Kezdőlap » Sport » Becsületes iparosok, sztárok nélkül
Sztanyiszlav Csercseszov szövetségi kapitány nincs könnyű helyzetben #moszkvater

Becsületes iparosok, sztárok nélkül

A Sztanyiszlav Csercseszov irányította orosz válogatott már kijutott az Európa-bajnokságra, ám a „szbornajának” továbbra sincs arculata

Sztanyiszlav Csercseszov szövetségi kapitány nincs könnyű helyzetben #moszkvater
Sztanyiszlav Csercseszov szövetségi kapitány nincs könnyű helyzetben
Fotó:EUROPRESS/Grigoriy Sokolov/Sputnik

A „szbornaja” már kint van az Európa-bajnokságon, ám azért Oroszországban sem fenékig tejfel az élet. Az évekig tartó sikertelenségek máig éreztetik hatásukat. Így például az edzőképzésben. Jelenleg nagyságrendileg 12 ezer szerződtetett edző van, azonban több mint a felének nincs érvényes UEFA licence.

S hogy ez miként kapcsolódik a mostani orosz válogatott sikerességéhez? Hát úgy, hogy egy ilyen hatalmas országban, a 150 milliós lakosság mellett természetesen könnyebb tehetségeket találni, mégsem jön össze évtizedek óta egy kiugró siker. Pedig adott hozzá szinte minden. Akadémiák, pályák, orvosi stáb. Arrafelé is működik azonban az urambátyám rendszer. Vannak kivételezettek, akik érvényes edzői papírok nélkül dolgozhatnak, akár a legmagasabb osztályban is. Ez pedig gátolja a továbblépést. A Krasznodart irányító Murad Muszajevnek sincs meg az UEFA által kötelezően előírt PRO licence. Ez pedig szítja a feszültséget. Azok az edzők háborognak, akik rendelkeznek a megfelelő képesítéssel, mégsem kapnak munkát. Az utánpótlásban nagyjából ugyanez a helyzet.

„Azt nem lehet a véletlen számlájára írni, hogy az orosz utánpótlás sem tudott kinevelni olyan játékosokat, akik a négy legerősebb bajnokságban, top csapatoknál meghatározó játékosok lennének”

 A belgák elleni szombati mérkőzésre készülő csapat keretében két idegenlégiós kapott helyet. A Valenciában játszó Gyenyisz Csernyisev, és a Monacóban serénykedő Alekszandr Golovin. Aztán néma csend. A tehetséges utánpótlás korú játékosok nagy része ugyanúgy elveszik, ahogy máshol. A saját csapatukba bekerülni szinte lehetetlen a nagyszámú, jól fizetett külföldi játékos miatt, így marad az orosz másodosztály, vagy a környék jóval gyengébb színvonalú bajnokságai. Ukrajna, Kazahsztán, Belarusz és a három balti állam. A kígyó a saját farkába harap.

A „szbornaja” 2018 novembere óta tíz mérkőzésből hetet megnyert, és csak három vereséget szenvedett. Ha azonban megnézzük, hogy kik verték őket, és kiket győztek le, tisztul a kép. A tízből az első hármat elvesztette a csapat, mégpedig sorrendben a németek ellen 0:3, aztán a svédek ellen 0:2, majd jött a már említett belgák elleni 1:3. Ez nyolc kapott gól és mindössze egy rúgott.

„A következő hét meccses nyerő széria látványos, csak az ellenfelek nagyságrendekkel gyengébbek voltak. Skócia, San Marino, Kazahsztán és Ciprus nem kimondottan tartozik az európai elithez”

S ezzel el is érkeztünk a cikk elején említett felvetéshez.  Azt írtam, lehetetlen megjósolni, mire lesz képes ez az orosz csapat az Eb-n, én azért mégis megpróbálom. Természetesen sok múlik azon, hogy milyen csoportba kerülnek. Ha a csoportkörből továbbjutnak, onnantól pedig minden meccs ajándék. Már csak azért is, mert nem lehet nemzetközi szinten erős csapatot építeni gyenge bajnokságokban játszó játékosokból. Az igaz, hogy az UEFA-rangsorban a hatodik legerősebb bajnokságnak számít az orosz, de ez a nagyszámú idegenlégiósnak köszönhető, nem pedig a saját nevelésű játékosoknak.

Az orosz klubtulajdonosok többsége megengedheti magának, hogy nemzetközi klasszisokat fizessen meg. Az igaz, hogy ez nézőszám növelő, viszont elveszi a helyet a hazai tehetséges játékosok elől. A klubtulajdonosnak az az érdeke, hogy csapata lehetőleg kijusson a nemzetközi kupák valamelyikébe, és ott minél tovább meneteljen. Az utánpótlás nevelést a nagy részük koloncnak érzi. Arrafelé nem az állam tartja el a csapatokat, hanem a tulajdonos, aki persze szeretne maga mellett tudni néhány tehetős szponzort. Ezek a szponzorok viszont eredménytelen szereplés esetén akár meg is vonják a hozzájárulást. Ha pedig így történik, akkor az minden szempontból visszalépést jelent. A közönséget ki kell szolgálni, szinte bármi áron. Amíg a Barcelona, Real Madrid vagy bármelyik angol csapat utánpótlás meccsén több ezer szurkoló van, addig ugyanez a szám az orosz utánpótlásban pár száz Ennek pedig a legfőbb oka a színvonal. Unatkozni otthon is lehet, ahhoz nem kell meccsekre utazni!

„Kimondható, hogy az utánpótlást feláldozzák az első csapat eredménykényszerének az oltárán”

Így pedig nehéz válogatottat építeni. Sztanyiszlav Csercseszov szövetségi kapitány nincs könnyű helyzetben, hiszen az olyan neves elődök, mint a holland Guus Hiddink, a szintén holland Dick Advocaat, vagy éppen az olasz Fabio Capello sem tudott csodát tenni a „szbornajával”. Hiddinknek négy, Advocaatnak kettő, Capellónak három év jutott az orosz válogatott élén, kiugró eredményt azonban ők sem tudtak felmutatni. A Szovjetunió felbomlását követően az orosz válogatott háromszor jutott ki világbajnokságra (199420022014), a 2018-as tornának pedig rendezője volt. Európa-bajnokságon öt alkalommal szerepelt (19962004200820122016). Legjobb eredményük egy bronzérem a 2008-ból. A 2016-ban Capellót váltó Leonyid Szluckijnak tizenegy hónap után megköszönte a szövetség a munkáját.

Azóta Sztanyiszlav Csercseszov irányítja az orosz csapatot. Az egykori kapusból lett edző, kis túlzással többet elért szűk három esztendő alatt, mint elődei az elmúlt tizenegynéhány évben. Titkai nincsenek, viszont vasszigorral vezeti a stábját és a csapatot is. A taktikai fegyelmezetlenséget nem tűri, és keményen bünteti is. De az ő csapatának sincs arculata.

„Becsületes iparosok alkotják a válogatottat, igazi sztárok nélkül. Nincs, aki szorult helyzetben a hátára venné a csapatot, és kihúzná a gödörből”

Így minden meccsre marad a már megszokott taktika. Biztonságos védekezés, labdaszerzés, gyors kontrák. Minden mérkőzését ezzel a koreográfiával játszatja Csercseszov. Mint látható, top csapatok ellen ez eddig nem nagyon jött be. Még akkor sem, ha a 2018-as vb-n a negyeddöntőig menetelt is a válogatott. Aki azonban emlékszik a világbajnokságra, az azt is tudja, hogy a szerencse faktor komoly szerepet játszott abban, hogy ilyen messzire jutottak. A csoportkörből simán mentek tovább. A spanyolok és a későbbi ezüstérmes horvátok ellen tizenegyes párbajra kényszerültek, és utóbbiak ellen ki is estek.

Ezen a két mérkőzésen már látható volt, hogy a támadás nem a „szbornaja” erőssége. A vb óta ez semmit sem változott. Az úgynevezett elit ellen pedig nagyon nehéz meccset nyerni támadások nélkül. A szombati belgák elleni összecsapás sem lesz e tekintetben igazán mérvadó. Két, már rég továbbjutott csapat játszik egy barátságos meccset, vigyázva arra, nehogy sérülést okozzanak egymásnak. Tét nincs, ki lehet próbálni mindkét oldalon új játékosokat, esetleg taktikai variációkat, de ebben is inkább a belgák fognak dominálni. A többit meglátjuk az Európa-bajnokságon.

1963-ban születtem. Elvégeztem iskolákat, sportoltam, majd edzősködtem. Dolgoztam Ukrajnában, meg egy pár helyen, így valamennyire belelátok a szláv életbe. Szinte minden érdekel, kivéve a kibernetikát. Művészet, de inkább sport és kulinária párti vagyok. Politika alól sem vagyok felmentve, de azt meghagyom a nagyoknak. Nem ellenségem a humor, de a cinizmus, sőt a szarkazmus sem. Nem vagyok grafomán, de néha előbújik a kisördög és olyankor tollat, illetve klaviatúrát ragadok. Hogy érdemes-e, azt majd az olvasók eldöntik.