//Az orosz kérdés megosztja a V4-eket
Peter Pellegrini szlovák, Mateusz Morawiecki lengyel, Orbán Viktor magyar ésés Andrej Babis cseh miniszterelnökök a V4-ek prágai találkozóján 2020. január 16-án #moszkvater

Az orosz kérdés megosztja a V4-eket

MEGOSZTÁS

A visegrádi országoknak Oroszország tekintetében nincs közös álláspontja, így bölcsebb egyéb szempontok mentén – gazdasági struktúra, energiapolitika, kereskedelem – vizsgálni a V4-ek és Moszkva közötti kapcsolatokat. Deák Andrással, az MTA tudományos munkatársával erre tettünk kísérletet.

Szolga Réka írása a #moszkvater.com számára

Peter Pellegrini szlovák, Mateusz Morawiecki lengyel, Orbán Viktor magyar ésés Andrej Babis cseh miniszterelnökök a V4-ek prágai találkozóján 2020. január 16-án #moszkvater
Peter Pellegrini szlovák, Mateusz Morawiecki lengyel, Orbán Viktor magyar ésés Andrej Babis cseh miniszterelnökök a V4-ek prágai találkozóján 2020. január 16-án
Fotó:EUROPRESS/Michal CIZEK/AFP

A bipoláris világrend felbomlását követően Oroszország gyanúsan figyelte, és inkább megakadályozni próbálta a közép-kelet-európai államok nyugati irányú integrációs törekvéseit. A rendszerváltás után újjáéledő V4 formáció potenciálisan ellenséges területnek számított.

„A visegrádi együttműködés azonban manapság Moszkva szemszögéből nézve marginális kérdés, így nincs az orosz külpolitika napirendjén”

A visegrádiak, mint regionális tömb a rendszerváltást követő években az európai integrációs törekvések összehangolását tartotta egyik legfőbb célkitűzésének. Ebből következően egyértelműen Nyugat-barát, Amerika-barát politikát folytattak. Ezekben az években közben Oroszország számára világosan kiderült, hogy az Egyesült Államok semmilyen szerepet nem vállal az orosz helyzet rendezésében. A 2000-es évek elején Putyin az Egyesült Államok mellé állt az iszlamista terror elleni küzdelemben, ám a 2003-as iraki intervenciót követően szembesülni kellett azzal, hogy az Egyesült Államok célja a Föld legjelentősebb szénhidrogén-tartalékai feletti ellenőrzés megszerzése, valamint a Közel-Kelet feletti katonai-politikai befolyás kiterjesztése. Mindez az amerikai típusú demokrácia exportjával párhuzamosan, és ennek fedezékében.

„Az iraki invázióval erősödött fel az orosz külpolitika távolodása a Nyugattól”

Ma a V4-ek közül Magyarország, Csehország és Szlovákia baráti kapcsolatokat ápol Oroszországgal, ám Lengyelország, a balti államokkal karöltve Amerika-barát politikája következtében Oroszországot tekinti a „patás ördögnek”. Mint arra Deák András rámutat, a lengyelek oroszfóbiája a történelem ismeretében érthető. Lengyelország háromszori felosztásában – 1772, 1793, 1795 – Oroszországnak vitathatatlan a főszerepe.

„Az Oroszországhoz viszonyulás tekintetében a V4-eken belül a két véglet Magyarország és Lengyelország”

A csehek köztes állásponton vannak, és egyre több orosz befektető jelenik meg náluk. Leginkább az olajipart, a turizmust és a gépgyártást érintően találkozhatunk egyre szélesedő cseh-orosz együttműködéssel. A cseh közéletet ma is alakító személyiségek közül Milos Zeman államfő, valamint Václav Klaus a Cseh Köztársaság második köztársasági elnöke, a Demokratikus Polgári Párt alapítója oroszbarát politikusok.

Habár hivatalosan Szlovákia elkötelezett az európai-atlantista külpolitika iránt – meg is szavazta az Oroszországgal szemben kivetett uniós szankciókat -, ám egy 2017-ben készült közvélemény-kutatás szerint a V4 országok közül Pozsony bízik a leginkább a „nagy szláv testvérben”. A szlovákokat egyfajta érzelmi kötődés fűzi az oroszokhoz. Robert Fico miniszterelnök gyakori vendége volt Moszkvának. Hatékony szövetségesnek vélik az oroszokat a migráció jelentette kihívás tekintetében.

„Peter Pellegrini tavalyi szentpétervári látogatásakor méltatta Putyint, és a II. világháború kapcsán még a Vörös Hadsereg „felszabadító tevékenységére” is kitért”

Pellegrini a V4-ek csúcstalálkozói alkalmával gyakran bírálta élesen az EU elhibázott migrációs politikáját, ugyanakkor Putyin szerepvállalását elismeri a kereszténység védelmében. A szlovák-orosz együttműködés elsősorban a gázellátáson alapul.

A magyar-orosz viszonylatban egy ideje immár éves gyakorlat a két ország bilaterális kapcsolatainak felülvizsgálata. Így Vlagyimir Putyin és Orbán Viktor évente találkoznak. Volt úgy, hogy többször is. A kereskedelmi forgalom a 2018-ban meghaladta a hat milliárd dollárt. Alapvetően olajat, gázt vásárolunk, és a hazai tőke is megjelent Oroszországban. Így például a húsipar, az állategészségügy, a gyógyászati és a gyógyszergyártói vagy a bankszektorban. Emellett – mint legutóbb Orbán aláhúzta –  a migrációs és határvédelmi kérdésekben, a Közel-Kelet stabilitása tekintetében, a kereszténység védelmében egy állásponton vagyunk Oroszországgal.

„Szimbolikus jelentéssel bír az Orbán-Putyin találkozón terítékre került téma, a kereszténység védelmének kérdése”

Mint Deák András fogalmaz, ez Orbán részéről a migrációellenes retorika része, így a tagadás mellé pozitív üzenetek társulhatnak. Putyinnak az ortodox kereszténység védelméhez van valódi kapacitása. Oroszország a Közel-Keleten béketeremtő szerepben van, miközben az ellenfelek alacsony intenzitású háborúkban ölik egymást. Az oroszok mentették meg Aszad elnököt Szíriában, de az izraeliekkel is jó kapcsolatot ápolnak. Ez bravúros politika. Ők állítják meg a törököket, az Iszlám Államot. „Habár az orosz külpolitika kifejezetten erőforrás-korlátolt, mégis hitelesebben hangzik orosz részről a kereszténység védelme” – vélte Deák András, hozzátéve, hogy

„kissé témahiányos  az orosz-magyar kapcsolat. Orbán bilaterális kapcsolatokról beszél, miközben Putyin kikacsintgatna nemzetközi kérdésekre, ám ezeknek megválaszolásában a magyar miniszterelnök nem igazán partner”

A V4-es tömb egészét tekintve az orosz kapcsolatokban Deák András szerint az 1990-2000-es években volt némi hasonlóság. A posztszocialista-posztkommunista pártok pragmatistábbak, az ellenzéki jobboldal szkeptikusabb volt. A liberálisok álláspontja – így a cseh, szlovák kormány esetében jelenleg is – változó. 2014-ben minden parlamenti erő az oroszbarátság „bűnébe” esett – vélte az elemző. A Krím annexióját követően megváltozott a közép-európai országok Oroszországhoz való viszonya. Deák András szerint V4-es közös álláspont Oroszország tekintetében nem létezik, és ez a jövőben sem változik.

MEGOSZTÁS