztán inkább a másik megtörésében, semmint a tárgyalásokban gondolkodik. Recep Tayyip Erdogant azonban ez a legkevésbé sem zavarja. Kitartóan próbálkozik a közvetítéssel, és nem is sikertelenül. A kezdeti, Belaruszban folytatott tárgyalások után Erdogan volt az, akinek a közvetítésével érdemben egyeztettek a felek. Visszatekintve a márciusi isztambuli tárgyalásokra, most már látjuk, hogy akkor álltak a felek a legközelebb valamiféle megegyezéshez.
„Így aztán egyáltalán nem meglepő, hogy a török elnök újabb kísérletet tesz a közvetítésre, és ma orosz kollégájának újabb béketervvel áll elő”
A Kreml minden esetre érdemi török közvetítési javaslatra számít Vlagyimir Putyin orosz és Recep Tayyip Erdogan török elnök kazahsztáni találkozóján. Asztanában a következő két napban az orosz elnök három többoldalú csúcstalálkozón vesz részt. Az elsőre, az ázsiai interakcióról és bizalomépítő intézkedésekről szóló konferenciára október 13-án kerül sor. A konferencián 27 állam vesz részt. Ugyanakkor október 14-én Asztana ad otthont a FÁK államfői tanácsának, valamint az orosz-közép-ázsiai találkozónak is. Putyin a kazah fővárosban töltött programja alatt egy sor kétoldalú találkozót is tervez. Várhatóan csütörtökön tárgyal Recep Tayyip Erdogan török elnökkel.
Sajtóértesülések szerint a török fél meghatározott elgondolásokkal fog előállni. Az orosz elnök külpolitikai tanácsadója arról beszélt, hogy amennyiben sor kerülne orosz-ukrán kapcsolatfelvételre, az török területen történne. Ankara szívesen részt venne az ukrajnai háború békés befejezésének előmozdításában. Ezt megalapozza, hogy Erdogan egyaránt jó kapcsolatot ápol Kijevvel és Moszkvával.
„Ezt megelőzően a török Milliyet szellőztette meg, hogy Ankara közvetítene Oroszország és a Nyugat között is, és az erről szóló javaslatot már el is juttatták Washingtonba”
A kiszivárgott elképzelés szerint a megbeszéléseken Oroszország mellett az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország és Németország venne részt. A török lap forrásai szerint az amerikai fővárosban a tervet pozitívan fogadták. Erdogan most feltehetően Vlagyimir Putyint próbálja meggyőzni a tárgyalások értelméről. Hogy nem értelmetlen a próbálkozás, azt jelzi Szergej Lavrov minapi nyilatkozata is, miszerint Moszkva kész megfontolni egy Putyin-Biden csúcstalálkozó lehetőségét. Az amerikai elnök közben arról beszélt, hogy ő nem látja értelmét annak, hogy találkozzon a szerinte háborús bűnöket elkövető Putyinnal.
„Ankara a márciusi tárgyalások után fontos szerepet játszott a fekete-tengeri ukrán gabonaexport újraindítását célzó júliusi megállapodás létrejöttében, majd legutóbb a szeptemberi orosz–ukrán fogolycserében is”
A háború kitörése óta a legnagyobb fogolycserét hajtotta végre a közelmúltban Oroszország és Ukrajna. Moszkva 215 ukrán katonát, illetve külföldit engedett szabadon, köztük a mariupoli Azovsztal védőit. Cserébe Ukrajna 55 embert, orosz katonákat, és több oroszbarát ukrán állampolgárt, köztük a volt képviselő Viktor Medvedcsukot engedte el. A felek közötti közvetítésbe Törökország mellett immár bekapcsolódott Szaúd-Arábia is.
„Sokan felkapták a fejüket arra, hogy az Ukrajna és Oroszország között egyre jobban eldurvuló viszony közepette a minap a felek között több szakaszban és különböző helyszíneken zajló komoly fogolycserére került sor”
Ukrajna 215 katonája elengedését jelentette be, köztük a mariupoli Azovsztal acélművet védő 108 azovos harcosét – benne öt parancsnokét –, és tíz Kijev oldalán harcoló külföldi zsoldosét. Cserébe Kijev átadott Oroszországnak 55 „minőségi” foglyot, pilótákat, jól képzett harcosokat, valamint a csak Putyin komájaként ismert ukrán oligarchát, volt parlamenti képviselőt, a 2021 májusa óta hazaárulás és a terrorizmus finanszírozásának vádjával házi őrizetben tartott Viktor Medvedcsukot. Ez a legnagyobb fogolycsere a két fél között a februári orosz invázió óta, ám Oroszországban koránt sem tetszett ez mindenkinek.
„Sokan fogadták elégedetlenkedve az erősen neonáci felhangú Azov ezred orosz médiában terroristaként kezelt katonáinak szabadon engedését. Ez már csak azért is értetlenkedést keltett, mert az invázió egyik kihirdetett célja éppen Ukrajna nácimentesítése”
A tárgyalások jó három hónapig tartottak, és a jelek szerint a közvetítők a „sanghajiak” szamarkandi találkozóján egyeztek meg véglegesen Vlagyimir Putyin orosz elnökkel. Érdekesség, hogy sem Törökország, sem pedig Szaúd-Arábia nem teljes jogú tagja a Sanghaji Együttműködés Szervezetének, a szamarkandi kulisszák mögött azonban siker koronázta Recep Tayyip Erdoğan török elnök és Mohamed bin Szalmán szaúdi koronaherceg erőfeszítéseit.
„Török nyilatkozatok szerint Kijev az első időben 15 parancsnok szabadon engedését szerette volna elérni – végül öten kerültek fel a listára –, míg Moszkva Medvedcsukhoz ragaszkodott”
Végül az öt katonai parancsnokot, köztük az Azovsztal védelmének irányítóit egy jól előkészített és Erdoğan elnökkel egyeztetett művelet keretében Törökországba vitték, és a megállapodás szerint ott is maradnak a háború lezárulásáig. Szintén a csere része volt tíz külföldi hadifogoly, köztük öt brit, két amerikai, valamint egy-egy marokkói, svéd és horvát zsoldos szabadon bocsátása, akiket már korábban Szaúd-Arábiába szállítottak. Méghozzá elkísérte őket az ismert olasz oligarcha Roman Abramovics, aki szintén közreműködött a fogolycsere tető alá hozásában.
„Törökország már a kezdetektől komoly energiát fektet a két háborús fél közötti közvetítésbe, így Ankara részvétele ezek után nem volt meglepő a fogolycserében, Rijád azonban eddig e téren nem tűnt ki”
Jelzés értékű ugyanakkor, hogy a foglyok szabadon engedésével egyidőben a szaúdi koronaherceg fogadta Rusztem Umarovot, Ukrajna közel-keleti megbízottját. A találkozón Mohamed bin Szalmán aláhúzta országa érdekeltségét és készségét az Ukrajna körüli válság rendezésében. S hogy a szaúdiak ezt mennyire komolyan gondolják, azt igazolja, hogy Mohamed bin Szalmán egy nappal később telefonon felhívta Putyin orosz elnököt is.
Szaúd-Arábia megnövekedett aktivitását Moszkvában is értékelik, és abban a kontextusban értelmezik, hogy Rijád szeretné kiszélesíteni az együttműködését Oroszországgal, miután az Egyesült Államokkal lehűltek a kapcsolatai.
„A Kreml azt sem nagyon bánja, hogy a közvetítésben a muzulmán világban komoly tekintéllyel bíró Rijád vetélytársa lehet a moszkvai szemmel a posztszovjet térségben túlságosan aktívvá vált Törökországnak”
A közreműködés a fogolycserében ennek első lépése lehet. Mint ahogy a sikeres művelet alátámasztja, hogy miközben a világrend átalakulása közepette egymásnak feszülnek a globális szereplők, felértékelődnek a regionális játékosok.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2024 - #moszkvater
Rác Gábor says:
Hogy a török elnök milyen “béketervvel” áll elő, lényegtelen. Mindenki tudja, hogy Putyinnak nem Zelenszkij a tárgyalópartnere, hanem Biden (lenne). Utóbbi ugyanis kinyilvánította, hogy nem kíván tárgyalni a “háborús bűnös” orosz elnökkel. Ezenkívül az indonézek amerikai nyomásra belementek Zelenszkij meghívásába is, ami nyílt provokáció. Egyrészt azért, mert Ukrajna nem G20-as állam, másrészt háborúban áll Oroszországgal. Úgyszintén provokáció az ENSZ-közgyűlés oroszellenes “elítélési-szavazása”. Ez a konstelláció egy kukkot nem szólt, amikor az USA és a NATO olyan országokat támadtak meg évtizedeken át, amelyek nem is álltak hadban velük, és nem tartoztak semmiféle katonai szövetségi rendszerhez. Akkor sem “szavaztak”, amikor egyes NATO-államok közös terrortámadást hajtottak végre az Északi Áramlat ellen. Ma már ismertek ezek az államok, hiszen nemrég hívatták be diplomatáikat a moszkvai külügyminisztériumba. Ennek ellenére, ezek az államok is arcátlanul ott szavaztak “elítélően”, az “orosz brutális háborús bűnök” elítélésére… Megítélésem szerint Putyinnak “ezekkel” még egy asztalhoz sem szabad leülni, és egy levegőt szívni velük…