„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Péli Éva írása a #moszkvater.com számára
„Maaz <külső demokráciának> nevezte azt, amit mi demokráciának tartunk. A belső demokráciáról szó sem lehet. Úgy véli, Németországban a demokráciát csak eljátsszák”
Fotó:Tilo Gräser
„Az emberek azért képesek a demokráciára, mert nincs szükségük arra, hogy bárkit, mint ellenfelet üldözzenek, vagy bárki ellen harcoljanak. Tehát ha jelenleg kritikusokat, másként gondolkodókat vagy bizonyos pártokat elutasítanak és lealacsonyítanak, az számomra a demokratikus struktúrák végét jelzi.” Ezt Hans-Joachim Maaz március közepén a Lipcsei Könyvvásáron mondta, ahol a „Békére képes és háborúra éhes” („Friedensfähigkeit und Kriegslust“ ) című új könyvéről, és a jelenlegi helyzetről beszélt.
„Mert egy demokrata konszenzust keresne, kapcsolatot, párbeszédet, tárgyalásokra – béketárgyalásokra – is törekedne. De mivel ez nem történik meg, biztosak lehetünk benne, hogy már nem igazán demokratikus körülmények között élünk”
Maaz Kelet-Németországban született és nőtt fel, s évtizedek óta tanulmányozza a nemzet lelkiállapotát, és elemzi a nemkívánatos fejlemények lehetséges okait. Már a 2022-ben megjelent „A félelem társadalma” („Angst-Gesellschaft”) című könyvében is megdöbbentőnek találta a Németországban létrejött politikai helyzetet. Immár több mint 30 éves tapasztalatára alapozva úgy véli, a „normopata társadalmi viszonyok” kialakulása szükségszerű és elkerülhetetlen folyamat. Műveiben a szerző a demokráciáért, a szabadságért és a személyes méltóságért emeli fel hangját.
„Meglepett, hogy az egykori nácik a háború után hirtelen eltűntek” – mondta Maaz Lipcsében. „Az NDK-ban úgy tartották, hogy azok ‘mind Nyugaton vannak’. Az NSZK-ban pedig a volt nácik egyik napról a másikra se szó, se beszéd, demokratákká válhattak”. Majd utalt az 1989 utáni időszakra, amikor ugyanez történt a Stasi (Állambiztonsági Minisztérium) embereivel, a Szocialista Egységpárt (SED) egykori fejeseivel. Így rájött, hogy a demokrácia valami külsőleg alkalmazható dolog, ha valaki azt állíthatja, hogy ő most már demokrata, nem pedig náci. Pszichoterapeutaként persze tudja, hogy ez lehetetlen. Egy belső fejlődésre, érésre van szükség. Ha az hiányzik, akkor szerinte ez a magatartás „képmutató”, és csak egy új politikai narratívát követ.
„Maaz <külső demokráciának> nevezte azt, amit mi demokráciának tartunk. A belső demokráciáról szó sem lehet. Úgy véli, Németországban a demokráciát csak eljátsszák”
A Lipcsei Könyvvásár mindenesetre színpadot biztosított ehhez a játékhoz is. A Német Könyvkiadók és Könyvkereskedők Egyesülete, valamint a Lipcsei Könyvvásár által szervezett „#DemokratieWählenJetzt” (VálaszdAdemokráciátMost) kezdeményezéssel a látogatókat arra biztatták, hogy ezzel fejezzék ki jelképesen tiltakozásukat az alapvető demokratikus értékek elleni növekvő támadásokkal szemben.
„A pszichoanalitikus szerint a társadalom <normopátiában> szenved. Olyan kóros társadalmi fejlődésben, amelyben a megzavart, a hazug számít normálisnak”
Ennek okát abban látja, hogy a társadalmat alakító emberek többsége már kiskorától fogva „elidegenedett” önmagától. A szerző már korábbi könyveiben is megfogalmazta ezt a súlyos diagnózist.
„Szeretet helyett pénz”
A koragyermekkori elidegenedés a pszichológus szerint a nevelés eredménye, és mindig érzésekkel jár együtt. Düh, felháborodás, fájdalmas érzések, amikor nem érezzük, hogy szeretnek és megértenek minket; szomorú érzések, amikor nem tudjuk elérni, amit szeretnénk. Ha ezek az érzések megmaradnak az emberben, elraktározódnak, s felgyülemlenek. Ez hozza létre azt, amit ő „érzelmi dugónak” nevez. Ez, mint pszichoszomatikus stressz folyamat, a későbbi betegségek kialakulásában is meghatározó szerepet játszik.
„Az önmagunktól elidegenedésnek tömegpszichológiai következményei vannak, mert ez kompenzációt követel, például figyelemelterelés – TV-vel, mobiltelefonnal, digitális történetekkel –, vagy elkábítás formájában. Az emberek meg akarják mutatni, hogy mégiscsak szerethetőek és elfogadhatóak – magyarázta Maaz –, s így alakul ki egy nárcisztikus társadalom”
A szerző ezt a „szeretet helyett pénz“ képletben foglalja össze. A finánc kapitalista rendszert okolja a nevelés hiányosságaiért. Az érzelmi zavar miatt teljesen hiányzik az empátia a gyerekek valódi szükségletei iránt, miközben az az őrült elképzelés uralkodik, hogy jó élet csak alkalmazkodással lehetséges.
A könyvvásáron világossá tette, hogy nárcisztikus társadalmunkban a nárcisztikus zavar elengedhetetlen ahhoz, hogy egyáltalán valaki hatalomra jusson. Aki nem rendelkezik ezzel a rendellenességgel, az nem jut hatalomra, mert nem lesz képes a pártok intrikáiban felmászni a csúcsra.
Maaz szerint a nárcisztikus társadalom a profit éhség miatt elkerülhetetlenül eljut egy kritikus állapotba, egy átfogó társadalmi válságba. Ebben a válságban a nárcisztikus zavarok csillapítására használt alapvető kompenzációs lehetőségek – teljesítmény, pénz, erőfeszítés, elismerés – a külső körülmények miatt elvesznek. Ez aktiválja az összes korábbi félelmet.
„És most éppen ebben a válságban vagyunk. Ez azt jelenti, hogy mi, emberek ismét szinte meztelenül állunk a tényleges elidegenedésünk előtt”
– mondja a 81 éves pszichológus. Az emberek most ismét szembesülnek az „érzelmi dugójukkal”.
„De a finánckapitalista elit is válságba kerül a rendszerrel együtt, és a félelem szításával próbálja biztosítani hatalmát. A félelemkeltés, a rémhír terjesztés a legkönnyebb uralmi eszköz, mert a félelem elbutít. A félelem megváltás után kiált” – jegyezte meg Maaz.
„A pszichológus rámutatott, hogy a politikai és a média által táplált félelem a világ járvánnyal kezdődött, majd jött az állítólag ember okozta klímaváltozás. Most pedig az oroszok a hibásak mindenért”
– mondta a szerző. Maaz szerint ezek a generált félelmek felfokozódnak, és lehetőséget kínálnak arra, hogy minden egyéni félelmet megkössenek, és helyettesítőként lecsillapítsák a jövőtől való félelmet.
Ami a német belpolitikát illeti, őrültségnek tartja, hogy az AfD-t bűnbakká nyilvánítják. „Ez a rendszer gazdaságilag és politikailag is válságban van – állítja –, és ezért elsősorban a CDU, az SPD, a Zöldek és az FDP a felelős.” Maaz meglepődik azon, hogy az emberek bedőlnek egy ilyen ostobaságnak, hogy az AfD veszélyt jelent. „De így működik a félelem propagandája” – jegyezte meg.
„Válság idején a társadalmat az a veszély fenyegeti, hogy az emberek vagy megbetegednek vagy gonosszá válnak”
– fejtette ki a pszichológus. A betegségen érti a depressziót, a mentális betegséget is, vagy ha az ember pszichoszomatikus tünetektől szenved. A gonoszság pedig azt jelenti, hogy a korábbi módon már nem kompenzálható érzelmi torlódásokat más embereken és más helyzeteken kell levezetni.
A könyvvásár a fiatalok számára is bőven nyújtott inspirációt, a „new adult”-nak nevezett könyvekkel – több száz oldalnyi vastag regényekkel arról a világról, amelyben a fiatalok élnek, és azokról az álomvilágokról, amelyekbe menekülnek. Mangák és képregények is vonzották a fiatal olvasókat Lipcsébe.
A „szakkönyv fórumon” azonban Maaz a valósághoz való viszonyunkkal foglalkozott. „Ha valaki azt mondja, hogy ‘nem tudom elhinni a valóságot’, akkor az naiv” – magyarázta. „Ha azt mondja, hogy ‘nem akarom tudni az igazságot’, akkor ostoba. Aki azt állítja, hogy ‘az igazság tilos’, az gonosz. Ha pedig azt mondja, hogy ‘én vagy mi határozzuk meg, mi az igazság’, akkor az beteg”.
Ezt a tézist a jelenlegi béke- és háborús helyzet példáján keresztül illusztrálta, és a fegyverszállításokra alkalmazta.
„Szerinte naivak azok, akik kritika nélkül a politikusokra bízzák a döntéseket, és nem kérdőjelezik meg őket. <Ó, a politikusok csak tudják, mi a teendő, ők majd megoldják a problémát.> Buta szerinte a <fegyverekkel békét teremteni> hozzáállás. Gonoszul viselkednek azok, akik a fegyverszállítások ellenzőit Putyin-szimpatizánsoknak, oroszbarátoknak és ezért a demokrácia ellenségeinek bélyegzik. És betegnek tartja azt, ha valaki azt mondja, hogy a fegyvereink életeket mentenek”
„Az ostobaság mindig a nárcisztikus ideológiából fakad” – hangsúlyozta a pszichoterapeuta. A gonoszság a gyilkolni akarásban mutatja meg magát. Ez az, ami őt a legjobban felbőszíti, hiszen aki egyre csak fegyvert és még több fegyvert követel, az nem akar mást, mint egyre többet ölni, ölni, és ölni” – mondta felháborodva. Az erre irányuló rendelkezéseket íróasztal mögül adják ki. „Akik azt mondják, hogy egyre több fegyvert kell küldenünk, azok maguk nem mennek háborúba. Hagyják, hogy mások öljenek. Hagyják, hogy a fegyverek beszéljenek” – bírálta Maaz a döntéshozókat.
„Az, hogy a fegyvereink életeket védenek, nagyon zavart hozzáállás. Végül is a fegyverek ölésre valók. Lehet, hogy ez azt jelenti, megvédik az ukrán életet, ám egyben azt is, hogy kioltják az orosz életet, ami Maaz szemszögéből rasszista hozzáállás”
Miért lehetséges egyáltalán ez a zavart hozzáállás? A pszichoanalitikus kölcsönhatást lát a pénzügyi elit és a lakosság tömege között. Egész életében foglalkoztatta ez a téma, mint „háborús gyereket”, „kiüldözött gyereket”, és „háború utáni gyereket”. Sem szüleitől, sem tanáraitól nem kapott választ. A politikusoktól meg pláne nem. Ez volt pszichoterápiás munkájának egyik fő témája, és arra a felismerésre jutott, hogy az emberek többsége már gyermekkorában elidegenedik önmagától.
Lipcsében arra a kérdésére, hogy van-e egyáltalán igazságos háború, egyértelmű nemmel válaszolt. Maaz ezt egyrészt azzal indokolta, hogy a fegyvertechnika ma már annyira fejlett, hogy a civilek védelme nem lehetséges. Másrészt azért sem lehet egy háború igazságos, mert mindig parancsra történik, mert vannak emberek, akiknek hatalmukban áll másokat háborúba küldeni. Azoknak ölniük kell, és őket is megölik. Ez számára elviselhetetlen.
„Az Ukrajna helyzetéről szóló civakodás lényege szerinte a háború vagy a megszállás konfliktusa, sokak számára választás <a pestis és a kolera> között. Maaz számára azonban ez különbség az élet és a halál között”
A megszállás ugyanis szerinte bármilyen is, de életet jelent, a háború pedig egyenlő a halállal. Ezért veti el azt a fantomképet, hogy Ukrajna nem veszítheti el a háborút. S Maaz felháborodva konstatálta, hogy Ukrajna azt már régen elvesztette több százezer halottal és sok város szinte teljes pusztulásával.
Végül emlékeztetett arra, hogy kik szedik meg magukat a legjobban a háborúkon és a válságokon. Világosan meg is nevezte a szereplőket, kijelentve, hogy a gyógyszeripar, a „klímaipar” és a védelmi ipar milliárdokat keresett az elmúlt években. „A finánc kapitalista elitnek érdeke, hogy ezt a háborút vívja, fenntartsa, és hosszú időre meghosszabbítsa” – fejezte be a pszichoanalitikus az előadást.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
