A fekete-tengeri gabona folyosóról szóló megállapodás felmondása elsősorban nem a világ élelmiszer ellátását, hanem az ukrán gazdák versenyképességének fennmaradását veszélyezteti, és még tovább gyengíti az ukrán gazdaságot. A fekete-tengeri gabona folyosó felfüggesztésének ukrán makrogazdasági hatásai.

Bérces Zsolt írása a #moszkvater.com számára

Ahhoz, hogy a fekete-tengeri gabona folyosó felfüggesztésének makrogazdasági hatását megbecsüljük, érdemes a figyelmet szentelni az ukrán belső gazdasági helyzetre, ezen belül pedig megnézni a mezőgazdasági export nagyságát és arányát az egész exporton belül. Ukrajna a háború előtti utolsó évben 2021-ben mintegy 68 milliárd dolláros exportot ért el, de ennek döntő részét, mintegy 57 milliárd dollárt mindössze 6 termékcsoport tette ki.

A vas- és acéltermékek mintegy 16 milliárd dollárt tettek ki, a vasérc koncentrátum/vasérc-pellet exportja 7,1 milliárdot ért, a gabona kivitel (főleg kukorica, búza és árpa) 12,4 milliárdot hozott, a napraforgó-olaj 7 milliárdot. Az egyéb mezőgazdasági termékek (napraforgó-mag, repcemag/olaj/pogácsa, szójamag/olaj/pogácsa, csirkehús, tojás, méz stb.) további 7 milliárd és a különféle IT-szolgáltatások 6,8 milliárd dollárral részesültek az exportból.

„Ezek közül a háborús körülmények között egyedül az IT szektor tudta fenntartani a korábbi szintet”

Sőt, még némi fejlődést is elért, hiszen 2022-ben 7,34 milliárd dollárt ért el e termékek exportja. Meg kell azonban jegyezni, hogy a 2023-as év első félévének előzetes adatai alapján az export már csak 3,38 milliárd dollárt tett ki, azaz visszaesett a 2021-es szintre.

A vas- és acéltermékek exportja 2022-ben jelentősen, mintegy 6,5 milliárdra, a korábbi harmadára esett vissza, míg a vasérc-pelleté még jobban csökkent. Ezekhez az adatokhoz hozzá kell tenni, hogy 2022. január-február havában még nagyjából zavartalan volt a termelés, a háború ezt követően éreztette hatását. Aztán 2022 őszétől az ukrán villamosenergia-hálózatot ért támadás szinte teljesen ellehetetlenítette a vasérc vasúti szállítását, és az acél olvasztásakor, valamint a feldolgozásakor felhasználható villamos energia mennyiségét is csökkentette.

„Ukrajnának világszinten is komoly szerepe van/volt a varrat nélküli acélcsövek és a vasúti kerekek gyártása terén”

A kahovkai gát felrobbanása/felrobbantása ezt követően a környező acélművek hűtővíz-ellátását lehetetlenítette el. A mariupoli Azovsztal és Iljics acélüzemek után az Ukrajnában megmaradt legnagyobb acéltermelő, az ArcelorMittal Krivij Rihnek le kellett állítania az acélolvasztást, és a hengerelt acélgyártást, de a nikopoli vasötvözetgyár is kénytelen volt csökkenteni a termelését. Ezek alapján a vas- és acéltermékek és a vasérc-pellet exportja semmi jóval nem kecsegtet, rövid és középtávon további csökkenés várható.

„A 2022-es naptári évben Ukrajna mezőgazdasági exportja szintén jelentősen, de az vas- és acéliparhoz képest sokkal mérsékeltebben, 27 milliárd dollárról 17-18 milliárd dollár körülire esett. A faipari termékeket is beleszámolva talán a 20 milliárd dollárt is elérte”

A gabona folyosóról szóló megállapodás meglétéig úgy nézett ki, hogy ezt a szintet idén is tartani tudja, ezzel pedig az igencsak gyenge és elesett ukrán gazdaságnak stabilitást ad. Ám ez most kétségessé vált. A mezőgazdaság jelentőségét Ukrajna számára – egyben iparának döbbenetes leépülését – az is mutatja, hogy a szektor a háborút megelőzően a munkavállalók 14 százalékát foglalkoztatta.

A fenti számokat Ukrajna általános makrogazdasági helyzetével is érdemes összevetni. Ukrajna GDP-jét 2021-ben mintegy 200 milliárd dollárra tették. A különböző források eltérő, de nem nagyságrendileg eltérő adatokat mutatnak.

„A háború kitörését követően a különféle gazdasági elemzők 30-35 százalékos GDP-csökkenéssel számoltak. Ennek alapján Ukrajna GDP-je 130-140 milliárd USD-re tehető. Itt meg kell jegyezni, hogy a 30-35 százalékos GDP-csökkenés 2023-ra több más adat alapján már kétséges, és Ukrajna szempontjából így igen jóindulatúnak számít”

Az Ukrajna számára nyújtott gazdasági és humanitárius segítség (segélyek és vissza nem térítendő támogatások és hitelek) értékét éves szinten 60-80 milliárd USD-re teszik. Pontosabb szám nem mondható a politikailag kinyilatkoztatott, a szándékoltan felajánlott és ténylegesen, valóban átadott segítség összesítésének statisztikai problémái miatt. A szintén sokmilliárdos katonai segélyek értékét itt teljesen figyelmen kívül hagyjuk.

Ezen nagyon nyers számítás alapján az látható, hogy Ukrajna gazdasága saját maga 60-80 milliárd dollár értékű GDP-t tudott megtermelni. Ehhez az értékhez kell viszonyítani Ukrajna 2022-es évi 18 (max. 20) milliárd dollárnyi mezőgazdasági exportját, amelynek nem elhanyagolható része ráadásul még 2022 január-februárjában, az invázió előtt realizálódott.

„Nagyon sok szó esik az ukrán mezőgazdasági termékek exportjának világgazdasági jelentőségéről, a gabona alku humanitárius részéről, annak a fejlődő világ élelmezését könnyítő, illetve az egyezmény felfüggesztésének a világ ezen részének élelmezését nehezítő hatásairól. Viszont alig, sőt inkább nem esik szó az ukrán gabona fekete-tengeri kikötőkön keresztül történő szállításának ellehetetlenülése miatt az ukrán mezőgazdasági termelőket érő következményeiről”

Közvetlenül az inváziót megelőzően ezen kikötőkben 280-310 FOB USD/t exportáron kötöttek búzára üzleteket, amint ez a mértékadónak számító ukrán mezőgazdasági híroldal belinkelt hírében olvasható: https://latifundist.com/en/novosti/58453-tsini-na-ukrayinsku-pshenitsyu-u-portah-padayut–atria-brokers

Más, 2021-s hírekben olvasható volt, hogy ebből 5-8 USD/tonna volt a kereskedői haszon. Ennél nagyobb haszonra a gabonakereskedők akkor tudtak szert tenni, ha további szolgáltatásokat nyújtottak, így bekapcsolódtak a gabona begyűjtésének-szárításának-tárolásának és kikötőkbe történő szállításának folyamatába is. Ezeket is figyelembe véve, úgy lehetett számítani, hogy a búza minőségétől és átadási helyétől függően a 280-310 USD/t kikötői árból nettó 230-300 USD eljutott a termelőhöz. A háború kitörését követően az ukrán hírekben azt lehetett olvasni, hogy

„a búza belső-ukrajnai ára a kikötőkön keresztüli export ellehetetlenülése miatt azonnal 190-200 USD/t-nak megfelelő hrivnyában számolt árra esett le, majd tovább csúszott 130-150 USD/t-ra”

Sőt, közvetlenül a gabona folyósóról szóló alku 2022 június végi bejelentését megelőzően olyan híreket is lehetett olvasni, hogy egyes kétségbeesett termelők már 100 USD/t-ra csökkentették a kért árat. Ugyanis már nyakukon volt az aratás, viszont a termésnek már nem tudtak tároló helyet biztosítani, mivel azt még az előző évi el nem adott termés foglalta el. El lehet képzelni a termelők kétségbeesését, amelyből a gabona alku talán még időben kihúzta őket.

Más tényezők mellett (mozgósítás, emigráció, üzemanyag- és vetőmag beszerzési problémák stb.) ez a bizonytalan értékesítési helyzetből eredő kétségbeesés is közrejátszhat abban, hogy mekkora mértékben csökkent a vetésterület Ukrajnában. A háború kitörését követően a 2022 tavaszi vetésnél 10-15 százalékos vetésterület csökkenést mértek, ami a háborús körülmények között még jónak számított és a háborús sokk, valamint az akkor sokszor csak többnapos sorban állással beszerezhető dízel hiány teljesen megmagyarázott.

„Viszont a vetés terület csökkenése 2023 tavaszára az exportnak nagyon kitett kukoricánál például 40-50 százalékot ért el”

Célszerű pár szót ejteni az ukrán gabonával kereskedő cégekről is. Bár Ukrajnában az összes nagy agrár multicég (Cargill, Louis Dreyfus, ADM Archer Daniels Midland, Bunge, Wilmar), valamint a kínai állami COFCO is megjelent kereskedőként, de az gabonakereskedők között az első két helyet még így is ukrán tulajdonú és székhelyű cég (NIBULON, KERNEL) tartotta a háború előtt. Sőt, a jól kiépített infrastruktúrájuknak és kapcsolataiknak köszönhetően növekedési pályán voltak. Mellettük több ukrán tulajdonú kisebb cég is jelentős szerepet játszott a gabonakereskedelemben.

A háború során a multicégek megengedhetik maguknak, hogy az Ukrajnában folytatott tevékenységüket korlátozzák, netán teljesen felfüggesszék. Az ukrán cégekhez képest azt is könnyebben tudják megszervezni, hogy az exportot romániai kirendeltségük segítségével Constanca kikötőjén keresztül bonyolítsák le.

„Az ukrán kereskedőknek azonban vitális érdekük a kereskedelmi forgalom fennmaradása, hiszen még a kisméretű fennakadás is tönkre teheti őket”

A NIBULON-ról és a KERNEL-ről konkrétan tudott, hogy komoly pénzügyi-likviditási problémákkal küzd, mivel a háború előtt végrehajtott komoly mértékű beruházások miatt eladósodtak, a hiteleket pedig  kereskedelmi forgalom híján nem fogják tudni visszafizetni.

A leírtakat azért tartom fontosnak láttatni és átgondolni, mert jelenleg Ukrajna vezetése, és nyomában az egész nyugati világ a kétségtelenül trendi, mert woke-áthallású, de részben megkérdőjelezhető igazságú „Ukrajna a világ legszegényebb országait segíti, legyőzni az éhínséget és élelmiszerválságot” érvrendszerrel érvel a gabonaszállítási egyezmény mellett.

„Sokkal racionálisabb lenne ugyanakkor rámutatni arra, hogy a mezőgazdaság és a kapcsolódó kereskedelem Ukrajna gazdaságának kevés, jelenleg még működő ágazata”

Tönkremenetele Ukrajnát már a háború alatt is, de még inkább a háborút követően a segélyezett államok, a „gazdasági fekete lyuk” kategóriájába lökheti. Ez a világnak és ezen belül különösen az Európai Uniónak nem lehet érdeke. Nem beszélve arról, hogy akármit is gondoljunk az ukrán állam működéséről és állami vezetőiről, de az ukrán emberek szempontjából is rendkívül méltatlan, sőt kilátástalan helyzetet eredményezne.

Egyben érthetővé teszi azt is, hogy Ukrajna miért küzd oly elkeseredetten az Európai Unió gabonára vonatkozó, szeptember 15-én lejáró importtilalma, és annak meghosszabbítása ellen. Olyan mértékben elkeseredetten, hogy immár Lengyelországgal is diplomáciai konfliktust vállaltak.

Magyarország helyzete ez ügyben még kényesebb. A magyar gazdák helyzete is teljesen érthető, de az importtilalom fennmaradása az országgal fennálló diplomácia konfliktus további éleződésén túl az ukrán gazdálkodók számára tényleges és vitális érdeksérelmet jelent, amit propagandisztikusan a végletekig lehet élezni. Láttuk, hogy az ukrán kormányzat és az ukrán propaganda az eddigi, meglehetősen fantomfájdalmak során is milyen reakciókra volt képes. Úgy hiszem, nem kell külön hangsúlyozni, hogy milyen drámaian negatív következményei lehetnek annak, ha az ukrán gazdálkodók és az ukrán kereskedők tönkre mennek. Nemcsak a jelenben, hanem hosszú távon, a háború utáni Ukrajnában is!