A mostanihoz hasonló nehéz helyzetekben az elnök mellett ott szokott állni támaszként a feleség, az ország első számú asszonya. De nem Belaruszban. Alekszandr Lukasenko „magányos harcosként” – igaz, szépségkirálynők állandó kíséretében – irányította 26 éven át az országot. Közben az elfelejtett, megalázott First Lady csak hallgatott. Ha belefáradtak a belarusz „forradalomba”, nézzük meg egy kicsit más oldaláról Lukasenkót!

Ennek a történetnek nincs igazi hőse. A magányos emberek ugyanis ritkán boldogok, még ha éppen egy ország elnökeként is tisztelik őket – vagy nem. Alekszandr Lukasenko persze nem volt olyan magányos, hiszen a feleségét vidéken hagyta ugyan, ám rajzottak körülötte a nők. Méghozzá szebbnél szebb vékony, hosszú combú táncosok, énekesek, szépségkirálynők. A karrierjét a Veraszi együttes szólóénekeseként kezdő Irina Dorofejevától a gyerekkorától a Roszinka együttesben táncoló, majd a 2008-as Miss Belarusz döntőjébe jutott és ismert műsorvezetővé vált Polina Subán keresztül a Miss Belarus 2016-os döntőséig Alina Roszkacsig, ésa 2018-as finálét megnyerő Marija Vaszilevicsig.

„S akkor még nem beszéltünk legkisebb fiának, a most 15 éves kedvenc Kolja édesanyjáról, az elnök korábbi személyi orvosáról, Irina Abelszkajáról. Sokat elárul Lukasenkóról, hogy hivatalosan máig nem tudja senki, hogy ki a kiszemelt örökös Nyikolaj anyja”

Már ebből is látszik, hogy Lukasenko nem a levegőbe beszélt, amikor azt fejtegette, hogy az ország alkotmányát nem a nőknek írták, hiszen a társadalom még nem kész arra, hogy női vezetője legyen. A nőknek erejük sincs vezetni, és az asszonyok feladata, hogy az államot és a férfiakat szolgálják.

„Az elnök ugyanakkor kiváló érzékkel gyűjti maga köré a nőket. Nézve e „hárem” hölgyeinek fotóit, megállapíthatjuk, hogy Lukasenko ízlésére e téren nem lehet panasz”

Szögezzük azért le mindjárt a biztonság kedvéért, hogy Lukasenko nős. Felesége máig diákkori szerelme, Galina Rogyionovna Lukasenko. Az elnök ugyanis nyíltan bevallotta, hogy a válásnak nem látja értelmét. A First Lady egy Rizskovicsi nevű faluban lakik és a közeli járási központban, Sklovban az egészségügyi turizmus, a szanatóriumok vezető specialistája.

Pedig micsoda szerelem volt! A fiatal Szása Lukasenko négy kilométert rohant Szentpéterváron, hogy odaérjen a találkára az egykori osztálytárssal. Együtt olvasták a könyveket, és megvitatták Francysk Skorinának, a belorusz és keleti szláv könyvnyomtatás alapítójának munkásságát.

„A középiskolában ismerkedtek meg Galinával, aki követte szerelmét a főiskolára is”

A fiatalok 1975-ben házasodtak össze, és a család azonnal befogadta Lukasenkót, aki figyelmes, házias és szerény volt. Nem ijedt meg semmilyen munkától, hiszen gyerekkorában fejőnőként őt egyedül nevelő anyjának is mindenben segített. Ezt a jó szokását nem felejtette el akkor sem, amikor 1987 és 1994 között a Gorogyec szovhoz igazgatója volt.

„Mire azonban Lukasenko elnök lett, a kapcsolat kihűlt”

Galina Rogyionovna állítja, az ő döntése, hogy nem ment a férjével Minszkbe. Pedig, mint mondja, máig szereti. Az igazsághoz tartozik, hogy Alekszandr Grigorjevics azért nem csapta rá az ajtót, gyakori vendég a rezidencián, és tavalyi haláláig rendszeresen látogatta anyósát, Jelena Zselnerovicsot is. Ott volt a temetésén is. Jelena Fjodorovna annak az iskolának volt elismert belarusz nyelv- és irodalom tanára, ahol Lukasenko tanult. A kis Szása egyébként kitűnő tanuló volt, egyetlen négyessel zárta az iskolát.

„De térjünk vissza a Fist Ladyhez. A sztori indulása a mesékhez hasonlított. Az ország 1994-ben megválasztott első emberének, a szovhozelnökből államfővé avanzsált Alekszandr Lukasenkónak a felesége vidéken vezető óvónő”

Rohant is mindenki a Sklov területi centrumhoz közeli Rizskovicsi faluba, hogy interjút készítsen az ország első számú asszonyával, a nép leendő anyjával, hiszen Lukasenko egész kampányát jó érzékkel a nemzet atyjának imázsára építette. Ahol pedig atya van, ott anyának is lennie kell, gondolták a belaruszok. Nem így a hirtelen felkapaszkodott Lukasenko.

Pedig az újságírók által kedvesnek, udvariasnak, intelligensnek talált Galina Lukasenko igazi First Ladyhez méltóan beszélt a családjáról, fiairól, Viktorról és Gyimáról, munkájáról, a belarusz kultúráról és nyelvről, s férjéről, az erős emberről. A múltról semmit, csak a jövőről.

„Arra a kérdésre is ügyesen kikerülte a választ, hogy mikor költözik át Minszkbe. Valószínűleg ő már akkor tudta, hogy oda nincs kihez utaznia”

A minszki elnöki rezidenciára Lukasenko egyedül költözött. Galina Rogyionovna még a beiktatáson sem volt jelen. A hivatalos magyarázat szerint a gyerekek még nem fejezték be az iskolát, s az utolsó évben nem akartak váltani. Mások azt suttogták, Belarusznak nincs szüksége egy második „Raisza Makszimovnára”, s Lukasenko nem lesz Gorbacsov, akinek az asszony a fejére nő. Ő a magányos harcos, aki egyedül indul csatába a korrupció ellen. Azon csak ironizáltak, hogy Belarusz első asszonya gyerekekkel bajlódik egy óvódában, s naponta megfeji a család tehenét, Milkát.

„Eltelt egy év, a gyerekek is befejezték az iskolát, Minszkbe mentek továbbtanulni, Milkát is eladták, a hivatalos fogadásokon az etikett miatt mégis mindig a kormány valamelyik hölgytagja jelent meg az elnök oldalán”

Lukasenko eközben nemcsak a korrupcióval számolt le, hanem a hozzá hasonló típusú emberekhez hasonlóan azokat is ejtette, akiknek a segítségével a csúcsra jutott. E harcban természetesen zavarhatta a feleség, aki ismerte az erős ember gyengéit is. Már csak azért is, mert Galina Rogyionovna egy év alatt nem felejtette el a múltját. Férje viszont igen, eltaszította magától feleségét is, mikor a magánéletében is húzott egy vonalat.

„A nemzet atyja, az elnök azonban nem dobhatja el gyermekei anyját, nem házasodhat újra. Ezért Lukasenko is inkább egyedül maradt a Frunze utcában”

Persze Rizskovicsibe is előbb-utóbb eljutottak a pletykák arról, hogy ez a magány mégsem olyan szörnyű, akadnak vigasztalók is. Galina Lukasenko azonban nem szólt semmit gyermekei atyjára. Mély hallgatásba burkolózott, de közben nem tagadhatta, hogy a helyzet foglya lett, amely még a szabadságát is elvette. Férje előbb őrséget állíttatott a családi házhoz, így lassan a szomszédok, ismerősök is elmaradtak, majd szeretett munkáját is elveszítette. Lukasenko ugyanis apparátcsikot csinált belőle, kineveztette a kerület gyermek-egészségügyi felügyelőjévé. Megalázóan a végrehajtó hatalom legaljára, hogy ezzel is érzékeltesse, milyen nagy is a távolság – nem csak a földrajzi – Sklov és Minszk között. Galina Lukasenkónak azonban ezek után is maradt ereje hallgatni.